„Inkább legyen kellemes meglepetésben részed, minthogy túl
sokat várj, és végül csalódj.”
Okkal választom minden esetben a könyv idézeteit, hiszen
valamilyen formában hozzám köthetőek, vallom magam is nézeteit, vagy csupán
egyetértek a leírtakkal. A mostani esetben is hasonló okból választottam ezt a
mondatot, ugyanis a szerző előző könyve magasra helyezte azt a bizonyos mércét és ezt
megugrani nem volt könnyű, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a
Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm szépen.
L. J. Wesley – 12 első randi című kisregénye 2019-ben jelent
meg a Mogul Kiadó gondozásában. A borító 12 profilképet mutat, amelyek különböző
stílusban ábrázolnak „Adoniszokat”. Az alaphangulatot megkapja az olvasó ennek
megfelelően, hiszen a némi karikatúrának is elmenő arculatot látva egy vidám,
várakozással teli érzést kapunk.
Nézzük is, hogy miről szól ez a regény.
Pam bemutatkozó szövegével indít a kötet, amelyben kapunk
némi utalást a véleményéről legjobb barátnőjét tekintve, majd vált a nézőpont
és Sam oldaláról ismerhetjük meg ennek az 1 évnek a sűrített eseményeit.
12 hónap – 12 randi, ahogy azt várni lehet, minden tag egy
külön egyéniség, nincs két egyforma. A hónapok haladtával fedezhetjük fel a férfivilág
krémjét, már ha valaki szereti a romlott állagot. Időközben Sam a kezdeti
depresszióból kilábalni látszik, ismét felveszi az élete fonalát és több
kisebb-nagyobb buktatóval színesítve megéli a női lét izgalmait, Pam barátnője
iránymutatásával természetesen. Hogy milyen kimenetele lesz a randiknak? És mi
köze van a könyvszeretetnek mindehhez? Nos, javaslom, hogy vedd meg a könyvet
és olvasd is el rögtön, egy adag meleg ital társaságában.
„ (…) nincs olyan, hogy mindig, minden tökéletesen megy.”
Szubjektív meglátásom szerint az író megint nagyot
alakított, hiszen az ellenkező nem szemszögéből megközelíteni egy randit nem
egyszerű, hát, ha még 12-re emelkedik ez a szám. Mint fentebb írtam teljes
mértékben elégedett vagyok a szerző színészeket is megszégyenítő alakításával
papír formájában.
Karakterek szempontjából a hímek nálam kiverték a
biztosítékot, de ezt tették humorban megforgatva, így kevésbé érződött a háttérben
meghúzódó negatív töltet.
Sam egy buta liba és sajnos ezt a véleményt már az első
percben kialakítottam. Bár értem a karakterválasztást és azt is, hogy ezek a
jellemvonások szükségesek voltak a megfelelő mértékű fejlődéshez, egyszerűen
képtelen voltam azonosulni vele. Ellenben Pam már sokkal jobban megfelelt a
lelkemnek, csak sajnos belőle nem kaptam eleget.
A kötet eseményekben gazdag, hiszen csak úgy pörögnek a
lapok az olvasó kezében. Egyetlen mondat sincs feleslegesen, mindennek és
mindenkinek fontos szerepe van a történetben és ezt nagyon tudom értékelni.
„ Soha ne azzal törődj, hogy mások mit mondanak rólad.”
A humor sokat lendített az olvasási élményemen, ugyanis
kezdetben nagyon nehezen tudtam alkalmazkodni Sam személyéhez, aztán ahogy a
randik besűrűsödtek, úgy én magam is kezdtem felengedni, viszont a „pizsama
partitól” kezdve ismételten peremvidéki lettem. Azt gondolom, hogy ehhez a
fajta sztorihoz kell hangulat és készen is álltam a befogadásra, mégis a sok klisé
és túlzás nekem már sokk-ként csapódtak le és már meguntam. Sajnos úgy gondolom,
hogy a szerző Brooke kötete még mindig egy olyan mérce, amit nem értünk el ezzel
a kisregénnyel és bár teljesen más a két hangulat és tematika, mégis hasonló
elégedettséget vártam olvasásom folyamán.
Ettől függetlenül hiszem, hogy másnak fog tetszeni, ugyanis
én nagyon finnyás olvasó vagyok minden téren.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasónak, aki szereti a
humoros, könnyed szerelmi sztorikat és nem riad vissza attól sem, hogy az
erotikát tejszínhabbal fogyassza.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul
oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése