Dóka Péter - A kék hajú lány

 

„Csak ne legyen olyan, mint a valóságban (…) Ez a művészet lényege. Bele kell tenni az egyéniségedet.”

A mesék világa csodálatos ajándék minden gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Egy különleges birodalom kapujához kapunk kulcsot, amely mögött azok lehetünk, amit legmerészebb álmainkban látunk. Sok színben pompázik a lelkünk ilyenkor, hiszen egy egész doboz festéket és ecsetet is kapunk a kulcs mellé, és legyél ifjú vagy éppen idősebb lélek, a vászon még üres, csak rajtad áll, hogy milyen formákkal és színekkel töltöd meg ezt az ürességet. Aki kevésbé érzi magát még kezdetben bátornak, annak jó barátjává válhat egy aktuális szerző is, és együtt indulhat el mindenki a maga kalandjára, ezt biztosan állíthatom. Mégis vannak történetek, amit az élet maga kezd el alakítani, ám a végkifejletet csak maga a művész láthatja, elvégre a titkos recept egy álmodó és egy üres vászon, ahol megelevenedhetnek a képek. Légy te magad a tiszta lap és minden olvasással hagyd a Mestert alkotni, hogy a végeredményben közösen gyönyörködhessetek!

Dóka Péter neve számomra egyet jelent a vidám, de annál tanulságosabb történetekkel, hiszen számos írását volt szerencsém kézbe venni, ámbár eddig a legjobban Az ellopott zsiráf című kalandregénye fogott meg, amely egy igazi csemege minden korosztály számára. Most egy olyan alkotásához nyúltam, amely a maga nemében sokszorosan született újjá, hiszen az én példányom 2022-ben került a könyvesboltok polcaira a Móra Kiadó gondozásának köszönhetően ismét.

Dóka Péter - A kék hajú lány című kötete egy kisfiú különleges kalandjáról mesél, ahol az élet árnyékos oldalát ideje korán kénytelen megismerni, és számos „próbatétel” után már semmi sem ugyanolyan, mint előtte. De mi köze mindehhez egy kék hajú lánynak, akinek tekintete zöldebb, mint a napfényben fürdő rét és a lelke a sötét égen ragyogó csillagokéval ér fel? Az élet néha egy igazi mókamester és ahol a könnyek folyója folyik, ott az élet virága terem, hiszen minden emberi lélek egyszeri és megismételhetetlen.

„-Nem vagy gyáva. Attól, hogy félsz, még nem vagy gyáva.”

Kép: NiKy m.i.

Ebben a történetben van egy megfoghatatlan varázslat, amely a legváratlanabb pillanatokban mutatja meg igazán erejét, ez pedig nem más, mint a szeretettel átitatott humor, amely a legbánatosabb arcra is mosolyt csal.

„-Lehet, hogy belezúgtam a nővéredbe – szólal meg mögöttem Zsombor.
Oliver a fejét rázza.
-Scarlettbe vagy szerelmes. Az ember nem lehet két nőbe szerelmes.
-Dehogynem. Én minden csajba bele tudok szeretni, mert nőcsábász vagyok. Anyu szerint apától örököltem. Te nem vagy nőcsábász?
Olivér hallgat.
-Szerinted van esélyem a nővérednél? – kérdezi Zsombor.
- Nála mindenkinek van (…)”

Talán erősnek tűnhet elsőre, amit most írok, de úgy vélem, hogy ez a mese gyógyerővel rendelkezik. Jelen helyzetemben sokszor szomorú vagyok, és nehezen tudok a napi rutinomban erőt és mosolygásra okot találni, mégis mikor kézbe vettem ezt a könyvet minden túlzás nélkül sokszor és jólesően, hangosan felkacagtam. Amikor egy olvasó nehezen enged a saját sötétségén át látni a csillagokat, akkor egy szerző akaratlanul is segítő kezet nyújthat. Ezért szeretek olvasni, mert minden élethelyzetemben megkaptam eddig a tanácsot, vagy éppen egy apró boldog pillanatot, amelyet elraktároztam.

A történet egy olyan gyermeki világba kalauzolt, ahol sok – sok ifjonti léleknek kellett megküzdenie a maga kis tragédiájával, néhol túl nehéz feladatnak bizonyult cipelni a maguk batyuját, de Olivér által a szeretettel teli figyelem is óriási segítséget eredményezett, miközben főszereplőnk is megjárja a maga fejlődési útját, hogy a végére igazi élményekből merítkezve tekinthessen a következő feladata elé.

Kép: NiKy m.i.

A könyvben találtam egy igazán különleges kis verset, amely a maga bájával elvarázsolja a szíveket.

„Én vagyok a vámpírlány,
arcomon is van pír ám!
Kakaót én nem iszom,
vérnarancs az italom!

A hajam most tengerkék,
világosabb, mint az ég.
De a lelkem fekete,
éjszakával van tele.

Éjjel mindig repülök,
a holdra is felülök.
Onnan nézek szerteszét,
bámulom a földtekét.

A Supermant keresem,
ő lesz az én kedvesem.
Kedvenc csemegém a vér,
ments meg engem, Olivér!”

Összességében úgy gondolom, hogy egy csodálatos mesét olvashattam és nagyon hálás vagyok érte jelen pillanatomban. Dóka Péter egy varázsló, ezt minden túlzás nélkül állíthatom, mert aki egyszere tud könnyeket fakasztani és hangos kacagásra késztetni, annak a tehetsége határtalan és kincs a szememben. Ez a mese számos formában mutatja meg, hogy legyünk bármely korban is éppen, az élet nem kímél senkit sem, mégis mindig van lehetőségünk a szeretet által gyógyítani és barátokra lelni.

Ha egy kicsit is szereted a vidám, de tartalmas történeteket, akkor úgy érzem, hogy ezt a könyvet neked szánták az égiek. Hiszem, hogy a szeretet egy nagyon erős fegyver a bánat ellen és egy idegen is tud csodákat tenni, csak engedni kell!

Ha úgy érzed, hogy kíváncsi lettél erre a kötetre, akkor nem kell mást tenned, mint a Móra Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy

Kovács Attila - A csontváz óra

 

„[…] gondolkodással, szorgalommal és beszélgetéssel mindent meg lehet oldani.”

Nem tagadom, hogy ez az olvasás igen csak jólesett lelkemnek, hiszen nagyon szeretem a régies nyelvezettel megfogalmazott történeteket. De ne szaladjunk ennyire előre.

Évek óta nagy figyelemmel válogatom meg azon meséket, amelyek a kisebb iskolás gyermekeknek íródnak olvasássegítés szándékából. Mivel gyerekeket is tanítok, így mindig nagy gonddal illesztem be gyakorlás címén egy – egy általam már olvasott, frissebb kötetet, amelyről úgy gondolom, hogy illik a kis zsenge lelkű gyermekhez és akár az olvasás szeretetét és elültethettem vele. Ugyan a mostani alkotás már azon lurkóknak szól, akik magabiztosabban tudnak hosszabb szöveget is értelmezni, elolvasni, mégis úgy érzem, hogy a kisebbek számára szintén remek gyakorlást és szórakozást nyújt.

Kovács Attila, ismertebb nevén Holden Rose, magyar származású szerző, aki igen csak közkedvelt a Móra Kiadó sajátos sorozatán belül - Lapozz és parázz! – megjelent, az ifjúságnak szóló köteteivel. Ám jelen esetben a fiatalabb ifjonti lelkekre is gondolt, hiszen a mostani mesekönyve nemcsak egy igazi csemege a léleknek, hanem tökéletes az olvasás és szövegértés fejlesztésére is.

Kovács Attila – A csontváz óra című mesekötet 2023-ban jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A kötet rajzait jelen esetben Oravecz Gergely illusztrátornak köszönhetjük, amelyek úgy gondolom, hogy ékei a kiadványnak.

Azt mondják, hogy minden nagy ember lelke ifjonti éveiben indult virágzásnak. Az akkor megélt és átélt események, a körülötte lévő személyek nagyban formálták eszmei értékét és későbbi gondolkodásában is erős gyökeret biztosítottak. Ha igaz ez a feltevés, akkor nincs is min csodálkozni, hogy ez a történet egy igazi kaland minden olvasó számára.

Adott két legényke, akik ugyanabba a kisgimnáziumba járnak. Minden szabad percüket kedvenc elfoglaltságukkal töltik, hiszen a madaraknál nincs érdekesebb élőlény az egész országban. Eme két úriember nagy barátsága sok kalamajkát megélt már, de hát köztudott, hogy bajban ismered meg igaz barátodat.

Petrovics Sándor és Sass István nemcsak legjobb barátok, de az egész iskolában ők a legjobbak latinból is. Ezt a nyelvet vagy jól tudja valaki, vagy örökre megfejthetetlen marad számára. Ezért a szigorú és sokszor mogorva Haag professzor, aki ráadásul az iskola rettegett igazgatója is, komoly figyelemmel kíséri a két jóbarátot. Egy nyelvóra alkalmával különleges tárgyra lesznek figyelmesek a fiúk, amely, mint később kiderül, nem kis bonyodalmat hoz a fejükre. Hogy mi lehet ez a rejtélyes tárgy? Nos, ezt derítsd ki magad, én csak mosolygok magamban!

„Szomorúan néztem utána, hiszen […] egy lány nem bocsát meg gyorsan. Aznap biztosan nem.”

Kép: NiKy m.i.

Azt kell, hogy írjam, minden sorát imádtam ennek a mesének, pedig igen csak rövidre sikeredett. Hiszen aki szereti Petőfi Sándor munkásságát, annak igazi kuriózum lesz eme kis mese.

Ugyan egy kitalált detektív történetről van szó, mégis végig izgultam olvasásom folyamán. És bizony nagyon meglepődtem, amikor kiderült a rejtély. Tetszett, hogy tud meglepetéssel szolgálni, hiszen nem volt egyértelmű a befejezés.

Rendkívül élveztem az ízes, régies szavakat, amelyek szinte belesimultak lelkembe. És őszintén szólva kissé szomorkás hangulatom támadt, mikor a kötet végére értem. Tudom, hogy a szándék nem egy regény megírása volt, de igazán olvastam volna tovább is.

Összességében kellemes kikapcsolódásban volt részem és az illusztrációkkal együtt remek időtöltésnek gondolom a könyvet. A szöveg pont annyira nehezített, ami tökéletes az olvasás és szövegértés gyakorlására és még felhőtlen szórakozást is nyújt közben.

Ajánlom gyermekeknek és kortalan felnőtteknek egyaránt, mert rendkívül izgalmas, csodás és leleményes kalandban lesz része mindenkinek. Ráadásul, ha szemfüles vagy, akkor négy híres, magyar vers részletre is rálelhetsz a szövegben elrejtve. Mi ez, ha nem dupla rejtély egy kalandos történetben. Gyere és fedezd fel a régmúlt idők talányát és mosolyogj sokat, hiszen minden történettel csak több leszel!

A könyvet meglelitek, ha a Móra Kiadó weboldalára ellátogattok!

Írta: NiKy

Turbuly Lilla - Pestre fel!

 

„Imádom az ilyen reggeleket: amikor süt a nap, de a levegő még tiszta.  Ilyenkor az ember elhiszi, hogy minden csak most kezdődik, és kizárólag jó dolgok történhetnek vele.”

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében… „(William Shakespeare - Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc). Ez a rövid idézet jutott eszembe először, amikor kézbe vettem a mostani kötetet. Nem hiába, hiszen az aktuális olvasmányom is a színházat és a színészkedést vette górcső alá, bár tény, hogy a fenti szöveg a világirodalom egyik leghíresebb alkotójának különlegesen megformált észrevétele egy letűnt kor társadalmáról, amelyről gondolhatnánk, hogy mennyire elévült, de az ember nem változik, csak az idő és ezáltal a korszelleme.

Mostanában sok olyan könyvet vehettem kézbe, amely az ifjúsági irodalom szférájába tartozik, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri listájáról szemezgettem ezen alkotásokat. A felsorolt kötetek mind színvonalban, mind mondanivalóság tekintetében igen csak változatosnak mondhatóak, mégis egytől egyig érdekesek a maguk kategóriájában. Sokszor keresem a mélyebb tartalmat ezekben a regényekben, és amikor nem lelem, csak ráncolom a homlokomat, pedig a lényegről elfeledkezem. Ezen kiadványoknak elsődleges dolguk, hogy szórakoztassanak, és csak másodlagosan kell valami pluszt nyújtaniuk olvasójuknak. Persze, ha mind a két feltétel teljesül, az már maga az oázis lelkemnek, mégis néhol túl szigorúnak vélem a magam igényeit. Vajon mindenképpen kell, hogy egy fiataloknak szóló kötet tanítson is? Vagy csupán a rohanó világunk miatt érezem úgy, hogy sokkal többről kell, hogy szóljon, mint egy átlag regény!

Amikor –pár bekezdéssel – fentebb az egyik régi kedvenc alkotómtól idéztem, akkor jöttem rá, hogy maga a szórakozás is olyan képlékeny. Az életünkben annyi szerepet játszunk akaratlanul is, hiszen nem lehetünk könnyedek, mikor hív a kötelesség vagy éppen az események ezt kívánják tőlünk, de szigorúan sem jó látni mindent, elvégre nem akarunk idő előtt ráncosodni sem. A középút a legjobb tartja a mondás, de ezt mindenkinek magának kell megteremtenie, amelyet ki – ki szerepének megfelelően alakít ki. De ha színház az egész világ, akkor a könyv is egy színdarab, amely addig tart, míg az utolsó oldalt be nem csukjuk.

Kép: NiKy m.i.

Turbuly Lilla egy igencsak sokszínű szerző, aki számos területen megméretetett, hiszen nemcsak a novellák világában mozog otthonosan, de a költészet hegyeit is meghódította már, ahogy a gyermek – és ifjúsági irodalom határtalan birodalmát is megjárta. Ezek után kissé furcsának tűnhet, hogy színes írói pályafutása mellett, bizony még színházkritikusként is ismeri a publikum. Ha szeretnél többet megtudni az szerzőről, akkor javaslom, hogy keresd fel honlapját.

Turbuly Lilla – Pestre (f)el! című ifjúsági regénye 2022-ben jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A könyv könnyed stílusát már a borítóra vetett első pillantásból már sejthetjük, amelyet a többi  illusztrációkkal együtt Bertóthy Ágnes álmodott meg a számunkra. A vidám, kissé vicces képek remekül kiegészítik az írói stílust, amely a maga könnyed és közvetlen hangvételével remek hangulatot teremt az olvasásra.

Ebben a történetben egy (csonka) család kerül a középpontba, ahol az elvált szülők két otthont teremtve próbálják gyermekeik életét irányítani.

Bogi egy 13 éves általános iskolás leányka, akinek nem a hétköznapi tinédzseri élet jutott mostanában osztályrészéül. Hiszen nem elég, hogy édesanyja ikreket vár a mostohájától, de édesapja ügyetlenkedései miatt bizony rendre rá marad a háztartás ügyes-bajos vezetése is. Ráadásul 8 éves öccsét is felügyelnie kell Budapest szívében, amely nagyon távol esik nyugodt, falusi otthonától, és mindez sokszor kész kalamajkához vezet. Nem elég, hogy a szülői szerepkört is neki kell betöltenie, de bizony az otthoni dolgok mellett, az iskolában sem túl fényesek a napok. Megfelelni az új angol tanárnőnek, otthon rendet teremteni, felügyelni Apát és Öcsit is embert próbáló feladatok, de még a jövővel kapcsolatos kételyek is mardossák Bogi lelkét.

Kép: NiKy m.i.

De milyen is a diákélet, ha nem lenne csupa bonyodalom, mégis emellett marad egy kevéske idő egy nagyobb álom megélésére is, hiszen az iskolai színházkört is megismerhetjük tüzetesebben. Vajon a színészi pálya csupán hazugságok hálója vagy sokkal több annál és egy 13 éves lány képes –e megállni a helyét ilyen sok szerepkörben egyáltalán? Nos, ezt nem árulhatom el, de javaslom, hogy válts rá jegyet!

„Szóval ilyen is lehet a színház. Nemcsak egyszerűen érdekes vagy ünnepélyes, nemcsak vicces vagy komoly, hanem valami olyasmi is, amiről azt gondolod, hogy rólad szól, mert te is úgy érzed, hogy „Mért félnél, m’ért élnél, ha nem egy álomért”? (Dés László – Geszti Péter – Mi vagyunk a Grund!”

Ennek a történetnek nagy erőssége a rejtett humor, amely sokszor szinte robbanásszerűen kerül az olvasó elé, és számos komolyabb témát is érint. Némiképpen önző szülők gyermekeiről mesél, ahol a hősnőnknek kell megoldani olyan feladatokat, amelyek korához képest még túl nagy kihívások.

Sok érdekességet rejt a maga egyszerűségében és talán a szerző a saját életéből is merítkezett, amikor eme regényét megírta. Elvégre a színházi életről vagy a színészi létről csak az tud hitelesen írni, aki maga is benne forog a közegben. A tapasztalat átültetése e tekintetben nagyon jól sikerült, elvégre szinte szárnyra kél az olvasó maga is.

Először arra gondoltam, hogy nem minden gyermeknek adatik meg, hogy valóban megélhessék korunknak megfelelően a szerepüket. Hiszen itt van Bogi remek példája is, miszerint az iskolában a korosztályának megfelelően kezelik a felnőttek, de ahogy vége a napi óráknak kénytelen egy magasabb funkcióban is helytállni, ha nem akarja, hogy katasztrófához vezessenek a hétköznapok kissé ügyetlen apukája mellett.

Szerettem a leányka bőrébe bújni és kissé elmerengeni az élet dolgain. Jó érzéssel töltött el, hogy cseppet koravénként látja a környezetét, nagy szeretettel törődik családtagjaival, de mer nyitni az újdonságok felé is. A gyökereket nehéz kitépnie és a kétlaki élet sem tesz túl jót eleinte a lelkében, de a sulis darabban végre megélheti azokat az érzéseket, amelyek talán a szürke mindennapokban elkerülték volna. Ráadásul cukorborsó, de kissé ügyetlen édesapja, izgága öccse, egy remek humorú szomszédasszony, barátok és ellenségek is színesítik életét. Hát nem remek?

Események tekintetében pörgős a könyv és nem hagyja olvasóját cserben, elvégre egy perc nyugta sincs senkinek. Tanulunk, mosogatunk, utazunk, családosan vagy éppen barátokkal bajlódunk, de mindig mozgásban és másokkal törődve. Ha bánat éri szívünket, a gyógyító balzsam ugyan hamar érkezik, de kellően keserédes utóérzést hagy maga után, hogy legyen min rágódni mégiscsak. És persze a nem várt szerelem is kopogtat az ajtónkon, de, hogy beengedjük –e, az már a jövő zenés darabjainak egyike.

Kép: NiKy m.i.

Talán kissé szokatlannak tűnt elsőre az a mérhetetlen mennyiségű párhuzam, amely felfedezhető a regényben. Ilyen például a régi és új családi szerkezet megélése, vagy a vidék és nagyváros közötti szakadék meglátása.

„Különben ez a hajléktalan dolog is azok közé tartozik, amiről, amíg otthon laktunk, legfeljebb csak hallottam, de az teljesen más, mint látni, hogy tényleg ott fekszenek az utcán meg a padokon, és hogy mindenki úgy megy el mellettük, mintha ez tök normális lenne. Mint a kosz az utcákon meg a pisiszag a kapualjakban.”

Összességében azt hiszem, elmondhatom, hogy meglepetés volt számomra ez a kötet, hiszen bár könnyed és szinte légies stílusú, mégis megleltem a magam által oly „kedvelt” komoly mondanivalóságát. Hogy elégedett lennék? Igen, ezt határozottan állíthatom és pont ezért nagyon szerettem ezt a pár órát, míg kizökkentem a mindennapjaim szerepéből.

Azt hiszem ezt a történetet kortól és nemtől függetlenül ajánlani tudom, mert kicsit mindannyian szerepet játszunk a magunk színházi darabjában. Hogy kinek jut a főszerep az persze egyéni, de azt biztosan állíthatom, hogy a jó színész egybeolvad szerepével és ezáltal addig önmaga lehet. Én csak annyit mondhatok számotokra: Legyetek kényelmesen könnyedek, hiszen az életed előadásához csak te kellesz!

Ha úgy érzed megfogott a fenti kritika és esetleg kedved van egy kis olvasáshoz, akkor ajánlom figyelmedbe a Móra Kiadó honlapját, ahol, számos különleges kötet mellett, ezt a regényt is meglelheted!

Írta: NiKy

Jill Murphy - Botcsinálta boszi

 

„(…) néha jó lenne, ha kicsit gondolkodnál, mielőtt cselekszel.”

A mesék világa sokunk számára olyan, mint másnak a cukor a kávéhoz, megédesíti a szürke hétköznapokat és soha nem elég belőle. Sokszor úgy érezhetjük, hogy rohan az idő, telnek a napok, hónapok, évek, de lelkünk nem tud olyan gyorsan változni, mint ahogy életünk lapjai telítődnek eseményekkel, emberekkel, érzésekkel, megélt vagy éppen elfeledni vélt álmokkal. Ezek a lapok egyre súlyosabbá válnak, míg úgy érezzük, hogy már nagy szükségünk van egy kis pihenésre, a monotonitásból való kiszakadásra. A kortalan lelkű felnőttek – ahogy én hívom magamat is –, olyan személyek, akiket nem érdekel éveik száma, mindig szívesen álmodoznak és keresik azon forrásokat, amelyek hozzásegít megtölteni egy kis fantáziával a hétköznapokat. A mesék világa ezért olyan különleges minden korosztály számára, hiszen bármivé válhatunk egy adott időre.

Most pont így esett a választásom egy boszorkányokról szóló kötetre és alig vártam, hogy kicsit kalandozhassak földön és égen.

Jill Murphy (1949. július 5. London, Egyesült Királyság - 2021. augusztus 18. Saint Mabyn, Egyesült Királyság) brit származású író, gyermekkönyv illusztrátor. Első könyvét 1974-ben adták ki (Legrosszabb boszorkány), amely akkora sikereket ért el, hogy egy egész sorozattá nőtte ki magát. A könyvekből tévésorozatot is forgattak és színházi darabot is rendeztek. Erről itt tudsz többet olvasni.

Jill Murphy - Botcsinálta boszi című kötete iskolás gyerekeknek íródott, amely kis hazánkban 2023 elején jelenhetett meg a Móra Kiadó gondozásában.

Kép: NiKy m.i. 

Jelen esetben kis hősnőnk, Szerényi Mildred, aki a Kotkot kisasszony boszorkányakadémiáján tanul(na), de folyton valami kalamajkába keveredik. Többet ül az igazgatói iroda székében, mint a saját padjában, pedig saját bevallása szerint, ő igazán nem tehet arról, hogy folyton balszerencsésen alakulnak dolgai. Mivel jó okkal érdemelte ki a legrosszabb boszorkány gúnynevet, ezért aki csak teheti, messze elkerüli, kivétel ez alól hűséges barátnője, Hókusz Maud.

Az iskola következő napjai eseményekben gazdagok, hiszen eljött a cica választás, egy komoly iskolai ünnepség és a bájitalvizsga ideje. Így gondolhatjátok, hogy szegény Mildred-nek egy perc nyugta sincsen, de vajon sikerül-e galiba nélkül megúsznia a következő időszakot? Nos, megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

„Seprűnk az égen

mint üstökös, úgy száll.

Jöjj, légy a társunk!

Az éjfél minket vár.

Seprűnk vidáman szárnyal,

és barátunk a pók.

Bájital forr az üstben,

és ragyog ránk a hold.

Vigyázz, mert átkot szórunk,

ha nem tartasz velünk!

Mondd velünk a bűbájt,

együtt többre megyünk!”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a szívembe zárom kis hősnőnket, hiszen ő tényleg nem akar felfordulást okozni, de üldözi a balszerencse. Ráadásul nem elég, hogy folyton mentegetőznie kell, de sikerül Ethel-t is ellenségévé tennie, hiszen a lányka előszeretettel gúnyolódik a főszereplőnkön.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lehet egy varázsfőzet elkészítése, vagy a seprűn repkedni éppen. De bevallom őszintén, míg az előbbit talán ügyesen megoldanám, a tériszonyom miatt a seprűt csak a földön használom továbbra is.

„Néha látni lehetett, amint a lányok a sportpálya kőfala fölött úgy röpködnek ide-oda a seprűjükön, mint a denevérek.”

Kép: NiKy m.i.

Mivel a kötet igen rövid, így hamar elolvasható, mégis hosszabb élményt nyújtó, hiszen napokkal ezelőtt volt kezeimben, mégis eszembe jutnak Mildred botlásai, amelyek nem kevés vidám perccel teszik üdítőbbé a napjaimat.

Összességében egy remek ifjúsági könyvet vehettem kézbe, amely a maga bájával, illusztrációival –amelyeket maga a szerző készített  – tökéletes szórakozást nyújtott.

Ajánlom a könyvet minden kortalan felnőttnek és gyermeknek egyaránt. A történet kiváló az unalmas hétköznapok megtörésére és ki tudja, lehet, hogy másnak is kedve támad a varázsital főzéséhez vagy a seprűket reptetni éppen. Ellenben szigorúan csak saját felelősségre tegyétek mindezt!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy m.i.

Regős Mátyás - Lóri és a kihalt állatok

 

„Mindenki a maga fészkét építi.”

Évek óta olvasok ifjúsági regényeket, legyenek azok a régmúlt időkből – azok a „híres” pöttyös és csíkos könyvek – vagy a mai oly kedvelt kortárs szerzőktől. Ezek a regények többnyire megnyugtatnak, elgondolkodtatnak, néha megnevetettnek. De még egyszer sem fordult elő, hogy szorongással olvastam volna bármelyik fent említett kiadványt. A mostani esetben viszont elmondhatom, hogy többször is összeszorult a gyomrom és nem feltétlenül az izgalom hevében. Minden történet általában üzen valamit az olvasójának, de jelen esetben ez a felfedezésem nem töltött el boldogsággal.

Regős Mátyás elsőkönyves szerző, aki a Regényes természet irodalmi pályázat nyerteseként, a Móra Kiadó gondozásában adta ki regényét 2022-ben. Ez a történet valami egészen eltérő mind témáját, mind hangulatát tekintve az eddig „megszokottaktól”, mégis nagyon fontos tematikákat boncolgat.

A történet főszereplője egy csonka család: az özvegy apa és három eltérő korosztályú gyermeke. Évi már egyetemre jár, irodalmat hallgat és ráhárul a „férfiak” ellátása, valamint a házkörüli teendők nagy része. Pótanyaként nincs könnyű dolga, de igyekszik pótolni az anyai szeretetet. Miki a középiskola nagy kerülője, aki csak a focinak él. Bár nagyon tehetséges, mégis úgy érzi, hogy a suli untatja és Bomon-nal, a legjobb haverjával jobb elütni a napokat. A tizenkét éves Lóri nagy biológiarajongó, aki sokat foglalkozik a környezet pusztulásával. Különleges képessége, hogy álmában szinte jósként „találkozik” különböző kihalt állatokkal – ilyen pl. a Kardforgú vagy az Óriásalka – akik elmesélik történetüket, hogy mit műveltek velük az emberek. Ezek az álmok nagy hatással vannak a fiúra, aki egyébként is érzékeny a természet szenvedéseire. Ráadásul okos fiúként nagy figyelmet fordít a világ dolgai felé, pedig ő maga sem érzi magát jól, főleg mióta édesanyja nincs vele a hétköznapokban. Ráadásul nehéz a figyelmét csak erre összpontosítania, mikor egy bizonyos lány megszólítja. Vajon miért érzi úgy, hogy a világ a pusztulás felé rohan, és mit tehet egy gyermek ennek megakadályozásában?

„Aki nem megy be az iskolába, lemarad, elfelejti a világ, tulajdonképpen nem is létezik.”

Azt hiszem, hogy elsődlegesen azért éreztem ezt a bizonyos gyomorszorító érzést, mert pontosan értettem, hogy miről is álmodik Lóri. Ez a téma nagyon mélyen érint, elvégre való világunk egyik legnagyobb veszedelméről van szó, amelyről sokan sokféleképpen vélekednek, de igazán senki sem tesz ellene semmit sem. Az ilyen típusú köteteknél felmerül a kérdés bennem, hogy vajon egy tizenkét éves gyermek mennyire gondolkodik a korosztályának megfelelően, sem mint koravénként, akinek a túl sok ismeret elveszi a rácsodálkozás lehetőségét. Lóri viselkedése és gondolatai sokszor megdöbbentettek és nem éreztem helyénvalónak, hogy ennyire elmélyül ebben a katasztrófában, ugyanakkor bámulatos volt olvasni a tudásáról, a széles tájékozottságáról és arról, hogyan éli meg ezeket. Nagyon jót mosolyogtam azon a bizonyos levél eseten és bár történhetett volna bármelyikünkkel is, mégis szekunder szégyenérzetem volt nekem is.

„[…] hol rend, ott fegyelem, hol fegyelem, ott figyelem, hol figyelem, ott értelem, hol értelem, ott győzelem […]”

A történet sokkalta többről szól, mint a fent említettek, hiszen megjelennek benne a családban megélt veszteségek, a gyász eltérő formái és a testvéri kapcsolatok szintjei is. Mégis rendkívül szépen illeszkedik a másik fontos tematikához is, hiszen mind a kettő trauma tulajdonképpen, csak az egyik a múlt-jelen, a másik pedig a jelen-jövő színterén mozog. Tulajdonképpen a szerző egy párhuzamot állított az emberiség cselekedetei és a természet szenvedései között egy kisfiú szemszögén keresztül. Ezt olvasni is nehéz volt, nemhogy megérteni és elgondolkodni valódiságán.

A karakterek, bár nincsenek teljesen kidolgozva, mégis kerek egészként jó ismerősként köszöntöttek a lapokról. Lórit nagyon megszerettem, bár nem mindig tudtam azonosulni vele.

Események tekintetében lassú folyású, de mégis ütemesen haladunk a végkifejletekig.

Talán ami kicsit zavarónak találtam, szinte szürreális érzést keltve bennem, azok az álmok, amelyek nagyon komor képet festettek a világról és sokszor fájdalmas volt olvasni a sorokat.

Azt hiszem, hogy ez a történet nagyon jó alapozó, úgy is mondhatnám, hogy érzékenyítő az adott témát tekintve, de mégsem túlzó, hiszen pont annyit kapunk, amennyit még be tud fogadni a lélek.

Bár a könyv a tizenhárom éveseket szólítja meg, én mégis úgy gondolom, hogy inkább a tizenöt és feletti korosztálynak ajánlanám inkább. Természetesen a felnőtteknek is érdemes kézbe venniük, hiszen a szórakoztatás mellett elgondolkodtató és informatív is egyben. Ráadásul ez a gondolat nagyon igaz: „Az marad életben, aki gondolkodik.”

Érdemes a polcra tenni, hiszen nem egyszer olvasós kötetről van szó, amihez csak annyit kell tenned, hogy a Móra Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Egressy Zoltán - A virágot jelentő deszkák

 

„Ahhoz, hogy az ember tudjon valamit, kellő mennyiségű energiát kell befektetni.”

 

 

Még mindig nagyon kacagok, pedig már tegnap befejeztem a könyvet. Ugyanis vannak azok a bizonyos történetek, amelyek még olvasásom után is velem maradnak, igaz mindig más okból. Jelen esetben egy nagyon vegyes olvasási élményen vagyok túl, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném elmesélni nektek, hogy miképpen is állok a gördeszkázáshoz. Hogy mi köze ennek a kötethez? Oh, nagyon is sok, ugyanis az alapsztoriban ennek a tevékenységnek van a főszerepe.

Nos, hogy rövid legyek –tőlem szokatlan módon- a gördeszka sosem volt a szívem csücske, pedig még csak ki sem próbáltam. Ellenben az általános iskolai éveimben az osztálytársaim körében nagyon menőnek számított, ha valaki így járt iskolába. A gondom csupán annyi, hogy borzasztó zajos. Ellenben a pozitívuma mindenképpen a látvány, ahogy a fiatalok ügyesebbnél-ügyesebb trükköket alkalmaznak. Szóval részben megértem a könyvben szereplő felnőtteket, de megint előre szaladtam.

Egressy Zoltán József Attila – díjas magyar író, költő, akinek számos kiváló regényt köszönhetünk. Ilyenek többek között a Szarvas a ködben vagy a Százezer eperfa című alkotásai. Gyermekirodalom tekintetében már két könyvet is megálmodott a kisebbeknek, amelyek a Piszke papa meséi címet kapták. Első ifjúsági regénye viszont jelen esetben A virágot jelentő deszkák címmel 2022 egyik újdonságaként került a hazai piacra, amelyet a Móra Kiadó gondozásának köszönhetünk.

A cím elsőre nekem is furcsán hangzott, de a kötet végére bizony nagyon is megértettem, sőt fel is kacagtam. Nem is lehetett volna találóbb nevet adni eme kiadványnak, rádadásul Szabó-Nyulász Melinda illusztrációi még fergetegesebbé tették az amúgy sem unalmas történetet.

Adott négy fiatal suhanc, akik a gördeszka királyaiként minden nap a helyi lakótelepen bosszantják az ott élőket. Különösen Tücsi bácsit és Pölö nénit. Az előbbi közösképviselőként, míg az utóbbi egy „kedves”, de annál kíváncsibb lakóként harcol a „baromarcúak” ellen. Igen ezt a gúnynevet kapták a fiúk, hiszen a napi háromszoros intelem sem hat rájuk soha, ráadásul Pölö néni új tudománya – az ecetes, fokhagymás víz – sem árthat nekik, főleg, ha csak más kap ebből az égi áldásból rendszeresen. A két felnőtt egymáshoz való viszonya sem probléma mentes, elvégre az asszonyi érzelmeknek igazán nehéz ellenállni… vagy mégsem?

Ugyanezen a téren bandáznak a Viráglányok is, akik a nevük után egy csapatot alkotnak. Bár lenne egy negyedik leányka is, de ő sajnos bármennyre is helyes és megfelelne a csapat szigorú szabályainak – nem kerülhet be, pedig milyen jó lenne.

Természetesen a két banda között óriási harcok és pimaszkodások húzódnak meg, pedig néha-néha a hormonok is közrejátszanak.

Az egész kálvária végül odáig fajul, hogy a felnőttek egy igazán komoly tervet eszelnek ki. Majd ők megmutatják, hogy kikkel kezdtek ki a suhancok! Eközben pedig a két csapat között is elindul egy igazi verseny, amelynek tétje talán mindenkit igazán meglephet!

Tudom, hogy egy ízig-vérig ifjúsági könyvet vettem kézbe, amely tele van poénokkal, nagyon mai problémákkal és szlengekkel, de őszintén szólva az elején nagyon nem tetszett Tücsi bácsi viselkedése és kimondottan irritált a „baromarcúak” kifejezés is. Valahogy nem fér össze számomra ez a fajta trágárság az ifi regényekkel. Ugyanakkor a végére megszoktam és végül teljesen elengedtem.

Karakterek tekintetében szerettem a fiúkkal és a lányokkal is egyaránt „bandázni”, valahogy természetes volt ez a macska-egér játék és nagyon jól szórakoztam a felnőttek puffogásán is.

Azt kell, hogy írjam tényleg nagyon mai a történet, csupa olyan problémával, amely bármelyikünk gyermekével, vagy körülöttünk lévő fiatalokkal is megeshet. Jó volt beleilleszkedni ezen gyermekek szemszögébe és éppen aktuálisan pimaszkodni a felnőttekkel.

A könyv üzenete is elég aktuális, ráadásul jó megoldásokat kínál akaratlanul is.

A kötet vége ugyan meglepett, de talán ez volt az egész őrület legjobb lezárása.

Azt kell, hogy írjam egy estés szórakozásnak tökéletes volt, de valószínű nem fogom újra kézbe venni.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert ebben a történetben mindenki megleli önmagát és a remek szórakozásnak nincs korosztályos határa. Kalandra fel!

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Holden Rose - A lapátos fickó

 

„El se tudod képzelni, hogy milyen egy rendes ígéret, és milyen mélyen sértő, ha nem tartják be.”

Emlékszem gyermekként, hogy milyen sokáig féltem a sötétben. Sokszor felkeltettem a nagyszüleimet, hogy jöjjenek velem ki az illemhelyre, mert bár a szobából csak pár lépésre volt a fürdőszoba, mégis nehezemre esett kimenni egyedül. Mindig attól féltem, hogy a sarokban egy sötét árnyék lapul és csak arra vár, hogy én kimenjek. Ez az érzés egészen addig meg is maradt, míg pár évre rá egy nagy akváriumot kaptunk, amelynek esti kék derengése az egész szobát be nem világította. Ezek után a félelmem is elpárolgott, amely felnőttként már egyáltalán nincs jelen. Most már szeretek a sötétben ülni és nem ijedek meg az árnyékoktól.

A mostani ifjúságnak íródott történet a Lapozz és parázz! jeligével egy olyan élményre csábított, amely azzal kecsegtetett, hogy bizony most lehet, hogy mégis lámpafénynél fogok aludni. Kicsit ugyan csalódottan vettem tudomásul, hogy nem interaktív kötetről van szó, hanem regényről, mert megtévesztett a fent említett szlogen, de ettől függetlenül az élmény nem maradt el. 

Holden Rose, alias Kovács Attila neve már ismertebb az ifjúsági műveket olvasók körében, elvégre egy több könyves íróról van szó, aki Howard Matheu különös esetei című gyerekeknek szóló krimi sorozatával vált ismertebbé. Róla honlapján olvashattok több érdekességet.,

A lapátos fickó című regény 2022 nyarának egyik újdonsága, amely a Móra Kiadó gondozásában jelenik meg. Ennek a kötetnek már a címe is ad egy bizonyos borzongós érzetet, amelyhez a borítón szereplő árnyalak is csak hozzátesz. Egyébként nagyon illik a könyvhöz, de erre igazán csak olvasás után jöttem rá. A borítóterv ismételten Müller Péter munkáját dicséri, ami számomra már egy „megszokott” minőséget is jelent.

Ebben a sztoriban bizony minden megtörténhet. Nem hiszed? Nos, akkor gyere és fedezd fel velem ennek a bizonyos Lapátos fickónak a történetét.

„[…] mert rémálomból ébredni olyan, mint víz alól a felszínre törni.”

Adott egy család, ahol az édesapa taxisként keresi kenyerét, az anyuka pedig nagy szeretettel terelgeti gyermekeit. Bár a munka mindkét szülőt leterheli, mégis a kötelező esti vacsora adja ennek a családnak a napi szeretetteljes feltöltődését. A két gyermek között nagy a korkülönbség, ezért a kislány még csak ovis, bátyja, Timo, pedig idén kezdte meg a hatodik osztályt. Timo eminens tanuló, aki barátjával, Owennel alkotják az iskola egyik legsikeresebb kvíz csapatát, a Quiz Quittek-et. A két fiú kezdeti nagy barátsága, egy kellemetlen iskolai kiránduláson megtörni látszik. Timo körül egyre több furcsa esemény történik és egy idő után elveszti a legjobb barátját, de még az iskolában is furcsán tekintenek rá. Vajon mi lesz a kvíz játékkal, ha az iskola legsikeresebb csapata feloszlik? És hogyan magyarázhatja meg egy fiú, hogy egy sötét derengés követi? Egy lapátos férfi, aki kilép a homályból és egy csillámos leány, aki megoldása lehet ennek a rejtélynek. Gyere és kalandozzál velünk egy csupa izgalmas és kissé para történetben!

„Mindig nehéz, ha valamit kizárólag egy ember lát. A többiek legtöbbször nem hisznek neki, vagy furcsállják a dolgot, esetleg kételkednek az illető épelméjűségében, a legrosszabb lehetőség pedig, hogy kinevetik.”

Hogy őszinte legyek nagyon kedvemre való volt ez a történet. Tudom, hogy nem a szokványos kereteken belül mozogtunk, de pont ettől vált számomra kiemelkedővé. Igaz, hogy kissé félelmetes volt egy bizonyos szellem miatt, mégis sokszor elmosolyodtam, mert az jutott eszembe, hogy fiatalabb koromban én is mennyire szerettem volna ezt a történetet.

Timo karakterén keresztül ismerhettem meg az eseményeket, és őszintén szólva nem lettem volna a helyében. Sok kínos és talán veszélyes szituáción keresztül vezetett az útja, amely valljuk be, hogy olykor még nekem is, mint olvasónak kellemetlen érzés volt. Ugyanakkor egész végig azon gondolkodtam, hogy mennyire vág a srác esze és tényleg jó volt a bőrébe bújni. Ráadásul szép jellemfejlődésnek lehettem a tanúja, de nem feltétlen csak nála.

„Egy kitűnő tanuló mindig orvos vagy mérnök szeretne lenni, a lényeg, hogy jó nehéz legyen a felvételi, és senki ne tudja teljesíteni, csak az ilyen eminensek […].”

Események szempontjából egy percig sem unatkoztam, sőt, végig izgultam az egész könyvet. Sok igazságot fedeztem fel a lapokon és nagyon örültem, hogy az üzenete is tisztán érthető, de természetesen érdemes odafigyelni a részletekre.

Azt hiszem, hogy a szerző nálam elérte célját, mert bizony kedvenceim egyike lett a könyve, pedig az alapsztori kissé elcsépelt, mégis képes volt újdonságokkal színesebbé tenni.

Remélem, hogy hamarosan újabb kötettel örvendeztet meg az író, de addig is biztos vagyok benne, hogy nem utoljára vettem kézbe ezt az írását.

Ajánlom minden bátrabb fiatalnak és természetesen a felnőtteknek is, hiszen aki a saját árnyékától megijed, annak ez a kötet kész gyötrelem lesz! És egy gondolat: ”El kell fogadni mások hibáit. […] nem a saját hibáimon kell rágódnom, és nem kell félnem attól, hogy hibázok, helyette igyekeznem kell megbocsátónak és elnézőnek lenni mások hibáival szemben. Úgy talán az enyémek sem lesznek túl feltűnőek.”

Amennyiben belevágnál ebbe a kalandba, akkor a Móra Kiadó weboldalára látogass el!

Írta: NiKy

Nógrádi Gábor - Alattunk a kincs

 

„Gyakran harc dúl az ember lelkében. Az önzés és az önzetlenség, a rosszaság és a jóság, az ördög és az angyal birkózik ilyenkor egymással.”

Egyszerűen imádom a magyar ifjúsági szerzőket, legalábbis akkor mindenképpen, ha ilyen történeteket álmodnak meg a számunkra, de természetesen nem rohanok ennyire előre.

 

Nógrádi Gábor szerző nevét remélem, hogy nem kell bemutatnom senkinek, de ha mégis akad olyan egyén, aki még nem találkozott eme csodás és sokrétű író nevével, akkor csak annyit szeretnék elmesélni róla, hogy Magyarország egyik legtermékenyebb szerzőjéről írok most. 1947.június.22-én született, Nyíregyházán. A hamarosan 74. életévét betöltő alkotó számos kiadványt jelentetett meg élete folyamán. A legelső műve, a Kéthátú életünkben (1973) kapcsán figyelt fel rá az olvasó közönség, amelyet számos ismertebb alkotás követett. Ilyen például a PetePite vagy A mi Kinizsink is. Mégis az első áttörő sikert a Gyerekrablás a Palánk utcában című regényével érte el. A ma is –szerencsére-aktív szerző olyan komoly témákkal foglalkozik, amelyek a család – és iskolai problémákat feszegetik. Ezek a történetek persze egy bizonyos sajátos humorba csomagolódnak, így a fiatalságnak és természetesen a felnőtteknek is egyaránt nyújthatnak felhőtlen szórakozást. Ha többet szeretnél megtudni az íróról és munkásságáról, nem kell mást tenned, mint ellátogatni a honlapjára.

Alattunk a kincs című ifjúsági regénye 2022–ben jelent meg a családbarát Móra Kiadó gondozásában. A fenti jelzőt nagyon fontosnak tartom kiemelni, hiszen a kiadó hosszú évek óta nagy hangsúlyt fektet a családok és gyermekek szórakoztatására és a megfelelő ismeretközlő irodalmi kötetek megjelenésére. 

Vajon miről is szólhat ez a regény? Izgulsz egy kicsit? Még nem? Na, várjunk csak, rögtön változni fog a véleményed. Ugyanis ez a történet egy hattagú baráti társaságról szól, akik egy „unalmas” órán meghallják a városkájukban közismertebb nevén „Bolond Bélának” csúfolt bácsi énekét. Igen tudom, hogy ez még nem figyelemfelkeltő, de figyelj csak, hogy hangzik:

„Több énekem nincsen,

alattunk a kincsem,

tudom én, tudom én,

nem leszek mindig szegény.”

Na, most már izgalmasabb? Nem? Pedig jó, ha tudod, hogy ez a történet ezzel a dallal kezdődik. Ez a hat barát: Dina, Tomi, Feró, Olgi, Mara és Gabi elindulnak, hogy megkeressék a kincset a Zeréndvár alatt meghúzódó pince labirintusában. Merész vállalkozás és bizony nem veszélytelen. Vajon mi vár erre a kis csapatra? Megtalálják a ládát, és ha igen, vajon mit kezdenek vele? Nos, erről és még sok – sok másról is szól ez a csodálatos kis történet. Nem hiszed? Na, szépen vagyunk, mondhatom, akkor nincs más, mint most rögtön kézbe kell venned a könyvet és tessék csak elolvasni.

„[…] a Patek Philippe-ben ugyanaz van, mint a többi órában. Csak ez az óra tökéletes, örökké pontos, és márka. De tessék csak meggondolni: minden emberben ugyan az van, tüdő, máj, gyomor, szív, nem, kezicsókolom? Aztán az egyik emberi ennyit ér, a másik meg annyit. Mint a Mercedes autó. Abban is ugyanaz van, mint a többi kocsiban, mégis ötször-hatszor drágább.”

Hogy őszinte legyek nagyon jól szórakoztam, pedig kicsit feszengtem ettől a kincskereséses témától, hiszen Dunát lehet rekeszteni az efféle történetekkel. No, azt hiszem, hogy elmondhatom mennyire kellemesen csalódtam és ennek igazán tudok örülni.

A hat ifjonc bizony nagyon mai gyermekekként lettek ábrázolva, ámbár az is igaz, hogy bátorságuk és némileg felelőtlenségük még engem is megijesztett, pedig én csak olvasóként követtem kalandjaikat és nem voltam jelen. El is gondolkodtam azon, hogy én bele mertem volna-e vágni ilyen merész kalandba, de őszintén szólva a kényelmes székemből jó volt így is. Hogy mit tettem volna anno gyerekként, már nem is tudnék valósághűen válaszolni, de talán jobb is így.

„Mert a magyar ember nagyon takarékos. Mindent megőriz. Hadd legyen végső megnyugvása, élete elmúlása után az utódoknak, az örökösöknek egy kis tennivalójuk, ha éppen unatkoznának, és emlékezzenek meg őseikről jó szívvel, miközben a tűzre hányt ócskaságok lángjánál melegszenek esetleg a nyár közepén.”

Nagyon élveztem a kalandokat és meglepő módon a vége is jó érzéssel töltött el, pedig igencsak morcos voltam először, ezt nem tagadom. Sajnos egy hatalmas igazságot írt le a szerző és, bár tudom, hogy ez a mai napig így van, mégis az igazságérzetem miatt háborogtam, pedig tudom, hogy nem vagyok tenger. De az ember már csak ilyen, ahogy a gyerekek is voltak a történetben.

Az események pörgőssége, az a fanyar, szinte fűszeresnek mondható humor egy igazi élményt nyújtott, amelyet jó szívvel fogadtam el. Nagyon élveztem és sokszor bizony összeszorult a gyomrom ezekért a gyermekekért.

„A sikeres rendőri munkához manapság nem gumibotra és pisztolyra van szükség, hanem erős idegzetre.”

Nagyon örülök és hálás vagyok azért, hogy ilyen kiemelkedő szerzőkkel is találkozhatom, még ha csak írásaik által, de hiszem, hogy ezek a regények számos ifjút megmozgatnak majd és hatással lesznek valamilyen módon az életükre.

Ajánlom a könyvet nem csak az ifjúságnak, de bizony még a felnőtteknek is korosztálytól és nemtől függetlenül, mert ez a történet nem csak izgalmas és varázslatos, de rendkívül bölcs is egyben. Ez a gondolat pedig így igaz, ahogy leírva vagyon: „Hatalmas erő költözik a gyönge karokba, ha vágy, elszánás és akarat feszíti az ember lelkét.”

Ne várj senkire, hiszen itt a szünidő hamarosan, a Móra Kiadónál ezt a könyvet és még sok másikat is érdemes bezsákolni. Olvasásra fel!

Írta: NiKy

Haszán Míra - Spicc/pipa

 

„Minden nap egy újabb megoldandó feladat, kihívás. A kérdés az, hogy le tudjuk-e győzni önmagunkat, vagy gyengék módjára a lustaság és önsajnálat karjába menekülünk.”

Az utóbbi években egyre divatosabbá váltak a művész és balett táncosokról szóló könyvek, amelyek közül a legfelkapottabb még mindig az utóbbi. Nem is csoda, hiszen ez egy rendkívül zárt világ, amiről csak néha lebben fel az élet függönye. Akinek van személyes vagy akár közeli rokona, barátja révén közvetett tapasztalata, annak nem kell mesélnem erről a kissé rideg világról. A külső szemlélő számára mindig is egy „távoli” szépség lesz, amely az előadások sikerétől függően válik igazán élettel telivé. A mostani könyv is ezt a különleges világot veszi górcső alá, egy tizenhét éves lány szemszögén keresztül.

Haszán Míra fiatalsága ellenére nagy fába vágta írói tollát, hiszen elsőkönyves szerzőként egy igen fondorlatos, sok idegen szóval ellátott kötetet kívánt átadni leendő olvasóinak. Hogy sikerült –e? Nos, ezt szubjektíven eldönti mindenki maga, ahogy teszem most éppen én is.

Spicc/Pipa című könyve 2021 – ben jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A regény külsőségeit tekintve figyelemfelkeltő a maga egyszerű, de elegáns képi világával. A pasztell színválasztás csak erősíti ezt az eleganciát, amely megadja a kellő hangulatot. A borítótervét és kivitelezését Müller Péter készítette.

Ezt a történetet egy fiatal lány, Iza szemszögéből ismerhetjük meg, akinek nagy álma válna valóra, ha eltáncolhatná „élete” nagy szerepét, Mária hercegnőt, A Diótörőben. Bár minden adottnak látszik életében, hiszen a budapesti Balettintézetben tanul, mégis bizonytalan lelkileg és ez elronthatja a várt felvételit. Vajon mi késztet egy ilyen fiatal növendéket arra, hogy mindent feláldozzon egy szerepért? És miért fontos az álmainkért megtenni a legtöbbet?

„[…] a balett nem egyszerűen tánc, hanem életérzés. Tánc nélkül olyan üres lenne minden.”

Őszintén szólva nem vagyok elégedett és most még finoman fejeztem ki magam. Több problémám is akadt ezzel a történettel, amely egy kis odafigyeléssel kitűnő is lehetett volna. Első körben, amit nehezményezek az a regény rövidsége és ezáltali vázlatossága. Ennek a kötetnek legalább plusz száz oldal kellene ahhoz, hogy egy szép, kerek egész történetté válhasson, ugyanis még azon olvasóknak is kevés lehet az információ, akik „otthonosan” mozognak ebben a világban. Nincsenek szépen kibontva az érzelmi ábrázolások, a karakterek nem fejlődnek, de még csak meg sem ismerjük őket igazán. A szereplők jellemzőit darabosan ugyan össze lehet illeszteni egy felszínes kép kialakításáért, de ezen kívül csak „közlés” formájában van leírva minden, mintha a szerző kijelentő mondatok csokrában lenyomná az olvasó torkán a mondanivalóját, és mint aki jól végezte dolgát, tovább is áll. Szeretném elmondani, hogy ez ebben a formában fullasztó és nagyon zavaró.

A fent említettek tekintetében olyan érzésem volt, mintha egy kötelező olvasmányt rövidített formában vettem volna kézbe, amely arra elegendő, hogy tudomásul vegyem, hogy miről szól a könyv, de ebben a formában semmi szórakoztatót nem találtam benne, pedig úgy gondolom ennek a kiadványnak ez lett volna az elsődleges szándéka.

„Nincs annál férfiasabb, mint amikor a partnered a kezedbe adja az életét, és a magasba emeled.”

Természetesen nemcsak a balettről, mint táncformáról szól a történet, hiszen sokkal több üzenet húzódik meg a háttérben. Olvashatunk családon belüli verbális elnyomásról, az intézeten belüli diák hierarchiákról, egy álom megvalósításának rögös útjáról és talán a legfontosabb, amely napjainkban is igen számottevő, tehát az anorexiáról. Az üzenet és egyben a tematikaválasztás fontos és úgy gondolom, hogy nagyon jó kiindulópont egy fiatal író tekintetében, de sajnos a fent említettek miatt nem tudtam élvezni az olvasást és sokszor dühítő volt a számomra.

A szerző írástechnikája viszont figyelemre méltó és úgy gondolom, hogy mindenképpen olvasnék még a tollából származó regényeket.

Összességében egyszeri olvasásnak elfoghatónak gondolom, de semmiképpen sem több, amit nagyon sajnálok. Ugyanakkor külön ki szeretném emelni, hogy a kötet végén lévő francia szavak magyarázata könnyebbé teszik a regény olvasását és ezt nagyon tudom értékelni.

Hogy kinek ajánlom? Őszintén szólva nehéz kérdés, de azt biztosan állíthatom, hogy aki szereti a balett világát, annak egy pár órás egyszeri kikapcsolódásnak megfelelhet.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Philippe Nessmann - Irány a Mars!

 

Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom mesélte, hogy gyermekként mennyire szerette a szerepjátékokat és alig várta, hogy a barátaival összeülhessenek e célból. Számomra kissé bizarr érzést keltett először nem tagadom, de később jobban belegondolva, már mosolyogtam eme tevékenységen, hiszen a mostani időszakunkban ezt könyvek segítségével élhetjük át. Ennek a két verziónak közös sajátossága, hogy beleképzelhetjük magunkat egy adott karakter személyébe, viszont eltérnek a kivitelezés tekintetében. Míg régen minden a gyerekek fantáziájára volt bízva, addig ezen könyvek már sokkalta nagyobb segítséget nyújtanak, de a választási lehetőséget viszont továbbra is meghagyják az olvasónak. Aki számára ismeretlen lenne a „lapozgatós” könyvek műfaja, annak röviden annyit, hogy a kötet rengeteg apró, számozott fejezetre van bontva és mindegyik végén döntési lehetőségeket kapunk, amelynek alapján lapozunk a következő fejezetre, legtöbbször nonlineáris módon.

Ebből az alapokból merítkezve készült Philippe Nessmann - Irány a Mars! című kötete, ahol egy űrhajós bőrébe bújva indulhatunk útra társainkkal, hogy felfedezzük a Mars nevű bolygót. Számos feladat vár ránk, amelyek kisebb-nagyobb nehézséggel járnak. A döntések arányában olvashatjuk végig a könyvet, elvégre nem mindegy ki hogyan dönt, és hogy az milyen következményekkel jár. Gyere és fedezd fel ezt az izgalmas könyvet, amely nem csupán szórakozással, de sok információval is szolgál majd számodra!

Ez a kötet 2020–ban jelent meg a Móra kiadó gondozásában. A kiadó sajátos sorozata, a Te döntesz! olyan könyveket gyűjt egy csokor alá, amelyek ezen interaktív célból születettek meg. Erről itt tudsz meg többet!

Saját élményemként elmondhatom, hogy zavarban vagyok, mert kisebb fajta destrukciót hajtottam végre nem is egyszer. Ami először játékos formában indult, később számomra komoly elvi kérdéssé vált, miszerint a döntéseimnek megfelelő következménye legyen. Összesen ötször sikerül kiborítani képzeletbeli űrhajós társaimat, de végül csak sikerült végrehajtanom eme nemes feladatot.

Hogy jól szórakoztam – e közben? Nos, így visszagondolva igennel felelek, bár olvasásom közben levert párszor a víz, hogy mit is művelek. Azt gondolom, hogy így felnőtt fejjel is szórakoztatóak ezek a könyvek, mert ráébresztenek arra, hogy mennyi mindent nem tudunk még, talán kicsit ki is billentenek a „felelősségteljes” döntések hétköznapjaiból és megmutatják azt, hogy éppen miképpen viseljük rossz választásaink következményeit. A saját kiborulásaimról inkább most nem ejtenék szót, de az biztos, hogy jót kacagtam magamon utólag és ez számít igazán.

Ajánlom a könyvet mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, mert döntéseket mindannyian hozunk az életünkben, de játékos formában sokkal többet megtudhatunk önmagunkról és az adott témakörről egyaránt. És ne feledjétek, a tudást játszva a legkönnyebb magunkba szívni! Kalandra fel!

Ennek a kötetnek is érdemes a polcodon helyet találni, ehhez pedig csak a Móra Kiadó weboldalára kell ellátogatnod!

Írta: NiKy

Romhányi József - Doktor Bubó

„Ha a tudományra bízzuk magunkat, ütlegelés nélkül is pofonegyszerű megoldásokra jutunk.”

Azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen olyan felnőtt, aki, ha meghallja vagy látja valahol Romhányi József szerző nevét, akkor széles vigyorral az arcán jókedve támad. Velem sem történt ez másképpen, hiszen amikor tavaly a Móra Kiadó jóvoltából ismételten megjelent Doktor Bubó című könyve, alig vártam, hogy kézbe vehessem. Ezt külön köszönöm a kiadónak és azt is, hogy egy saját példánnyal rendelkezhetem. Köszönöm szépen!

A fent említett úriembert (1921. március 8. - 1983. május 7.) úgy gondolom, hogy nem kell bemutatnom, de ha mégis akad olyan delikvens, akinek nincsen legalább egy jó emléke róla, akkor annyit elárulhatok, hogy számos mesét köszönhetünk neki, ilyen pl. a Mézga Aladár különös kalandjai vagy Misi meséi is többek között. A szerzőről itt tudhatsz meg többet. 

Romhányi József – Doktor Bubó című mesekötete immáron többszörös utánnyomást megélve először 1979-ben, majd jelen esetben 2021-ben jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. Az illusztrációkat minden esetben Ternovszky Béla kiváló munkájának köszönhetünk, ami személyes kedvenceim egyike.

Ebben a történetben egy különleges Bagoly életébe pillanathatunk be, akiről köztudott, hogy a lélek nagy ismerője és minden baj gyógyítója is egyben. Hű társa – és távoli csodálója – Ursula, a medvehölgy, aki asszisztensi feladatokat lát el a doktor úr mellett. Valamint többszöri visszatérő karakterünk, a kissé nyers modorú Sólyom csőrmester. E három különleges karakternek köszönhetően már biztosak lehetünk a fergeteges szórakozásban, elvégre a humorban gazdag események még egy kis pikantériát is kapnak a bagolydoktor által hűen kedvelt elme-belgyógyász professzora bölcseleteivel meghintve.

„Sohasem szabad a lázat annyira csillapítani, hogy a páciens kihűljön…”

Nyolc történetet olvashatunk a könyvben, amelyből egy a doktor életébe enged némi bepillantást, a maradék hét pedig egy-egy kezelést mesél el. Van, itt kérem minden, amivel egy jó orvos találkozhat munkássága folyamán, többek között egy dühöngő, disznóságoktól sem mentes malac család, némi abszurd erdei kalandok és természetesen a jól bevált szóviccek összessége. Hát nem csodálatos?

„A doktor nem látta értelmét, hogy azonnal beavatkozzék. Sejtette, hogy egy ittas állapotban lévő, részeg disznót nem lehet a józan értelemre ható, szelíd meggyőzés eszközeivel azonnal jó útra téríteni. Úgy határozott hát, hogy előbb körülnéz az ólja táján, megismerkedik életkörülményeivel. Sok esetben ugyanis a garázda bűnök melegágya a családi alom körül keresendő.”

Azt hiszem cseppet elragadtattam magam, amikor becsuktam a könyvet, de eldöntöttem, hogy ami létezi mesefilm erről a becses bagolydoktorról, azt meg kell néznem ismételten. Persze ez a szándékom még most is él, csak időhiányában némiképpen nehezen kivitelezhető, de idővel bízom benne, hogy sikerülni fog.

A mese csodálatos, mondanom sem kell, elvégre minden kezelés megérte a maga tanulságát és szem nem maradt szárazon sem a történetben, sem általam. Imádtam a különböző koreseteket, a kezelési terveket és minden olyan „apró” problémát, ami fellépett a folyamat kivitelezése közben.

Nem hiába vannak jó emlékeim erről a csoda dokiról és csak remélem, hogy az utódaink is megismerik és szeretni fogják ezt a különleges élőlényt.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert Doktor Bubó mindenkinek tud újdonságot és szórakozást biztosítani és legalább egy bajára gyógymódot felírni.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Mészöly Ágnes - A lila boríték

 

„Nehéz a különleges emberek dolga…”

Manapság egyre több mesekönyv kerül a könyvesboltok polcaira, amelyek különböző formában csalogatják magukhoz olvasójukat. Van olyan kötet, amely a képi világával fogja meg a tekinteteket és akad olyan is, amely a fülszöveggel éri el célját. Bárhogy is történjen, egy mese csak akkor ér valamit, ha a kis olvasója lelke hozzá tud kapcsolódni. És vannak azon könyvek, amelyek már többre hivatottak, elvégre egy bizonyos korosztálynak szólnak, és segítő kezet nyújtanak az adott gyermek fejlődéséhez.

A Móra Kiadó, Már tudok olvasni sorozata a fent említett könyveket fogja egy csokorba, amelyek elsődlegesen a megfelelő szintű olvasás gyakorlását teszik lehetővé. Ezekről a könyvekről itt tudhatsz meg többet.

Mészöly Ágnes - A lila boríték című könyve 2022 első friss megjelenéseinek egyike, amely a már fent említett kiadó gondozásának köszönhetünk. Számomra elsőre a borító illusztrációja hívott magához, amely jelen esetben Szabó Imola Julianna csodás keze munkáját dicséri.

Ebben a történetben megismerkedünk egy kisfiúval, Levivel, akinek nem túl rózsás kezdetben a kedve. Sajnos a nyár nem úgy alakult, ahogy eltervezte, hiszen kettesben kell töltenie édesapjával. Levi anyukája ugyanis kutató és egy csodás lehetőséggel élve éppen az űrben végzi nem mindennapi munkáját. Levi tisztában van azzal, hogy mennyire kivételes helyzetben van, de a meleg, puha anyai ölelés hiánya nagyon nehézzé teszi ezt az időszakot. Végül édesapjával felkerekedve Zebegénybe utaznak, a régi családi házba, hogy az ott töltött idő alatt feltöltekezzenek élményekkel és emlékekkel. Ráadásul előkerül egy titokzatos levél is, ami bár nem szokatlan, mégis ebben az esetben különleges. Vajon sikerül-e Levinek feloldódnia? És miért is olyan fontos a Posta? Nos, ezekre nem felelhetek, de hidd el, hogy megéri elolvasni a könyvet.

„– Rengeteg titkot rejt ám egy régi épület!”

Számomra ismételten nagyon kellemes csalódást okozott a szerző. Annyi formában olvastam már tőle, hogy felsorolni sem tudom, mégis minden alkalommal, egy csodával ér fel munkája. Ez a képzelete gazdagságának és a témaköröknek is köszönhető természetesen.

Jelen esetben egy kedves kisfiú kalandját olvashattam, amiben nagyon sok szeretetre és egy csipetnyi tudományra lelte. Kell ennél több?

A mesekönyv már olyan gyermekeknek szól, akik tudnak egybefüggően, akár hosszabb mondatokat is elolvasni, mégis szükséges a gyakorlás. Itt is fellelhetőek a kiemelt, szótagolt szavak. A szöveg könnyen követhető és érthető, így aki pusztán szórakozásból veszi kézbe, annak is felhőtlen élményekben lehet része.

És egyben hálás is vagyok cseppet ennek a mesének, hiszen egy komoly szakmát is bemutat, ráadásul pozitív oldaláról, ami manapság ritka és értékes.

Ajánlom a könyvet minden olvasni szerető ifjú léleknek, hiszen a mesék arra valók, hogy a lelkünk nyitott ajtaján beengedjük, és akár újra álmodjuk őket.

Amennyiben szívesen kézbe vennéd a mesét, megteheted, ha a Móra Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Dóka Péter - Az ellopott zsiráf

 

„- Nem szabad egy gyereket megütni.”

Sokszor hangoztatom, hogy a mai ifjúságnak szóló regények mennyire színesek és érdekesek és hogy én mennyire tudtam volna értékelni anno, ha ilyen könyvek kerültek volna a kezeimbe. De most végre egy olyan kötettel találkoztam, amely első megjelenése a 90-s évek végére tehető, tehát ezzel bebizonyosodott, hogy fiataloknak szóló, remek alkotások már akkor is megjelentek, csak amilyen peches voltam, ritkán találtam rájuk. De, ahogy a mondás tartja: „jobb később, mint soha”, ezen az elven végre én is elolvashattam eme kalandos regényt és együtt izgulhattam a főszereplőkkel.

Dóka Péter 1974-ben született Budapesten. Elsődlegesen gyermek- és ifjúsági könyveket ír, de nevéhez fűződik számos színdarab és mesefilm is. Róla itt tudhatsz meg többet.

Az ellopott zsiráf című ifjúsági regénye először 2003-ban jelent meg, majd ezt követően még három újranyomást kapott, köztük az utolsó 2021-ben látott napvilágot a Móra Kiadó gondozásában. Az én kezeimben ez a példány fordult meg, amely elsődleges Oravecz Gergely illusztrációi miatt hívta fel a figyelmemet, majd később a fülszöveg vonzott magához.

Történetünk főhősei néhol viccesek, máskor bolondosak, de minden szempontból különlegesek és nagyon kedvesek. Tulajdonképpen egy családot ismerhetünk meg, ahol a mindennapi szerencsétlenség mókás kivitelezésben a megszokott. Adott két szülő, akik úgy döntenek, hogy a nyári szünetet kihasználva, újraélik a nászutas emlékeket és felkerekednek egy jó kis velencei utazásra. Csakhogy ez nem is olyan egyszerű, elvégre van két gyermekük is, akiket nem lehet egyedül hagyni ennyi időre. Sebaj, végül is mire valók a nagyszülők, nem igaz?

Szalai tata és Ili mama igazán kedvesek, hogy elvállalták a gyerekek felügyeletét, az már más kérdés, hogy nem kedvelik a várost és minden olyan kusza a számukra. De mit lehet tenni? Nos, Szalai tata igazán nem mondhatja, hogy unalmas az unokákkal lenni, elvégre nem mindennap kerül az ember egy zűrös kaland kellős közepébe. Jenci és Barnabás, valamit barátaik: Király Tibi a pesti vagány, Dezsi a legjobb barát, Zsuzsi és barátnői, valamint Beniczky Péter az elszegényedett magánnyomozó, nem kis feladatra vállalkoztak, mint kideríteni és előkeríteni az állatkertből elrabolt kis zsiráfot. Ehhez hozzájárul egy cukrászda, egy teke klub, némi rohangálás a városban és egy csipetnyi szerelem is. Hát nem maga az őrület? Nos, ezt eldöntöd majd magad, de arra készülj fel, hogy hasfájást okoz a sok móka és kacagás.

„-A szabadság veszélyes dolog, de éppen attól szabadság. Tudjátok, azokat kellene ketrecbe dugni, akik elveszik az állatoktól a szabad élet örömét. Szabadságot az állatoknak!”

Azt hiszem, hogy egy rossz szavam sem lehet, hiszen mindent megkaptam, amit egy ilyen ifjúsági regénytől elvárok. Izgultam, nevettem, szomorkodtam és elgondolkodtam a történet üzenetén. Nagyon jól éreztem magam egész végig és rendkívül felszabadultnak, sőt élettel telinek mondhattam el magam a végére. Ezért azt hiszem új kedvenc könyvre leltem, ami ebben a forrongó világban most különösen gyógyír lelki sebeimre.

A könyv elsődleges üzenete, hogy mindenki szabadnak született és másodlagosan pedig a fiatalság múlékonyságára hívja fel a figyelmet. Elvégre egyszer vagyunk gyermekek és oly rövid ez a viszonylag felhőtlen időszak életünkben. Ha pedig egy igazán kalandos őrületre vágyunk, csak kézbe kell vennünk ezt a könyvet.

Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki mer még hangosan kacagni és képes felhőtlen lélekkel egy kis időre boldognak lenni. Legyél fiatal, vagy idősebb, egy könyv csodáit befogadni tudni kell. Mert a lélek szárnyalásához egy történeten keresztük vezet az út. Olvasásra fel!

És, hogy ne csak egyszer kerüljön a kezeidbe, ajánlom, vedd is meg, hiszen a polcodon jól mutat és egy történet többször olvasva mindig egy új kaland. Ha élnél ezen lehetősséggel, akkor a Móra Kiadó várja a rendelésed. 

Írta: NiKy

Stiglincz Milán - Kincskeresés Nagymaroson

 

Manapság egyre több olyan könyv lát napvilágot, amely valamely formában segíti a kisebb gyermekeket, hiszen, mint már sokszor említettem, szórakozva jó tanulni. A mostani könyvünk is egy ilyen célból íródott, amelyben szavakat szótagolni, szókincseket gyűjteni és egy sor érdekes kalandot átélni hivatott az olvasó.

A Móra Kiadó új sorozatot indított Már tudok olvasni címmel, ahol olyan szerzők alkotásait vehetjük kézbe, akik elsődlegesen segítik a gyerekek szókincsfejlődését és műveik olvasásfejlesztésre is kiválóak. Ezekről a könyvekről itt tudsz meg többet.

Stiglincz Milán - Kincskeresés Nagymaroson című könyve 2021-ben jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A szerző története egy kalandokban gazdag tanmese is egyben, amelynek élvezhetőségét Szabó-Nyulász Melinda illusztrációi teszik igazán különlegessé. A rajzok vidám és bájos érzést kölcsönöznek az amúgy sem unalmas mesének.

Ez a történet egy hatalmas kalandról mesél, ahol két kis lurkó úgy dönt, hogy megleli Nagymaros aranyát. Ehhez nem kell mást tenniük, mint a környéken kincsvadászatra indulni, hogy még vacsora előtt megleljék. Járnak kertben, tóparton, sőt erdőn-mezőn át, találkoznak kedves „boszorkánnyal”, nagyothalló horgásszal és a rímek őrével is. Vajon sikerül-e meglelniük ezt a hatalmas kincset? És mi történik akkor, ha az mindenkinek más jelent?

Azt gondolom, hogy egy gyerekkönyv elsődlegesen akkor jó, ha szórakoztat, tanít és elgondolkodtat. Ez a bűvös hármas adja meg igazán a játszva tanulás eredményességét. Ennek a történetnek számos előnye mellett erőssége a kedvesség és a kis főhősök jó cselekedetei általi tanítás is.

Összességében egy kedves és hasznos mesét vehettem kézbe, ahol a történet szórakoztat, a kötet végén lévő feladatok pedig segítenek a fejlődésben.

Ajánlom a könyvet minden olyan gyermeknek, aki már ismeri a betűket és szívesen kalandozik a szavak erdejében. Ráadásul egy remek délutáni időtöltés a szülőkkel egyetemben. És ne feledjétek a kaland csak akkor jó, ha az egész család részt vesz benne.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy