Nem tudom, hogy mennyire fogok meglepetéssel szolgálni, de
valahogy így képzeltem el mindig is a poklot, ahogy a jelenlegi olvasmányomban
szemeim előtt megelevenedett. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy az ember
által elképzelt túlvilág milyen is lehet, de ahány vallást vettem figyelembe,
annyi féleképpen képzeltem el ezeket a helyszíneket. Minden tekintetben úgy
gondolom, hogy a kötet egyik idézete nagyon is méltán visszaadja a hitemet,
miszerint „Valóban semmi sem fekete vagy fehér. Mégis hogyan lehet így a jót
választani?” És való igaz, hogy nincs a két pólus meg egymás nélkül, tehát a jó
csak a gonoszság párhuzamával nyeri el méltó jelentését. Ha ezt a nézetet
tovább viszem, és kicsit kifordítom, akkor új értelmet nyer számomra a
szórakoztató irodalomban, napjaink nagy divatját élő, erotikus irányzat is. Ezt
a műfajt jómagam kevésbé kedveltem eddig, sőt meg merem kockáztatni, hogy az
egyik olyan ágazatnak véltem, amelyet igen ritkán vettem kézbe. Számomra a
mostani nagy divathullámban kiadott kötetek közül kézbe vett ilyen típusú
regények legjava igencsak silány minőségű, mondhatni egyszer olvasható kategóriába
estek és ennek okán egyre ritkult azon példányok száma, amelyeket szívesen
forgattam, de pont ezért úgy éreztem előfordulhat, hogy nem megfelelően állok
hozzá. Ekkor jutott eszembe, hogy nagyon szeretem a fantasy stílust, és ha
ezzel keveredne a túlfűtöttség, akkor vajon az mennyire nyerné el tetszésemet?
Nos, ez immáron a második olyan kötet, amely egy ilyen közös műfajban mozog, és
azt kell, hogy írjam, nagyon jó irányba haladok. Persze a mostani regényt
nemcsak ezért vettem kézbe…
Adéle Dan egy magyar származású írónő, aki első regényével
legyőzte saját félelmét és egy olyan álmot valósított meg, amely sok olvasó
szívét kötötte gúzsba. Démoni ketrec című regény idén (2023) jelent meg a hazai
könyvesboltok polcain, amely a maga ütős külsöjével első pillantásra magához
lánccolja leendő olvasóját. A kiadvány a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg.
Hogy ki valójában a rab és a fogvatartó? Igazán nehéz kérdés, elvégre a
történet egy nagyon mély világba rántja be a kíváncsi lelkeket, ugyanakkor
önmagában semmit sem érne.
„Minden döntésnek ára van. Mindegyiknek.”
Történetünk hősnője Lotte, egy huszonkét éves egyetemista
lány, akinek a nappalait gyógyszerfüggősége, az éjszakáit pedig az általa
látott szörnyek határozzák meg. Ebben a kaotikusságban egy perc nyugta sincs,
míg egy napon szüleivel ismételten az örök emlékezés helyszínére kénytelen menni.
Itt mintha megállt volna az idő, a szél lassan érinti a fák leveleit, a nap
sugara kissé fagyossá teszi a földet. Holt és élő néz szembe egymással, ki-ki a
maga nézőpontja szerint, hogy a fájdalom folyóján át eljuthassanak a megbékélés
szigetére. De ez a nap más, mint a többi, hiszen Lotte fellázad mindenki és
minden ellen és mivel mindennek ára van, ezért is meg kell fizetnie… Angyalok
és démonok harcába csöppen, ahol a jó fogalma is ragacsos vértől átitatott, és
ha mindez nem lenne elég, a múlt árnyékai is hamarosan elérik a lelkét. Vajon
hogyan képes megküzdeni mindennel és miért retteg, hogy a vágyai felemésztik a
lelkét?
„Jó akarok lenni.
Végre egyszer az életben jó akarok lenni.
És ki fogom találni, hogyan tudom ezt elérni.”
Ez a történet sok párhuzamot húz és rengeteg kérdést hoz
felszínre olvasójában. Itt van mindjárt – a már fent is említett – jó és rossz
témaköre, de akár a gyászról és elengedésről is írhatnék éppen. Sok – sok
ellentét, mégis kiegészítése egymásnak, olyan tematikák, amikről alapvetően nem
szokásunk filozofálni, csupán elfogadjuk létezésüket, hiszen az életünk részei
akaratlanul is.
„Rég túlléptem már azon, hogy megbotránkozzak azon, hogy az
egész eddigi világnézetem darabokra hullik.”
Saját meglátásom szerint ez a történet olyan, mint egy éles
tör, ha hozzáérsz, megvágod magad vele. Az általa keletkezett seb pedig vérezni
fog, akár akarod, akár nem. De, hogy a fájdalommal mit kezdesz, az már egyedi,
elvégre valaki szisszen egyet és rászorít egy zsebkendőt, míg mások sírva fakadnak
akár, én viszont megvizsgálom a vágás mélységét és egy kicsit „gyönyörködöm”
benne. Talán betegnek tűnik elsőre, de az emberi test különleges adomány, egy
olyan kincsesláda, amit használunk, elhasználjuk, amire teremtődött, de csak
igen ritkán fordítunk rá komolyabb figyelmet. Ez a történet, pedig szintén
olyan, mint egy figyelmet érdemlő, lélegző teremtmény. Behúzza a lelkedet, a
szorítása egyre szorosabbá válik, míg végül elenged, de már sosem leszel olyan,
mint előtte.
Nagyon szerettem olvasni, hiszen a sötétséget néhol
felváltotta a fény vékony vonala, de démonokkal és angyalokkal harcoltam,
vágyakoztam és néhol megégettem magam, mégis minden pillanatban az őrület vett
körül, hiszen mindez nem létezik vagy mégis?
Lotte karaktere kicsit megosztóra sikeredett a számomra,
mert nehezen viseltem csetléseit, sőt, meg merem kockáztatni, hogy nem egyszer
volt buta liba is, mégis megbocsájtottam neki, mert amin ő keresztülment, azt
ép ésszel nehéz elfogadni, legyen szó bárkiről.
Darya maga a pokol leggyönyörűbb és egyben legveszélyesebb
alakja. Külsőre kedvező a szemnek, de belülről a sötétség legmélyére lelünk.
Pillantása maga a tűz és egyben a halál kegyes megváltása, mégis egyszere vonzódunk
hozzá és rettegünk, hogy elveszünk.
A két főszereplő közötti kapcsolat forró és kissé játékos,
hiszen élvezet volt olvasni szócsatáikat és tüzes „ismerkedésüket”. Talán néhol
túl folyékonnyá váltak, de összességében nagyon érdekes párosra leltem általuk.
Nagy kedvencem Nársz, bármennyire őrült egy figura, sokkal
jobban élveztem mikor róla olvashattam és még én is akartam, hogy egy óriás felfigyeljen
végre rá. A szerelmi játékok veszélyesek, ez tagadhatatlan, és bár a huncutság
nélkül még a pokol is unalmas hely lenne, azért jó ügyesen játszani.
„Nem attól lesz valaki bármi, mert megvan rá az esélye,
hanem attól, hogy mennyire elhivatott azzá válni.”
Azt hiszem, hogy most először el fogom ismerni, hogy imádtam
egy erotikus fantasy-t, mégpedig nem is akármilyen formában. A szerző még csak első
könyvét adta ki idén, de bennem megmozdított valamit mélyen. Mondjuk egy
kérdésem lenne: mégis hol volt eddig kedves írónő? Évek óta keresem azt a
túlfűtött történetet, amelyben van tartalom, mégis a feltüzelt pillanatokat is
örömmel fogadom. Végre, egy olyan kötet, amely az első mondatától az utolsóig
megfogott, elgondolkodtatott és mégis elérte, hogy jól szórakoztam, miközben a
lelkem sajgott. Ettől jó számomra egy erotikus műfajban íródott alkotás és
nagyon várom a folytatását. A végéről pedig csak annyit, hogy pont annyira
felcsigázó, hogy ne kaparjam a falat a következő kötetért, de azért gyötrő is,
hiszen már olvasnám, nem is kérdés.
Hogy ajánlom-e? Hogy a viharba ne tenném, és válogatás
nélkül mindenkinek, aki szereti a buja világú fantasy történeteket. Ennek a
kötetnek lelke van, persze pont ezért csak saját felelősségre vedd kézbe! Nem
hiszel nekem? Én szóltam…
„-Semmi nem adhatja meg neked a feloldozást és a teljes
életet, csak saját magad. Így érezhetnél, ha megadnád magadnak azt, amire szükséged
van. Ha ezt még nehéznek érzed, akkor nem vagy készen arra, hogy elérd.”
Remélem sikerült felcsigáznom a kíváncsiságodat, mert bizony
most arra csábítalak, hogy válassz egy estét és rendeld meg a könyvet a NewLine Kiadó webshopjában.
Írta: NiKy
