Fredrik Backman - A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

„ Ha egy csillag kialszik, nagyon sok időbe telik, mire tudomást szerzünk róla, ugyanannyiba, mint amennyi idő alatt az utolsó fénysugara eljut a Földig.”

Minden évben a születésnapomon azt a kis sajátos „játékot” élvezhetem Párommal karöltve, hogy elmegyünk egy könyvesboltba és kiválaszthatok két kötetet, amit akkor a legközelebb érzek a szívemhez. Idén sem volt ez másképpen, így az egyik szerencsés választás Fredrik Backman egyik újra kiadott regényére esett.

Amikor először megláttam a borítót elfogott egy nagyon erős hiányérzet, amelyet először nem tudtam hova tenni, de később, amikor elolvastam az utolsó lapot is, megértettem. Tulajdonképpen a borító a maga gyönyörűségében olyan, mint egy festmény, ami arra hivatott, hogy emlékeztessen szeretett nagyapámra, hiszen mi is gyakran ültünk így kettesben.

Ez a könyv is igen kicsi mind terjedelmileg, mind pedig méretre is. Mégis olyan elemi ereje van a benne leírtaknak, hogy szem nem marad szárazon, ebben biztos vagyok. De nézzük is, hogy miről szól a történet.

Adott három generáció, ahol a nagyapa és unokája hasonlósága igen szembetűnő, míg az apa egy külön világot képvisel. Ennek a három személynek a közös vérvonalon túl számos más hasonlósága van, mégpedig az emlékek sokasága. Noah – az unoka - életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel bár nagyon hasonlítanak egymásra, mégis mindig új kalandokba keverednek, amikor az idős úr mesélni kezd. Nagyapa már igen csak koros, és sajnos komoly harcot vív azért, hogy a fejében lévő emlékek és gondolatok a helyükön maradjanak. Az öregség egyig legnagyobb adománya az idő, melyet azon szeretett személyekkel tölthet az ember, akik elkísérik majd utolsó útjára. Egész életében a számok szerelmese volt nagyapó, ahogy most Noah is. Tudja, hogy csak idő kérdése és sok emléktől kell búcsúznia, de vannak olyanok, amikért megéri harcolni, ilyen például egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Ezek a csodálatos képek kavarodnak az egyre nagyobb örvényben, ami a fejében tombol és félő, hogy nem lesz elég lehetősége ahhoz, hogy mindent elmeséljen. Vajon sikerül-e, mielőtt az utolsó csillag is kialszik? És vajon hol van az a hófödtetáj, ami minden alkalommal betakarja?

„– Mikor egy agy kialszik, a testnek sok időbe telik, amíg megtudja. Az emberi test fantasztikus munkamorállal bír, matematikai mestermunka, egészen az utolsó fénysugárig. Az agyunk egy végtelen egyenlet, és amikor az emberiség megoldja, az nagyobb csoda lesz, mint a holdra szállás. Az univerzumnak nincs nagyobb rejtélye, mint az ember. Emlékszel mit mondtam a kudarcról?

 - Csak akkor vall kudarcot az ember, ha nem próbálja meg újra.”

Ennek a könyvek csodálatos mondanivalója van, melyet elsődlegesen egy család három generációján át mutat be. Ebből is az unoka és nagyapó beszélgetései, emlékeik adják azt a különleges és szívbe markoló érzést, hogy semmi sem állandó és egyszer mindenki elmegy.

„Az emberek a felnőttvilágban teli vannak megbánással, és azt kívánják, bár visszamennének az időben, hogy elbúcsúzhassanak rendesen. A mi búcsúnk nem ilyen lesz, addig finomítgathatod, amíg tökéletessé nem válik. És mire tökéletes lesz, addigra a lábad is leér majd a földig, én pedig az űrben leszek, és semmitől sem kell félnünk.”

A fenti idézet az egyik legfontosabb a számomra, mert én is azt kívánom, bár visszamehetnék az időben, hogy egy szeretett személytől méltóképpen elbúcsúzhassak.

Az író ismételten valami olyat alkotott, amitől a szívem ezer darabra tört, és míg szedegetem a mozaikdarabkákat, addig elmerülhetek az emlékeimben. Minden olvasónak van egy nagyszülője, akire féltő szeretettel gondol valószínűleg, és pont ezért, míg él, minden egyes nap mondjuk el, hogy mit is jelent számunkra. Az idő véges, ezt tudjuk jól és pont ezért nagyon nagy értékként kell bánnunk vele.

„Inkább lennék öreg, semmint felnőtt. Minden felnőtt dühös, csak a gyerekek és az öregek nevetnek.”

Ebben a történetben megtaláltam a magam emlékeit és megértettem, hogy ez a vallomása az írónak ismételten egy hatalmas kincs. És valószínűleg ez az idézet az, amiről anno az én nagyapám is beszélt. Nézzétek csak!

„Azért kényeztetjük el az unokáinkat, mert általuk bocsánatot kérhetünk a gyerekeinktől.”

Összességében ismételten egy csodálatos történetet olvashattam, amelyért nem tudok elég hálásan köszönetet mondani a szerzőnek.

Ajánlom minden olyan léleknek, aki szereti a szomorú, de annál értékesebb történeteket, de azok is megtalálhatják önmagukat benne, akiknek még élnek a felmenőik, vagy ők maguk nagyszülők. És egy gondolat a végére: a halálnak nem a légzés hiánya az egyetlen formája. Hanem az is, ha nem láthatsz olyan dolgokat, amelyeket eddig minden nap láthattál. Mert a megszokott pillanatok lélegzeteink fontoságával érnek fel.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha az Animus Kiadó oldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Amanda Lovelace - Amikor a hercegnő menti meg önmagát

 

„a boldogságod

előbbre való

mindenki más

boldogságánál

- az „önbecsülés” valódi jelentése.”

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amik valamilyen külsőség alapján fel tudják hívni magukra a figyelmemet, hiszen mint kreatív művészlélek számomra elengedhetetlen, hogy egy apró mozzanat elcsábítson vagy megfogjon magának. Ennek a kötetnek, melyet most értékelni kívánok, megvan az a bája, mely alapján éreztem azt a bizonyos vonzást. Bár végül ajándékba kaptam egy nagyon szeretett barátnőmtől, amit itt is köszönök, mégis jó volt levonni ezt a konzekvenciát.

Amanda Lovelace egy bestselleres amerikai költő, aki a Tumblr és az Instagram oldalakon posztolt költészete révén vált híressé. Számos kötet szerzője, de országunkban csak most jelent meg a Goodreads Choice-díjas, Amikor a hercegnő megmenti önmagát című kötete, melynek megjelenését a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetjük. A szerző elsődlegesen nőkről ír nőknek. Olyan sorsokról és élet helyezetekről mesél, melyek minden nőtársunkat érintenek bárhol is éljen a nagyvilágban.

Ennek a kötetnek számos előnye és hátránya van. Az előbbi, -hogy csak egyet említsek- az a határtalan erő és kisugárzás, amivel támogatni kívánja az adott témában szenvedő hölgyeket alkotásain keresztül, az utóbbin pedig azt a mérhetetlen igazságtalanságot, elnyomást, bántalmazást és keserűséget értem, amelyek a mai világunkban még sajnos helyet kapnak.

A kötet 4 fő része osztható, melyek a következők:

- a hercegnő
             - a királykisasszony

- a királynő

- te

Mint látható különböző státuszokra, rangokra osztja a fejezeteket, kivéve az utolsót, mégis szépen illeszkednek egymáshoz. Minden rész egy –egy életszakaszból merítkezik és mindenhol megérthetjük, hogy tulajdonképpen egy segélykiáltással van dolgunk, melyet a lázadó, sokszor stilizált sorok megerősítenek.

I.                     a hercegnő

Ennek a fejezetnek van először sokkoló hatása az olvasóra, hiszen itt találja magát szembe a szerző stílusával, ebben a részben kap helyet az első olyan téma, ami szaggatni kezdi a lelkeket.

„a hercegnő
mármint én kicsit
könyvbolondnak születtem.

sokszor csak simogattam
a könyveim gerincét

miközben ott ültem
a toronyba szobámba zárva.

közben reméltem hogy a könyvekből
kiömlenek a finom szavak

a puha zöld szőnyegre
hogy egyesével összeszedhessem

és ízlelgethessem őket
mint a szamócát a számban.

- szavakat gyűjtök örökké.”

 

II.                   a királykisasszony

Itt már egy sokkal érettebb, de még nem teljesen beért gondolatisággal találkozhatunk, amely sokszor pofonként csapódik arcunkba, de képtelenek vagyunk elengedni a lapokat.

„hinnem
kell
hogy
eljön a nap
amikor nem

                        rezzenek össze

ahányszor
meghallom
a nevét.

-  egyes nevek mindig átkozottak lesznek.”

 

III.                 a királynő

Ebben a fejezetben találkoztam először olyan témával, ami nagyon sokunkat érint és nem csak egyes nőket.

„amikor
anyám
meghalt
végre
találkozhattam
apámmal
akit
mindennap
láttam
tizenkilenc
éven
át.

igaz
amit
mondanak:
a közös
gyász
súlya
vagy
összehoz
vagy
távolabb sodor
egymástól.

- sosincs késő egy kapcsolathoz.”

 

IV.                te

Az utolsó fő fejezetben találtam rá önmagamra és tulajdonképpen itt értettem meg, hogy a leírt szavaknak mekkora erejük is van.

„ha a tükörbe
nézel
& késztetést érzel
hogy azt mondd magadnak

nem vagy
elég jó
elég szép
elég vékony
elég telt
akkor azt hiszem
ideje
apró darabokra
törnöd
azt a tükröt.

nem gondolod?

- legyenek azok a szilánkok ugródeszkák önmagad szeretetéhez.”

Mint látható sem a versek formái, sem a ritmusuk nem hasonlítható egy átlagosan felépített verseléshez. Különlegességük elsődlegesen abban rejlik, hogy a költő devalválóan beszél a társadalmi kényszerekről, elvárásokról, de mindegyik szerzeményéről elmondható, hogy vitriolos, kombattáns.

Szubjektív meglátásom szerint, kimondottan inspiráló olyan költő alkotásait olvasni, akinek a soraiból kitekint a valóság és mégis elhisszük, hogy csak a képzelet műve. Számomra pedig a következő mondat nagyon találó:

„mindig a csend volt a leghangosabb sikolyom.”

Összességében úgy érzem, hogy bár most először olvastam a szerző tollából, biztos, hogy nem utolsó alkalommal veszem kézbe se ezt a kötetét, se másokat. Hiszem, hogy aki ennyire mélyen képes berántani gondolatiságába, annak művei mindig elvezetnek majd egy új célhoz, megmutatva egy új ösvényt, ami felfedezésre vár nőiességem és hitvilágom megismerésében.

Ajánlom a könyvet minden olyan nyitott léleknek, aki szereti a költészetet és érdekli más emberek gondolatai, verselései. És egy saját gondolatot engedjetek meg nekem: Ha egy madár elveszti tollait, még nem felejt el repülni. Ha egy húr elpattan, a muzsika hangja tovább zeng. Még ha fel is ébredek, álmomat akkor sem feledem.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmolyképző Kiadó oldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Almási Kitti - Ki vagy Te?

 „Aki mindenre kényszeresen nemet mond, lélekben éppoly kevéssé szabad, mint aki folyton bólogat.”

Hogy őszinte legyek évről évre azt veszem észre, hogy milyen nagy keletje van az önsegítő könyveknek, mégsem érződik minden köteten az a tipikus hype, ami úgy átlagban jellemző a felkapott kiadványokra. És bár jómagam nem azért vettem kézbe ezt az alkotást, hogy eleget tegyek a média vonzásának, természetesen letagadni sem fogom, hogy az alkotót követem különböző közösségi oldalakon.

Az írónő nevével – mint fent már említettem – nem először találkozom. Először 2016-ban ismerkedtem meg a szerzővel, az akkor megjelent Bátran élni szerzeménye kapcsán, majd 2019-ben az Irigység, ​kibeszélés, rosszindulat című könyvét olvastam, mely nagy segítséget nyújtott számomra. Akkor úgy döntöttem, hogy többet szeretnék tudni a szerző munkásságáról, így bekövettem Facebook és Instagram oldalakon is, melyeket azóta is figyelemmel kísérek. Ennek tudatában gondolom, hogy már sejtitek mennyire kedvelem az általa képviselt nézeteket és igyekszem a tanácsai és meglátásai szerint is élni a mindennapjaimat.

Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus, előadó és számos kötet szerzője. Nevével valószínű már többen találkoztatok, hiszen Csernus Imre mellett a közmédia felkapott „doktora”, akitől sokféle témában olvashatunk, hallhatunk. Erről itt tudsz bővebben tájékozódni. 

Ki vagy te? című önsegítő könyve 2020-ban jelent meg a Kulcslyuk Kiadó gondozásában. A borítóról csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy rendkívül impozáns a maga lényegretörő egyszerűségében, hiszen a letisztult kép teljes egészében lefedi a kötet témáját.

Az alkotó több témakörben is azt a sémát boncolgatja, hogy családi és társadalmi szinten milyen elvárásoknak kell megfelelnünk és a gyermekkori berögződéseink milyen formában vannak jelen a felnőttkori életünkben is.

Szubjektív meglátásom szerint a könyv rendkívüli hatással van olvasójára, mert először felháborítja, majd elgondolkodtatja az adott témakörről. Számomra elsődlegesen azért volt megrendítő olvasni, mert nem egy helyen magamra ismertem és megértettem azt, hogy miért reagálok úgy, ahogy bizonyos helyzetekre, emberekre, eseményekre. Alapvetően nehéz, öntörvényű személyiség vagyok, aki szembe mer menni a társadalmi elvárásokkal és igen, ez kivetül a családi és baráti közegemre is, ugyanakkor mélységes empátiával tekintek az emberiségre és igyekszem a legtöbb segítséget megadni másoknak. Viszont a kötetnek köszönhetően visszaigazolást kaptam arra, hogy hol kell még dolgozzak önmagamon és milyen irányban kell segítséget kérnem.

Azt gondolom, hogy a funkcionális családi modell nem létezik, vagy ha mégis, igen gyér százalékban. A diszfunkcionalitás fogalmába nagyon sok családtípus beletartozik – gondolok itt pl. az egyedül nevelő szülőkre, családon belüli erőszak különböző formáira stb. is. A társadalmi nyomás már nagyon korán meghatározza egy ember lelki alakulását, hiszen egész kicsiként beleszólnak abba, hogyan nevelkedjünk és anyagi forrás tekintetében is megoszlik ez a „terelés”. De mégis az elsődleges alakító pont a szüleink által kapott vagy vélt tanítások, tilalmak, ezekről a könyv részletesen mesél.

„Mivel a szülői személyiségek és elvárások sokfélék, családonként eltérő, hogy mit kell tenni. Az egyik anyuka ilyennek akarja a gyerekét, a másik olyannak, és akkor még nem is szóltunk arról, hogy esetleg az apukának, a nagyszülőknek és a gyerekkor későbbi szakaszaiban megjelenő fontos felnőtteknek – például óvónőnek, a tanárnak, az edzőnek – egészen másféle (de esetleg nagyon határozott) elképzelései vannak. Ez esetben már korán meg kell tanulnunk lavírozni is, hogy valamelyest mindenkinek meg tudjunk felelni. „

A megfelelés kényszere ezért már igen korán létrejön a gyermekben, ami a későbbiek folyamán teljesen önazonos lesz, és felnőttként bizony észrevétlenül csusszan be a különböző életválsági problémák sorozata is, mely az alapvető problémákat tovább súlyosbítja. Ezeknek elsődlegesen a szülői tilalmak adják a táptalaját, melyek komoly következményekkel járnak, de nézzük is, hogy mik ezek.

   1.       Ne létezz!

                2.       Ne légy önmagad!

            3.       Ne gondolkozz!

           4.       Ne légy fontos!

             5.       Ne légy gyerek!

    6.       Ne nőj fel!

             7.       Ne légy sikeres!

                   8.       Ne légy egészséges!

           9.       Ne légy közel!

   10.   Ne érezz!

      11.   Ne mozdulj

                  12.   Ne tartozz sehova!

Most sokan azt fogjátok gondolni, hogy ezek nem léteznek, hiszen melyik szülő akarhat rosszat gyermekének, de bizony ezek a típusok valamelyike csak kis országunkban a családok 80% -ban megtalálható. Van ahol tudatos és előfordul ahol tudatalatti.

A másik ilyen kategória az úgynevezett nevelő parancsok, amelyek szintén rendkívül nagy károkat okoznak a gyermekeknek. 

             

                   1. Légy tökéletes!

                      2. Tégy erőfeszítést!

                                     3. Szerezz örömet másoknak!

                         4. Légy erős / Bírd ki!

  5. Siess!

Természetesen vannak szülői engedélyek, amelyek a fent felsorolt tilalmak ellentétjei, de erről a könyv részletesen beszél.

Szó esik a felnőtt lét különböző területeiről is. Találkozunk a pornófilmek romboló hatásaival, a társadalom mérhetetlen elvárásaival, az egyén különböző megnyilvánulási eseteivel is. Természetesen nem minden rossz, mégis érdemes külön figyelmet fordítani azon sémákra, melyeket ebben a kötetben a doktornő elemez.

„Valójában sok olyan énrészünk, életben betöltött szerepünk van, amelyek egymásnak ellentmondónak tűnhetnek, ám ha belülről fakadnak, akkor tökéletesen megférnek egymás mellett. Lehetünk a gyermekünkkel gyengédek, az üzleti tárgyaláson kemények, és mindezektől függetlenül szenvedélyes szeretők. Minél sokrétűbb, színesebb egyéniség valaki, annál többféle módon tud megnyilvánulni eltérő helyzetekben. Ez nem következetlenség vagy ellentmondás, hanem rugalmasság és összetettség. Ellenben, ha bármelyik helyzetben ráerőltetnek valakire egy szerepvárást, például azt, hogy vadmacska/szexisten legyen, miközben ennél valójában jóval alacsonyabb hőfokon ég, az bizonyára nehézségekbe ütközik majd, mert a megfelelés kényszere fogja hajtani, nem pedig önmagát adja. Utóbbi esetben nem a partner saját repertoárjából hívunk meg egy-egy szerepet, hanem olyanra akarjuk szabni a másikat, amilyenre nem lehet.”

Számomra olyan hatást keltett, amely egy nagyobb kiboruláshoz vezetett, de rendkívül hálás vagyok érte, hiszen megkönnyebbültem és végre megértettem, hogy milyen irányba kell még változtassak ahhoz mérten, hogy milyen jövőbeli életet szeretnék élni. Valamint rendkívül szépen felvázolta, hogy miért akarok a láthatatlan láncaimtól megszabadulni.

„ Az érzelmileg érett felnőttet onnan ismerhetjük fel, hogy alapvetően tiszteli önmagát, másokat és a tényeken alapuló valóságot. Mit jelent konkrétabban? Tiszteli önmagát, tehát határokat húz, nem megy bele akármibe, és nem engedi, hogy következmények nélkül rosszul bánjanak vele. Ugyanakkor, mivel önmagát eléggé reálisan látja, nem túlérzékeny, nem sértődik meg minden apróságon és nem omlik össze az önmagáról alkotott képe egy – egy negatív véleménytől, mert tudja, mennyit ér. Tisztel másokat, tehát az ő határaikat sem lépi át, nem próbálja meg elnyomni őket, nem akarja előírni, mit gondoljanak, érezzenek és tegyenek. El tud fogadni az övétől különböző álláspontokat is, és ilyenkor nem kérdőjelezi meg a másik ember józan eszét vagy jóakaratát. Alapvetően egyenrangú viszonyokban gondolkodik. Vigyáz a többi ember érzékenységére, feleslegesen nem okoz nekik fájdalmat. Következetesen és megbízhatóan viselkedik. Még zaklatott állapotban is törekszik arra, hogy nyitott maradjon a másik érveire, és lehetőleg ne mondjon vagy tegyen jóvátehetetlen dolgokat. És tiszteli a tényeken alapuló valóságot, tehát nem akarja letagadni vagy elhazudni azt, ami van, hanem a realitásból indul ki.”

Nem azt írom, hogy mindenkinek segíteni fog, hiszen, aki nem kognitív a leírtakkal, annak csak egy újabb könyv lesz a polcon, de azon személyek, akik veszik a bátorságot és szembenéznek, vagy akár csak elgondolkodnak a témákon, hiszem, hogy nagyon sokat adhat.

Ajánlom minden olyan fejlődésre és változásra kész léleknek, aki szembe mer nézni a saját életével, cselekedeteivel, vagy csak szeret a pszichológia útján járni. És egy saját gondolat: ne versenyezz a múltaddal, hanem inkább várj nagy dolgokat a jövőtől és szeresd a jelenkori énedet.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Kulcslyuk Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Dani-Ördög Dalma- Hip és Hop a kuckóban

 

„Itt egy lepke, ott egy hangya.

Megbújik a szellőrózsa,

Szirmait ha kitárja,

Fehéren virít virága.

Tündérek a közelében

Táncolnak a napsütésben.”

Az elmúlt évek tanári tapasztalata alapján úgy gondolom, hogy nagy szükség és igény van azon könyvekre, amelyek arra hivatottak, hogy a kellemes időtöltés mellett, segítsék az olvasás gyakorlását. A mostani értékelésem is egy ilyen könyvről szól.

Dani-Ördög Dalma – Hip és Hop a kuckóban című könyve 2020-ban jelent meg a Táltoskönyvek Kiadó gondozásában. A fent már említett olvasásgyakorlásra szánt mesekönyv egyik nagy előnye, hogy bizonyos szavakat, ismételve, több oldalon is jól olvasható formában tálal, amely nem csak a könnyed szóképzést segíti elő, de hamar beleivódik az olvasó agyába is.

Ebben a történetben megismerkedünk Hippel és Hoppal, a két vakond fiúval, valamint kis családjával, barátaikkal. A mese egy könnyed kalandról szól, ahol a fiúk felfedeznek egy kuckót és egy vidám napot töltenek el ott.

Személyes meglátásom szerint a kötet rendkívül kedves és bájos. Még számomra is élményt okozott, hogy a kiemelt szavakkal „játsszak” és felmerült bennem a gondolat, hogy tanulóimnak is megmutatom.

Ráadásul a szerző rendkívül figyelmes, hiszen a történet két szálon futó, vagyis fentebb nyomtatott betűkkel a gyermekeknek, míg lentebb apróbban a felnőtteknek szól a történet.

