Azt hiszem, hogy vennem kell egy mély levegőt, majd kifújom,
és újra ismétlem ezt, míg ismét képes vagyok normálisan gondolkodni. Tudom,
hogy nem lenne szabad egy történetnek ilyen hatással lennie rám, de mikor van
tapasztalat az életem és az olvasottak között, még akkor is, ha nem ebben a
formában, akkor képtelen vagyok elvonatkoztatni és csak remélem, hogy
lenyugszom. Mit írhatnék, amivel nem árulok el túl sokat erről a könyvről, de
mégis visszaadja mindazt, amit képvisel?
Talán kezdeném avval, hogy már a fülszöveg nagyon érdekesre
sikeredett, nagyon kíváncsi voltam, hogy egy fiatal lélek, ki írásra adja a
fejét, vajon mit képes kihozni elsőre, egy rendkívül nehéz témából. Igen
ítélkezem, mert sokszor úgy érzem, ez a korosztály még nem kezeli helyén azon
témákat, melyeket a felnőttek is inkább a szőnyeg alá söpörnek. És akkor itt
egy szinte "gyermek", mégis megmeri tenni és micsoda intenzív
történetet álmodott meg nekünk olvasóknak.
Ez a könyv pulzál, és a legjobb értelemben írom. Sok olyan
témát rejt magában, mely egyesével is nehezen emészthető, de együtt már szinte
fullasztó. Többeknél olvastam, hogy soknak találják, hogy túl van tömve a
kötet. De szerintem ez nincs így, hiszen minden a helyén van, az események
egymásra épülnek, és szépen ki vannak dolgozva. A karakterek nincsenek túl
bonyolítva, mégis több szempontból érdemes figyelni őket. Senki nem az, akinek
elsőnek látjuk és semmi sem az, amit elsőre gondolunk. Nagyon nehezen tudok
bármit is írni, mert patakokban folyik a könnyem most is.
Megrázott, megtiport és mikor már azt hittem ennyi volt, még
egy nagyot rúgott, hogy ne felejtsem el, hol is a helyem. Úgy gondolom, ez egy nagyon
jó írás, és nem csak a tragédiák miatt. Van benne humor, igen sok trágárságot
tartalmaz, de ne álltassuk magunkat, ez a korosztály és még mi magunk is
káromkodunk, csak szeretjük eltusolni, hogy még sem. De igen is megtesszük,
mert néha nagyon fontos, hogy kiadjuk magunkból a feszültséget.
És, mint említettem sok erős témát tartalmaz, talán számomra
a legfontosabb, hogy tanít és terelget. Nem erőszakosan, mégis nyomatékosan. És
igaza van. Mindig csak a saját problémáinkkal vagyunk elfoglalva. Mindig az a
legnagyobb bajunk velünk mi van. Sokszor irigykedünk, mert valakik látszatra
jobban élnek, menőbbek, vagy szebbek, de vajon ha elmúlik a rivalda fény, mi
vár rájuk a sötétben?
Nem az a lényeg, hogy mi van külsőleg, és mekkora éppen a
fény, hanem, hogy mit ad a sötétség, ahol már csak a natúr lélek és az élete
van! Vajon tényleg csak a csillogás és a felhőtlen élet van, vagy a külcsin
mögött egy bűzlő, rothadó valóság leledzik?
Erre a kérdésre mindenki eldönti, megakarja-e találni a
választ, vagy marad minden a régiben, hisz kit érdekel, míg nem velem történik!
Én tanulok mások által és hálás vagyok, mikor ilyen könyveket olvashatok. Az
írónőnek pedig üzenem, hogy Jobb lesz! Mert bizony van ott tehetség, ha elsőre
egy ilyen remek könyvet tudott létrehozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése