"Lásd meg a múltat,
finom kezek holnapod
karcolták bele."
Talán érdemes azzal kezdenem az értékelésemet, hogy még
„gyermekcipőben” járok a haikuk tanulmányozásában. Tehát nem szakszerűen
közelítem meg a műfajt, hanem, mint egy laikus olvasó. De ezt nem tehettem
volna meg, ha a Napkút Kiadó egy recenziós példánnyal nem ajándékoz meg. Ezt
szeretném ezúton is megköszönni, mert csodálatos élményben volt részem.
Köszönöm.
Mindannyiunk életében vannak pillanatok, melyeket nehezen
tudunk feldolgozni, érzelmileg megragadnak, és nem eresztenek. A haikuk ilyen
pillanatok összességét mesélik el pár szóban. Ez a gyűjtemény egy olyan költő
írása, akiről sok információt a kötet nem árul el, pedig szívesen olvasnék
többet róla, mert kiemelkedőt sikerült alkotnia. A megismerés szintjei egy
olyan alkotások összessége, melyeket apró mozzanatok ragadnak ki az életből.
A fülszöveg azzal kecsegtet, hogy utazáshoz remek olvasmány.
Ezt én picit kiegészíteném: az egész életünk egy utazás, nem csak mikor reggel
felkelünk és a napi dolgaink után megyünk, hanem minden nap, minden hét, minden
hónap és év egy hosszú úton telik, melyet úgy hívnak élet. A zsákunkban azon
élmények összessége lapul, melyeket ezen az úton szedtünk össze, eledelünk a
természet adta csodák, fekhelyünk jó esetben egy megvetett vánkos és csak akkor
hunyhatjuk le a szemünket biztonsággal, mikor tudjuk, hogy van ép cipőnk,
melyet felhúzhatunk és indulhatunk tovább mikor beköszönt a hajnal első fénye. Bár
igen kicsinyke kötetről van szó, hiszen alig 96 oldal, mégis egy egész életre
való bölcsesség található benne. Sokat kigyűjtöttem, de vannak közöttük is
kiemelkedőek, melyekről tényleg érdemes elgondolkodni. Nézzétek csak:
„Szertegurult a
jövő gyöngysora. Kinél
maradt a cérna?”
Nagy kedvencemmé fogadtam a következőt.
„Lélekzabáló
démonok csonthalmán kis
tücsök hegedül.”
Hogy miről szólnak? Olvasd el, ha kell többször is. Minden
alkalom után másképpen tekintesz a szövegre és magadra vagy akár az életedre. És,
amit külön ki szeretnék emelni, hogy ahogy olvastam a sorokat, ahogy beitták
magukat a lelkembe, megelevenedett bennem egy férfi lélekesszenciája és
elmosolyodtam. Mert hiába rejtőzik el, a lapokra vetett szavak áthatolnak az
olvasó tudatán, és megindul a „film” gyártás, megállíthatatlan ez a folyamat. Tehát,
bár pontos adatokat nem tudok, de sejtésem már akad. Egy olyan alkotóról van
szó, aki csendes figyelemmel szemléli magát és környezetét. Aki mer kérdést
kérdéssel megválaszolni, és akinek az írása tartós hidat emel olvasójának
szívéhez, lelkéhez. Azt nem írom, hogy rajongó lettem, de azt igen, hogy egy
nagyon jó indokot kaptam, hogy felkerüljön arra a listámra, melyen olyan
személyek neve szerepel, akiktől még szeretnék olvasni a jövőben. És zárásként
egy személyes kedvencem:
„ Ne kérdezz, nézz rám,
s olvasd némán az utat,
amit bejártam! ”
Amennyiben szeretnél elmerülni a haikuk világába a Napkút Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése