Fábián István – Ebgondolat

„Mert minden ember egyenlő, és egyenlő jogokkal születik…”

Az utóbbi hónapokban elkalandoztam a kortárs költészet világában. Olvastam sok kiváló és kevésbé kedvelt művet, megismertem bizonyos szinten szerzőiket, de egy sem akadt ezen a színes palettán, akiről elmondhattam volna, hogy a szívemhez közel került igazán. Tudom, hogy elfogultnak hangzik ez a pár sor, de hiszem, hogy minden olvasni szerető léleknek van legalább egy olyan kedvenc alkotója, akiről ezt elmondhatja. Számomra Fábián István költő és grafikus az a személy, akitől bármit szívesen kézbe veszek. De mielőtt részletesebben is belemennék, szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy olvashattam a könyvét. Hálásan köszönöm!

Mint fentebb már említettem Fábián Úr munkássága többrétű, hiszen nemcsak a költészet, hanem a grafika terén is alkot. A legtöbb kötetét saját illusztrációival ékesíti, amelyek bár szokatlan stílusúak lehetnek első körben egy beavatatlan szemnek, de ha veszi mindenki a fáradtságot és jobban megnézi az adott alkotást, rájön, hogy mennyi minden látható a képen. Ezt az ábrázolást nagyon szeretem, mert megmutatja, hogy az adott művész mely irányzatot kedveli és éppen milyen hangulatot, érzést, mondanivalót kíván átadni a nagy közönségnek. Amennyiben szívesen elmerülnél munkáiban, ezen a linken megteheted.

Fábián István – Ebgondolat című verseskötete 2003-ban jelent meg a Kopf Kiadó gondozásának köszönhetően. Ebben a kötetben számos olyan verssel találkoztam, amelyek már egy általam korábban olvasott könyvben is megjelentek, mégis olyan jó érzéssel merültem el bennük újra. Ilyen volt számomra – az egyik legszebb költeménye – a Szent-Anna tó című verse, amelyet már megszámolni sem tudom, hogy hányszor olvastam. Nagy kedvenceim egyike.

Ahogy már megszokhattam most is elmondhatom, hogy a költemények patetikusak, vitriolosak és érzelmekben gazdagok.

A könyv nyolc fő fejezetre osztható, amelyek között vannak olyan címek, amelyek egy korábban megjelent könyv címét takarják.

I. A fejedelem válaszol
II. Pompei
III. Pucérkirály
IV. Istent megöltük
V. Fényrekesz
VI. Minden tétova gyilkosságok
VII. A játék megérkezik
VIII. Némulat

Evidens tehát, hogy olyan alkotásokra is leltem, amelyek ismerősek voltak a számomra, hiszen már egy korábbi kötetben olvashattam őket. Ilyen pl. a Némulat című fejezet, ahonnan egy kedves verset szeretnék megmutatni. Nézzétek csak! (ITT)

„Apádra nem emelsz kezet.

Anyádat szeretni tartozol.

Neveden helyén az ékezet:

idetartozol. Ide tartozol.

Szilánknak éppen ép vagyok.

Leltáromban nincs áthozat.

Egész vagyok, darab vagyok,

nem ér utól a kárhozat.

Ha országom lép át a létén,

nincs is már dolgom semmi más:

Én túllépek e mai Léthé-n.

Gőzöl a krumplipaprikás.”

Több költemény nagyon személyes hangulatot teremt az olvasó és a költő között akaratlanul is. Megmutatkozik egy hajdani reményekkel élő gyermek, egy harcias serdülő, majdan pedig egy sokat tapasztalt, de még tűzben égő férfi lelke. Minden időszakból merítkeznek ezek a versek, éppen attól függően, hogy az idősíkban hol járunk. Hogy kinek éppen melyik tetszik persze egyéni, de számomra összességükben érintették meg a lelkem. Egy alkotást innen is szeretnék megmutatni, remélem, hogy mindenki érteni fogja, hogy miért írtam a fenti sorokat! Kérlek, olvassátok figyelmesen! (Szerelem)

„Kirajzol Téged a reggel,

álomban mosolyt adsz

a hirtelen ébredéshez. Azután

szerszámokkal, vékonyuló erekkel,

fényesülő idegekkel maradsz

a nekem engedhető magány.

Elhasználnak engem a képek,

vakfoltra vetül a valóság,

s a maradékot hozzáképzelem.

De szememből kiléptet

svadronokkal az iszonyú jóság,

és megalkot Téged a figyelem.”

Egy bizonyos belső monológot olvashattam, amely többször is vissza-visszaköszön a költeményekben. Ezek a gondolatok sajátos viták a józan ember és a megfáradt lélek között. A valóság romjaiból újra építkezni vágyó költő és egy akarat, amely az otthonról hozott emlékekből merítkezik. Ahogy a természetben járhattam a sorokat olvasva, szinte én is éreztem a fű simaságát, a levegő frissességét, az árnyak csintalan játékát és elvágytam, hogy valóban megtapasztalhassam mindezeket. (Út)

„Égigérő nyárban gázolok

deres füvön.

Erdőbe érek:

üvegágakon csüng a fény.

Csalán csap végig szájamon

suhanás csap át szememen:

elhagynak végül az árnyak is,

úgy érkezem.

az est leszáll, a kökörcsin

kinyit,

vanádiumgolyóbis zuhan ablakunkhoz:

testünk loboghat ellene.

A dobbanatlan, süket éjszakában

kövek koppanása, hullám esése várható s hogy

a háztetők ledobják végre a kurrogó kandúrokat.

Csak az árnyak lándzsái élesednek.

Csend van, mint összezárt ökölben,

a földön gyűrött drapériák.

Mindig az idő pengeélén:

nem láttál itt, és nem jártam amott sem.”

Talán csak én hallottam, azon kiáltásokat, amelyek szinte átütöttek a papíron. Talán csak én láttam azokat a gyötrelmes képeket, amelyet a költő látott vagy látni vélt. Nem tudom, hogy nem –e csalfa játékot űzött velem a képzeletem, de minden versben egy picikét én is ott hagytam a lelkem egy darabkáját. (Otthon)

„üres és vak ez a szem,

a hajnalt bádog dobolja

rá hajnalonta.

ám otthon ez a reggel,

országot kerít a bámészkodás,

otthonommá lett a képzelet, ami

krómlapra dobolja a lassú napot.

fölkel szépkövér napunk

és legyőznek minket himnuszok.

a szavak is halkabban

csörömpölnek fogaink között.

estig és hajnalig.”

Összességében elmondhatom, hogy új kedvenc könyvre leltem, amelyet bármikor szívesen leemelek a polcomról. Ha egy kicsit elvágyom a hazug valóságból, vagy éppen egy tiszta gondolatot szeretnék olvasni, akkor ez a kötet lesz a társam és tudom, hogy azt kapom, amit elvárok.

Ajánlom a költészet szerelmeseinek, neked és mindenkinek. A verseket tudom, hogy nehezebb megérteni, befogadni, de megéri megpróbálni. Minden költő egy adott korszak kincse és remélem, hogy mások számára is legalább annyit ad, mint amit én kapok minden kézbe vételekor!

Amennyiben szívesen kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz!

Írta: NiKy

Jan Kuntur - Budapest, te újraélesztettél

 „Vár csigaháza

a Holló-kő

a sárga szoknyája aljára

palóc keresztszemessel hímzett

babafalu felett”

Őszintén szólva cseppet zavarban vagyok, ugyanis ezt a kötetet vagy négyszer olvastam szinte egymás után. Ennek a többszöri olvasásnak az az oka, hogy bár hatalmas lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak, rendre mindig más értelmet kapott az adott szöveg. Gondoltam először arra, hogy az én hangulatomtól függhet ez a változatosság, de végül arra jutottam, hogy a kötetben kell keresni erre a kérdésre a választ.

Jan Kuntur permi születésű orosz költő, aki ebben a könyvében kis hazánkat vette górcső alá. Hogy mi vesz rá egy más nemzetiségű alkotót arra, hogy hazánkról írjon? Nos, erre a kérdésre mindenkinek magának kell megkeresni a választ, ugyanis ezt kerestem elsődlegesen a többszöri újra olvasások által én is. Hogy megleltem-e a választ? Talán igen, bár azt gondolom, hogy a valóságot csak a szerzőtől tudhatom meg.

Budapest, te újraélesztettél című alkotása 2020-ban jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A borítón Budapest egy pindurka részlete látszik, amely kedvenc villamosom, a 2-es vonalán látható pillanatkép. Számomra azért a szívem csücske, mert a belváros legszebb részein kalandozhat az utazó szeme, hiszen a Parlamenttől kezdve a legérdekesebb épületeink mutatkoznak meg egy-egy rövidebb pillanatra. Bár csak alkalmanként utazom ezen a járművön, mégis oly ritka esetek egyike, hogy nem olvasok, hanem belefeledkezem a látványba. Tehát a lelkesedésem egy töredéke innen ered.

A könyv számos verset és egy – két hosszabb terjedelmű novellát gyűjtött egy csokorba. Az utóbbiakról nehéz véleményt formálni, ugyanis nagyon mély gondolatisággal íródtak. Minden történet egy – egy hangulati pillanata a szerzőnek, amely hol mosolyra készteti az olvasót, hol pedig a borús érzelmeket hozza felszínre.

A versek már sokkal jobban lekövethetők, rendkívül élénkek, mind emocionalitás, mind pedig gondolatiság tekintetében. Koherens képet fest egy útról, amelyet a költő bejár a költeményei által. A különböző épületek, nevezetes helyszínek egy eltérő gondolkodású szerző szemszögén keresztül tárulnak szemeink elé, egy új, vivid szempontból mutatva be a már jólismert helyszíneket.

Szeretnék két alkotást bemutatni nektek, amelyekről egységesen elmondhatom, hogy nagyon stilizáltak, dinamikusak és csodálatosak. Kicsit olyan érzést keltenek, mintha a költő rácsodálkozna kis hazánkra, a helyszínekre, épületekre, emberekre. Történelmi kitekintésekkel ékesíti szavait, amelyek pompájukkal elvakítják az olvasót. Egy igazi tárlatvezetés a „megszokott” környezetünkről, amely új perspektívából mutatja meg magát és úgy érezhetjük, mintha ismeretlen helyszíneken járnánk.

Kérlek, hogy olvassátok figyelmesen a következő sorokat!

„Budapest, te újraélesztettél.
Lázár lettem, ki leplét ledobta.
Szárnyalok, szitálok a Duna fölött.
Erőt érzek, hogy három nap alatt
zöld lankán új templomot emeljek,
amely teli van édes tűzzel.
Budapest, te újraélesztettél.

Pest talpra állított, erőt adott
és testvériesen vállon veregetve
körútjain keringetett az ájulásig,
fehér hidat vetett a Dunán át
önmagához. Mint főorvosomnak
köszönöm: a fájdalom meghátrált.
Pest talpra állított, erőt adott.

Buda… az élet vizével itatott
(rokon ez a tokaji aszúnak),
átadta csúcsait, erdejében
a hold gyengéd fényével táplált.
Kóbor eb szárnytolla lett belőle,
aranygyapjúból font vessző.
Buda az élet vizének forrása.

Budapest, te újraélesztettél.
Lázár lettem, ki leplét ledobta.
Szárnyalok, szitálok a Duna fölött.
Erőt érzek, hogy három nap alatt
zöld lankán új templomot emeljek,
amely teli van édes tűzzel.
Budapest, te újraélesztettél.”

A következő vers pedig egy személyesebb témájú, bensőségesebb hangulatot teremt, amely elgondolkodtatja az olvasót. Íme:

„Lám elértem az életkort
amelyben a szüleimet szoktam magam előtt látni
de önmagamat semmiképp

Csak akkorra sikerült nekik
magabiztosságra szert tenniük
stabilitásra
nyugalomra
és megengedték maguknak
először
hogy a Fekete-tengernél üdüljenek
(életükben egyetlenegyszer)

Senki még csak
elképzelni sem tudta
két-három év múlva mi történik
mikor az év
évtizeddel válik egyenlővé
az élet maga pedig
elhúzódó szürkülettel
a farkasvakság súlyosbodásával
és a hőmérséklet csökkenésével
a nullás jelig”

 Összességében egy érdekes stílusú és szemléletű szerzővel ismerkedtem meg a könyv lapjain, aki megmutatta, hogy a jól ismert látványnak is vannak rejtett oldalai, amelyek bizony még bőven felfedezésre várnak, valamint, hogy az ember mennyire nem ismeri még saját magát sem, nemhogy mást az évek teltével.

Ajánlom a könyvet a versek szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nyitott szívvel képes befogadni egy más nemzetiség gondolatait, szemléleteit és szívesen kalandozik hol hazánk területein, hol pedig az emberi lélek kacifántos ösvényein.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó weboldalán megrendeled. 

Írta: NiKy

Fodor Gergő – A​ Tragédia Gyermekei

 

Valószínűleg nem fogok meglepetést okozni senkinek sem azzal a ténnyel, hogy fennen hangoztatom a vallási töltetű regényekkel nagyon óvatosan bánok, de hozzá kell tennem, hogy jó okkal. Szatíra formájában persze olvastam már több kiváló regényt is, de bohózatokat ritkán veszek kézbe. A mostani regény első pár oldalától a hideg rázott, de mielőtt ebbe mélyebben is belemennék, szeretném megköszönni a Morningstar Publishing Kiadónak, hogy előolvashattam a könyvet!

Fodor Gergő –  A ​ Tragédia Gyermekei című kötete 2022 májusi megjelenéseinek egyike lesz, amely egyben debütáló regényként is vonul be a magyar irodalom színes forgatagába. Ugyanis a fent említett kiadó első regényeként egy igen súlyos terhet ró eme regényre, hiszen minden „szem” rászegeződik a következő időszak kereszttüzében. Megítéltetik, mint első kötete a kiadónak, és mint elsőkönyves szerző debütálásaként is. Ráadásul a fülszöveg is egy igencsak jó ajánlót tár a kíváncsi olvasók elé, elvégre ki ne szeretne olvasni történelmi regényt egy nem mindennapi páros útitársaként.

Nos, ha már így vezettem fel ezt az értékelést, akkor nem okozok senkinek sem meglepetést azzal a ténnyel, hogy ez a történet eltér az eddig megszokottaktól. Ha arra számítasz kedves olvasó, hogy a hagyományos alapokon mozgó történelmi tényeket feltáró könyvet veszel kézbe, akkor sürgősen tedd vissza a polcra és menj is tovább. Ellenben, ha nyitott vagy a pikáns szóhasználatra, egy szokatlan páros utazására és mégis történelmi idősíkokon szeretnél mozogni, akkor nem kell mást tenned, mint kényelembe helyezni magad. Most szólok, hogy tedd ki a „ne zavarjanak” táblát, mert ez az utazás nem lesz fáklyás menet és bizony nagyon kellemetlen lenne, ha kizökkentenének. Tehát, egy finom ital, némi étel – ha az utazás folyamán megéheznél – és egy zug, ahol senki sem zavar meg a következő pár órában. Hidd el, hogy megéri ezt a kockázatot vállalni, mert valami olyasmiben lesz részed, amit eddig nem tapasztaltál!

„Az emberi érzések, nem lehetnek velünk születettek. Valami, valaki, múltból, jövőből, fentről, lentről, odaátról, bentről irányítja, vagy csak szimplán befolyásolja, netalán egyszer, még testünk előtt beprogramozta azt.”

Őszinte leszek, az első hat oldal olvasása után félre kellett, hogy tegyem ezt a könyvet. Egyszerűen nem éreztem a vonzást, hogy olvasni akarjam. Igen, ennek komoly oka van, bár azt már most leszögezem, hogy félreértés történt. Első körben meg voltam győződve, hogy valami vallási töltetű történetet fogok olvasni és cseppet nehezményeztem ezt a tényt. Történelem és vallás? Te jó ég, ennek sose volt jó vége! De mivel makacs és kíváncsi ember vagyok, végül visszatértem és bizony addig le se raktam, míg a végére nem értem. Igen, valóban az első pár oldal cseppet félreérthető volt a számomra, de utána sokkal többet kaptam, mint vártam.

A két fő karakterünk nem is lehetne különbözőbb egymástól. Lucifer – igen jól olvastad – minden idők egyik legfurcsább és egyben legravaszabb teremtménye, aki bizony itt sem tagadhatta meg önmagát. Bár fennen hangoztatja, hogy össze ne merjük keverni a Sátánnal – nem is értem miért – mert bizony ő sokkal több az „öregnél”. Mivel ekkora önérzettel „áldotta” meg a sors, így pimaszsága és ravaszsága egy remek alapot adott a történetnek.

És bizony a másik szereplőnk maga a szépség megtestesítője, a buja csábítás, egy lélek, akiért a férfiak a történelem folyamán ölni és képesek voltak. A NŐ,  a szó minden értelmében egy hosszú utazásra indul Luciferrel, hogy felfedezzék az emberi múlt rögös, sokszor vörös színben pompázó eseményeit, nem kímélve az olvasó rekeszizmait, ugyanakkor mégis hiteles komolysággal mennek végig a kortalan úton.

Események szempontjából egy rossz szavam sem lehet, hiszen egy percig sem lankadt a figyelmem, ráadásul bizony még el is gondolkodtatott nem egyszer, hogy mire emlékszem egy adott kor történelmét tekintve. Tizenhárom helyszín és idősík, ahonnan nem biztos, hogy épségben visszatértem volna, itt mégis bejártam Vietnám dzsungelekkel ölelt rizsföldjeit, Szíria kietlen sivatagjában fulladoztam, jártam a délszláv háború áldozatául esett faluban és nem utolsó sorban az első világháború fagyos lövészárkaiban is. Időpontok és helyszínek, ahol az ember a pusztulást hagyta maga után, mégis felmerült bennem a kérdés. Ez a sok halál megérte? És vajon mi az erősebb: a szeretet vagy a gyűlölet? Nehéz kérdések, nem igaz?

Azt hiszem a szerzőt egy felsőbb transzcendens írásra teremtette, mert a szöveg bár könnyen olvasható mégis pikáns. Nagyon szépen csűri-csavarja a szavakat, belopva magát a lélek legrejtettebb zugaiba. Ha a vallási töltetet nézem, akkor még mindig morgok kicsit, de telitalálat volt még így is.

Összességében elmondhatom, hogy Nőként megméretettem és bűnre lettem csábítva, hiszen a történet által felkínált almát elfogadtam és jóízűen megkóstoltam. De tudjátok mit! Nem bánok semmit és ezért örömmel bűnhődőm az idők végtelenjén át.

Ajánlom a könyvet nagy szeretettel és hittel, mert tényleg élvezet volt olvasni. Legyél akár történelemrajongó, vagy csupán egy kalandra éhes olvasó, hiszem, hogy megtalálod ebben a regényben a felhőtlen szórakozás adta örömöt! És ne feledjétek, nem bűn az alma… akarom írni egy jó regény olvasása!

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha Morningstar Publishing Kiadó weboldalán megrendeled!

Írta: NiKy