Mindannyian különlegesek vagyunk, mindenki keresi az újat,
azt az egyedi tárgyat, élethelyzetet vagy akár könyvet, amitől többek leszünk,
mégis egyedi és kivételes. Számos olyan írótól volt szerencsém olvasni, aki az
adott korban, melyben élt nem mindennapian, akár kicsavarva adta át
olvasójának gondolatait, tudását, meglátásait.
Hogy ez miért történt, ezernyi választ adhatunk rá, de
igazán csak azon emberek értik meg a szokatlan regények mondanivalóját, akik
vagy átmentek hasonló eseményeken, élet helyzeteken, vagy nagyon nyitottak az
egyediségre. És ha már itt tartok, a kreatív gondolkodás szerelmese vagyok. Ez
a mély rajongásom adódik abból is, hogy jómagam is ilyen pályát választottam az
egyik fő életcélomnak, de a másik és legfontosabb, hogy imádok olvasni, és
szeretem az emberek gondolatait, tudását megismerni. Fejlődök általuk többnyire
és úgy érzem egy újabb lélekesszenciát fogadhattam barátommá.
Mert bizony, mi olvasók, olyanok vagyunk az írók számára,
mint vendég a fodrász számára. Ugyan úgy visszajárunk, ha elégedettek vagyunk
az alkotó munkásságával, és minden alkalommal igényeljük tehetségét. Ahogy a
hajunk is picit másabb lesz, sose lesz ugyanolyan, úgy minden olvasás az írótól
formál rajtunk. És, hogy ez miért is fontos? Lehet, te csak élvezed az olvasás
adta örömöket,-és evvel nincs is semmi baj-, de többen vagyunk úgy, hogy be
akarjuk fogadni és mindig többé válni.
Ez a hosszú felvezetés, ennek a könyvnek a végterméke. Max
Potter számomra egy ember a tömegből, de miután befejeztem a történetét,
barátommá fogadtam, két test és egy lélekké váltunk egy időre. Nagyon megosztó
az alkotása, többeknél ki fogja húzni azt a bizonyos gyufát, de jól teszi. Ha
szereted, ha unod, ha utálod teljesen mindegy, mert érzelmet vált ki nálad, már
elért valamit. A tompultság a rohanó világunk egyik mellékterméke. Olvasunk, darab-darab,
de nagyon kevés érzelmet fektetünk bele, tisztelet a kivételnek.
Én kemény lelkű vagyok, sokan nem kedvelnek, nyíltságom és
őszinte beszédem miatt, de nem érdekel. Jobb tudni és világosságban
járni, mint sötétségben tapogatózni. Szeretem a fényt, mert megmutatja a
rútságot is. Ahogy ez a kötet, egy olyan témát boncol szét, melyről sokszor nem
szeretünk sem beszélni, sem pedig észrevenni.
A gyász, mint jelenség nem egy pozitív érzés. De ezen is át
kell, hogy essünk, méltón elsiratva szeretteinket, vagy egy életformát, álmot,
vágyat, mely nem teljesülhetett be. Eme könyv három lélek mélyre süllyedéséről
szól, a gyötrődés különböző időszakairól, az önpusztítás, majd a felengedés és
végül a viszonylagos megbékélésről.
Nem simogatja a lelket, egy varjú segítségével vezeti végig
az olvasót a fázisokon és bizony sokszor mocskos, trágár. De ha valaki csak ezt
látja meg, tudomásul kell venni, hogy nem neki íródott ebben a formában ez a
téma és érdemes tovább keresni más forrásokat is. Nekem a lemeztelenített
valóságot nyújtotta és segített gyógyulnom. Mindenki gyászol élete folyamán,
van, aki kevesebbet, valaki többet, de átéljük a vesztesség okozta károkat és
elszenvedjük a magunk fájdalmát. A kötet egy iránymutatás, egy özvegy apa és
két fia által megélt események, a múlt és jelen váltakozásán át, és némi jövő
képet mutatva.
Különlegessége nyersesége, a szavak bravúros használata és
ez a tollas állat léte, gondolatai, meglátásai. Sokszor úgy éreztem ez sok,
megfulladok, de ezen pillanatokat feloldotta egy oda nem illő, mégis
fantasztikus hatást keltő poén, és csak azt vettem észre már azért sírok, mert
kacagok. És az utolsó tíz oldal kitépte a szívemet, megcsipkedte, lenyelte,
majd kihányta és visszaadta. Most regenerálódok és emésztem az olvasottakat. Számomra
hatalmas kedvenc, mert különleges, szókimondó és gyógyító.
Amennyiben kíváncsi vagy a könyvre, leadhatod rendelésed a Jelenkor Kiadó weboldalán.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése