„Azt mondják, hogy a bajban az ember előbb adja fel, és így előbb hal meg. Nagyon sok esetben élhetne, és túllendülhetne egy csomó problémán, csak a kitartása, a szellemi ereje hagyja előbb cserben, és mivel a szelleme feladja, a teste követi az enyészetben.”
A fenti idézet azon bölcsességek egyike, melyet olvasásom folyamán fedeztem fel Vladimir Weaver: 13+1 című regénye olvasása folyamán. A könyvel való találkozásom nagyon különleges, mert maga az író kereset fel, hogy lenne lehetőségem elsőként olvasni a regényét. Bevallom kicsit kétkedve fogadtam eme lehetőséget, de a kíváncsiságom hamar győzött és elfogadtam a felkérést. És bizony milyen jól tettem, az idei évem egyik legnagyobb meglepetésében volt részem és imádtam az elejétől a végéig. Most pedig következzen egy titokzatos író és a vele készült interjú! Fogadjátok szeretettel!
Pár szóban bemutatkoznál! Mit érdemes tudni rólad és a munkásságodról?
Nem is olyan régen hasonlóan modellt állva egy riport alanyaként, hasonlóan feltett kérdésre adott válaszomat tudnám ide idézni. Valójában az én személyen jelen pillanatban még nem annyira fontos. Később, majd ha a „hullámzó” tömeg félreérthetetlen jeleket küld, miszerint igen is fontos ki is vagyok én, akkor természetesen nem fogok futva bujdokolni, ezt megígérem. Ami a munkásságomat illeti, azt csak igen hosszasan, nehezen összeszedve tudom sorolni: egy könyv a „13+1” Sci-fi trilógia első könyve. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert furcsa okokból és érdekes helyzetek következtében, azért született pár vers és novella, ezeknek igen jó részét bárki elolvashatja. (Ezek megírásainak körülményeit talán máskor).
A történet titkokkal átszőtt sci-fi, disztópia. Kemény tematikai választás egy első könyves írótól. Melyik szálat írtad szívesebben és miért?
Most akkor elárulok pár titkot. Nem vagyok író … azt vallom, hogy írni mindenki tud. Gondolata mindenkinek van és azt papírra vetni mindenki képes. Sőt ha elég sokat teszi valaki ezt, akkor egészen ügyesen lesz képes ezt tenni. Aztán ha bizonyos „körök” kitüntetéseket – akár érdemtelenül is - számolatlanul osztogatnak azoknak akik „írnak”, akkor ők akár még el is hiszik, hogy egészen kiválóak.
De nem! Nem ettől lesz valaki szerintem író. Azt vallom, hogy a valódi írót maga a közönség, az értő, olvasni szerető emberek ütik - ha virtuálisan is bár, de - igazi nagybetűs íróvá. Jó magam még nem tartok ennek közelébe sem. Vágyom természetesen rá, mint mindenki, ráadásul egy olyan szikkadt világban, ahol dicsérni csak alig, vagy kivételes esetekben képesek az emberek, - és ez nem is feltétlenül az emberek hibája teljesen - pedig ingyen van! … és mennyivel csodálatosabb lehetne tőle az egész élet. Minden egyes méltatásért, minden egyes elismerésért meg kell küzdenem nekem is. De szívesen teszem. Türelmes vagyok. És várok, amíg szükséges, hogy kiderüljön, hogy méltó-e a „13+1” az én értő közönségem elismerésére.
Nálam a téma soha nem okozott nehézséget. Természetesen van, amit szívesebben írnék és van amire kisebb motivációt éreznék magamban, hogy papírra vessem, de bármiről tudok írni, ha szükséges.
És akkor legyen még egy titok. Az egész könyv egy nagy szál, ami régebben már egyik éjszaka, magamat álomba ringató elő-álmom, magamnak elmesélésekor született… és ezt csak leültem és folyamatosan haladva leírtam. Nem kellett hozzá sok előzetes tervezés. Csak, ahogy írtam is, ki kellett írjam magamból oldalról oldalra.
És akkor legyen még egy titok. Az egész könyv egy nagy szál, ami régebben már egyik éjszaka, magamat álomba ringató elő-álmom, magamnak elmesélésekor született… és ezt csak leültem és folyamatosan haladva leírtam. Nem kellett hozzá sok előzetes tervezés. Csak, ahogy írtam is, ki kellett írjam magamból oldalról oldalra.
A karaktereid között van szinte még gyerek és felnőtt is. Hogyan választottad ki a fő szereplőket? Kik állnak közelebb hozzád?
Akkor ez a titkok ideje: minden karakter belőlem fakad. Valahol mindegyik szereplő közel áll hozzám. Nincs kedvenc. Na jó Ree természetesen kiemelkedő figyelmet kap. De a könyvben többen is vannak, akik hasonlóan erős karakterek és megkerülhetetlen a személyük. És most kezdhetném felsorolni Amy-t mint egy csodát, Nenee-t mint egy kis angyalt, See –t mint a tudatos okos stratégát, Leonidot mint egy fejedelmi vezetőt, Ferenc testvért mint lelki támogatót és most tényleg muszáj befejeznem, mert egy évig is lehetne sorolni, ki miért fontos a teljeség igénye nélkül természetesen. És ha valaki most azt gondolná, hogy ez a felsorolás a válaszom arra, hogy kik állnak közelebb hozzám akkor az téved, mert ők is közel állnak hozzám legalább annyira, mint a kormányzók, Teo, Marko … és tényleg elég, mert … pszt … aki olvasta már tudja és érti, aki meg még nem annak … mindenki véleményére kíváncsi vagyok.
A történetben megbúvik a humor, ugyanakkor rendkívül összetett és sok bölcsességet olvashatunk. Miképpen állt össze a képzeletedben? Hogyan tudtál egyensúlyt tartani, hogy komoly is maradjon, de mégis könnyedebben fogyasztható legyen?
Ezt egyszer neked személyesen elmesélem - de nyilván ha lesz olyan beszélgetés, ahol ez felvetődik, akkor ott sem fogom eltitkolni – de most egyszerűen csak annyit tudok rá felelni, hogy nem tudom, hogy hogy tudtam. Azt sem, hogy hogy állt össze. Csak azt tudom, hogy egyben volt a fejemben és nekem viszonylag könnyű dolgom volt, mert csak le kellett írnom.
Váratlan színfoltja vagy a mai kortárs íróknak. Hogyan fogadtak az olvasók? Milyen visszajelzéseket kaptál a könyvről?
Köszönöm szépen! Bár még mindig azt mondom, hogy nem vagyok író. Nos, van itt egy fájdalmas érdekesség. Még nincs gőzerővel publikálva a könyv. Fájdalmas ez azért, mert szinte minden adott hozzá, mégis a „elvárt minőségű” weboldal hiányában – ami minden marketing, központi egysége - csak tizedgőzzel, ha tudok haladni és minden, amit eddig teszek az amolyan látszat, vagy minimális offline próbálkozás, vagy a palackban megtartani már nem tudott szellem kibuggyanása. Ennek okán a visszajelzések is szerényebb számban léteznek, viszont azt bárki olvashatja a különféle platformokon, közösségi oldalakon, blogokon. Most már, ha rákeres valaki a nevemre és a „13+1”-re, ezekből talál párat és elolvashatja a véleményeket, amik szerencsére eddig mind pozitívak. Hálás vagyok és köszönet érte azoknak, akik leírták és ezzel valódi örömet okozva nekem, elkezdték lerakni azokat a kis bizonyos építőköveket az íróvá válásom útjára.
Nagyon érdekes a borítója, mindkét oldalt más tervezte. Te döntöttél így, vagy a véletlen műve? Melyik tetszik jobban?
Nem nyilatkozom. Két grafikus munkáját dicséri egyébként a borító: Roznik Melinda és Fehér Bálint. Ebben is formabontóak vagyunk, mert talán azt hiszem először a világtörténelemben két borítója is van a könyvnek: egy elől és egy hátul – a fülszöveget belső részre tettük, nem hagytuk el természetesen. Ennek is van egy története, amit most nem írnék le. De elég az hozzá, hogy mind a két grafikus jó barátom és én döntöttem úgy, hogy két borítót kap a könyv, bármennyire le akartak beszélni róla azok, akik a régi kliséket tartják csak egyedüli elfogadott megoldásnak. És most ilyen, ahogy látjátok is.
Jelen pillanatban magánkiadásként jelent meg. Tervezed e később kiadóhoz vinni a történeteidet?
Nem tervezem. Ez a kérdés is megérne egy külön beszélgetést. A könyvpiac jelenlegi helyzete igen érdekes. Egyre durvább anyagi - sokszor politikai, ideológia - érdekek mentén átitatott igazi harcmezővé alakult az utóbbi időkben ez a piac (is). Annyira megkerülhetetlen monopolhelyzetben vannak vállalatok – nem csak Magyarországon – akik császárrá ütve magukat tulajdonképpen azt csinálnak, amit csak akarnak. Ha nem vagy képes több ezer példányt eladni egy könyvből, akkor gyakorlatilag esélyed sincs arra, hogy megélj – hozzá kell tenni egy olyan világban ahol, ha eladsz 500-1000 könyvet, akkor lassan nem csak jónak, hanem kiemelkedően jónak számítasz. Természetesen azt is hozzá kell tenni, hogy mindezt úgy kell elérned, hogy azok a vállalatok, akik ezt intézik neked nem érdekeltek abban, hogy a te könyved kiemelkedően jól teljesítsen, mert nekik elég, ha a te könyved mellett a többi is elketyegve, végeredményben meghozza az elvárt hasznot. Ezt most azért merem leírni, mert még nem vagyok író és még csak érintett sem vagyok. És ugye tudjuk a kibicnek meg semmi sem drága. Na, de hogy ne csak ellenük, hanem mellettük is szóljon valami, szükséges egy rendszer, ami az írókat – akik valljuk, be csak egyszerűen írni szeretnének – szépen végig viszi, könyvvé érleli és segítő kezet ad egészen az olvasók elé kerülésig. Na már most az, hogy ezt a mostani helyzetben kik csinálják jól az mint ahogy írtam is, megérne egy külön fejezetet. Én viszont úgy döntöttem – majd meglátjuk a végén, hogy jól vagy rosszul - kihagyom magam ebből.
A 13+1 egy sorozat első része, mikor várhatjuk a folytatást? Esetleg tervezel más témakörben is írni?
Még az első könyv sem lett igazából publikálva. Tudom, hogy vannak már páran, akik olvasták – valahol azért kiváltságosak. Ők most úgy érzik, hogy ez egy ellenük indított támadás, hogy még mindig nincs meg a második könyv a „14+1”. De első könyv nélkül, nincs második rész. Vagyis nem szeretnék ígérgetni. Abból már úgyis tele van a padlás. El kell terjednie előbb a „13+1” –nek és utána jöhet a második rész. De azért, - bár mondtam, hogy ne legyenek ígérgetések - egy ígéretet biztosan teszek, hacsak nem soroznak be a Mynodis-ra (ha valakinek lenne egy jegye, akkor én mennék az tuti) akkor meg fogom írni a „14+1” mellett a „+1”-et is, ami a trilógia befejező, harmadik része lesz. A másik kérdésre pedig az a válaszom hogy jelenleg 5 könyv van a fejemben – a „13+1” trilógián kívül – amiből majdnem mindegyik más témakörű. Megint egy titok - egy utolsó – „4000”. Ez lesz egy másik könyv címe, ami valamikor a trilógia után várható.
Ha a ti kíváncsiságotokat is felkeltette az interjú, közvetlenül az írótól megrendelhetitek saját példányotokat az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése