Amélie Nothomb - Szíved gyötörd

 

„A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve.

Ugyanígy a legaljasabb szándékokból is születhet őszinte öröm.”

Először is szeretném megköszönni az Európa Kiadónak, hogy megjelent ez a könyv náluk. Nélkületek nem ismertem volna meg ezt a könyvet és nem indít el egy komoly életváltozás felé. De erről később.

Azt hiszem, hogy mindenki életében vannak olyan könyvek, melyek olvasás után velünk maradnak, -hol meggyötörnek, hol felemelnek-, de minden nap, ha csak kicsit is, de gondoltunk rájuk, velünk vannak. Számomra ezt az értékelést most picit nehezebben ment megírni, mint eddig bármelyiket is. Hosszú idő óta először ez az első olyan regény, amit az elejétől a végéig megsirattam.

A Szíved gyötörd egy családregény, de nem a szó szoros értelmében véve. Három generáció kapcsolatát mutatja be kisebb-nagyobb betekintésekkel. Az első ilyen kapcsolat a nagymama és Marie (az anya) között ismerhető meg. Ennek a szálnak különösebb jelentősége nincs, de számomra mégis fontos volt, hogy megemlítsem, mert minden ember a gyermekkorából merítkezik először. Innen hozzuk az első nézetünket a világ felé és alakul ki a személyiségünk alap kövei. Marie a város legszebb lánya a maga idejében, jó családból származik és bár van egy testvére, -aki szöges ellentétje- mégis róla kell, hogy szóljon minden. Hozzá van szokva az állandó figyelemhez, és ezt ki is használja. A legfontosabb számára, hogy irigyeljék, hogy róla beszéljenek. Ezt megtöri egy nagyon fiatal korban megélt „szerelem”, melyből egy új élet fakad. A korai házasság és gyermekáldás nem hozza meg az elvárt mély érzelmeket gyermek és anya között. Az elsőszülött leányka Diane névre keresztelődik, és tulajdonképpen róla szól ez a történet. Diane különlegessége a maga tragédiájából fakad, hiszen korán meg kell tanulnia, hogy az anyai szeretet, mint olyan nem létezik, csak valami látszat, amit először még helyén tud kezelni, de ez a későbbiekben megváltozik. Testvérei születnek idővel. A két kisebb gyermek egy –egy korszakot zár le a lány életében és tulajdonképpen ettől kezdve már egyenes út vezet egy másfajta élet felé. Öccse bár több figyelmet kap Marie által, de ezt még Diane is jól viseli, hisz a nemek közti másságként értelmezi. Az utolsó érzelmi cunami, húga születésénél alakul ki, mert ott már nem lehet a szőnyeg alá söpörni azt az érzelmi törődést, amit a testvére megkap, ő viszont soha. Innen indul igazán a történet különlegessége. Hiszen Diane is nő és változik. Mindenki életében eljön az a bizonyos szerelem, de szerencsére ő azt már egy igen csak koraérett hölgyeményként éli át.

Három barátságot kell megemlítenem, melyek egyenként is formálnak rajta. Hogy miképpen és mi lesz a történet további érdekessége, ezt rád bízom kedves olvasó, hogy felfedezd! Az egyik barát egy különleges szereplő, aki nem más, mint Mariel, egy gyermek, aki ugyanazt a sorsot húzta, mint főhősnőnk. Látni, hogy mi zajlik, és hogy hogyan ismétlődik meg ez az „anya-lánya kapcsolathanyatlás”, de ez nem mindig eredményez ilyen erős egyéniséget, mint amilyen Diane lett felnőttként. Sajnos ennek ékes példája lesz a könyv csattanója, melyre bár számítani lehetett, azért ez egy elég sajátos eseményt eredményez végül.

Az emberi kapcsolatok színesek, sokszor hangosak és bizony mindenki hibás, ha valami nem működik a másik féllel. Hiszen, bár sokan szenvedünk attól, hogy nem értjük egymást, sokszor a kimondott vagy éppen el nem mondott szavak miatt alakul ki az a bizonyos baj, mely, ha nincs orvosolva idővel, bizony elindítja az adott kapcsolatot a lejtőn, onnan pedig nagyon nehéz visszatérni a korábbi szintre. Egy édesanya szeretete, ölelése és törődése az egyik legfontosabb minden érzelemre képes lélek számára. De emberek vagyunk és többször ér minket olyan hatás, amitől ha akarunk, ha nem képtelenek vagyunk parancsra érezni. Nem tudom milyen szülni és azt sem, hogy milyen anyának lenni, de én is gyermeke vagyok valakinek. És nem működik az a bizonyos szál. Az én kapcsolatom is hullámvölgyben van az édesanyámmal. Túl sok el nem mondott szó húzódik meg a háttérben és már egyikünk sem erőlködik, hogy ez változzon. Tudom, hogy van szeretett, de azt is tudom, hogy ami működik a húgom és öcsém felé, az felém nem megy. És láthatjátok, hogy magamat láttam Diane személyében. Bár az én sorsom eltér a könyvben szereplő karakterétől, sajnos és szerencsére több pontban félelmetesen hasonló. Ez a könyv egy terápia volt a számomra minden belső értékével együtt. Nem hibátlan, de nem tudom másképpen látni, mint „ajándék” a számomra. És tudom, hogy bőven vagyunk így még páran. Azon személyek, akik jó érzelmi kapcsolatot ápolnak felmenőikkel nagyon szerencsések, de a legfontosabb, hogy becsüljék meg.

Mint láthatjátok, ezért írtam, hogy érzelmileg engem meggyötört. De ugyanakkor fel is emelt, mert tudom, hogy mindig van egy pici fénysugár, amitől még lehet jobb. A jövőt nem ismerem, de tudom, hogy sok esetben megoldható, ami most feloldhatatlannak tűnik.

Ez a történet csodálatos, ugyanakkor maga az élet számomra. Emberi kapcsolataink bonyolult letükröződése és egyben egy híd is a megértésre. Nehéz igazán szavakba önteni, hogy mit okozott. Talán ennyi bőven elég, a lényeg egyszer olvasd el, ha teheted. Ajánlom minden lányos anyának és minden gyermeknek, aki valamiért hasonló sorsot húzott, mint Diane. Nekem egy meghatározó olvasmányom és egy hatalmas kedvenc lett.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed az Európa Kiadó oldalán megveheted a könyvet.

Írta: NiKy