Gábor Emese rajzai pedig egy külön kézbe vételt is megérdemelnek, mert rendkívül tüneményessé teszik ezt az alapvetően is sokoldalú alkotást.

Ajánlom minden olyan könyvszerető léleknek, aki éppen most gyakorolja az olvasást vagy csak egyszerűen szereti a meséket. Ráadásul a szülőkkel együtt eltöltött meseolvasás egy remek kikapcsolódás kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

 

Amennyiben beszereznéd a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Kristin M. Furrier - A kastély rejtélye

„Ahol kezdődik a jövő, véget ér a múlt.”

Ezt a könyvet nem is olyan régen magától az szerzőtől kaptam ajándékba. Mivel nagyon megtetszett a fülszövege és nem először olvastam az írónőtől, így nagyon vártam, hogy olvashassam. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném itt is megköszönni a regényt. Köszönöm szépen.

Kristin M. Furrier - A kastély rejtélye című regénye 2016-ban jelent meg az Underground Kiadó gondozásában. A kötet igen kicsi mind terjedelmileg, mind pedig történetileg. Ami elsőre megfogó az a régmúlt divatjának megfelelően öltözött nő a borítón, amely kezdetben kissé szokatlan hatást kelthet, mégis szépen letükrözi a belső tartalmat. A szöveghez választott kissé kopottas betű jó választásnak bizonyult, mert teljesen elhitette velem, hogy egy régi könyvet olvasok éppen. De nézzük is, hogy miről is szól a regény.

Adott két fiatal, akik az egyetemen kapott közös feladatuk miatt egy „tanulmányi” kirándulást tesznek a Tölgypataki kastélyban. A kezdetleges érdeklődést egy igen szokatlan esemény szakítja meg, ugyanis Eliza látomásokkal és furcsa megérzésekkel zárja a napot. Ennek következményeként úgy dönt, hogy addig egy tapodtat se mozdul erről a helyről, amíg fel nem fedezi, hogy milyen rejtélyt őriznek az ódon falak. Ebben társra lel legjobb barátja, Dávid személyében, bár nem mindenki hisz a misztikumokban és ez nehezíti az amúgy sem egyszerű feladat teljesítését. Vajon felderül a múlt egy sötét pillanata? És hogyan fogadja Dávid ezt az őrületet? Nos, megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

Saját szubjektív meglátásom szerint ennek a regénynek is megvan az a sajátos bája – ami alapvetően is jellemzi az írónő munkáit-, hogy képes egy letűnt korba helyezni a jelenben élő fiatal szereplőket és természetes hatással olvasztja egybe a múlt és jelen pillanatait. Tulajdonképpen ez a varázsa ennek a regénynek is, hogy gördülékenyen vezeti az olvasó kezét az alkotó, és bár cseppet lassú folyású, mégis bővelkedik izgalmakban is.

A karaktereket különösebben nem ismerjük meg, hiszen ahhoz nem elég terjedelmes a regény, mégis jó érzés a bőrükbe bújni és átélni az adott izgalmakat.

Események szempontjából, ahogy fentebb már említettem, cseppet lassú folyású, viszont rendkívül érdekes és korhű.

A szerző könyveit elsődlegesen azért ajánlom a figyelmetekbe, mert képes úgy alkotni remek regényeket, hogy egy csepp szerelem, vagy testiség sincs a történetekben. Nagyon szeretem az olyan ifjúságnak szánt alkotásokat, ahol nem a modern kor adta divat szerelmekről olvasok, hanem túlmegy ezen a klisé hegyen és tartalmas, valamint különleges történeteket ismerhetek meg. Számomra ettől jó egy ifjúsági szerző és Kristin regényeit ebbe a kategóriába sorolom.

Ajánlom a regényt minden történelem és misztikum kedvelőnek, hiszen itt is a képzelet határtalan útján vezet az ösvény és egyáltalán nem biztos, hogy azt a véget kapod, amit vársz.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha az Underground Kiadó oldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Jean-Claude Mourlevat - Zebulon, avagy bűntény a Borzoló Borzollóban

 „Törékeny dolog a boldogság.”

Vannak olyan könyvek az életemben, amikkel első olvasáskor nem találom a közös nevezőt és félre kell, hogy tegyem. Majd kis idő elteltével újra előveszem, ismét elolvasom és másodjára átlagban megértem, hogy miért is tettem ezt. A mostani értékelésem is egy ilyen könyvről fog szólni, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Köszönöm.

Jean-Claude Mourlevat író neve már ismert volt a számomra, hiszen volt szerencsém olvasni tőle eredeti nyelven. Azt gondoltam első kőrben, hogy valami egyszerűbb történettel lepett meg most, de bizony nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat.

Zebulon, ​avagy bűntény a Borzoló Borzollóban című regény 2020-ban jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A kötetet külsőre egy rendkívül kedves illusztráció takarja, amely hűen követi az események lényegét. Koszó Gréta alkotásai színesítik az alapvetően se egyszerű könyv lapjait. Úgy gondolom, hogy aki szereti a kedves illusztrációkat, annak érdemes külön is végig lapozni a regényt.

Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről szól ez a történet.

Adott egy különleges ország, amelyet két lábon járó állatok lakják. Mindennapi életük pontosan ugyanúgy zajlik, mint nálunk is. Reggel felkelnek, reggeliznek, mindenki elindul a maga dolgára, ebédelnek, könyvtárba járnak, szerelmesek lesznek, üzeneteket írnak egymásnak és természetesen, ha szükség megkívánja, fodrászhoz járnak. Itt él, Zebulon, a sün, aki szeret a szabályok szerint élni, jókat enni, és amikor már nem megfelelő a külleme, meglátogatja Karolinkát, a Borzoló Borzolló tulajdonosának unokahúgát, hogy tegye rendbe ismét. Egy szép őszi reggelen Zebulon ismét útra kel, hogy meglátogassa a fodrászatot és bár csupa vidámság és nyugalom, nem is sejti, hogy hamarosan élete legnagyobb kalandjába keveredik. Olyan események veszik kezdetüket, melyek egy rémálomban is súlyosak lennének. Nem elég, hogy gyilkossággal vádolják, de körözi a rendőrség is. Szerencséjére Berti malac a segítségére siet, hiszen a régi barátság mégis csak jóban, rosszban érvényes. Vajon sikerül-e bebizonyítania ártatlanságát? És vajon mire kell számítania, ha a nyomok a szomszéd országba vezetnek, ahol a legokosabb állatok, az emberek élnek?

Szubjektív meglátásom szerint a szerző ezúttal is sikeresen elérte, hogy az olvasó joggal érezze magát úgy, hogy a bolondját járatják vele. Mert azt tudni kell a kötetről, hogy vannak benne zsákutcák, persze nem csak a szó eredeti értelmében.

Zebulon karaktere cseppet bugyuta, ugyanakkor szerethető, hiszen fejlődésre képes. Berti már sokkal összetettebb szereplő és a kettősségük nagyon szórakoztató.

Események szempontjából egy perc nyugta sincs az olvasónak, hiszen egyik kalamajkából a másikba csöppenünk, de közbe előkerülnek komolyabb kérdések is, amiket nem lehet csak úgy elengedni. Gondolok itt elsődlegesen az emberi természet mibenlétére és egy nyomozás folyamatára.

Ami a kétszeres olvasásomat illeti, be kell, hogy valljam először nem értettem meg a lényegét, mert folyton elkalandoztak a gondolataim. Így utólag belátom, hogy hangulat kell a regényhez, mert ha az megvan, akkor egy remek pár órás szórakozást kaphatunk.

Ajánlom a kalandok szerelmeseinek, de azok is jól szórakozhatnak, akik szeretnek nyomozni, rejtélyeket megoldani.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy