Dér Adrienn - Egy jeti lakik a pincénkben

 

„Drágám, ezentúl te sem kapsz párnát a fejed alá, még van hajad bőven.”

Azt hiszem, hogy most egy nagyon szokatlan értékelést fogok írni, ugyanis ez a történet maga az őrület, pedig kivételesen komolyan álltam neki az olvasásnak, de rá kellett, hogy döbbenjek felesleges volt. Már az első sorától kezdve megadta az alaphangulatot és szerencsére ez az érzés végig kísért az utolsó mondatig. Hogy miről is van szó igazából? Nos, ezt fedezzük most fel együtt, hátha a bejegyzés végére rájövünk, nem igaz?

Dér Adrienn szerző nevét még 2019-ben a szívembe zártam, elvégre akkor debütáló A kaszabmanó című kötetével elérte nálam, hogy rögtön első olvasásom után kedvenc könyveim egyikeként gondoljak rá. Ez az érzés azóta is töretlen, bár az is igaz, hogy  nem vettem kézbe újra ezt az alkotását. Idén mindenképpen el akartam olvasni Egy jeti lakik a pincénkben című meseregényét, amely 2021-ben jelent meg a Cerkabella Kiadó gondozásában.

Az illusztrációk is megérik a maguk „pénzét” ugyanis, ha külön végig lapozzuk és megnézzük őket, akkor megérthetjük, hogy milyen sokat is tesznek hozzá ehhez az amúgy sem szokványos történethez. Ráadásul Maros Krisztina rajzai egyediek és humorban gazdagok.

A mese kezdetben egy kis család életébe enged betekintést, amikor is Apa, Anya és a két gyermek vacsorázik éppen. Kati imádja a kakaót a vacsora mellett fogyasztani, így feltett szándéka ezt a szokását ma este is követni, ám, -mint az utóbbi időben többször is előfordult – egy csepp tej sem maradt a dobozban. Anya szerint ez érthetetlen, elvége nincs egy hete, hogy vett egy kartonnal és biztos Apa lopakodik ki éjszakánként, és issza meg a gyerek elől. Apa mélységesen fel van háborodva, hogy Ő aztán biztosan nem tenne ilyet, hiszen az tény, hogy éjjelente kioson, de Ő csak a megmaradt süteményt fogyasztja el. No, ennek fele se tréfa, mert ha se Apa, se a gyerekek nem tudják, hogy hogyan fogyott el a tej, akkor bizony valaki az éj leple alatt lopja az italt. Természetesen ezt ki kell deríteni, hiszen nem maradhatunk eme édes nedű nélkül.

Ahogy várni lehet, egy csellel élve a Jeti lebukik még akkor este és innen indul igazán a kalamajka, mert mégsem teljesen normális, hogy egy ilyen élőlény van a ház pincéjében, nem igaz? Ha most azt válaszolod erre kedves olvasó, hogy igen, akkor megnyugodhatsz, minden rendben veled, de ha nem a feleleted, akkor sürgősen gondolkodj el azon, te hogyan élnéd át az adott helyzetet! Na, ugye, hogy igazam van! Ez az eset több mint különös. Gyere, fedezzük fel együtt, hogy mi is történt valójában. Egy biztos, bármilyen furcsaságot is fogsz tapasztalni, sem megerősíteni, sem megcáfolni nem áll módomban, de azt elmondhatom, hogy itt a józanész nem fog segíteni, de nem ám!

„Denevérek, már megint? –sóhajtott fel apa. – Vajon az ő harapásuktól Batmanné vagy vámpírrá változnék? Jól jönne egy Batmobil.”

Azt hiszem, hogy ezek után senkinek sem fogok meglepetést okozni azzal a kijelentésemmel, hogy én bár imádom a tejet, de nem szeretnék osztozni egy jetivel. Mert bizony azt a mennyiséget, ami eme különleges lénynek a torkán lefolyt a mese végéig, egy egész kecske farm sem tudná kielégíteni és ezt biztosan állíthatom. Ráadásul nem jól viselem a bolhákat, szerintem ez is érthető, nem gondolod?

Viccet félretéve azt hiszem, hogy nagyon nagy szükségem volt erre a fergeteges utazásra. Nemcsak kalandoztam, de nyomoztam is, megismertem több különleges ügyosztályt is, akik titkosabbak, mint az FBI. Megértettem, hogy a kalózoknak még a fadeszkák is kincset érhetnek és bizony a kecske is képes megsértődni. Azért, ezekhez az információkhoz, eme meseregény nélkül nehezen jutottam volna hozzá és ezt nagyon tudom értékelni.

„-Nekem is kell egy ilyen bunda – suttogta apa.

-Ehhez jetinek kell születni. Bár ahogy elnézlek, még van rá esélyed. – bíztatta a jeti, ahogy végigmérte apát. Apa ezt nem értékelte túlságosan.”

Imádtam ezt a kis családot, de a kedvenc karakterem anya volt, hiszen a józanságát ő mindig megőrizte. Igaz, nem igazán értettem, hogy tudott hozzámenni Apához, de ez persze nem a történet része.

Összességében elmondhatom, hogy sokat nevettem, kalandoztam, eltévedtem és még a tej iránti szeretetem is elmélyült. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb kedvencet üdvözölhetek és egy saját példányra van mielőbb szükségem.

Ajánlom a könyvet mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, hiszen a mesék attól különlegesek, hogy bárkinek szólhatnak. Csak ki kell nyitnod a lelked ablakát és a legszebb történetekkel leszel gazdagabb! Ebben az esetben viszont igaz az is, hogy sem megerősíteni, sem megcáfolni nem áll módomban! Jetire fel!

Ha mégis belevágnál ebbe a kalandba, akkor javaslom, hogy előbb a Cerkabella Kiadó webshopjában kezd ezt a kutatást, mégpedig azzal, hogy veszel egy saját példányt a könyvből. Hidd el, hogy megéri!

Írta: NiKy