Buótyik Dorina első könyves írónő, akinek 2020 első felében
jelent meg III. Amenemhat rejtélye című regénye. Rólam köztudott, hogy mennyire
szeretem Egyiptomot és nagyon kevés alkotónál éreztem ezt a hitelességet, így
nagy örömömre szolgált, mikor elfogadta az írónő az interjú felkérésemet.
Személy szerint nagyon szerettem a könyvet, mert egy rendkívül mély kutatómunka
mutatkozott meg előttem és a történet mindvégig izgalmas, akciódús eseményekkel
szórakoztatott. Erről és sok más érdekességről fogom őt kérdezni. Vágjunk is
bele!
Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Mit érdemes rólad tudni?
Buótyik Dorina vagyok, 25 éves, csorvási. Van egy lány
ikertestvérem, akivel sok mindent csinálunk együtt, bár egy kicsit más a
stílusunk és nem hasonlítunk annyira – noha ezt kívülállók nem így gondolják.
Már óvodás korunk óta érdekeltek a zászlók, az országok, a földrajz. Általános
iskolában voltunk a legjobb tanulók az osztályunkban, sőt az iskolában földrajz
tantárgyból. Ezért is szerettünk volna ezzel tovább foglalkozni, így
megtaláltuk a megfelelő iskolát a számunkra. A békéscsabai Vásárhelyi Pál
Szakközépiskolában tanultunk, ahol az érettségi bizonyítvány mellé megszereztük
a geológiai végzettségünket is. Azután külön váltunk, én pénzügyi és számviteli
ügyintéző szakot választottam, ő pedig elment a divat iránya felé. Már
Budapesten élünk immár 3 éve a testvéremmel és a barátommal. Nagyon szeretek olvasni
és sorozatokat nézni.
Ilyen fiatalon igen nehéz témakört választottál első könyved
alap tematikájául. Honnan jött az ötlet, hogy Egyiptomról és ezen belül is egy
létező, de kevésbé ismert fáraóról írj?
Sokaknak mondogatom ezt a sztorit. 13 éves koromban
testvéremmel néztük a Született kémek animációs mesét, amiben éppen egy múmiás
rész ment. Ez adta az ihletet. Utána azt mondtam, én most megyek és írok egy
regényt. Tudtam, hogy Egyiptomról fogok írni, de már előre leszögeztem
magamnak, hogy semmiképp nem írok ismert fáraóról – hiszen abból már dögivel
van. Így elővettem egy Egyiptomról szóló könyvet, böngésztem a fáraók nevei
közt és egyszerűen csak ráböktem III. Amenemhat nevére, mert ez volt a
szimpatikus.
Mennyi időt szántál a kutató munkára és mennyi időbe telt
megírni az első regényedet?
Amikor tudtam, hogy III. Amenemhat rejtélye lesz a könyvem
címe – igen, először a címet találtam ki és utána a történetet hozzá, akkor
előkaptam az összes Egyiptomról szóló könyvemet és utána olvastam. Apukám
barátjától kaptam őket, így csak azokat a lapokat tudtam a kezembe venni – és
mindig III. Amenemhat-nál. Abban az időben nekünk nem volt internet, még
számítógép se. Így kénytelen voltam könyvtárba menni iskola után, kiírogattam
egy füzetbe szinte az egész könyvet, ami az ókori Egyiptom kultúrájáról szólt.
Onnan megtudtam hogyan éltek a fáraók, milyen volt a társadalom, hogyan kellett
elképzelni az akkori élet mindennapjait.
Volt segítséged az írás közben, ha esetleg
elbizonytalanodtál? Ha igen ki és milyen módon segített átlendülni a felmerülő
nehézségeken?
Ha voltak is nehézségeim, sosem kértem segítséget. Próbáltam
egyedül megoldani, és ezt a mai napig így teszem. Most már Nádasi Kriszre tudok
számítani, hiszen ő a szerkesztőm.
III. Amenemhat rejtélye című regényed két idősíkon
játszódik. Melyiket szeretted jobban írni és voltak-e esetleg felmerülő
problémák, vagy keltett –e zavart a múlt és a jelen párhuzamos ábrázolása?
Mondhatni két idősíkon, ugyanakkor a múlt, az ókori emberek
is pont a jelenbe tértek vissza. Most játszódik. Ettől függetlenül úgy kellett
írnom, mintha tényleg 3000 évvel ezelőtt éltek volna. Bevallom, nem sikeredett
teljesen hitelesnek az ő nyelvezetük, az elején próbáltam figyelni rá, de aztán
elvesztem. Remélem ez nem szegi kedvüket az olvasóknak. Erre kellett nagyon
figyelnem, meg ugye a körülöttük lévő emberekre, környezetre – hogy néztek ki,
milyen a táj. Ez különösebben nem okozott problémát. Azt kell, hogy mondjam, én
a jelent szerettem írni, vagyis a nyomozást.
Négy fő karaktert ismerhetünk meg a regényedben. Kihez
milyen érzések fűznek? Kivel tudtál igazán azonosulni és ki volt az a személy,
aki kevésbé állt közel hozzád? Mennyiben befolyásolja egy szereplő sorsának
alakulását az a tény, hogy kedveled-e vagy sem?
Gracie és David karakterét már korábban megalkottuk
testvéremmel, amikor szerepjátékot játszottunk. Louis karaktere egy sorozatból
jött, valahogy őt tudtam elképzelni. Adam pedig már az én képzeletemből pattant
ki, egy egyszerű régész, majd ahogy haladt a történet, úgy formálódott.
Mindegyik szereplőben egy kicsit magamat látom, ezért is szeretem őket.
Mindegyik közel áll hozzám, már csak azért is mert én alkottam meg olyanná,
amilyenek a történetben – azzal, ahogy leírtam, megszólaltattam őket. Így nem
befolyásolja semmi sem.
Én többnyire nagy figyelmet fordítok olvasóként a negatív
karakterekre. Mint író, milyen érzésekkel álmodtad meg ezen szereplőket és
végül azt a sorsot adtad számukra, amit eredetileg szántál, vagy az írás
folyamán ez megváltozott?
Nekem konkrétan Lara, mint negatív karakter – ha lehet őt
így nevezni -, ő a kedvencem. Végül is azt adtam nekik, amit szántam. Azt
elárulom, hogy az első változatomban Neuszer karaktere volt a kedvencem, aki
nagyon negatív karaktere volt a történetnek, na annak a sorsa teljesen
megváltozott, szinte jó lett!
Beszéljünk kicsit arról, hogy hogyan fogadta a környezeted
az első regényedet! Család, rokonok, barátok esetleg munkatársak támogattak-e
az írás során? Hogyan fogadták az első regényedet? Olvasták –e és milyen
visszajelzéseket kaptál?
Amikor először írtam a könyvet, csak tesómat unszoltam, hogy
olvassa el. Azonban nagyon unta, hogy mindig kérleltem őt az olvasásra. Rajta
kívül senki sem olvasta, de mindenki tudta, mivel csakis erről beszéltem.
Apának, vagy néhány barátnőmnek felolvastam belőle. Amint elkészült a második
változat - még lektorálás és szerkesztés előtt – elküldtem barátnőimnek, akik
már tudtak erről a regényről. Sőt, még nevelőapám lánya teljesen elolvasta,
elmondta mi tetszett és mi az, ami nem. Amikor pedig megjelent a könyv,
mindenki csak gratulált, persze a Csorvásiak anyának és mamának adták át. Az
akkori munkatársaim is csak meg-meglepődtek, hogy ilyen fiatalon megjelenik a
könyvem.
Mint alkotó sokszor azt tapasztalom, hogy vannak időszakok,
mikor nehezen tudok leülni dolgozni. Számodra volt-e ilyen időszak, és ha igen,
mivel motiváltad magad? Van-e olyan plusz kikapcsolódás vagy akár inspiráló
tevékenység, amitől jobban érzed magad és átlendít ezen az holtponton? Ha igen
megtudhatjuk, hogy mi az?
Ez igaz, van, amikor nem jön az ihlet vagy az írni akarás.
De ez leginkább most mutatkozik meg. Amikor írtam, szinte minden hét kitette az
időmet. Volt, hogy munka után hozzákezdtem, vagy olyan is, hogy csak hétvégén,
noha, akkor egy fél napot vett igénybe. Ha csak pár óra maradt a napomból, nem
fogtam hozzá, mert kellett minimum egy óra, hogy belerázódjak és még nem írtam.
Közben mindig hallgattam arab zenéket - Hakim és ókori egyiptomi ihletésű
zenét-, zene nélkül pedig nem tudok írni. Ha csak elképzelem a történetet,
egyből elfog az érzés, hogy írnom kell.
Mint író, mennyi beleszólásod volt a borítókép kinézetébe?
Azt a végeredményt kaptad, amit szerettél volna?
Első tervem az volt, hogy kézzel készül a borító, aztán
kerültem a NewLine kiadóhoz, ahol már adott volt a grafikus. Tudtam, hogy csak
jogmentes platformokról lehet letölteni képeket, ahonnan majd a grafikus
összeállítja a borítót. Ami nekem a fejemben volt: sivatag, piramis és teve. Ez
lett belőle. Nekem így tetszik, még ha nem az a piramis, ami a történetben
szerepel. A füst pedig jól ki lett találva, szemlélteti a rejtélyességet.
A kezdeti pozitív visszajelzések milyen érzéseket indítanak
el benned? Sarkallnak-e arra, hogy még ebben a tematikában írj tovább? Vagy más
témakört várhatunk?
Meglepődtem, mennyi embernek tetszett a regényem. Volt
egy-két ember, akinek nem, no de nem tetszhet mindenkinek, ezzel már elsőre
tisztában voltam vele. Nem szeretnék más témakört választani.
A regényed low fantasy és kalandregény egyben. Miért ezeket
a témaköröket választottad?
Egyszerűen csak megálmodtam, hogy kalandregényt szeretnék
írni. Ahol a szereplők mindenféle akciókba, fordulatokba és izgalmakba
kerülnek. Ezért is mondható, hogy low fantasy, hiszen a jelennek találkoznia
kellett a múlttal.
Hogyan élted meg az idei év kaotikus időszakát? Mennyire
befolyásol az írásban? Inspirál vagy inkább félelmet generál benned?
Ha mondhatjuk, nekem jól jött ez a szabadság, mert lett
plusz időm az írásra. Inspirált is, hogy minél többet írjak, hogy kihasználjam
ezt az időt. Így nagyon hamar megírtam, már majdnem be is fejeztem a második
könyvemet. Nem sok kellett, hogy teljesen befejezzem, az új munka lassította
ezt.
Milyen érzés a NewLine Kiadóval együtt dolgozni? Hogyan kell
elképzelnünk a kiadóval való közös munkát? Volt-e esetleg folyamatos
visszacsatolás, kaptál-e esetleg egyéb szakmai segítséget?
Elsőre rábólintottak, utána elküldték a
szerződés-tervezetet, amire elsőre nemet mondtam. Mivelhogy önköltséges,
megtorpantam. De aztán csak igent mondtam, mert nem bírtam tovább várni, hogy
megjelenjen a könyvem. Így is majdnem fél évet vártam egy kiadóra. Egyébként
könnyű a kiadóval a munka, nagyon segítőkész és igazán talpraesett a vezetőnk.
Szerinted mennyi esély van arra, hogy a mostani országos
viszonylatokban egy első könyves író a későbbiekben csak alkotóként
dolgozhasson? Van-e reális jövedelem és megélhetési lehetőség Magyarországon
íróként jelen pillanatban?
Amit eddig láttam, biztos, hogy első könyvből nem lehet
egyből megélni. Több könyvből már lenne valami haszon. Ebben az esetben, jó, ha
a ráfordított költségem visszajön és tovább tudom fordítani a bevételt az
utánnyomásra.
És végezetül milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mikor
várhatunk újabb történetet?
Úgy voltam vele, hogy ezt kiadom és kész. De utána eszembe
jutott egy régi ötlet, amit tovább gondoltam, így már készül a második része.
Most megint úgy vagyok vele, talán még tudom folytatni. Illetve lenne egy másik
kötet, ami csak az ókorban játszódna.
További sok sikert kívánok az írónőnek!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel
az alkotó írói oldalát, hiszen sok érdekességet olvashattok!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése