2020. november 8., vasárnap

Tillinger Gábor - Évszakhömpölygés

 


Tillinger Gábor – Évszakhömpölygés haiku kötete egy véletlen folyamán került elém, de nagyon megtetszett a borító, mely egy természeti képet ábrázol és a maga egyszerűségében éreztem, hogy vonz és olvasni szeretném.

A haiku műfaj most már egyik kedvencemmé nőtte ki magát, pedig még csak egy éve ismerkedem ezzel a területtel és nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe lopja magát.

Ez a könyv alig 126 oldal, mégis a benne összegyűjtött írások számos érzelmet hoztak felszínre bennem és bizonyos szinten begyógyítottak pár régóta őrzött sebemet is. A kötet 5 fő részre bontható: a négy évszak és egy "kakkuktojásnak" nevezett utolsó szakasz.

Az első rész címe Haru – Tavasz, melyben üde gondolatok, mégis sokszor mély érzelmekről mesélő írások találhatóak. Innen az egyik kedvencem:

„ Pillangósikoly.
Visszatérő álmában
megint hernyó volt.”

Natsu - Nyár névvel találkozhatunk a következő szakasszal, ahol meleg, apró pillanatok összességéről olvashattam. Innen is van olyan írás, amit szeretnék megosztani veletek, nézzétek csak! 

„ Tenger ölel itt
egy világítótornyot.
Régi barátság.”

Aki – Ősz címmel az elmúlásról és a pillanatok fontosságáról mesél. Sokszor megálltam és vártam az olvasottak hatását, mert éreztem olyan érzéseket hoz felszínre, amiket azt hittem rég elfeledtem. Ilyen a gyász, a vesztesség érzésének fontossága. Innen is van számomra kiemelkedő írás.

„ Büszke tölgy csúcsán
az utolsó kis levél;
nincs maradása.”

Fuyu – Tél cím alatt pedig számos gondolat és mély érzelem kapott helyett. Olyan pillanatokat idézve, mikor az elmélyülés és a fagyott világ hozzásegít minket az életünkre való rátekintésre. Hogy megnyugodva, a régit elengedve helyet csináljunk valami újnak. Ez a rész megnyugtatja a kedves olvasót, mert aki érti ezen sorokat, azoknak a lelkük együtt lüktet az alkotó gondolataival. A tél nem csak az elmúlás időszaka, hanem a szívek és lelkek leltározásának lehetőségét is magában foglalja. Kellenek ezek a pillanatok, hogy utána újra erőre kapva, mosolyogva várjuk az új tavasz eljövetelét. Erről egy kiemelkedő írás számomra:

„ Mennyi jégvirág
nőtte be az ablakot!
Tavasz a télben…”

Az utolsó részt csak egy szimbólum jelképezi, mégis számomra az itteni gondolatok a legmegfogóbbak az egész kötet folyamán. Az élet minden szegmenséből merítkezik az alkotó és csodásabbnál csodásabb művek kerülnek szemeink elé. Nézzétek csak!

„Nemcsak veszíteni,
de győzni is tudni kell.
Sőt, győzni jobban.”

És megtaláltam azt a pár sort, ami engem jellemez és ettől nagyon boldog lettem.

„Nyitott könyv vagyok,
ám egy furcsa és ritka
nyelven íródtam.”

Úgy gondolom az ilyen könyvektől csak több és színesebb leszek. Mert segít elengedni ami már nem szolgál és abban is társam, hogy a megüresedett helyet szeretettel és kíváncsisággal töltsem fel, míg meg nem érkezik életembe az oda passzoló személy, esemény stb. Különlegessége, hogy nem erőltetett, sőt a maga egyszerűségétől oly csodálatosak ezen írások. Megtaláltam idei évem egyik legjobban kedvelt Haiku kötetét. Ajánlom minden kedves olvasónak, aki szereti a műfajt, de azoknak is, akik még csak most ismerkednének vele.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Napkút Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.

Írta: NiKy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése