Várfalvy Emőke - Még húsz kerék

 

„(…) a malomhoz vezető út olyan foltos a kátyúktól, mint a rossz kölök nadrágja.”

Még tavaly nyáron olvastam az írónő első kötetét, melyben megismertem a Négy Kerék Autóklinika dolgozóit – Zolik és Misa – valamint a kis város egy – egy lakóját és szeretett autóját is. Akkor nagyon örültem, mert valami hétköznapi, mégis egyedi világot olvashattam és bizony a humor is megfűszerezte az amúgy sem unalmas történeteket. Ezért, mikor megláttam, hogy itt a folytatása a fent említett mesekönyvnek, szinte rögtön a megjelenést követően be is szereztem. Telt az idő, de valahogy nem került a kezembe, végül tegnap úgy döntöttem, hogy ideje visszacsöppenni ebbe a világba és egy huzamban ki is olvastam a könyvet.

Várfalvy Emőke - Még húsz kerék című alkotása a második mesecsokor, mely az autóklinika ügyes-bajos eseteit meséli el. Ahogy már megismertem a csapatot, a Zolik - Horváth Zoli, Lengyel Zoli és Cseh Gabi – valamint Misa, sokszor komoly gondokkal találják szembe magukat, de kellő tapasztalattal és természetesen egy jó csapatszellemmel felvértezve, bármilyen problémát megoldanak. Nézzük is, hogy a városka lakói milyen feladatokkal lepik meg a szerelőket.

Rögtön az első történet Útburkolat máktöltelékből címmel hirdeti magát, melyben Terike néni – a városka legjobb pékségének tulajdonosa – nagy bajba kerül. Hófehérkéjét ugyan nem a hét törpe, de a szerelőcsapat éke, Nemzoli fogja megmenteni. De vajon mi baja az autónak? És miért morognak még a szerelők is?

A második mese Kareszről szól, aki már gyermekkora óta egy bizonyos gúnynévnek örvend, de ő mit sem bánja, semmi más nem fontos a számára, csak minden úgy legyen, ahogyan elképzeli. És ezért szegény járművének is nehéz sors jutott. De ahogy a mondás tartja: A csípős paprika is megmérgesedik.

Mikor az orvos beteg nagy bajban lesznek a páciensek is. Főleg akkor, ha a doki játékos és nagyon kedves. Mit lehet tenni? Nos, erre az Autóklinika dolgozói már tudják is a választ. Gyere te is derítsd ki!

A négykerekű űrhajó egy olyan történetet mond el, melyben egy csillagásznak kell segítséget nyújtani, de nem is akárhogyan.

Terike néninél évente kétszer van karácsony a pékségében. Az egyik alkalom a szokványos ünnepet jelenti, míg a másik nyár derekára esik. Nos, az egész város alig várja mind a két eseményt, de ehhez elengedhetetlen kellék a fia. Vajon sikerül az idei ünnepség? És mi köze a szerelőknek ehhez az eseményhez? Nos, megtudhatod, ha elolvasod a Luxus slusszkulcs és trüffeltorta esetét.

Az utolsó történet, pedig egy igazán nagy kalamajkáról mesél. Most aztán lesz dolga a fiúknak a műhelyben. És milyen érdekes nevet kapott ez a mese: Konrád és a torkos talány.

Mint látható 6 mese rejtőzik ebben a kötetben, ahol kisebb és nagyobb bajokat kell orvosolni. De szerencsére a Négy Kerék Autóklinika mindig toppon van, és ha gond van, a szakik máris ott teremnek.

Számomra ez a kötet eltért az előző résztől stílusilag, valahogy nem éreztem azt a fergeteges humort. Tény, hogy kétszer felkacagtam, de ettől még a hiányérzetem nem csökkent, és voltak részek, amit egyszerűen untam. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet.

Összességében elmondhatom, hogy egy érdekes és egyszeri szórakozásban volt részem, és a rajzok még mindig tündériek.

Ajánlom kisebbeknek esti mese gyanánt, illetve a nagyobbaknak olvasásgyakorlásra.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Cerkabella oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Fábián István - Örökévad

 

„Kút mélyén feldőlt vödör.”

Hogy őszinte legyek teljesen a hatása alatt vagyok még mindig ennek a verseskötetnek, bár ezt betudhatom annak is, hogy éppen most fejeztem be az olvasását. Nagyon vártam ezt a könyvet, mivel pár hónappal ezelőtt volt szerencsém olvasni egy másik alkotását is a költőnek és azt akkor nagyon jónak éreztem. A mostani versek hangvétele sokkal komorabb, feszesebb, de erről kicsit később fogok írni. Először is szeretném megköszönni a Gondolat Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt, hiszen általatok egy új oldaláról ismerhettem meg az alkotót és rendkívül mély érzéseket kaphattam. Köszönöm.

Ahogy már megszokhattátok tőlem a borítóról fogok egy pár mondatot írni először. A mostani kötet is méretét tekintve egy olyan A4 lapnak felelne meg, melyre rajzolni szoktunk. Tulajdonképpen a művész úr két területen is bemutatkozik az olvasók előtt: egyik oldalon a versek, míg elszórtan a másikon idiografikus képek helyezkednek el. A külső borítón is egy olyan rajz látható, melyet az alkotó készített. Erős vonalakkal, rendkívül mély mondanivalót sugall, elvégre a torz koponya sok mindenre utalhat, mégis számomra egyértelmű volt jelentése. Fehér alapon, a fekete betűválasztás visszatükröz egy bizony naturista érzetet, mely részletekben letükrözi a belső tartalmat is.

Fábián István – Örökévad verseskötete az idei évem egyik legmeghatározóbb emocionális olvasási élményeként tartom számon. Nem csak azért gondolom így, mert verseiben visszaadja hazánk múltját és jelenét, hanem azért is, mert tükröt tart az olvasó elé. Nézd mivé lettünk és hová tartunk! Nézd és lásd, mit oly sokan elfelednek! És ezekért az érzésekért rendkívül hálás vagyok a költőnek.

Több versét is ki tudnám emelni, de én mégis három versrészletet választottam. Mindegyikről elmondható, hogy patetikus, vitriolos és érzelmekben gazdag. 

Az első:

„Rigó fütyöl a hóviharban,

minden itt van, amit akartam.

Madár sípol a zivatarban:

kismadár horgolt sapkába varrtan.

Sokasodik a baj odakint,

borda-kas-csendben

működik a béke bent,

üt a szívem és üt megint.

Kitekint ablakán a szomjas teremtő:

mit építettem: fölrúgott szék csak,

tört-szemű ablak,

mi volnék, ha nem az eredet,

a nemtő,

a sarkon beforduló balesetes mentő,

emberkéz formálta hiánya falaknak,

zab elszéledt csángó lovaknak?

Bedől az ég,

zsákból fölszuszogó abrak az ábra,

azután lábra kap ez és amaz,

egy öröm van:

a létezés, amig fütyöl a rigó,

mert fütyölni kell, bár mindenen húz a jég,

bár minden föltámadásra hó havaz.

Ez nem kevés, a legszebb eltévedés.”

A második:

„ahogy a csukódó zsebóra:

csapódik az ég a tóra,

záruló csöndben járnak halak,

hulló sötétben éj alatt

játszanak a látó és a vak.

elég egy kevés

véredre oltott

alkuvás:

létedre máris csak létezés,

arcod csak elfordulás.”

És a harmadik:

„az idő, ujjak közt szétpergő semmi

elrettent elfeledni:

ránk van itt bízva minden:

kezünk a kint és bent kilincsen.

kell ami volt, azt is szeretni.

kell a húsunkká lett jövőt

a túlélt estével egybetemetni.

kell az eljövő azonos-ra lelni.

jó – ha kell – megtanulni ölni,

s ha a távolság éj-horizont arcát fölfedve

ránk köszön

– ha ránk köszön –, átölelve.”

Kérlek, olvasd el figyelmesen őket és kíváncsi vagyok, hogy neked milyen érzelmeket, gondolatokat hoznak felszínre, kedves olvasó!

Nagyon sok helyen éreztem a kétségbeesést, a múló idővel való harcot és egy megfoghatatlan szövedéket, mely összekötötte a valóságot a képzelettel. Tapintható egyfajta vehemencia, ahogy a költő elsődlegesen a különböző formákban jelentkező transzcendenst szólítja meg, kitől sokat várunk, de oly keveset kapunk.

A rajzok a maguk groteszk valójukban simulnak az adott versek hangulatához és tulajdonképpen egy duál ötvözetet kapunk, ahol Fábián úr, mint költő, és mint grafikus mutatkozik be a lapokon. Számomra ez a kettősség nagyon izgalmas koncepciót eredményezett és pont ezért az egyik kedvenc verseskötetként teszem a polcomra.

Összességében elmondhatom, hogy sok mély érzelmet, rendkívül széles és míves szavakkal leírt gondolatot kaptam a kötet által és bizony csak megerősítette bennem a hitet, hogy még olvasni szeretnék az alkotótól.

Ajánlom minden nyitott és olvasni szerető léleknek, hiszen a művészet maga az élet és csodás, mert mindenki megláthatja benne a maga igazát, arculatát!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Gondolat Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Philip Reeve - Sen és a száguldó szán

 

„Minden elmúlik végül, amikor eljár fölötte az idő, de a történetek soha. Azokat mindig tovább mesélik, és mindig születnek újabbak is.”

Azt hiszem végre sikerült újra egybe forrasztani a szívemet, mert bizony pár nappal ezelőtt, amikor befejeztem ennek a kötetnek az olvasását, elolvadtam, olyan aranyos történetet kaptam. Mert igen, én hivatalosan macska bolond vagyok, de ugyanakkor a kutyákat is imádom. Családomban mindig is voltak, és vannak most is kis kedvencek és bizony mikor egy ilyen könyvet vehettek kézbe nagyon izgatott leszek. De először is szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Nektek köszönhetően ismételten felhőtlen szórakozásban volt részem és ezért igazán hálás lehetek. Köszönöm.

Philip Reeve - Sen és a száguldó szán című alkotás a Káprázatos kalandok kiadói sorozatban jelent meg. Itt találtok még olyan további könyveket, melyek az író tollából származnak és hasonló kalandos utazásra csábítják a kicsiket és nagyobbakat egyaránt!

SZÁGULDÓ SZÁNVERSENY AZ ÉSZAKI-SARKRA! Hirdeti a fülszöveg és bizony milyen izgalmas felhívás, hiszen valóban egy versenybe csöppenünk, melynek kimenetele nem csak izgalmas, de sok veszélyt is rejt magában! Jó százévente beköszönt az Északi sarkon az Igazi Tél és ilyenkor legalább ötvenféle hó esik, melynek eredményeképpen láthatóvá válik Hóapó csodálatos palotája. De, hogy ne legyen minden csak csupa móka és kacagás, bizony számos versenyző érkezik a különböző „csoda” járgányával és szánhúzó lényével együtt. Egyik ilyen kis csapatban közösen kezd neki a hosszú útnak Sen, Silka és 66 apróság, ugyanis az ő szánjukat Mopszok húzzák. Vajon elég lesz 264 tappancs ahhoz, hogy megnyerjék a versenyt? És vajon milyen veszélyeket is rejt ez az amúgy sem unalmas út? A nyeremény pedig mindenki álma, hiszen egy kívánságát teljesíti Hóapó! De vajon a nyertes mit fog kívánni?  Nos megtudhatod, ha elolvasod a könyvet!

Személyes meglátásom a kötettel kapcsolatban az, hogy nemcsak fantasztikus és izgalmas utazásra csábított ez a regény, de megtanította, hogy mennyire fontos is a barátság. Eddig is hittem az őszinteség és bátorság fontosságában, de most még kiegészült egy nagyon fontos tétellel is: ez pedig a szeretet ereje! Mert bizony mit meg ne tennénk azokért, akiket a szívünk mélyén kincsként őrzünk! Silka erről igazán sokat tudna mesélni nektek. Ami pedig kimondottan meglágyította az én szívemet is, az a történet vége volt. Mert igen, sokat nevettem, izgultam és rendkívül boldog voltam, de mégiscsak kibuggyant az a bizonyos könnycsepp és kivételesen nem zavart! És bár némiképpen szomorú voltam, úgy éreztem ennek így kell lennie, hiszen ami számunkra a vég, az más számára egy új kezdet.

Ezután a történet után már biztos vagyok abban, hogy új kedvencet avattam és alig várom, hogy a többi könyvét is megismerjem az írónak.

Összességében elmondhatom, hogy egy izgalmas, kalandokban gazdag regényt olvashattam, mely az érzelmek hullámvasútjára is elkísért a maga pimasz módján! Ráadásul legnagyobb örömömre az illusztrációk is aranyosra és rendkívül szépre sikeredtek.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, hiszen én vagyok rá az élő példa, hogy mennyire szórakoztató is ez a kötet. Felkészültetek egy nagy kalandra? INDULJON HÁT A VERSENY!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy

Tarja Kauppinen - A nép igazsága

 

„Ami népszerű, tetszetős és közkedvelt, korántsem biztos, hogy egyúttal üdvös is.”

Oh, te jó ég! Ezzel a gondolattal hagytam abba a mostani könyv olvasását és bizony ezt az értékelést már tízszer átírtam. Elsődlegesen azért, mert mindig eszembe jutott még egy – egy információ „morzsa”, amit úgy éreztem hozzá kellett, hogy írjak ehhez az értékelésemhez. De először is szeretném megköszönni a könyvet, mely utazókönyvként került hozzám. Hálás vagyok azért, hogy olvashattam és sok értékes gondolattal gyarapodhattam. Köszönöm!

Tarja Kauppinen írónőt a moly. hu oldalról „ismerem”. Lassan három éve is megvan, hogy aktívan olvasom könyves véleményezéseit, követem lelkesen sport tevékenységeit és immáron közel egy éve „társam” egy zsűriben is. Most biztos felvetül a gondolat a kedves olvasó fejében, hogy ilyen lelkes követőként biztos elfogult ömlengésben lesz része véleményezésem folyamán, de ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit. Nem vagyok híve az elfogultságnak és bizony nagyon ügyesen szét tudom választani a magán és blogger véleményalkotást. Mégis fontosnak éreztem leírni ezeket a sorokat, megmutatva, hogy magas elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak, elvégre volt már tapasztalatom afelől, hogy milyen „munkákat” add ki a kezei közül az alkotó.

Az első, amivel mindig is foglalkozni szoktam, az a borító. Hogy őszinte legyek, nagyon tetszik a külső kép. Egy igazi „bad girl” látható képregényes stílusban megrajzolva. A kontúrok élesek, a színhasználat erős, ellenben megtévesztő, mert első benyomásra habkönnyű szórakozást sugallhat.  

Fülszöveg alapján: Havasfelföld ​a fertő és a métely világa, mely alantas, szentségtelen vidékként mutatkozik be a lapokon. Csak a legmegátalkodottabbak, leggaládabbak maradhatnak életben itt, s Leiden –egyik hősünk- nem tartozik közéjük, így hát bizony menteni kényszerül az irháját. Bár ne tenné… Szegény legényke a frontra kerülve egykettőre ráeszmél, hogy mindennél van rosszabb. És bizony a könyörtelen valóság gyakran felülmúlja a legmerészebb képzeletet is, valamint, hogy a sors a héroszok szerepét sem mindig a legrátermettebbekre osztja….

Elsődlegesen a karakterekről szeretnék pár mondatot írni, ugyanis Leiden és Globberina „Úrnő” volt számomra a két legjobban kidolgozott és szerethető szereplő. Az érem két oldalán állnak mind korban, mind pedig személyiségileg. Míg az egyik a pusztítás és káoszért rajong, addig a másik bár kalandokról álmodik, mégsem ettől lesz boldog. Mindkét szereplő egyénisége változó, fejlődésre képes. Rendkívül erős személyiségjegyeket hordoznak magukon és mégis bizonyos szinten „esendőek”. Természetesen sok más karakter is színesíti ezt az amúgy sem egyszerű történetet, de nekem rájuk esett a választásom, mert valahogy általuk csöppentem bele igazán a történet mélyébe, és sokszor csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik valójában. Minden szereplő, beleértve a fentebb kiemelteket is árnyaltak, hiszen mindenki bűnös, de mégis áldozat is egyben. Hiszen a saját képükre csak egy ideig lehet formálni a világot, de mivel semmi és senki sem állandó, így felülmúlni önmagukat kegyetlen nehéz és bizony szinte lehetetlen is.

Ami az eseményeket illeti, egyszerűen nem találom a szavakat. Az, hogy minden oldalon történik valami, hogy egy perc nyugta sincs se az olvasónak, se a szereplőknek az egy dolog, de, hogy még hasfájást is okozzon az írónő az több a soknál. Annyit nevettem, sőt sokszor már fulladoztam, és csak reméltem nyerek némi időt, hogy levegőhöz juthassak. Ráadásul senki és semmi nem az, aminek látszik. Bizony mindennek keresni kell a valóságalapját és többször is vissza-visszatértem egy korábbi fejezethez, hogy vajon jól gondoltam-e.

A történet egyértelműen szatíra a javából, mely fel lett pezsdítve számos fantasy elemmel. Elvégre ez a kettősség adja igazán a regény pikkantériáját. Arról már csak felszínesen merek írni, hogy milyen mélyen érinti a mai társadalomra is oly jellemző problémákat. Ilyen például az elnyomás, a diktatórikus eszme, a tömeg elvárásai stb. 

Három idézetet szeretnék megosztani veletek:

 „Hová fajult a világ, hová tűnt az erkölcs, az erény, miben is volna értelme reménykedni?”

A második:

„Kit érdekelnek a háborús bűnök egy kockahas viszonylatában?”

És a harmadik:

„Azt ígérte mindenkinek, amit azok hallani szerettek volna, a nép meg falta a szavait.”

Úgy gondolom, nem szorul magyarázatra, hogy miért is ezekre esett a választásom. Kérlek, gondold át őket! Köszönöm.

Külön ki szeretném emelni a regény nyelvezetét, mert bizony nem egyszerű. Rendkívül igényes, szinte nyelvújító kifejezésekkel tarkított. Kimondottan hangulatregénynek gondolom, mert kell hozzá egy bizony tiszta gondolkodás és nyitottság, ugyanakkor az első pár oldal után berántja az olvasót és nem is ereszti, amíg az utolsó sort el nem olvasta.

Úgy gondolom, hogy ez egy kiváló könyv, tele ízes és izgalmas szófordulattal, energiával, mely felpezsdíti az olvasói lelket. Az írónő stílusa és sajátos véleménye a világról egyöntetűen megmutatkozik a lapokról és igen, bőven azt kaptam, amit elvártam ettől a regénytől, sőt, még annál is többet.

Nagyon szerettem olvasni a kötetet, rendkívül izgalmas volt egy új oldaláról megismerni az alkotót és a legfontosabb, hogy maradandót alkotott a számomra. Anno sok tiltott könyv volt a felmenőim polcain, és ha akkor létezett volna ez a regény, biztos, hogy ott lett volna. Hogy csak egyet említsek a polc többi lakói közül hasonló témában: George Orwell - 1984 alkotása.

Összességében elmondhatom, hogy ideim évem egyik legjobb és legértékesebb olvasmányában volt részem. Mind nézetében, mind nyelvezetében megküzdöttem vele, mégis döntetlen lett, hisz elfogadtam, megértettem és megszerettem. Kell ennél több?

Ajánlom nemtől, kortól függetlenül, hiszen ez a történet maga a kifacsart élet, mely csak rajtuk áll, hogy szárnyra kél-e! Számomra hatalmas kedvenc.

Amennyiben felketettem az érdeklődésed, a Twister Média Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy