Csernus Imre - Főnix

 

Ha valaki csüngött eddig Dr. Csernus Imre szavain, akkor az én voltam. Közel öt éve olvastam az első kötetét, mely akkor bombaként robbant az életembe és mindent felégetett bennem, amiben előtte hittem. Ezt a könyvet számos másik írása követte, de mindig hagytam időt a feldolgozásra és az olvasottak befogadására. Nagyjából évente két kötetét olvastam, hiszen ha foglalkozunk önmagunkkal sosem elég pár nap. Nekem sokszor hosszú hónapok kellett mire sikerült egy –egy területet rendbe tennem annyira, hogy a következő szintre léphessek. Az első élményem után sokkot kaptam és közel egy évig rezignáltam. Aztán újra kézbe vettem ugyan azt a kötetet és végre felszabadított ebből a lekötözött, hibernált állapotból. Akkor úgy éreztem a legjobbat akkor teszem, ha követem a könyvei által adott életvezetési tanácsokat. Persze jártam különböző szakemberekhez, mert sajnos telt ház volt a doktor úrnál és anyagilag sem volt megfelelő számomra akkoriban a közös munka díja. Ma már szerencsére ez változott, de már sokkal jobban vagyok és én is meg találtam a mély lelkiválságaimra a megoldást és elkezdtem gyógyulni. Sok tragédia övezi az életemet, de sosem gondoltam arra, hogy feladjam vagy elengedjem a küzdést, még abban az egy évben sem.

Az mostani kötetét azért vettem meg, mert úgy éreztem ismét elérkezett az idő, az újabb „gyomlálásnak” és a mostani időszakban a vírus is adott egy bizonyos löketet, hogy fejlődjek minden téren.

A Főnix az egyik kedvenc mitológiai lényem, melyről köztudott, hogy felégeti önmagát és hamvaiból újjászületik. Ennek a szimbólumnak mindig nagy hatása volt az életemre, mert számos helyzetben kellett felállnom és sokszor egy hajszálon múlott, hogy megtehettem. Ugyanakkor még mindig szerencsés vagyok, mert van erőm, hogy megtegyem. És csodálatos társat kaptam az élettől. Vele úgy érzem, hogy bármi is ér, képes vagyok hideg fejjel, a megfelelő lépéseket tenni, hogy megoldjam az adott problémámat.

A Főnix most is elérte hatását és felégetett bennem egy nagyon erős hitet, de sajnos nem, úgy ahogy szerettem volna. Ennek a kötetnek az volt a fő célja, hogy utat mutasson azon embereknek, akik kétségbeestek a koronavírus okozta helyzet miatt. Mindenkit érint ez a jelenkori vírushelyzet. Legtöbbünket mentálisan tépázott meg, de még több embernek a napi megélhetése került veszélybe. A terhek növekedtek, hiszen egy bizony elmagányosodás lépett fel a családokon belül is. Idős szeretteinkért rendületlenül aggódunk napi szinten és csak reménykedhetünk, hogy jól van és egészséges. Gyermekeink felé mutatva a féltő gondoskodást, de erősnek is maradni, hiszen felelősséggel tartozunk értük és más szeretteinkért, nagy teher és sokan beleroppantak ebbe. Nagyon sok embernek került veszélybe a megélhetése és bár tavaly nem kellett a hiteleket törleszteni, mégis sokan minden hónapban egyéni válságot élnek meg, hiszen az albérleteket ki kell fizetni. Ott nem mondhatjuk azt a főbérlőknek, „bocs, de válság van”! Ez a vírus szedi áldozatait akár tetszik akár nem és igen fontos, hogy a megfelelő intézkedésekkel megtegyünk mindent, hogy megvédjük magunkat és az otthoniakat. Az, hogy belehalhatunk, egy olyan mély traumát okoz, melyet sokan nem képesek kezelni, hiszen amíg nem kerülünk olyan helyzetbe, az elmúlás gondolata messze elkerüli az átlagembert. Most előttünk lebeg minden egyes nap és ezzel megbirkózni vagy szembenézni nagyon nehéz és leterhelő.

A Főnix ennek a megsegítésére szolgáló kötet lenne, melyben a doktor úr feltárja meglátásait, hogyan is kell szembenézni és feldolgozni, akár kezelni ezt az időszakot. Nagyon sok igazságot találtam a kötet olvasása folyamán. Többször szembesültem vele, hogy hol van még dolgozni valóm és mi az, amivel még nem sikerült megküzdenem.

A hét fő bűn, illetve az író szerint egy nyolcadik bemutatásával és annak részletes feltérképezésével vezeti olvasóját a megoldások felé. Szembe állítja a bűneinket a hét erénnyel és többször önismétléssel taglalja, hogy a hazugság – akár magunknak, akár másoknak- milyen károkat okoz és mennyire megkötözi az emberi lelket.  Megkülönböztet öreg és fiatal főnixet, hiszen az új csak akkor léphet az életünkben, ha felégetjük mindazt, amitől szenvedünk, de felelősséget vállalva.

Sok bölcsességet és igazságot ír le ebben a kötetében is, viszont ahogy teszi már hagy némi kivetnivalót maga után. Hiteles számomra az, aki mondandójával egysíkon cselekszik. És mondhatnám azt, hogy ebben az esetben hiteles az író, hiszen több példával alátámasztja a leírtakat. Ugyanakkor számomra mégis csalódásként csapódott le, mert egy megteremtett kényelmes létből, ahogy mondani szokták „magas lóról” könnyű az észt osztani. Azon embereknek, akiknek a mindennapi megélhetés kockázata áll fenn, mikor azért rettegnek emberek meddig lesz munkájuk, miből fizetik az albérletet, a számlákat és miből etetik a családot, azoknak ez a könyv nem fog segítségül szolgálni. Ezt a félelmet nem lehet félvállról venni és sajnos egy kertészkedés sem fogja elfeledtetni ezt a nyomást a lélekben. Az írónak megteremtett, nyugodt vidéki élete, kiegyensúlyozott magánélete megadja azon lehetőségeket, hogy tehermentesen „élvezze” a Covid által okozott kényszerpihenő időszakát. De akik ilyen körülmények között élnek, azoknak valószínű nincs is szükségük egy orvos tanácsára. A középréteg már jobban szomjazik ezen írásokra, ide tartozom én is, de mégis úgy gondolom, az igazán célzott réteg az anyagilag kiszolgáltatott életet élők felé tendálna, de sajnos ott nem hiszem sok megértést fog kapni.

Összességében úgy érzem, hogy nagyon félrecsúszott ez a könyve az írónak. Az érzések elbagatellizálása nem jó útmutató senkinek sem. Most csak a jót ajnározni és a negatívat csak úgy átlépni nem éppen segítő szándéknak érzem és őszintén szólva nem is tudom hova tenni ezt a könyvét az alkotónak.

És bár számomra csalódás volt, még lehet, hogy neked kedves olvasó pont azt fogja nyújtani, amitől kirobbanó formában érzed majd magadat.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Jaffa Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Basil Bunting – Kamo no Chomei – Yoshishige no Yasutane - A fűkunyhóból

 

„A szavakban meg nem jelenő többletérzés, a formákban észre nem vehető látvány. (…) Ezek lényegi természete magától alakul ki. Hasonlít ez ahhoz például, amikor ősszel az alkonyi égen sem színek, sem hangok nincsenek. És még ha nem is jut eszünkbe semmi, miközben kell lennie valahol kiváltó oknak, egyszer csak kicsordul a könnyünk.”

Azt hiszem, hogy mindannyiunk életében vannak azok az élmények, melyek elemeiben rázzák meg a lelkivilágunkat. A mostani értékelésem egy olyan könyvről szól, mely elsőre unalmasnak tűnhet, vagy akár túl bonyolultnak, de ha figyelmesen olvassuk a sorokat, megértjük, hogy a világ változásai nem külsőleg, hanem belsőleg lassúak, de erről kicsit később. Ezúton is szeretném hálámat kifejezni a Gondolat Kiadónak, hogy recenzióként biztosított számomra egy példányt. Egy nagyon mély és hosszú utazásra indultam általatok, ami valószínűleg még nem ért véget.

Hűen önmagamhoz a borítóval kezdeném. Azon olvasók, akik már követnek egy ideje tudják, hogy nagyon szeretem a különleges külsejű könyveket. Mindenben keresem azt a bizonyos érzést, hogy bármikor örömmel tekinthetek rá és akár hosszú percekig is csodálhatom. Lehet furcsa lesz tőlem, de ez a kép, mely a kötet elejét díszíti, ilyen élményt nyújtott a számomra. A letisztult sorok, a kellemes bézs árnyalat és egy növényi minta a háttérben megnyugtatóan hatott számomra. Kicsit a papirusztekercset juttatta eszembe, hiszen azon szerencsések közé tartozom, akik foghattak egy darabot a kezeikben. Nagyon szeretem a régi korok hagyományait és rajongok Ázsia letűnt és jelenkorban létező népei szokásaiért. Sokat olvasok a témában, nézem sorozataikat, hallgatom zenéiket. Mikor erre a borítóra rátekintek, mindig nyugalmat és békességet érzek.

A könyv belseje három részre bontható. Ez a felosztás három különböző alkotó írását tartalmazza, melyek időben eltérnek, de mondandójuk majdnem tökéletesen megegyezik.

Az első részt Kamo no Chömei, a Japán császári udvar elismert költője meséli el. Feljegyzéseit, amelyben többször is felhívja a figyelmet lelkiállapotára és a környezetére, a világtól elvonultan, remeteként írja. Az alkotó szembeállítja a különböző társadalmi kasztokat egymással. Egy bizonyos hanyatlással szembesíti olvasóját, mely végbemenetele elkerülhetetlen és visszavonhatatlan. Az akkori természeti katasztrófák és az emberek által okozott károk együttesen rombolják a társadalmi morált, mely több esetben éhínséggel vegyes tömeges halálozáshoz vezetnek. A kor szellemében csak azon fontos emberek halála lett lejegyezve, kiknek családja kellő befolyással bírt, vagy életükben olyan tetteket hajtottak végre, melyek fennmaradtak az utókor számára. Hogy a pornépből hány lélek került kínok között a másvilágra, csak azt tudhatja, ki akkor élt vagy talán még ő sem.

A második részben egy hivatalnok, Yoshishige no Yasutane írása található. A hanyatló birodalom életének különböző képeibe enged bepillantást. Ezen sorok szintén fájdalmasak és bár a szavakat kimondottan szépen használva mutatja be az akkori pusztulás különböző aspektusait, sajnos a téma súlyossága változatlan és bánatot hagy maga után.

A harmadik és egyben utolsó fejezet már „szinte a korunkból” származó, Basil Buntig tollából íródott az 1930-as években. Az általa lejegyzet szöveg méltó „folytatása” elődeinek, mégis azt kell, hogy írjam, más arcát is megmutatja az akkori birodalomnak.

Számomra a legnagyobb hatást a második alkotás érte el, mert ott tudatosult igazán bennem, hogy mi történt és milyen borzalmas időszakon esett át a japán nép. Szenvedéseik hiábavalónak bizonyulnak a szemeimben. Mert bár házaink nem fából készülnek jóesetben, mégis tűz esetén egyenlő lesz a semmivel. A felperzselt földön pedig sokáig nem terem meg semmi és csak a fájdalommal feltöltekezett hamut sodorja el a szél. Házaink egymást érik, hiszen szaporodunk, ha kell, ha nem. Sokan vagyunk kevés helyen. Otthont teremtünk, mert családot alapítunk. De ha csak magunk lennénk, sem érnénk már be kevesebbel. Pedig néha a kevesebb több.

A könyv háromnyelvű, hiszen egyik oldalt japán, a másik oldalt a magyar szöveg található. Majd a következő részben ugyan ez ismétlődik, csak az előbbit váltja az angol nyelv. Rendkívül érdekesek a kötet hátuljában található térképek. Többször visszalapoztam olvasásom folyamán, hogy beazonosítsam, kb. hol járok helyszínileg.

Összességében elmondhatom, hogy egy lassú folyású, de rendkívül részletgazdag könyvet olvashattam. Nem bölcseletekkel traktáló, hanem a nyers valóságot elénk táró alkotás.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Gondolat Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Azzá válsz, amit megeszel…

 

Azzá válsz, amit megeszel, vagy legalábbis hatással van a szervezeted és így a bőröd állapotára is! Viccet félre téve arra figyeltem föl, hogy egyre többen lesznek valamire érzékenyek vagy allergiások a környezetemben. Glutén érzékenység, laktóz intolerancia, tejfehérje (kazein) allergia, stb. Szoktak is kérdezni, hogy ez vagy az mitől és miért alakul ki. Kicsit körbejártam a témával kapcsolatban.

Az első és legfontosabb dolog, amit megkérdeznék Tőled. Belegondoltál már abba vagy eszedbe jutott az a kifejezés, hogy élelmiszeripar? Az összetett szó második szavával van a probléma. Az élelmiszereinket, amelyeket megeszünk, mindet gyártják. Ízfokozók, tartósítószerek és E-betűs valamik, amelyek ki tudja micsodák. A legolcsóbb tartósítószerek a tejsavó, a tejpor. Az agyon finomított élelmiszerek, alapanyagok mind fehérek: fehér liszt és fehér cukor, ezekről már annyit olvashatsz máshol, amennyit bírsz.

Ezek az adalékok és tartósító szerek, pedig nemcsak a szervezetünknek nem tesznek jót, de sokszor a bőrünkön keresztül szeretne megszabadulni tőlük, ami nem annyira egyszerű. A bőrünk pedig nemcsak a külső hatásoktól véd meg minket, hanem mint kiválasztószerv is működik. Ha túl sok transzzsírt, cukrot, tejet fogyasztasz egy idő után az a bőrödön is meg fog látszani. A zsírtól és a tejtől pattanásaid lehetnek, a cukortól pedig ráncos leszel – ez utóbbi a glikáció folyamata, melyről már írtam. (Lásd)

Az egyéb tartósítószerektől a pattanásokon túl egyéb nyavalyák is „boldogíthatnak”. Kiütések, allergiás reakciók, ekcéma és ezeknek az oki megszüntetése igencsak nagy fejtörést okozhatnak, mire sikerül megtalálni a megoldást. Ilyenkor és már az első tüneteknél, ami lehet akár súlyos hasmenés is, érdemes felkeresni a háziorvost, aki jó esetben vérvételre küld. Ez a leggyorsabb módja, hogy kiderítsd, hogy mi a probléma fő okozója. Természetesen, ha enyhék a tüneteid, akkor te is megfigyelheted, mely ételek után jelennek meg a pattanásaid, de ez egy hosszadalmas folyamat és nem is biztos, hogy rájössz, pontosan mi okozz a problémádat.

A bőröd egyébként egy nagyon jó „jelzőberendezés” is, ha tápanyaghiányról van szó. Ha vízhiánytól szenved cserepes lesz az ajkad és szárazabb a bőröd, de a B12-vitamin hiányra is utalhat, ez azonban ritka. Ha viszket, akkor cinkhiány is lehet a háttérben. Ha extrémen kezd száradni a bőröd, akár foltokban és viszketést tapasztalsz, kiütéseket veszel észre magadon és nem szűnnek a tüneteid pár nap alatt vagy súlyosbodnak, érdemes orvoshoz fordulnod.

Alapvetően a szerveztünk makro és mikro tápanyagokkal működik. Makro tápanyagok a fehérjék, szénhidrátok és zsírok, alapvetően ezek az energiahordozók a szervezet számára, míg a mikro tápanyagok: az összes nyomelem, vitamin, ásványi anyag és enzim, melyekből kb. 40 félét kell bevinnünk a szervezetünkbe. Amikor tápanyagok szabadítják fel emésztés során a makro tápanyagokból az energiát, a kettő együtt képes felszívódni, például az E-vitamin zsírokban oldódó vitamin ezért szükséges valamilyen olaj vagy zsír nemű anyag a bevitt táplálékban. Röviden a makro és mikro tápanyagok viszonya: egyik sem létezhet a másik nélkül.

Az ásványi anyagok nagyon sokat segíthetnek a bőröd a működésében is, például a kálcium és magnézium a bőrben lévő érhálózat összehúzódására és elernyedésére is hatással van. Így mindig gondolj arra, hogy amit megeszel azzal nemcsak a szervezeted támogatod, hanem a bőrödet is. Érdemes odafigyelned a bevitt táplálékok minőségére és a káros élelmiszereket visszafogni, még ha nehéz is. Nem mondom, hogy mondj le a gyors ételekről vagy az édességről, csak érdemes mértékkel fogyasztani. Az a legjobb, ha sokféleképpen étkezel, akkor nem lehet nagy baj, a szervezeted úgy is jelzi, ha valamire vágyik, valamilyen tápanyagra szüksége van.

Írta: Zsuzsi