Az idei évem egyik meghatározó élményét Martin Kay író
sorozatának köszönhetem, hiszen az általa megálmodott Eastern eddig megjelent
két kötete az év elején, illetve pár hete hatalmas örömöt és néhány vidám,
izgalmakkal teli órát okozott. Ezért úgy gondoltam ti is szívesen megismernétek
a könyvek háttértörténetét, kialakulásukat és ezen kívül még sok más
érdekességről kérdeztem az írót! Kezdjünk is bele!
Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan indultál el az
írói pálya rögös útján?
Köszönöm a lehetőséget! Gyermekkorom óta holdkóros vagyok.
Üveges szemmel, ébren álmodom, így aztán néha kulcs nélkül indulok el a
kertvégi kapuhoz, tárca nélkül a boltba. Állandóan történeteken jár az eszem,
és szeretném bevonni a környezetemet is az élménybe.
Eleinte az általános iskolai osztályomban járt kézről-kézre
a munkám – szigorúan óra közben. Később sok kudarcból kellett felállnom, amíg
megmásztam a szamárlétrát, és sikerült olyan színvonalú munkát letennem az
asztalra, amely egy kiadónak is megfelelhet. Mint minden hobbit, ezt is
tudatosan érdemes művelni, hogy eredménye legyen.
Tudtommal, az Eastern első kötete a Twister Média Kiadó
pályázatának megnyerésével indult el. Hogyan zajlott ennek a folyamata és
milyen volt a közös munka a kiadóval?
Egészen véletlenül értesültem a lehetőségről, kevéssel a
beadási határidő előtt. Úgy döntöttem, nem fogom túlizgulni a dolgot, ezért
szinte a semmiből jött, amikor kiderült, hogy felvettek a shortlistre. Ezek
után már nagyobb izgalmak közt követtem a pályázat alakulását J
Mivel a történetem magyar szemmel kissé nehezen
bekategorizálható, alighanem a kiadó szerkesztője is mást várt, amikor a
részlet alapján bizalmat szavazott nekem. Persze utólag azt hiszem, mind
elégedettek lehetünk, hogy sikerült az Eastern hóbortos zsánersalátájával
becsusszanom a megjelenések közé, hiszen most fogyott el a könyv második
nyomása is.
Beszéljünk kicsit a világ felépítésről. Hogyan született meg
ez a két idősíkon játszódó történet? Ez volt az eredeti terved, hogy ennyire
bonyolult, több műfajt felölelő alkotást hozol létre kezdetektől fogva vagy
írás közben alakul ki?
A regénykoncepcióm alapmotívuma az volt, hogy egy
bosszútörténetet fogok írni. Ha pedig bosszú, akkor szolgáltatni kell egy jó
indítékot, amely a múltban keresendő. Ennek okán azt a megoldást választottam,
hogy először lejegyeztem kronológiai sorrendben a múlt eseményeit, majd ezek
tudatában álltam a jelen kalandjainak kibontásához.
Ebből az olvasó a regény közben annyit vesz észre, hogy a
kellő dramaturgiai pillanatban jön egy retrospektív jelenetsor, méghozzá oly
módon, hogy segítsen megérteni a jelen eseményeit.
Példának okáért az első ilyen visszatekintés a diktátor
tárgyalójában időrendi szempontból az egyik legkésőbbi esemény a múltban
lezajlottak közül, mégis ennek kellett először következnie, hogy megérthessük,
miért tért vissza a hős az országba.
A kevertműfajú témára reagálva: Ezért is szoktam amolyan „light novel”-ként hivatkozni a műre. Mivel itthon korántsem közkeletű eme megjelölés, legalább a közönségem könnyebben elfogadja, hogy nem tartom tiszteletben a zsánerek határvonalait:
Életkor szerinti besorolását tekintve Young - vagy New Adult
is lehetne, mégis hiányoznak a regényből az előbbiek kötelező tartalmi elemei.
Egy olyan kaland, amely nagyon sokat foglalkozik a hősei érzelmi világával. Van
itt lovagregénybe illő családtörténet egy poszt-apokaliptikus kilátástalanságot
tükröző világban, egy kis diktatúra, egy kis kocsmai western bunyó… aztán jön a
gépsárkány, meg a hidegháborús rakéta, s mindez egyetlen célnak van
alárendelve: a hőseim kapcsolatának és az ő nem mindennapi kalandjuknak!
A karaktereid nemtől függetlenül lelkileg sérültek és
bonyolultak. Melyik szereplő a kedvenced? Kivel tudtál igazán azonosulni? És
kit volt a legnehezebb megírnod?
Azt szoktam mondani, mindahány karakter én vagyok, olyan
arányban, amekkora játékidőt kapnak. Mivel mind belőlem táplálkoznak, könnyű
őket ösztönből írnom. A lelkük mélyére látok, tudom, hogy mit fognak felelni.
Egyszer egy könyvben azt olvastam; a halak (csillagjegye) olyan, mint a tenger
– bárkivé képesek válni bármikor.
Talán emiatt kicsit veszélyes fickó vagyok J
Megírni amúgy mindig azt a legkönnyebb, amiben tapasztaltak
vagyunk; a hétköznapibb eseményeket, és amikor két férfi beszélget.
Azt hiszem, az izgalmas, ajtócsapkodásban gazdag
kapcsolatoknak, interakcióknak fontos előfeltétele, hogy a szereplőknek elég
lelki málha nyomja a vállukat. Yuko egyértelműen a történet drámai középpontja.
Az érzelmei irányítják, amely nem csak gyengédségre, de gyakorta gonoszságra,
önzésre sarkallja.
Imádom minden egyes rezdülését!
A karaktereid összességében nagyon életszerűeknek találtam.
Van-e élő személy az életedben, akiről mintáztad valamelyik szereplődet?
Úgy gondolom, csak úgy alkothat az író
hiteles karaktereket, ha kellő számú emberrel akadt már dolga, és közben
sikerült is megértenie a viselkedésük mozgatórugóit. Yuko karaktere magán
viseli a korai kapcsolataim dinamikáját, amelyen nosztalgikus mosolyra késztet.
Az Eastern mindahány kötete szerepeltet
egy-egy olyan karaktert, akit valós ismerősöm inspirált. Példának okáért az
első rész lokális főgonosza, a Kákabélű egy nagyon jószívű barátom lenyomata,
aki mindig adott a sült krumplijából. Imád zabálni, mégis cérnavékony. Szeret
ízesen káromkodva beszélni, az apjának pedig vágóhídja van; szinte adja magát,
hogy bizarr történetek hősévé váljon a fejemben!
Kicsit Manga-szerű a könyved formátuma, ebből arra
következtetek, hogy szereted a japán képregényeket, illetve erősen érződik a
western iránti érdeklődésed. Amennyiben így van, kik a kedvenc alkotóid és mely
műveket olvasod vagy nézed szívesen?
Az Eastern első kézirata egy olyan időszakomban született, amikor valósággal faltam az animéket. Már az első letöltött filmem után (Ghost in the Shell) nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ezek a rajzolt történetek gyakorta erősen felnőtt témájúak. Legnagyobb klasszikusként a Neon Genesis Evangeliont tartom számon. Egy olyan sorozat, amely az emberi lélek legmélyebb bugyraiig hatol. Igazi mestermű.
A western inkább a tematika miatt van jelen a történetben, hovatovább az egyik kedvenc westernem a Párbaly – mármint én azt a filmet westernnek tartom (többek között).
Mint fent említettem a történeted egyszerre western, fantasy, kaland és sorolhatnám. Valamint a keleti kultúra nagy szerepet kapott az események és a karaktereid sorsának alakulásában. Honnan jött az ötlet, hogy ennyi mindent összemixelj, illetve mennyire nehéz írás közben minden részletre figyelned? Okozott-e gondot az írás folyamán, hogy esetleg túlgondoltál vagy nem illet bele egy-egy fordulat?
Mivel azt szerettem volna, hogy a regényem beilljen egy animének, az egész zsáner mix magától értetődő volt. A mangák animék jellemzően bátran fognak bele több műfaj vegyítésébe. Mindezt azonban olyan formába kellett öntenem, amely az egyszeri olvasó számára előképzettség nélkül is működik.
Van, amikor ráébredek, hogy egy jelenet kíméletlenül
félrement. Ilyenkor nem félek vágni J
Talán megáll a túlgondolás vádja, ha azt veszem; a regény
több szinten élvezhető. Példának okáért elhintek apró kis nyomokat, mint egy
krimiben, amelyekből előre kikövetkeztethető az első kötet végén látható
csavar. Vannak, akik elemző módon olvasnak, és összerakják a talányt. Vannak,
akiket meg fog lepni a leleplezés.
Számomra az egyik legkedveltebb karakterem Yuko. Az első
könyv olvasása után úgy éreztem túl nagy fába vágtad a fejszédet, hiszen egy
nőnemű tinédzsert illetve fiatal felnőttet hitelesen megírni nehéz. A mostani
kötetben viszont már azt éreztem, hogy teljesen megváltozott a kezdeti bizonytalanság.
Hogyan vélekedsz erről?
Sokan ítélik meg Yukót (és Vajkot) a könyv első kötete
nyomán, de be kell látni, hogy ez csak a történet első harmada. Itt még a
szereplők bemutatása a cél, de mivel egymás számára is ismeretlenek, a
képmutatás, a bizalmatlanság látszólag torzítja a személyiségüket. Persze
belátom, hogy így nem fog mindenki eljutni a végére, amikor minden részlet
helyére kerül a hőseim lelkével kapcsolatban, de másként nem adhatnám meg a
kellő karakterívet a számukra.
Például az elejtett utalások dacára nem gondolhattad még az
első rész folyamán, ami a második kötet végére világossá válik; hogy Yuko
mennyire önös módon tekint a bosszújára.
Mindazonáltal Yuko egy „felnagyított” személyiség. Nem arra törekedtem, hogy hétköznapi értelemben reálisan mutassam be, hanem, hogy a regény világában érdekes legyen és működjön! Ha azt vesszük, Louis de Funès sem úgy viselkedik a híres szerepeiben, mint egy hétköznapi ember tenné, mégis átélhetőek a motivációi.
Még Yuko karakterénél maradva, cseppet megdöbbentem a vele
történtekkel kapcsolatban. Mennyire volt szándékos ez a „durva” él, hogy a
leányzó végül ilyen vad lett? Lesz-e ennek még következménye a továbbiakban?
A második könyv végére gondolsz, ahol végigvezetem, hogyan
vált gyermekként gyilkossá? Ahogy mondani szokás, mindent el kell kezdeni
valahogy. Egy alig húszéves vadorzó törvényszerű, hogy igen fiatalon lépett a
bűn útjára.
A vele történtekben és az első gyilkosságában az a fontos,
hogy a személyisége elérje a mélységeit. Maga is haramiává válik, és csak a
bosszú élteti. Életben maradt, mégis pokol számára a lét. Minden félelmét
erőszakká gyúrja, így nem kerülhet közel senkihez. Vajk változást hoz ebben,
mert hosszú idő után az első ember, aki nem félelemmel tekint rá, és (saját
érdekei nyomán) törődni kezd vele. Ezt a lány képtelen visszautasítani az évek
magánya után. Újabb íven indul el a karaktere. Először maga előtt is tagad,
majd kicsírázik benne egy önző vágy, amely idővel valódi vonzalommá és
törődéssel érhet – mindezt azonban beárnyékolja egy hazugság.
A történetben megtalálható egy bizonyos szerelmi háromszög.
Mennyire tartasz attól, hogy az olvasók esetleg már neheztelnek erre a bizonyos
„elcsépelt” érzelmi felállásra?
Szerencsére csak olyan témákon vagyok hajlandó aggódni,
amelyeket én is lényegesnek érzek. A szerelmi háromszög lehet elcsépelt,
azonban számomra nem az, mivel nem fogyasztok sok romantikát. Ennek megvan az
az előnye, hogy kevésbé fogok máshol látott sémákhoz nyúlni, hanem
véletlenszerűen sikerülhet valami újat alkotni a témában J
Már az értékelésemben is említettem, hogy rendkívül
tetszenek a rajzok, melyek mindkét könyvedet ékesítik. Ki készítette és milyen
volt a közös munka? Úgy láttad vissza a lapokon a karaktereket, ahogyan azt te
elképzelted?
Az illusztrációkat Megyeri „Naka” Manó készítette. Már
évekkel a könyv végleges szerkesztése előtt kinéztem magamnak az úriembert,
mert habár többen is szépen rajzolnak hazánkban, láttam, hogy ő sokféle
stílusban otthon érzi magát – nekem pedig erre volt szükségem! Olyan manga
illusztrációkat akartam, amelyek sajátos metszetét képezik a nyugati képregény
ábrázolásnak, így minden olvasó el tudja majd fogadni.
Én az a „mikro-menedzselős” fajta megbízó vagyok. Minden
karakterről vázlatot vésettem, tucatnyi fényképpel készültem az arcvonásaik
tisztázása folytán.
A közös munka egy művésszel mindig tartogat kihívásokat.
Azért nem azt mondom, hogy „két művész közt”, mert megbízóként ilyenkor
átvedlek céges megrendelővé, és ezzel az attitűddel próbálom szegény
rabszolgámat arra sarkallni, hogy teljesítsük a határidőket
Hány részre tervezed a sorozatot? Esetleg, ha az olvasók
igénylik, több részt is írnál-e az eredeti elképzelés helyett?
Yuko és Vajk számára ez még csak az első nagy kaland, amely
három köteten át ível. Ennyivel nincs letudva a teljes karakterívük és a világ
sorsa sem. Így, ha igény van rá, nem kell töprengenem rajta, miként folytassam
a történetüket.
Hogyan fogadta az olvasóközönség a második kötetet? Milyen
visszajelzések érkeztek vissza hozzád?
Egyelőre még jobbára az örömöt és az előrendeléseket látom.
Mindegyik kötet más valamilyen szempontból. A Titkok Útvesztője mélyebben
koncentrálhat a hősök érzelmi életére azok után, hogy ez első részben
megismertük őket. Természetesen aggódtam miatta, hogy így kevesebb idő jut a
történet eseményeire, de meglepőmód az eddigi olvasóim ennek éppen az
ellenkezőjéről számoltak be: jobban lekötötte őket a mű!
Mikor várható a következő rész? Illetve milyen terveid
vannak a következő időszakra?
Az Eastern harmadik kötete két év múlva ősszel biztosan
megjelenik. Ha ennél hamarabb sikerül, az inkább legyen egy váratlan meglepetés
J
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel
az alkotó Facebook oldalát, hiszen sok érdekességet olvashattok!
Titkok útvesztője című kötetet, pedig megvásárolhatjátok az Twister Media Kiadó weboldalán!
Írta: NiKy