Vajon ki számít igazi hívőnek és ki hitetlennek? Teszem fel
sokadjára is ezt a kérdést, hiszen a XXI. századra megváltoztak a vallás
gyakorlásához szükséges nézetek és feltételek. A kereszténység hatalmi játszmái
már elenyészőben vannak, ezért a modern családok életében a felmenőktől
eredeztethető erkölcsi szabályok és a mostani szülők tévelygéseinek egyvelegét
kapják a fiatalok. A család, mint fogalom is igen tág értelmet kapott, hiszen
jóformán mind szerkezetileg, mind fogalmilag kiszélesedett. A hit mindenkiben
mélyen gyökerezik, hogy ki milyen szinten ad teret annak életében,
természetesen egyéni.
A korai századokban ellenben teljesen más életfelfogásról
tudunk. A vallás, mint irányadó intézményforma, a családok mindennapi életének
nagy részében uralkodott, és az ezzel való ellenszegülésre bűnként tekintettek,
amely súlyos következményeket vont maga után. De mi a helyzet a vallási
közösségek szent embereivel? Kik számítottak igazán hívőnek és kik engedtek a
testi örömöknek? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, amikor megvettem a
mostani könyvet. Természetesen tisztában voltam azzal a ténnyel, miszerint
fikciót veszek kézbe, mégis reméltem, hogy részben választ remélhetek a
kérdéseimre.
Emma Donoghue (1969. október 24.Dublin, Írország) ír-kanadai
származású irodalomtörténész, regényíró és forgatókönyvíró. A 2010-ben
megjelent Room (Szoba) című regénye a Booker-díj döntőse és nemzetközi
bestseller lett. Számos kiváló történet megálmodója, amelyek szerencsére kis
hazánkba is eljutottak az évek alatt.
Menedék című regénye 2022 egyik újdonsága, amely a XXI.
Század Kiadó gondozásának köszönhetően került a könyvesboltok polcaira. A
kiadvány elsőre is feltűnő gyönyörű borítójának képi világával, amely a
hangulatos színeivel, valamint a történet fő szálait idéző ábráival megadja a
szemnek és léleknek azt a kezdeti feltöltődést, amely elegendő ahhoz, hogy a
kíváncsi olvasó már ezek alapján is kosarába helyezze a könyvet. Nem tagadom
első ránézésre én is elcsábultam, pedig a vallás, mint műfaj nem áll közel a
számomra szívesen olvasott területekhez.
„– A bölcső és a halálos ágy tehetetlensége között minden
embernek vannak gyenge pillanatai, nem igaz?”
A történet egészen a VII. századig repíti vissza az olvasót,
méghozzá Írországba. Három férfi áll ennek a kötetnek a középpontjában. Három
lélek, kik nem is különbözhetnének jobban egymástól, mégis akad egy közös
pontjuk: az Istenbe vetett hitük.
Artt tudós, pap, aki szent emberként járja a világot és
terjeszti az igét. Híre sokszor megelőzi, ezért minden kolostor tárt karokkal
fogadja és a legnagyobb tisztelettel adóznak irányába.
Cormac egy idősebb szerzetes, aki túlélte a pestist és több
harcot is megvívott mind az emberekkel, mind az élettel. Későn megtérő hívőként
hűségesen szolgálja az Urat és a rendet. Gazdag élettapasztalatával kiemelkedik
társai köréből.
Triant egy ifjú szerzetes, aki egy nehéz múlttal a háta
mögött éli a mindennapokat a kolostor falai között. Mindenesként ott segít,
ahol szükség van rá, de lelkesedése töretlen és a zene iránti szeretetét csak
az Istenbe vetett hite győzi le.
Artt jós álma összekapcsolja eme három férfit, miszerint
zarándoklatra indulnak, hogy megtalálják azt a földet –szigetet –, amit még
ember nem piszkított be bűnös lelkével. Az út hosszú és nehéz, ezzel
mindannyian tisztában vannak, de ami rájuk vár, azt még a legmerészebb
álmaikban sem várták volna. Vajon mi erősebb, az emberi test szükségletei vagy
az egy Istenbe vetett hitük? És ki számít igazán hívőnek? Aki mindent feláldoz,
vagy aki emberként az egyén bűneivel szolgál a legjobb tudása szerint?
Ezekre a kérdésekre mindenkinek magának kell meglelnie a
választ, de a kötet nagyon jó útmutató.
„– A szerzetes élete egyetlen hosszú háború az ördög ellen.
És amikor több tucat ember él együtt… nos, hol lenne jobb búvóhelye a
farkasnak, mint a nagy birkanyáj közepén?”
A történet számos érdekes kérdést vet fel, amelyekre nem is
gondolnánk elsőre. Ezek megkérdőjelezik a valóságot, a hitet, de még az
önmagunkról vélt gondolatokat is. Minden új eseményével újabb kérdéseket vélünk
felfedezni és csak remélhetjük, hogy választ találunk rájuk.
Szubjektíven először arra gondoltam, hogy te jó ég, ez a
kötet nem nekem íródott. Önmagamhoz képes hosszú ideig volt kezeimben és nagyon
lassan haladtam vele. Nehezen emésztettem meg a sűrű, sokszor ragadósnak vélt
imádságokat. Az eltorzult, akár hívhatom úgy is, elvakult nézeteket. Nehezen
fogadtam be a hit nevében elkövetett lelki torzulásokat és azt a tényt, hogy az
Úr az állatokat azért „adta”, hogy az embert szolgálják.
Ennek a regénynek erős pontja a madárvilág ismertetése is,
hiszen számos fajtáról olvashatunk. Érdekesnek találtam a leírásokat és lelki szemeim
előtt megelevenedett a kép, amikor ezen csodás tollas lényekről olvashattam.
„A madarak mindig a saját fajtársaikkal tartanak, még akkor
is, ha néha összekapnak egy falaton; […] erejük a sokaságban rejlik.”
Karakterek tekintetében részletesen megismerhetjük a három
szerzetest és külön a belső monológokkal zárjuk őket a szívünkbe. Mindenkinek
megvannak a maga titkai, szenvedései és apró, gyarló örömei. Természetesen a
túlzó bigott vallásosság miatt számos bűn elkövetésében lesz osztályrészük mind
a szereplőknek, mind az olvasónak akaratlanul is.
Események tekintetében lassú folyásúnak mondanám inkább, de
nem is ez a lényege, hiszen elenyészővé válik minden, mikor egy komoly
pszichológiai kavalkádot kapunk.
Összességében úgy gondolom, hogy remek könyvet vettem kézbe,
hiszen egy számomra igen csak nem kedvelt műfajhoz tartozik, mégis olvastatta
magát. A karakterek élettel teliek voltak a számomra és sokszor fájt a szívem
értük. A kötet végére viszont elfáradtam és már meg sem lepődtem a lezáráson
sem. Jó tudni, hogy a történet alapjait egy valós helyszín, a legismertebb
nevén Mihály-szikla és a múltban ott élt szerzetesek adták. Bár a szerző
elmondása szerint nem volt lehetősége ellátogatni eme helyre, mégis sikerült
hitelesen egy különleges történetet álmodnia hozzá és ki tudja, lehet számára
az Égiek ezt a küldetést adták.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasónak, aki hisz az Úrban,
de azoknak is, akik kevésbé hívőnek vallják magukat. Mivel én az utóbbiak
táborát erősítem, így hiteles forrásként írhatom, hogy mindenki megtalálja
benne mind a szórakozás örömét, mind pedig az élet materiális és idealista
kérdéseire a válaszokat. És egy értékes gondolat: „Az élet a legnagyobb
ajándék, nem szabad visszaadni, ki kell várni a végét.”
Amennyiben úgy érzed, hogy elég erőt gyűjtöttél és
belevágnál ebbe a kalandba, nem kell mást tenned, mint a XXI. Század Kiadó
weboldalára ellátogatnod.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése