2020. november 4., szerda

Viktor Pelevin - A Sárga Nyíl

 

"Mindent, amit csinálsz, a szeretet miatt csinálsz. Különben ülnél a földön, és üvöltenél az iszonyattól vagy az undortól."


Mostanában sokszor elém került, valamilyen formában az író különböző alkotása, és többször is kérdeztem a páromat, hogy olvasott-e  tőle, de megállapítottuk, hogy bizony még ismeretlen a számunkra. Így nagyon megörültem, mikor a Helikon Zsebkönyvek sorozat újra kiadta. Amit szeretnék itt is megköszönni a kiadónak, mert nélkülük nem hiszem mostanában vettem volna kézbe a kötetet. Ez az alig 124 oldalas könyvecske, hűen követi az eddigi kiadói sorozaton belüli tagok kopottas, de a történethez illő képét. Nagyon tetszik ez a stílus és együtt a többivel polcon nagyon jól néz ki.

Visszatérve a kötethez, két novellát tartalmaz. Az első a címadó is, az az A sárga nyíl címet viseli. Fülszöveg alapján egy ember meglátásait, a mindennapi malomőrlést, a külső társadalmi torzulást mutatja be, melyben él. Érzi, hogy nem megfelelő, ami történik, de nem érti tulajdonképpen mi veszi körül, hogy került oda és hogyan szabadulhatna. A megjelenő mellék karakterek is teljesen beleilleszkednek eme világ nyomorába, a bűnözés különböző formáiba, és abba a körforgásba, amire igazándiból semmi szüksége, mégis létkérdésként van jelen. Karakterünk kíváncsi, de óvatos. Merész, de beilleszkedő, egy kaméleon tudásával jár és kel.

A különböző emberekkel való párbeszéde szépen követhető, sokszor lázongó, de sosem túlzásba vívő. Az események alakulása, a különböző meglátások felszínre kerülése, és a külső világ felfedezése ad egy groteszk képet, hogy mi lehetne, ha lenne mersze, de megmutatja azt is, hogy miért marad a saját "mocskában" táplálva a rendszert, mely elnyomja a személy létét, és csak a közösségnek ad teret.

A második novella ennél sokkal bonyolultabb és felettébb rejtélyesre sikeredett. Címe alapján, mely a Remete és Hatujjú néven publikált, bevallom először valami western témára asszociáltam, de szerencsére hamar elmúlt ez a tévhitem. Viszont sokáig nagyon zavarosnak és helyenként már túlgondoltnak éreztem. De az utolsó tíz oldal, bizony felért egy hatalmas pofonnal és rá kellett döbbenjek ez egy óriási társadalomkritika ugyanúgy, mint az előző novella is, mégis sokkalta több annál. Rendkívül megrendített és egy ideig csak ültem a csukott könyv felett.

Összességében elmondhatom, hogy egy remek írót köszönthetek a kedvenc alkotóim között. Merész, a szavakkal boszorkányosan bánni tudó író, Viktor Pelevin. Ha a többi kötete is ilyen jó, egy szavam sem lehet. Már csak ezért az idézetéért is:

"Ha mindaz, ami egy másodperccel ezelőtt létezett, nem tűnne el – gondolta –, akkor a vonatunk és mi magunk is másképp néznénk ki. Szét lennénk kenődve a levegőben a talpfák fölött. Olyasmik lennénk, mint az egy kupacba összetekeredett kígyók, és ezek körül a kígyók körül végtelen szalagként műanyag, üveg, vas. De minden eltűnik. Minden elmúló pillanat mindazzal együtt, ami benne volt, eltűnik, és egyetlen ember sem tudja, a következő milyen lesz. És lesz-e egyáltalán. Nem lesz-e elege az Istennek abból, hogy egymás után teremti ezeket a pillanatokat mindazzal együtt, amit tartalmaznak. Hiszen senki, abszolút senki nem garantálhatja, hogy eljön a következő másodperc. Az a pillanat pedig, amelyben valójában létezünk, olyan rövid, hogy képtelenek vagyunk megragadni, és csak emlékezni tudunk az elmúltra. De mi létezik akkor valójában, és kik vagyunk mi?"

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Helikon Kiadó oldalán meg tudod rendelni a könyvet!

Írta: NiKy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése