Emília Erika - Mi lesz velünk?

 

"Boldog vagyok! Szeretnek és szerethetek!"

Borzasztó nehéz helyzetben érzem magam, miközben eme sorokat írom. A könyvet recenzióként kaptam az Ágenda Kiadótól és ezért nagyon hálás vagyok, köszönöm szépen. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy attól vagyok hiteles, ha mindig azt írom, amit tapasztaltam és a tudásom legjavát beleadva kifejtem a gondolataimat.

Emília Erika neve számomra ismeretlen volt eddig, de mint első könyves alkotó, lelkesen kezdtem bele az olvasásba, de sajnos csalódnom kellett. Mivel fent említettem, hogy tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy első regényről van szó, eleve kevésbé kritikusan álltam neki az olvasásnak.

Kezdeném a borítóval, mert bár nagyon kellemes látványt nyújt távolról, de ha közelebbről megnézem sajnos nem illik a történethez. Ehhez a képhez egy egyetemistákról szóló történet passzolna, nem pedig egy dolgozó nő és az ő kis „kalandozásai”. Az alap ötlet ígéretes lenne, ha nem ilyen felületesen lett volna kidolgozva. Ugyanis az elsődleges és legzavaróbb tényező, hogy az idősíkokban való ugrálás egyszerűen követhetetlen. Egyik mondatban jelenidőben mesél az alkotó, a következőben pedig átvált múltra. Ugyanez a gondom a meséléssel. Egyik sor egyesszám első, a következő pedig már egyesszám harmadik személyben íródott. Inkább zavaró volt, sem mint indokolt ez a szétválasztott előadásmód.

Kicsit ezzel az idősík és előadásmód váltogatással olyan érzésem volt, hogy az író valami egyedit akart volna létrehozni első könyvnek, de nagyon nehezítette a történet befogadását.  „Anna, Zsolt, Zsuzsa, Tibor, Richi a főszereplők” - írja a fülszöveg. Nézzük sorba kiről milyen tapasztalatok alakultak ki nálam.

Anna egy utaskísérő egy légitársaságnál, aki főszereplőhöz méltóan valóban megállja a helyét, elvégre róla szól ez a kis kötet. Személyiségileg vidám, határozott hölgyemény, de meggondolatlan döntéseivel sokszor ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ahogy a hímekkel is bánik, alátámasztja ezt a felelőtlenséget, még abban az esetben is, hogy ő maga megcsalás „áldozatává” válik. Zsolt, Anna ex-partnere, az események fő „rosszfiúja”, nem éppen kellemes sorsot húzott magának. Ellentmondásosnak és felszínesnek éreztem, mert bár váltig állítja, hogy mélyen érez Anna iránt, mégis folyamatosan más nők is jelen vannak az életében. És sajnos más szempontból is keveset tudunk meg róla az események alakulása folyamán. Zsuzsa és Tibor, Anna legjobb barátai,- kedves pár-, akik az esküvőjükre készülődnek. Az egész történet alakulása folyamán őket tudtam leginkább magamhoz közel érezni. Természetesek voltak, vidámak, de betöltötték a hűséges barát szerepét is. Csak kár, hogy ismét nem voltak kellően kidolgozva. Róluk szívesen olvasnék többet. Richi, pedig egy olyan fiatal vállalkozó, akinek a „megmentő” szerepe jutott, és bár szintén pozitívan gondolok rá, megint csak éppen hogy láttam belőle valamit.

Sajnos elmondható, hogy a szereplőkben semmilyen árnyaltság nincs, a jellemfejlődés messze elkerüli a karaktereket és bizony örültem volna, ha nagyobb rálátást enged az alkotó a személyiségükre. Szintén nagyon zavaró volt a számomra a sok tőmondat, a névelők hiánya.

Őszintén szólva egyáltalán nem bántam, hogy csak 66 oldalas a könyv. Olyan érzésem volt végig, hogy ezen még dolgozni kellett volna, jobban átgondolni a történetet, mert ez ebben a formában befejezetlen érzést hagyott bennem. Sajnos a felszínes karakterek és az előadásmód furcsaságai nem tették számomra élvezhetővé az alapvetően ígéretesnek induló történetet. De ugyanakkor nem jelenti azt, hogy másnak ne nyújtana egy kellemes délutáni kikapcsolódást a strandon.

Amennyiben nem vettem el a kedved az olvasástól, az Ágenda Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy