Többször is hangoztattam már, hogy számomra a novella a science fiction legideálisabb kifejeződési formája: a terjedelmi kötöttség egyszerre korlátozza és szabadíthatja fel a szerzőket. Sokszor tapasztalom hosszabb regények esetében, hogy a kiváló alapötlet nem elég mély több száz oldalnyi terjedelem megtöltéséhez és az izgalmas kiindulópont pár fejezet után teljesen elinflálódik. Egy novella ezzel szemben feszes és érdekfeszítő tud maradni anélkül, hogy az írónak az alapgondolatot regény érvényűvé kellene fejlesztenie. Számos rossz példát mutatott fel ennek igazolására a filmipar is, amikor sikeres novellákat próbál meg egész estés mozik alapjául szolgáló forgatókönyvekre felhízlalni. Az eredmény az esetek többségében minimum kérdéses.
Alexander Weinstein - Az Új Világ Gyermekei és más történetek című novelláskötete az Agave Könyvek Kiadó gondozásában látta meg a napvilágot 2022-ben. Összességében elégedett szoktam lenni a kiadó könyveinek külalakjával, de most ebben az esetben sajnos elég jellegtelenre sikerült a borító, ugyanúgy, mint egy másik korábbi novellagyűjtemény esetében (Elhagyott part).
A kötet összesen 13 novellát gyűjt egy csokorba, és elmondható róluk, hogy hangulatilag egy rendkívűl erős és koherens ötvözetet alkotnak. Weinstein nem túl távoli jövőjében akvarellszerű, rövid mozaikok formájában nyerünk betekintést hétköznapi emberek életébe. Itt nincsenek szuperhősök, de még a kiemelkedő, az önsorsrontó folyamatoknak véget vetni képes egyéni tulajdonságoknak vagy jellemfejlődésnek is hiányában vagyunk. Egyszerűen a már most is tapaszthalható demográfiai és környezeti folymatokat exponálta túl egy kicsit az író és képzelte el, hogy a kor kisemberei hogyan bírkóznak meg (vagy sem) az addig sosem látott új kihívásokkal. Komor világ ez, ahol a csúcstechnológia önkéntes függőségben tartja a felhasználókat, és legtöbbször már nincs visszaút a régi, offline világba, vagy csak olyan áron, amit kevesen hajlandóak megfizetni. Atomizálódnak és elidegenednek a társadalmak, az egyének virtuális inkognitók és szűrők mögé bújnak, miközben a fizikai világ visszafordíthatatlan pusztulásnak indul. Visszatérő elem a csökkenő népességszám a fejlett világban, ami korunk egyik nagy fenyegető válsága, de a novellák ebben a kérdésben sem fognak számunkra kényelmes válaszokkal szolgálni. Végtelenül elanyagiasodott világ ez olykor, ahol a spirituális megvilágosodás is letölthető élménnyé válik vagy akár halálos veszélybe is keveredhetünk, ha nem futja a legújabb vírusirtóra vagy tűzfalra. Az elektronikus médiumok a dopaminfüggőség folyamatos gerjesztésével és egyidejű kielégítésével a közszellemet az ösztönylény szintjére zülleszti a tartós társadalmi kontroll megteremtése érdekében. A közösségi média kognitív egységet alkot az emberi tudattal a mindennapi kommunikációban, az emberek sokszor már alapszintű verbális önkifejezésre sem hajandóak vagy képesek. A színpadi hattér pedig a télbe forduló ősz, vörösre festett már az ég alja, arcunkat csípi a hideg és kiszökik testünkből a biztonságos otthon melege. Véleményem szerint a kötet valahol a science fiction és a horror határmezsgyéjén mozog: a technológia szint nem túl magas, talán az elövetkező 10-20 évet vételezi előre, a feszültség és az iszony pedig elsősorban érzelmi szinten jelentkezik. A szerző nagyon hihető és logikus jövőt fest le, és ettől lesz talán az egész kötet annyira érdekfeszítő és elgondolkodtató. A stílus olvastatja magát, plasztikus kontrasztot képeznek a meghatóan megfogalmazott természeti képek az online világban fogságba esett és eltévedt ember folyamatos egzisztenciális szorongásával.
Talán nem is kell külön említenem, hogy rendkívül jól szórakoztam a novellák olvasása során, miután mindenféle előzetes várakozás nélkül kezembe vettem a kötetet. Azonban, hogy teljesen őszinte legyek, a kezdet nem volt zökkenőmentes, ugyanis a legelső írás nem tett túl mély benyomást bennem és kicsit kedvemet is szegte a folytatáshoz, amit viszont így utólag nagyon nagy kár let volna kihagyni.
Nyugodt szívvel tudom ajánlani a kötetet mindenkinek, mert meggyőződésem, hogy a felhozott problémák előbb-utóbb valamennyiünk életében jelentkezni fognak, még ha nem is feltétlenül a leírtaknak megfelelően, de a trendek teljesen egyértelműek. Bár a jövőt elkerülni nem lehet, de talán valamennyire felkészülhetünk ellene.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: Süni
Visz a vonat, zötykölődünk. Néha úgy érezzük, hogy az elsuhanó táj képei, életünk éveivel mosódnak össze. Ebben a homályos, kissé kaotikus képzelgésben emlékek törnek felszínre, amelyekre már alig emlékezünk. Hosszú sorokba állnak össze képek, amelyekről nem mindről tudjuk, hogy a mi életünkből maradtak –e bennünk vagy csupán egy filmkocka vegyült el a képsorainkban. Az út, amelyre ráléptünk anno akaratlanul is végtelennek tetszett, pedig nagyon hamar elérünk a végére. Ki örömmel, tele emlékekkel, míg mások sok sírással, fáradalmakkal, fájdalmakkal. Minden út szakaszokra van felbontva és elágazásokkal színesített. Ezek azon életszakaszaink, ahol a döntéseink befolyásolják a jövőnket. Dönteni néha nehezebb, mint hinni Istenben, hiszen se ezt nem látjuk, se azt, de menni kell tovább és hinni a jóakaróban, hogy a döntésünk a legjobbakat hozza el számunkra. A vonatozás azért persze könnyebb egy fikarcnyit, hiszen ott nem mi irányítunk, csak az úticélt adtuk meg. Hogy eljutunk-e a végállomásra? Ki tudja? Talán igen és az is lehet, hogy nem. Ezt már más dönti el, de amit mi befolyásolhatunk az az, hogy hogyan töltjük az utazási időt.
A mostani olvasásom is egy hosszú utazás volt a számomra, ahol a szerző betekintést engedett olyan életekbe, amelyekre nem váltottam jegyet, mégis akaratlanul is „élvezője” lettem egy rövid időre. Hogy mit váltott ki nálam ez az élmény? Erről hamarosan mesélek.
„Mindenki azt veszíti el a korral, ami a legszebb rajta.”
A kötet két fő részre osztható:
- Visz a vonat
- Sínek és utak
A Visz a vonat fejezet tulajdonképpen a kötet címe is egyben, ahol két kisebb történet olvasható. Az első egy ötvenes évei végét taposó férfi, kissé zord kedvű emlékeiből, míg a második egy húszas évei közepén járó fiatal lány vívódásaiból merítkezik. Eme különleges páros egy fülkében kénytelen végig zötykölődni az utat, ahol lopva, néhol kíváncsian merengenek el a másikról, életükről, jövőjükről egyaránt.
Őszintén bevallom, hogy számos könyvét megvettem már a szerzőnek egy – egy könyvszekeres portyázásom alkalmával – nyilván az ideje korán megjelent műveiből csemegézve -, mégis most először éreztem azt a hívó szót, hogy bizony kézbe is vegyem frissen beszerzett alkotását.
Először nehezen rázódtam bele, hiszen egy általam ismeretlen író stílusát kellett magaménak éreznem, de idővel ez az apró fennakadás eltűnt és már csak arra eszméltem fel, hogy hol mosolygok, hol morcosan fújtatok éppen. Minden történet adott és el is vett tőlem, ahogy egy tapasztalt szerzőtől el is várható, hiszen nem éltem még annyit, hogy ne tudjon újat mutatni, továbbá pedig a szüleim és nagyszüleim időszakából merítkezett főleg, így nehéz lett volna teljesen azonosulni vele.
Nem tagadom, hogy számomra a legkedvesebb írások a kötet elején találhatóak, ahol két társadalmilag teljesen eltérő és korban is egymástól igen távol eső személyek találkozásáról kaptam képet. Szerettem olvasni mind a két szemszögből, mert nagyon valós pillanatképeket kaptam, amelyek bennem is élményeket és érzelmek millió darabkáit keltették életre. Az emberi lélek olyan színes és sokrétű, kár, hogy sokan ezt nem értékelik és pont ezért eltékozolják magukat és azt, ami megadatik számukra.
A könyv második részében már inkább csak szomorkodtam, vagy rácsodálkoztam a pszichológia megbúvó, mégis részletes pillanatképeire, mikor egy anya nem tud továbblépni az idő teltével, vagy a múlt megrázó élményei visszavisznek arra a helyre, amelyet a legszívesebben elfelejtenénk.
Ki hitte volna, hogy ennyire bele tudom majd élni magam a karakterek helyzetébe és pont ezért mikor elfogytak a lapok csak üres szemekkel néztem ki a sötét ablakon kifele, egy nyughatatlan város csendjében, ahol a forgalom zaja az este aláfestő zenéje.
„Kívánom szívből, hogy soha senkit ne kényszerítsenek bárminek a bevallására, abból semmi jó nem származik, még azoknak sem, akik vallatnak. Bárcsak végre rájönnének erre a világ valamennyi részén a pribékek, a kápók, a nyomozók, a hatóságok és a politikusok.”
Összességében úgy gondolom, hogy tartalmas és nagyon érdekes novellákat olvashattam. Kicsit olyan érzést hagyva bennem, hogy de jó volna felülni egy vonatra. Magam alá húzott lábakkal kézbe venni eme könyvet és az út egy szakaszán annyira belefeledkezni, hogy a végén a fülke ringatására aludjak el.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki szereti a szerző stílusát és szívesen vesz kézbe rövid életutakról mesélő történeteket. De azok is értékelni fogják az olvasottakat, akik most ismerkednek a szerzővel, hiszen itt vagyok erre élő példaként. Első könyv, de már tudom, hogy nem az utolsó, amit kézbe vettem. És ne feledjétek: „[…] aki időt nyer, életet nyer.”
Mindenki eldönti, hogy jegyet vált-e eme nem is olyan könnyű útra, de az biztos, hogy a végére senki sem lesz már a régi önmaga.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha az Athenaeum Kiadó weboldalára ellátogat.
Írta: NiKy
Képzeljük el magunknak a következő életutat: nyolc éves korunkban elveszítjük édesanyjánkat, tizenöt éves korunkban meghal az ötéves kishúgunk, gimnazista korunkban írásunk megjelenik a helyi újságban és a kor egyik elismert szerzőjétől is kapunk méltatást, de azért az írás mellett zenét szerzünk és festegetünk is, majd ezt a rendkívül érzékeny, traumatizált hátteret nyakon öntjük egy elmeorvosi szakiránnyal, azon belül is a pszichoanalízis iránti érdeklődéssel és egy kis morfimfüggőséggel tálaljuk. Egy ilyen koktél elfogyasztása szinte biztos garancia egy tragikus életpályára, ugyanakkor a művészi önkifejeződés páratlan és kiapadhatatlan, mérgező vízű forrása is lehet.
Csáth Géza (1887-1919) - Ópium című elbeszéléskötete a Helikon Kiadó gondozásában látta meg a napvilágot 2019-ben. Frappáns borító, megszokott stílus jellemzi a kötetet.
Emlékszem, ahogy negyedikes gimnazista koromban egy irodalomórán először találkoztam egy írásával. Szerencsére tanárunk nem erőltette a életrajzok és az azokhoz fűződő lexikális tudás magolását, hanem inkább az olvasás megszerettetésére próbálta helyezni a hangsúlyt, több-kevesebb sikerrel. Voltak napok, amikor kijött rajta a hosszú tanárpálya minden undora és kínkeserve, nem volt motíváció az oktatáshoz és ilyenkor csak felolvastatott az osztállyal a szöveggyűjteményből. Nem mondhatnám, hogy ilyen alkalmakkor nagy lett volna a fegyelem a tanulóifjúság részéről, de amikor gyanútlanul az Anyagyilkosság című elbeszélés került sorra, akkor bizony néma csend és döbbenet ereszkedett a teremre. Számomra a sokkot nem is nagyon maga a történet okozta, hiszen addigra már elvesztettem minden ártatlanságomat a 90-es évek horrorfilm reneszánszának köszönhetően, hanem a puszta felismerés: szólhat erről is az irodalom, nemcsak reménytelen szerelmesek önmarcangolásáról.
A szóban forgó gyűjtemény kéttucatnyi elbeszélést foglal magába, köztük a fent említettet is (melyből Witman fiúk címmel 1997-ben mozifilm is készült, de engem valahogy nem vet rá a lélek a megtekintésére). Az egybegyűjtött írások elég széles spektrumot ölelnek fel mind téma, mind hangulat tekintetében. Többek között olvashatjuk azt a bizonyos első, önképzőkörös elbeszélést (A kályha), a morfiumfüggő ars poetica-jat (Ópium), illetve egy gyerekkori elményekből táplálkozó rémmesét (A varázsló kertje). Vannak társadalmi korrajzok (Őszi este) és hagymázas lidércnyomások (Fekete csönd) is. Olykor gyerekek, illetve általuk elkövetett szörnyűségek kapják a főszerepet, és bár az őrület is gyakori látogató a lapokon, azért előfordulnak “hétköznapibb” témájú írások is, és áthat mindent a váratlanul bekövetkező, felfoghatalan trauma.
“Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz let. Iszonyú izomzattal, vastag sörtehajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen.”
Kinek ajánlanám Csáth írásait több, mint száz évvel a halála után? Tekintsünk el a mélyelemzésektől, se címem, se tehetségem hozzá. Messze nem ismerem a teljes életművet sem, de a kötetben helyet kapó írások véleményem szerint elősorban a borzongás valamelyik műfaja kedvelőinek tetszését fogják elnyerni. Személy szerint magam sem tudom, hogy miért, de olykor Lovecraft-hangulatom volt, lehet csak az azonos korszak miatt, mert azért gyorsan hozzáteszem, hogy errefelé a magyar tanyavilágban nem rejtőznek csápos szörnyetegek, itt sokkal inkább az őrületen és magányos iszonyaton van a hangsúly, és az elbeszélések sem alkotnak egységes “mondakört”, de minden bizonnyal Csáth is stílusteremtő volt a honi irodalomban a maga nemében.
Bízom benne, hogy a múlttal ellentétben a jövőben már kevesebb kiemelkedő irodalmi teljesítmény ára lesz a személyes sorstragédia.
Írta: Süni
Számtalanszor éreztem már úgy, hogy pont jókor veszek kézbe könyveket. Ezek az alkotások éppen akkor „érkeznek” meg hozzám, amikor befogadó vagyok mondanivalójukra és üzeneteikre. Pont ez történt a mostani kötettel is, hiszen melankolikus időszakomat élem, amikor az élet terhei túlságosan maguk alá próbálnak gyűrni. Ilyenkor nehezebben nyitok, mégis keresem az újat. Ebben az esetben pedig egy történetcsokrot kaptam, amely hangulatának „illata” betöltötte a lelkem és nem is eresztett.
Szabó-Huber Nikoletta – Jégvirágok című könyve 2020-ban jelent meg a NewLine Kiadó gondozásában. A borítót ismételten Ashley Redwood munkájának köszönhetjük, amely ebben az esetben az egyszerű, de nagyszerű érzését kelti az olvasóban.
„– Egyetlen nőnek sincs szüksége sminkre ahhoz, hogy szépnek és különlegesnek érezze magát, mert az igazi szépség belülről, a lelkünkből fakad.”
A kötet huszonegy novellát tartalmaz, amely egy bizonyos szintű társadalomkritika is egyben. Olvashatunk mély szegénységben vagy éppen valamilyen testifogyatékkal élő emberekről, akik a maguk tragédiáját megélve is képesek a szépre, jóra és különlegesre kis életükben. Nézzük is, hogy miről is szól ez a novellás kötet valójában!
Minden kezdet nehéz tartja a mondás, de mi van akkor, ha a múlt bűneiért már eleget vezekeltünk? Vajon van-e lehetőség az újrakezdésre és Tiszta lappal élhetjük-e az életünket? Vajon mennyit ér egy váratlan segítő kéz?
A babaház a legtöbb kislány szíve vágya. Egy ilyen kis csoda remek játékra ad lehetőséget, akár egyedül akár barátokkal is. Vajon elegendő ahhoz, hogy az osztályban is elfogadják egymást a gyermekek?
Fiatalon mindig azt hisszük, hogy az akkor ismert barátainkkal örökké együtt maradunk, de ahogy telnek az évek igazán nehéz megőrizni ezeket a kapcsolatokat. Persze egy majd tíz éve várt találkozón mindannyian izgulunk, hogy ki mennyit változott, és hogy alakult az élete. De miért is ne rendelhetnénk ez alatt egy kis sütit, aminek a legjobb része a Dupla tejszínhab.
A következő novella egy igazi csajos eseménnyel kezdődik, hiszen a Vásárlás sokunknak egy fontos program. De mi van akkor, ha az élet sokkal többről szól, mint, hogy mennyit költöttünk éppen vagy milyen márkás holmi van rajtunk?
Az élet nem mindig könnyű, főleg akkor, ha egy egyedülálló szülőnek kell három gyermekét nevelni. Bár a sok szeretet bizonyos szinten kárpótolja az elszenvedett hiányokat, de az éhes has korgását igazán csak egy jó meleg pékáru csendesítheti el, ilyen például A cipó is. De mi van akkor, ha nem csak egy család éhezik és ahol négy éhes száj van ott vajon jut pár falat másnak is?
Minden évben az egyik legjobban várt nap a Valentin nap, amikor sok szerelmes pár megünnepelheti egymás iránt táplált érzéseit. De vajon milyen lehetőségei vannak egy fiatalembernek, aki hosszú éveket várt, hogy megvallhassa érzelmeit?
Az idős kort várjuk mindannyian, hogy a sok munka meghozza majd „gyümölcsét”. Sokat pihenhetünk, találkozhatunk a barátokkal és végre nem kell a munka „robotjának” árnyékában tölteni a mindennapokat. De sajnos vannak olyan idős emberek, akiknek ez az időszak nem ér véget, elvégre a nyugdíj töredéke a fizetésnek, élni pedig kell. Ez a mese sok mindenről szól, de jó, ha tudod, hogy A virágárus története sokkal több annál, mint előre hinni véled.
A gyermekáldás sok párnak az egyik legjobban várt esemény, hiszen az új jövevény egy igazi kincse szerelemüknek. De a szülés utáni álomkép hamar kidurranni látszik, főleg ha a gyermek egy kis Bőgőmasina. Vajon mitől válik egy baba csendessé vagy éppen elevenebbé és miért fontosak egy anya gondolatai?
Egy nőnek mindig fontos, hogy a barátnőivel jókat beszélgessen, de vannak olyan személyek, akik inkább abban lelik örömüket, hogy nagyobbat mondhassanak, vagy különlegesebb élményben legyen részük, mint a többieknek. Elvégre a barátok irigykedő tekintete igazi dicsőség lehet, főleg ha egy Váratlan utazás is belefér. Vajon tényleg az a fontos, hogy legyőzzük a másikat vagy az, hogy megéljük az életünk adta lehetőségeket?
Mikor házasságot kötünk, Párunkkal az Örökkön örökké fogadalom tesz minket teljessé. Hisszük, hogy életünk hátra lévő részét együtt élhetjük meg és idős korunkban is így távozhatunk el. De vajon mi van akkor, ha a társunk előbb hal meg? Vajon milyen lesz az élet utána?
Iskolás korunkban fontos, hogy az osztálytársakkal játszhassunk és megmutathassuk, hogy számunkra melyik játék a legkedvesebb. Nincs is ez másképpen a mostani „mesében”sem, ahol egy kisfiú megismeri az igazi Szuperhősöket. Mert bizony a valóságban is léteznek. Nem hiszel benne? Akkor bizony ez a történet neked szól.
A Jégvirágok című alkotás egyben a kötet címadója is, ahol egy kislány várja édesanyja ígéretének betartását. Vajon teljesülhet-e ez a kívánság, amely meghatározza a kislány egész sorsát?
Sosem volt könnyű dolga egy apának. Nem elég, hogy határidős munkák sora várja, de két gyermekét és feleségét is folyton hallgathatja, hogy éppen milyen kérésük van feléje. Jó lenne egy kis nyugalom, ám A szabadság ára néha súlyosabb terhet róhat rá, mint a kötelezőké.
A nagy és viharos hóesések mindig olyan titokzatosak, főleg éjszaka, amikor a világ is elcsendesül és csak a csend vesz körül minket. De mi van akkor, ha egy hangos csattanás riaszt fel egy egész családot, ráadásul a habcsók is a kocsiban maradt? Nos, erre is és még számos más kérdésre is választ remélhetsz, ha az Éjszakai látogató című novellát olvasod éppen.
Minden lakóházban van legalább egy szomszéd, aki mással sincs elfoglalva, mint, hogy mit csinálnak a lakók. Hiszen mindenről tudniuk kell, meg is van a véleménye, és ha kell, örömest szól a közösképviselőnek. Elvégre egy tisztességes házban nem lehetnek mindenféle léhűtő emberek. A titkos ajtó című alkotás egy ilyen történetet mesél el.
A legtöbb apának az az álma, hogy a gyermekei sokra vigyék, különösen, ha fiúkról van szó. A Családi kötelék erős, hiszen jó példa van a fiatalok előtt, az a minimum, hogy katona vagy valami hivatásos szakmát válasszanak. De mi van akkor, ha ez az elképzelés nem állja meg a helyét, ráadásul egy igazi meglepetést is okoznak a fiatalok?
Az iskola nagyon sok fiatal életébe hoz keserűséget. Elvégre az osztályban meg kell felelni, a tanárok elvárásait is teljesíteni érdemes. Egy születési rendellenesség pedig külön jó okot adhat arra, hogy kigúnyolják, vagy éppen bántsák a többiek az adott gyermeket. Természetesen mindennek megvan a maga következménye, ebben az esetben egy Színielődadás lehet éppen.
Azt mondják, hogy minden második nagy szerelem véget ér még a beteljesülés előtt. Vajon igaz ez a mondás? Vannak esetek, amikor bekövetkezik ez a szomorú végkifejlet, de az élet megy tovább, nem igaz? Vajon miért fontos egy idős asszonynak a parkban álló fa? Az öreg tölgy sorsa egybefonódik egy meg nem élt szerelem történetével.
A Karácsony többnyire nagy előkészületekkel jár, főleg egy olyan asszonynak, aki mindig szereti, ha tökéletesen alakulnak a dolgok. Igaz, kicsit nehéz, ha a férj viszont sokszor az utolsó percben végzi el a feladatokat és még azért is külön könyörögni kell, hogy megcsinálja. Ráadásul most semmi sem akar úgy alakulni, ahogy kellene. Ez a Karácsonyi zűrzavar teljesen felborítja a szent napot és már csak a csoda segíthet, vagy mégsem?
Egy nő sokszor érezheti, hogy egy bizonyos Ragyogás veszi körül. Rendben van a sminkje, az öltözéke, így kezdődhet is a napja. De mi van akkor, ha még iskolába jár, és sokat bántják külseje miatt? Vajon a mama púderes doboza tényleg kincseket rejt?
A télben elsődlegesen a Hópihék „tánca” a legszebb, de nem mindenki élvezheti a látványát. Szerencsére ezt a csodát érezni is lehet, főleg akkor, ha egy kellemes bariton szól hozzánk.
„[…] az ember mondhat nemet a kérésekre, sőt, időnként kell is, de ha valaki túl sokszor mond nemet, egy idő után azon kapja magát, hogy többé már nincs szükség a segítségére, és mindenből kimarad.”
Huszonegy novella és ugyan ennyi élettörténet. Minden mese egy-egy aktuális és fontos eseményről, karakterről szól, amelyekről tudunk, csak többnyire nem foglalkozunk vele. Pedig az élet nem csak móka és kacagás, mégis sokunknak eszébe se jut valóban látni és esetleg segíteni. Mert nem csak anyagiakkal tehetünk jót, hanem egy kedvességgel is, vagy akár egy meleg, barátságos mosollyal. Egymásra figyelve sokkal többet tehetnénk azon emberekért, akiknek éppen aktuálisan nehezebb az életük.
Ez a kötet nagyon sokszor a sírás határáig elkísért és igen, akadt olyan novella, amelyet megkönnyeztem. Az karakterek színesek, élettel teliek, és bár senkit sem fogunk igazán megismerni, de ebben az esetben ez nem is válik fontossá. Sokkal többet kapunk a történetek által és bár akadt köztük keserédes vagy bús is, mégis úgy érezhetjük, hogy nem rontja el az olvasási élményünket.
A szerző tűpontosan rávilágít arra, hogy mennyire szerencsések vagyunk éppen a mostani életünkben, de ez még nem jelenti azt, hogy nincsen problémánk, vagy ne mondhatnánk el másnak. Egyszerűen csak fontos érezni, hogy van, akinek sokkal rosszabb, de lehetne jobb is, kis odafigyeléssel és szeretettel.
Az írónő párhuzamot állít az élet és halál, a szeretet és gyűlölet, a szegénység és gazdaság stb. között.
Minden mese rólam, rólad és mindannyiunkról szól, csak meg kell látni az értékeket és az üzeneteket.
Összességében egy nagyon megható, sokszor szívbe markoló történetcsokrot olvashattam, ahol a szem nem marad szárazon és segít megbecsülni a jelenünket és életünket.
Ajánlom a könyvet minden olvasónak nemtől és kortól függetlenül, hiszen fontos témákat ölel fel ez a kötet és a szórakoztatás mellett értéket is képvisel. És ne feledjétek: „– Olykor mindannyian szeretnénk másnak látszani: szebbnek, idősebbnek vagy éppen fiatalabbnak.” Csak rajtunk múlik, hogy merjük –e felvállalni Önmagunkat!
Amennyiben elolvasnád a könyvet, akkor a NewLine Kiadó webshopjában megrendelheted.
Írta: NiKy
Mostanában nincs könnyű dolgom könyvek választása terén, hiszen témakörök tekintetében a paletta igen széles, de valahogy nincs kedvem egyikhez sem. Talán pont ezért olvasok nehezebben emészthető köteteket, amelyek valamilyen élettani, társadalmi problémával, netalán tabunak számító tematikával foglalkoznak. Persze, ezzel nem fogom ezt a kisebb olvasási válságomat kiküszöbölni, de ilyenkor jobban be tudom fogadni és el tudok mélyülni az adott könyvekben. Jelen esetben is így került a kezembe ez a „novellacsokor”, amely a maga poklával sikeresen elérte célját.
Shrek Tímea neve sokak számára meghökkentő lehet, hiszen egy „mesehős” nem mindennapi kalandjai fognak óhatatlanul is eszükbe jutni. Mondanom sem kell, hogy én magam is elmosolyodtam, de felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan születhetett meg a fenti mesealak neve! Ebbe persze nem fogok mélyebben belemerülni, de érdekes kérdés jutott eszembe.
A könyv tartalmilag két részre bontható. Az első Kék Sáv címmel, a szerző Beregszászi 7. Számú Általános Iskolában tanárként betöltött időszakából „csemegézik”. Ezekben az években többszörösen hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott. Ebből az időszakból válogatta össze a történeteket.
Míg a második, Zöld Sáv címmel a saját gyermekkorából és fiatal felnőtt életéből merítkezik, ahol megismerkedhet az olvasó a családtagokkal, párkapcsolattal és elvált, egyedülálló szülői szerepkörével is.
A szerző nagyon jól kivehető párhuzamot állít a két idősíkban elhelyezkedő események között. Jól látható, hogy bár a roma tábor lakóinak mindennapi tragédiáját nehéz ép ésszel megérteni, mégis a személyes élmények között is akad szép számmal tragikum, amely ugyan nem fog soha egyenértékűvé válni a hánytatott sorsú gyermekek életében bekövetkezett szörnyűségekkel, mégis mind a két esetről elmondható, hogy sok esetben gyomorforgató és nagyon megrendítő. Az olvasóban akaratlanul is végbemegy egy bizonyos katarzis érzése, ahogy számot vet önmagával és az életével.
„A vállam fölött hátrapillantok, látom, ahogyan a katonák decis pohárból isszák a vodkát. Egyik pillanatban elítélem őket, a másikban meggondolom magam, hiszen józan ésszel ki bírná feldolgozni, ami velük történt? Gyilkolnak. Ismerőst, ismeretlent, parancsot kapnak. Gyermekkórházat bombáznak le csupán azért, mert rossz koordinátákat adnak meg nekik. A legjobb barátjukat lövik le mellettük, és semmit sem tehetnek.”
Ami az írónő magánéletéből kiragadott novellákat illeti, volt, hogy megdöbbentem, de akadt olyan is, amitől úgy éreztem, hogy ez cseppet sok és nem ide való. És, ha már erről írok, kicsit hatásvadásznak érzem, hogy minden novella középpontjában a szerző áll. Értem, hogy a vele történtekből áll ez a kötet, de ezt meglehetett volna úgy is írni, hogy ne a „hősnő, aki meg akarja menteni a világot” érzést hozza felszínre az olvasóban.
Ezektől függetlenül egy nehéz olvasmánynak gondolom, mert szörnyű és megrázó egy empatikus olvasónak mindenképpen.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasónak, aki érdeklődik, és jól bírja az életből merítkező, mélyen felkavaró, és szociográfiai mélységű írásokért.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, a Líra weboldaláról meg tudod rendelni.
Írta: NiKy
Rövid időn belül ez a második novellás kötet, amit volt szerencsém kézbe venni. A két könyv közti eltelt időben teljesen eltérő műfajokban olvastam, így megadatott a tiszta kíváncsiság és egy bizonyos izgalmi állapot lehetősége, amely abban segített, hogy nyitott lélekkel állhassak neki az adott műnek. Egyáltalán nem számítottam - a fent leírtaktól függetlenül sem – valami eget rengetőre, de azt kell, hogy írjam, bizony tévedtem.
Ebben az alkotásban 17 novella kapott helyet, amelyek írói stílusuk és bizonyos zsenge humoruknak köszönhetően közös tulajdonságokkal rendelkeznek, de ezen felül mindent fellelhetünk bennük, amit egy kíváncsi olvasói ízlés és érdeklődés kívánhat. Nézzük is sorban őket:
Az utolsó tánc egy igazán megindító történet, ahol egy férfi hűen önmagához öröm teli mulatozásra buzdítja egy kocsma vendégeit. Vajon tényleg ilyen felszabadító hatása van a ritmusnak, amely a táncolóval marad egészen az utolsó levegővételig?
Aki nincs hozzászokva a nyilvános szerepléshez, azt bizony elkapja sokszor a Lámpaláz, elvégre kínos tud lenni a felsülés. De mi van akkor, ha a barátok szórakoztatása furcsa események láncolatát indítja el és nem marad más csak a nevetés?
A kötet címadó novellája egy igazi meglepetés, hiszen a névválasztás is már erre utal. Egydollárosok a falon sem mindennapi látvány, különösen akkor, ha rengeteg található egy helyen. Vajon miért ilyen különlegesek és kinek fontosak ezek a bankjegyek?
Egy Elismerés igazán fontossá válthat, ha egy olyan személytől érkezik, akire felnézünk vagy ellenkezőleg. De vajon mit kell megtennünk érte és megéri-e?
Egy nőnek Látatlanban nehéz döntenie, de a titok mindig valami váratlan eseményt idéz elő. Vajon ebben az esetben miről van szó?
Minden egy Halszálka lenyelésével kezdődött és azóta sem volt megállás. A történtek láncolata összeegyeztethetetlenné alakította egy pár életét. Vajon miért ilyen különleges ez a veszélyektől nem mentes körülmény?
Az író Utoljára még egy olyan történetet mesél el, ahol megkérdőjelezed a helyes döntés fogalmát és valószínű te magad is rájössz, hogy bármit is felelsz, mindig ott lesz az a bizonyos lelkiismeret. Vajon megérte?
Az ember mindig is agresszív és primitív ösztönökkel reagált az idők végtelen síkján, amikor olyan eseményekkel vagy jelenségekkel találkozott, amelyeket nem ismert. Ez a bizonytalanság egy mélyről jövő pusztítást eredményez, amelyet csak igen kevesen képesek irányítani. Ezek tekintetében nincs is min meglepődni, hogy a Némák városa lakói hogyan reagálnak egy különleges lélekre. Vajon miért nem változunk soha és miért érték az élet?
A művészetek világa nem csak színek és formák násztáncától különleges, hiszen vegyük csak az Egyiptom ecsete történetét. Az eltérő stílusok, a különböző látási formák sokszor életeket kívánnak, mégis megéri felismerni az igazi kincset. De vajon milyen árat kell fizetni érte?
Mesteri találkozás hirdeti a cím, ahol egy különleges lélek fáradhatatlan bölcseletével megváltoztatja az olvasó látásmódját is. De vajon az időn és téren át, hol helyezkedünk el igazán?
Nincs Menekvés, annyiszor hallottuk már, hiszen sűrűn használt kifejezés, de vajon egy különleges beszélgetés hogyan határozhat meg egy életet?
A legtöbb emberben ott a Versenyszellem, csak van, akiben erősebb és akad olyan is, aki egyenesen megszállottja lesz. A siker adta mámor felülmúlhatatlan, mégis az az igazi kihívás, ha önmagunkat győzzük le.
A jó történetmesélésnek megvan egy bizonyos Folytonosság érzete, amely ritkán vezet melankóliához, de annál értékesebb. Vajon milyen érzés, amikor valaki kiválasztottá válik, akár érti okát, akár nem?
A tudomány emberének csak az lehet Gyógyír, ha valami olyat ér el, ami önmagát is megdöbbenti. De mi van akkor, ha ez a különleges esemény kívül esik minden vágyon és az ár érte a legmagasabb?
A mai műsorok elsődleges fő trendje, a Valóságshow világa -hol jobb vagy éppen rosszabb-, feszes tempóban, a valóságtól elrugaszkodó események láncolata. De mi van akkor, ha semmi sem az, aminek látszik? És legfőképpen milyen áldozattal jár a siker?
Mindenkinek van egy rossz álma, ami annyira valóságos, mint A komponista novellájában is. Hiszen az utolsó pillanatunkban az a legfontosabb, hogy kik voltunk és mit tettünk, amíg lehetett.
A megtépázott reverenda pedig egy olyan fontos információt tol az olvasó elé, amely elsőre lesokkolhat bárkit, de a végén eléri, hogy igazi béke költözzön minden ember lelkébe.
„Mikor tanulják már meg az emberek, hogy teljesen egyformák, sőt egyek vagyunk? Nem lenne szabad olyan görcsös gátakat építeni azáltal, hogy feltételezésekbe bocsátkozunk. Minden kishitű ember egy festőművész, akinek a tudata olyan képeket alkot, ahol az ecsetét téveszme vezeti, mely egy látszólagos hitrendszeren alapszik. Ez a káprázat. Talán megértik, hogy az alázat felesleges, hiábavaló, nevetséges, nem létező fogalom. Nincs olyan, aki fenn, vagy fentebb áll. Csak az van, hogy ki hogyan használja a kelyhet, mennyire engedi be és dolgozza fel a rezgéseket a testében és a tudatában.”
Szubjektív meglátásom szerint ezek a novellák önálló életet élnek, hiszen együtt lélegeznek az olvasóval akaratlanul is. Minden történetnek megvan a maga kritikus pillanata és egy bizonyos szarkasztikus tetőpontja is, amely csak arra hivatott, hogy lesokkoljon, vagy éppen kiemeljen a szürke hétköznapokból.
Valóban közös pontja minden műnek az a varázslatos, szinte csipetnyi mágikus felhang, amely a szerző érdeme, hiszen akaratlanul is egy bizonyos tesztelés „áldozatai” leszünk általa. Megméretettünk hitünk, tudásunk és érzéseink terén és többször mi magunk is elgondolkodunk azon, hogy vajon mennyire vagyunk jó emberek és mennyit kell még fejlődnünk, hogy azzá válhassunk.
„Ahhoz, hogy jót cselekedj, néha az élet rákényszerít olyan dolgokra is, amikre a legrosszabb rémálmodban sem gondolnál.”
Nagyon elégedett vagyok ezzel a kötettel és már pontosan tudom, hogy egy példányt a polcomon szeretnék tudni. Mivel utazókönyvként került hozzám, ezt szeretném itt is megköszönni. Egy élmény volt az olvasása.
Ajánlom a könyvet a novellák szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, akik értékelni tudják a fanyar humort, a mély mondanivalót és legfőképpen egy bizonyos varázst, ami olvasásunk folyamán elér minket. És egy záró gondolat a végére: „Minden dal véget ér egyszer.”
Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Kalliopé Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Többnyire óvatosan nyúlok több szerzős könyvekhez, mert nem egyszer jártam már úgy, hogy alapvetően jó élménnyel párosult az olvasásom, mégis később főleg azokra az alkotásokra emlékeztem, amik nem tetszettek, vagy kevésbé voltak megfogóak a számomra. Erre mondhatnám azt, hogy ilyen az emberi psziché, a drámákra és a rosszra jobban összpontosítunk, mint a pozitívra, de én nem így gondolom. Mindazonáltal a mostani könyvre jó ideje kíváncsi voltam, hiszen egy számomra fontos személy az egyik alkotó és mindenképpen érdekelt, hogy milyen lesz egy új oldaláról is megismernem.
Csillagtalan címet kapta azon novellás gyűjtemény, amely arra hivatott, hogy tizenegy alkotót egy csokorba gyűjtsön és a romantika jegyében maradandót alkosson. Ezen szerzők stílusa nagyon változó, ahogy a témakörök is, mégis elmondható róluk, hogy többnyire megfogóak, érdekesek és különlegesek.
A borítót mindenképpen ki szeretném emelni, hiszen olyan, mint egy ékkő. Iván Eszter munkájának köszönhetjük, és bizony nagyon szépen mutat a könyvespolcokon. A könyv pedig 2021 egyik újdonsága, amely a Book Dreams Kiadó gondozásában jelent meg.
Az első szösszenet rövidsége ellenére nagyon szép mondanivalóval hangolja az olvasót. Tulajdonképpen A csillag egy olyan utazásra hív, ahova csak egy picinyke varázslat és egy tiszta szív szükséges. Hogy ki hova repül? Nos, ezt fedezd fel te.
Minden, amire vágytam egy olyan mese felnőtteknek, ahol egy „macska egérre” vadászik. De mi van, ha ez a Kandúr nem is olyan egyedi, ráadásul a macska egér játék meglepetésekkel is szolgál?
Sokszor hangoztatjuk, hogy ez A sors keze, de vajon tudjuk –e valódi jelentését? És mi van akkor, ha egy nő életében minden balul sül el, mégis van fény az alagút végén?
A gorgó szerelme visszanyúl egészen a mondák világáig, ahol egy ősi lény múltjába pillanathatunk be. A „gonosz” is volt valamikor jó, bár az idő belepte nyomát, de még erről is szól egy történet.
A kék könyv egy igazi relikvia, mégis valakinek az életet jelenti. Egy elfeledt személy az idősíkokon át is képes segíteni, csak megfelelően kell értelmezni.
Amikor a legnagyobb gyalázat ér minket és azt hisszük nincs kiút, akkor is van egy fénynyaláb. Ez az aprócska csoda életeket menthet, de lelkeket törhet össze. A Szilánkok pedig szétszóródnak. És, csak egy kérdés marad: vajon megérte?
Bassiana, a tigrisidomár egy különleges ifjonti lélekről mesél, aki lelke nyitottságával még a legelkeseredettebb szíveket is meggyógyítja, felmelegíti.
Nincs is rosszabb annál, mint Amikor a desszert elfogyott. De mi van akkor, ha három vágy egymásra lel? Vajon milyen nyalánkságok várnak rájuk?
Az Igazi vadmacska életeken át küzd sorsáért. De vajon mi van akkor, ha kilenc élet sem elég? Vajon mennyire elegendő egy harcias, küzdő szellem ahhoz, hogy megmaradjon egy kegyetlen világban?
A Befejezetlen és az Érzelmi viharok két olyan történet, ahol a lélek darabjaira hullik és a gyógyulásra nem sok idő marad. Vajon mire lesz elég?
És végezetül a Végtelenül című történet zárja a sort, ahol a könnyek útra kélnek és ezt arcunkon teszik meg, hogy életük utolsó útjára léphessenek.
Természetesen minden novella sokkal komplexebb, mint ahogy én jellemeztem őket, mégis azt kell, hogy írjam, nem vagyok maradéktalanul elégedett.
„A léleknek idő kell, hogy rendbe jöjjön, és még akkor sem biztos, hogy a sebek nyom nélkül begyógyulnak.”
Szubjektív meglátásom szerint a könyv erőssége egyben a gyengesége is. Ugyanis, ha csak azt nézem, hogy mennyire változatos, még nem is szólnék semmit, de véleményem szerint van a kötetben három olyan alkotás is, ami nem illik a többi közé. Egyik sem rossz a maga nemében, egyszerűen csak elüt a többitől és ezzel élményrombolóvá válik.
Abszolút nagy kedvencemmé váltak a következő történetek:
- Minden, amire vágytam
- A gorgó szerelme
- Szilánkok
- Igazi vadmacska
- Végtelenül
Ha csak ezek a történetek lettek volna a kötetben kedvencemmé avattam volna, de így az egyik szemem sír a másik meg nevet.
A szerzők stílusának változékonysága ad egy keretet a novelláknak, és némelyik olyan mélyen érintett, hogy alig akartam elhinni csupán ennyi lenne az adott történet.
Ez a kötet mese felnőtteknek egy adag tejszínhabbal. Hogy kinek életető vagy éppen émelyítő, azt egyénileg eldönti mindenki. Számomra elsődlegesen egy kellemes pár órás kikapcsolódás, másodlagosan pedig a szerzőkre való figyelemfelkeltés melegágya. Olvasnék még ezen tollakból.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nyitott és befogadó mind a színes stílusra, mind pedig a mesék időben és térben való játékára.
Amennyiben elmerülnél a könyvben, megteheted, ha a Book Dreams Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Velencei Rita írónőtől már pár éve volt szerencsém kézbe venni a Gwendolyn című művét. Az akkori olvasási élményem finoman szólva sem volt pozitív és sajnos utána sem alakultak „jól” az alkotóról alkotott nézeteim, ezért most cseppet félve vettem kézbe a Levendulaméz novelláskötetét, de úgy látszik, hogy végre kellemesen csalódtam.
A kötet három fő részre osztható, melyeket a következők:
Azt gondolná elsőre a laikus olvasó, hogy ezek a főcímek adnak egy bizonyos tematikai elkülönülést, de ennek tulajdonképpen semmi jelentősége. E tekintetben semmi meghatározót nem véltem felfedezni, bár tény, hogy a könyv így sokkal rendezettebb érzetet kelt. Valahogy nem sikerült behatárolni ennek a „rendezési” elvnek az okát, de mivel csak kicsit vált ettől zavaróvá az olvasás, elengedtem ezt a tényt.
Ami viszont úgy gondolom, hogy kellemes élménnyé tette számomra az olvasást az az, ahogy az emocionális hullámzást keverte a novellákban a szerző. Itt aztán olvashatunk gyermekek közötti tudattalan románcot, nők és férfiak különböző élethelyzeteit és érzelmi gabalyodásait. Nem minden történetnek jött át a valódi oka, de azt egyértelműen éreztem, hogy az alkotó a szívét – lelkét beletette ebbe a kötetbe. Az ilyen munkát mindig is nagyra tudtam értékelni, mert úgy érzem, hogy egy kis szegmensében bepillanthattam az író lelkébe.
Összességében úgy gondolom, hogy határozottan pozitív élményben volt részem és talán egyszer újra kézbe fogom venni a könyvet.
Ajánlom a novella szerelmeseinek és minden nőnek, aki szeret az érzelmek mezején sétálni és élvezni az életet.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az írónő oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Az elmúlt másfél év nem volt könnyű számunkra. Túl sok minden történt és tulajdonképpen a mai napig is tart, bár, hogy ki miképpen éli meg a pandémia időszakát az egyéntől függ, de mégis egységesen mondtunk le az eddigi életünk megszokott eseményeiről, szeretteink mindennapi társaságáról, utazásainkról. Ez a kötet ennek az időszaknak egy „gyöngyszeme”, de most nem a vírus okozta életkörülményekről mesél, hanem egy sokkal érdekesebb és talán százszor fontosabb élménycsokrot ad át az utazni szerető olvasó számára. Életek ékkövein keresztül, csodás tájakra –melyek elérhető közelségben vannak számunkra- utaztatja az olvasó lelkét. De mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni ezt az élményt az írónőnek. Köszönöm, hogy ismét feltöltekezhettem általad és egy erős kompentatív érzést hagytál bennem. Köszönöm.
Szanyi Ildikó írónő nevével tavaly találkoztam először, mikor volt szerencsém olvasni Nem ezt ígérték című alkotását. Akkor nagy rajongással írtam meg a véleményemet a kötetről, - amit azóta számos barátomnak és ismerősömnek ajánlottam jó szívvel, mert bizony nagyon megragadó volt a számomra. Mikor tudomásomra jutott, hogy újabb könyve várható, nagyon izgatott lettem és bár lehet, hogy rendkívül nagy elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak, cseppet-mást kaptam, mint vártam. Hogy csalódott lennék? Határozottan nem vagyok az, hiszen ezt a könyvét is a szívembe zártam a harmadik novella után. A mostani élményem egy olyan, erős intuitív élményt okozott, mely még most is bennem él és összeszorul a szívem.
Az írónő idegenvezetőként bejárta Európa szinte összes országát, és pont ezért nagyon hiteles forrásmunka,-az élet adta empirikus-, szuvenírek a könyvben olvasható novellák, az egyes helyek jellemzőivel lefestve. A novellákban a társadalom minden szegmenségről olvashatunk nemtől és kortól függetlenül. A kötetben szereplő történetek ebben a nehéz időszakban "Az ezeregy éjszaka meséinek" is megfelelnek, hiszen oltalmat nyújtanak a reményvesztett lelkeknek és felemelnek páratlan humorukkal, szépséges tájleírásaikkal, vagy más egyén belső gondolatai, élethelyzete és érzelmei által. Kiemelkedő értéket képviselt számomra, amikor egy idős úr utazását ismerhettem meg, de érdekesnek találtam egy „lánykérés” reményében tett kirándulás eseményeit is. Két történetet szeretnék kiemelni, melyek terjedelmileg igen rövidek, de annál érdekesebbek és bizony a humor sem áll távol tőlük.
Az első:
„Hogy a felvidéki Rimaszombat lakosai furcsa ízlésű emberek, már eddig is nyilvánvaló volt számomra, akárhányszor elsétáltam a pici főtér klasszicista stílusú egykori kereskedőházainak szocreál árukkal teletömött kirakatai előtt. Ám hogy a humoruk is a helyén van, az csak azután derült ki, miután az egyik csoporttal látogatást tettem a városi múzeumban. Az egyiptomi hölgy, Tasheritnetiakh háromezer éves múmiája és a közelből előkerült bronzkori leletanyag mellett mindig kiállítják a hónap műtárgyát is. Szeptemberben a hónap műtárgyát annak az öt kártékony ormányosbogárnak a gombostűre tűzött teteme alkotta, melyeket a múzeum takarítónője kapott el, mielőtt a bogarak befészkelték volna magukat a hideg elől az épületbe.”
És a második:
Szubjektív meglátásom a kötettel kapcsolatban, hogy egy hermetikusan elzárt világban, mikor azt is meggondoljuk, hogy a boltba lemenjünk-e, egy ilyen utazókönyv kincset ér, mert nem csak Európa országairól kapunk egy csipetnyi leírást, hanem hazánk dimbes-dombos tájait is megismerhetjük. Rendkívül megrázó és egyben felemelő volt olvasni olyan emberekről, akik valamilyen szituatív élmény miatt indultak el egy–egy hosszabb útra és sokszor bizony felszínre kerültek az elfojtott érzelmeik, problémáik. Ebben a világban, mely már inkább elzárkózik az eddig megszokott életformától, egy ennyire élettel teli könyv megváltás, felengedés. Számomra pedig mindenekfelett didaktikus élményt is okozott, és rámutatott a hibáimra. Összeszorult gyomorral olvastam többször egy-egy novellát és be kell, hogy valljam nem egyszer elsírtam magam. Egy érzelmi hullámvasútra ültem fel olvasásom folyamán, mert hol felhőtlenül kacagtam, hol a könnyeimmel küzdöttem.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon szép érzelmicsokrot kaptam, csodás tájakon járva és igen én is elhoztam minden egyes novella általi „utamról” a magam kis szuvenírjeit.
Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert az élet nem állt meg, csak néha nehezebb és az ilyen művekkel mindig kapunk egy hatalmas lendületet, hogy miért is érdemes tovább küzdeni!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
“Az emberi elme szűk horizontján túl oly megnevezhetetlen borzalmak léteznek, amiket a legsötétebb rémálmainkban sem bírnánk elképzelni, ám fajtánk örökös átka, a tudásszomj és a kíváncsiság időnként szembesít velük.”
A Howard Phillips Lovecraft három elbeszélését tartalmazó válogatás a Helikon Zsebkönyvek sorozatban jelent meg 2020-ban. Véleményen szerint igen jól sikerült ez a szerkesztés, hiszen az írások többször is “kikacsintanak”, vagyis visszautalnak egymásra, egyfajta összefüggő világképet alkotnak. A sorozat egyéb kiadványaihoz képest ez is ízléses, praktikus – elfér a zsebben, olvashatjuk a strandon is...bár ezek után sokkal körültekintőbbek leszünk vízparton és a zátonyokat is garantáltan messzire kerülni fogjuk. Köszönöm a kiadónak, hogy rendre olyan könyveket válogat ebbe a sorozatába, melyektől több leszek és szívesen visszatérek hozzájuk többször is.
Kevés olyan író alkotott valaha a horror műfajában, akinek munkássága mind a mai napig hatással van kultúránkra, talán Bram Stroker vérszívó szörnyetege sorolható még ebbe a kategóriába, bár az részben folklór elemeken alapul. Hihetetlen, korát meghaladó irásai annyira lázba hozták alkotótársait (közéjük taartozott Robert E. Howard, a legendás Conan megalkotója is), hogy egy egész kultúrakört, a Chtulhu Mítoszt építették köré saját, hasonló témakörű elbeszéléseiken keresztül. Az általa megalkotott kozmikus horror műfajának szimbólumai számtalan filmben (Hellboy), képregényben (a Batman kiadványok Arkham szanatóriuma is innen ihletett), zenében (Metallica) valamint társas- és szerepjátékban (Arkham Horror, Call of Cthulhu) is megtalálhatóak.
“Fogalmam sincs, hogy mi mindent tartogathat még számomra az élet; ám abban biztos vagyok, hogy ez a másodperc visszavonhatatlanul lerombolta lelkem egyensúlyát, és örökre eltiporta bennem a természet józan működésébe vetett hitet.”
Mindig is foglalkoztatott az ennyire kiemelkedő alkotók esetében, hogy vajon milyen körülményeknek vagy adottságoknak köszönheti tehetségüket. Lovecraft esetében az “ihlet” forrása egyértelműen a traumatikus gyerekkorban kereshető, de egész életét a sorozatos nehézségek és traumatikus események sorozata árnyékolta be. Idézzük ide a szintén horroban utazó Nick Cutter sorait:
“Hallottam, hogy azt mondják, hogy az érzelmileg riasztó gyermekkor remek táptalaja a fikciónak, de hálás vagyok, hogy nem kellett inspirációt gyűjtenem ennek a kútnak a mérgezett vizéből.”
Lovecraft gyerekkorában beleesett abba a kútba és senki nem húzta ki.
Mindhárom történetet erősíti a személyes narratíva, az egyes szám első személyes elbeszélésmód, mintha tényleg valóban az író élné át maga az eseményeket, a hitelesség egy percre sem ingadozik meg. Nincsenek hősök vagy napfelkeltekor érkező felmentősereg, minden szereplő egyszerű halandóként sodródik és próbál életben maradni, miközben egész világunk létezését fenyegetik az ébredező kozmikus ősi istenségek.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól szórakoztam és pont ezért: nem nagyon húznám tovább az értékelést vagy vesztegetném az időt a cselekmény ismertetésére. Azt hiszem, hogy elég egyértelmű a véleményem, az én ömlengésem helyett inkább olvassátok el a könyvet (és a többit is)! Horror rajongók számára megkerülhetetlen!
Ne feledjétek: “R’lyeh házában álmodva vár ránk a halott Cthulhu.”
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Helikon Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„Megszületünk, mint ahogy kiserken egy rügy. Először még kicsik és sérülékenyek vagyunk, aztán szép lassan növekedni kezdünk, kialakul a végleges formánk. Közben persze csupán egy vagyunk a milliárdnyi közül, mint ahogy egy levél is csak egyetlen, a lombot alkotó sok ezer közül. Élünk, amíg élünk, jól vagy rosszul, ahogy és ameddig a Sors vagy az Isten rendeli. Ha nem tépi le a levelet a vihar, vagy egy pajkos gyermek, hogy a neki addig otthont adó ágból mondjuk, íjat készítsen, vagy nem támadja meg hernyó, esetleg alattomos gomba, akkor eléri azt a kort így ősz derekán, amikor elveszti korábbi önmagát. Töpörödik, szárad és sárgul. Elgyengül a kapcsolata az életet adó ággal. Végül pedig megsemmisülve átlebeg egy másik létbe. Nos, ilyen az ember sorsa is. Ha nem visz el idő előtt betegség vagy baleset, megérhetjük az öregkort, amikor már alig hasonlítunk korábbi önmagunkra.”
Úgy látszik ragaszkodó típus lettem mostanában, mert ha tetszik egy alkotó írástechnikája, akkor, amit otthon fellelhetek tőle olvasni fogom szinte egymás után. Ez az eset áll fent most is, hiszen alig 24 óra telt el a sorozat első kötete és a mostani olvasása között, viszont úgy éreztem, hogy folytatnom kell. Mivel ezt a művet is a Mogul Kiadó jóvoltából vehettem kézbe, így szeretném itt is megköszönni, hiszen egy remek másfél órás szórakozásban volt részem. Köszönöm.
Ahogy már várható tőlem az első, amit szemrevételezek, az a borító. Lehet még emlékeztek, hogy mennyire nem voltam elégedett az előző rész külső képével. Nos, most sem vagyok elájulva, de lényegesen jobb, mint a másik. Bár soknak találom és túlzsúfolt a borító, végre nem kellett letakarnom és máris jobb érzéssel kezdtem meg az olvasásomat.
A kötet belseje szintén novelláknak ad helyet. Méretét tekintve cseppet ledöbbentem, hiszen 100 oldalba belefért 13 történet. Mondjuk a számválasztás igen sokat elmondott már elsőre is számomra, de úgy voltam vele, mindennek megvan a maga miértje és már csak reménykedtem abban, hogy jól gondolom. Nézzük is, hogy mit tartalmaz ez a kis kötet!
Az első „mese” Rémálmaid lovagja címen hirdeti magát, melyben egy racionális ügyvédnő kissé zilált lélekkel beszélget barátnőjével. Álmai férfija a téma, bár nem egészen úgy, ahogy átlagban megszokhattuk. Vajon minden herceg csak ránk vár? És mi köze egy pszichológusnak az egészhez?
A mozinak vége hirdeti a cím, melyben egy lecsúszott színész a megszokott törzshelyén boldogítja aktuális hallgatóságát. Mondanám, hogy milyen remekül szórakoznak, de sajnos egy nem várt extra jelenet keresztülhúzza az amúgy sem egyszerű férfi számításait. Hogy mi a csavar a történetben? Nos, ezt nem árulhatom el, de annyi bizonyos, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek.
Nos, egy nővel igazán nem érdemes packázni, ezt a harmadik novella is megerősíti. Hiszen a bosszú édes, és bizony sokszor kiveri a másik felet a Hideg Veríték! Vagy nem így van Uraim?
Az éter hullámain című negyedik történetben egy kacifántos csalást kell kibogoznia az olvasónak. Vajon ki az igazi bűnös? Nos, megtudhatod, ha elolvasod a könyvet.
A hit hegyeket mozgat meg, tartja a mondás. De vajon milyen büntetés jár, ha megszeged A 11. parancsolat intelmét? És mi köze egy papnak mindehhez? A kérdésekre a választ a történetben megleled.
Vissza jövőbe - ismerősként hat ez a cím? Nos, a filmekhez semmi köze, de annál érdekesebb történéseket rejt. Nem mindig kell tudnunk, hogy miért történnek az események, ez a „mese” megmutatja, hogy nagyon is érdemes a magunk javára fordítani, amit lehet.
„(…) az ember elsősorban saját maga felelős a sorsáért.” Ezt az idézetet a következő történetből emeltem ki, mert való igaz. Viszont bizonyos esetekben sem a vérrokonság, sem az érzelmek nem tudják helyettesíteni azt a mély vágyat, hogy gondtalan legyél hátralevő életedben. Erről és sok más fontos tényről szól a Hulló falevél története.
Vajon tudjuk, hogy kik vagyunk, és miért létezünk? Vajon mi történik velünk, miközben álmodunk? Oly sok kérdés van, melyre igazán nem tudjuk a választ, de vannak kiválasztottak, akik a tudás súlyával egyetemben megkapják azon képességeket, melyek különlegessé tennék ezt a világot. Erről és egy másik érdekes témáról szól a Más című novella.
Sokszor túl hamar döntünk párkapcsolati sorsunkról, melynek többször negatív az eredménye, hiszen a szerelem hamar elmúlik és mögötte, ha nincs tartalom, akkor nem marad semmi! Két lélek táncáról szól ez a történet, de vajon ki a nyertes és ki a vesztes? Nos, a Meddő fölény bárkié lehet!
Isten hozott a pokolban! Ugye milyen ismerős ez a mondat? De vajon mi köze van az Úrnak mindehhez? És kinek mit jelent a pokol?
Most és soha - igazán érdekes szavak, hiszen meghatározhatatlanok, mégis sokat jelentenek. Ez a történet mese a mesében, hiszen több olyan elemet is tartalmaz, mely több mint misztikus, sőt megmagyarázhatatlan. Adott egy fiatal nő ki élete egyik legboldogabb időszakán esik át és adott egy végzet, mely mindig elvégzi feladatát. És, hogy miről is zagyválok itt össze? Csak az tudhatja, aki elolvassa ezt a pár oldalt.
A leselkedő címet kapta az a történet, melyben egy férfi önbizalom híján a távolból szemléli „kedvese” mindennapi életét, mígnem a rózsaszín buborék rozsdavörössé nem változik és tulajdonképpen már csak a visszaszámlálásra marad idő.
A könyv címét is kapó novella a legnagyobb terjedelmű alkotás a kötetben. Mint azt már megszokhattam, az író egy igazán érdekes és súlyos témát sző körbe pókszerű hálójával, melyben egy balsorsú lélek kell szembesűljön a gonosszal. Vajon melyik az igazi arca és ki nagyobb áldozat? Nos, erről már meggyőzödsz te kedves olvasó, hiszen ennek a „mesének” különleges ereje van.
Összességében elmondhatom, hogy a második kötet van annyira jó, mint az elődje. Az alkotó remek történetvezetésével, hihetetlen karaktereivel és legfőképpen erős mondanivalójával az olvasó kezébe ragasztja a művét addig, míg legutolsó sort is elolvasta a kíváncsi lélek.
Ajánlom a misztikum és sci-fi kedvelőknek mielőbbi beszerzésre , hiszen nem tudhatod, hogy a holnap eljön –e!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmogul oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„Egyszer majd valóra válik, hogy az Ember, bármelyik bolygón is éljen az univerzumban, azokat az értékeket fogja előnyben részesíteni, amelyekkel sem a környezetére, sem saját társadalmára nem jelent veszélyt.”
Milyen igaz a mondás, miszerint „kicsi a bors, de erős”! Most ezt átkonvertálom erre a könyvre, hiszen alig 90 oldal, de bizony a tartalma igen csak ütősre sikeredett. Természetesen nem az oldalak mennyisége határozza meg egy kötet belső tartalmának minőségét, mégis sokan elkövetjük azt a hibát, hogy a túl rövid regényeket lenézzük. Nos, kár lenne előre ítélkezni és nagyon örülök, hogy egy ilyen ellentétes példával szolgálhatok én is. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen mindez nem jöhetett volna létre, ha a Mogul Kiadó nem lep meg egy recenziós példánnyal, amit itt is köszönök szépen.
Az első, amit le kell, hogy írjak az a borító képe és hatása. Bár többnyire szeretem az extrém stílust, számomra ez most inkább sokként ért, és őszinte leszek, le kellett takarjam olvasás közben annyira zavart. Így egy cseppet meg is ijedtem, hogy vajon mi vár rám, de szerencsére alaptalanok voltak a kezdeti félelmeim.
Mason Murray írótól még nem olvastam semmit, de számos platformon találkoztam nevével és különböző regényeivel, így úgy éreztem ideje kicsit közelebbről megnéznem magamnak. Mivel egy különleges lehetőséget kaptam a kiadótól, így csak annyit kértem, hogy válasszanak számomra egy könyvet, mely majd elindít azon az úton, melyen megismerem az alkotó munkásságát.
Azt le kell szögezni, hogy méretét tekintve akár füzet is lehetne, de senkit ne csapjon be a látszat, köze sincs hozzá. Ez egy sorozat első része, melyben 11 novella kapott helyet. Minden alkotás külön történet, mégis egy egységet képez. Lássuk is mit rejt ez a kötet.
Az első történet Túszok és Szerelmek címmel mutatkozik be az olvasó előtt, melyben egy rendőri akció kellős közepébe csöppenünk. Egy nyomozó körül forognak az események. A kezdeti értetlenkedésem, hamar átcsapott egy mély sóhajba és azt hittem kitépem a hajam, mire egy nagy csattanót kaptam zárásként. Most mondjam azt nem számítottam rá? Ez így nem igaz, viszont hamar megértettem és el is szomorodtam. Vajon sikerül az akció? És mi köze mindehhez egy volt szerelemnek? Nos, megtudhatod, ha elolvasod a történetet!
A második A halál hírnöke címet viseli, melyben egy gazdag „üzletember” előre szembesül a másnapi üzletkötésének tragédiájával. Persze ahogy várni lehet, a reakciója heves, de átgondolatlan. Vajon mi köze van egy cingár srácnak mindehez? És miért nem hiszünk soha a jó szerencsében? Érdekes kérdések nem igaz?
A harmadik novella Macska babona néven hirdeti történetét, melyben egy kis különleges karakter szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket. A dráma először egy átlagos kapcsolatot mutat be a szereplők között, majd egy édesen keserű hír robban be a történet középpontjába. Vajon miért fontos a péntek 13 dátuma? És miért kell odafigyelni az előérzésekre?
Ki kopog? címmel egy fiatal házaspár kálváriájáról olvashatunk a következő novellában, ahol sok furcsaság követi egymást rövid időn belül. Hogy véget vessenek az eseményeknek nem várt segítséget kapnak. Hogy miről is van szó? Nos, megtudhatod, ha végig olvasod a könyvet.
A vég kezdete igazán beszédes cím, melyben egy éjszakai szolgálatban lévő rendőr egy cserbenhagyásos gázolásba botlik. De, hogy ne legyen ilyen egyszerű a történet, kapunk némi idegen civilizációs információt, halálos vírust és egy hitet, miszerint elrontottuk a lehetőségeinket. Vagy talán mégsem?
Seherezádé halott avagy az ezerkettedik éjszaka meséje igen beszédes kezdése egy olyan novellának, melynek alapötlete a híres mese. Mindannyian ismerjük ezt a történetet, és számos verzióját olvashattuk már. Hogy ez is egy ilyen lenne? Nos, nem mondanám, mégis nagyon megfogó. Gyere, mesélj nekem egyet!
Flúgos futam névvel várt minket a következő mese, melyben egy dühös asszonyka ámokfutásáról olvashatunk. Nos, az már más kérdés, hogy a „családi ékszer” miért nem játékszer és persze azt is érdemes megtudni, hogy vajon kinek mit is jelent a szerelem?
Gyilkosnak lenni vagy nem lenni? Igazán érdekes kérdés, hiszen hogy ki miért vetemedik erre, végtelen a lehetőségek száma. Hogy megéri-e? Nos ezt eldönti mindenki és egy kis segítséget nyújt A tönk széle alkotás is. Olvassátok el, megéri!
Koldusoperett címmel követhetünk végig egy banda nagy akcióját, melytől sokat vártak és végül is sokat kaptak. De vajon ki mennyire tudja értékelni a nem várt lehetőséget? Nos, megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet!
A Farkast kiálltani kifejezést sokféleképpen lehet értelmezni, de van egy nagyon ismert változata is. Na, dereng már valami? Ha mégsem irány olvasni, mert ez a novella bizony döbbenetesen megmutatja, hogy a sötétben mindig ott az igazság egy tört része.
Idegenek közöttünk címet kapta az utolsó történet, melyben a dupla vagy semmi elve működik. Sokat foglalkoztunk már a klónozás kérdésével, de vajon hol tart most ez a tudományág? És vajon mi köze van mindehhez egy álmos kisvárosnak és pár elszórt embernek? A kérdésekre igazán sosincs helyes válasz, hiszen minden nézőpont kérdése.
Összességében elmondhatom, hogy a novellacsokor felettébb eredeti ötleteken alapul, kellő misztikummal fűszerezett és bizony sok olyan kérdést feszeget, amikről mi magunk is tudunk, de igyekszünk nem foglalkozni velük! Az értékelésem elején írtam, hogy egy közös motívumot is felfedeztem közöttük, mégpedig a halál számos formáját. Az elmúlás gondolata rémisztő hatással van többnyire az olvasóra, mégis hihetetlen kiaknázatlan területe az írói ihletnek. Úgy érzem egy ígéretes íróval találkoztam ismételten és ennek igazán örülök.
Viszont a nyomtatás hagy némi kivetnivalót maga után, ugyanis a kötet számos oldala olvashatatlan szinte a fényes lapok miatt és nagyon fárasztó böngészni, hogy vajon mi van odaírva.
Ettől függetlenül ajánlom a sci-fi és a rejtély kedvelőinek, mert úgy gondolom, hogy mindenki megtalálja a maga izgalmát egy – egy történetben. És ne feledjétek, az igazság odaát van!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Könyvmogul oldalán be tudod szerezni a könyvet!
Írta: NiKy
„Amíg tudod, hogy vannak választások az életedben, félsz a rossz döntésektől.”
Ezt a könyvet hirtelen ötletből vettem meg, mert megtetszett a borítója és a fülszöveg is elég kecsegtető volt a számomra. Bár a háttérben meghúzódik egy harmadik indok is, még pedig az, hogy az egyik kedvenc kiadóm jelentette meg. Kezdésnek ez egy remek „ajánlólevélnek” bizonyult.
A kötetben kilenc novella található. Műfaját és témáját tekintve elég változatos a felhozatal, bár mindegyikre jellemző egy bizonyos sokkolás és zsenialitás. Nézzük is sorban őket.
Ahová visz az utad címet viseli az első történet, melyben egy egyedülálló anya neveli bölcsődés korú lányát. Gwen átlagos kislánynak tűnik elsőre, de mint kiderül, nagyon furcsán viselkedik a hímek között és nem kis kalamajkát tud okozni. Toni anyaként és nőként is megcsömörlött és sokszor felelőtlenül viselkedik. Lányával a kapcsolata labilis és ez visszatükröződik a viselkedésében is. Egy nap egy titokzatos alak lép az életébe és fenekestül felforgatja az unalmas mindennapokat. Tulajdonképpen elemeiben változtatja meg az asszony viselkedését.
A második rész a Vad Hold címet kapta. Először furcsállottam, de végül megértettem, hogy mennyire megkapó ez a név. Itt egy építési vállalkozó két cimborájával egy kis csetepatéra készülődik, mivel hulligánok megrongálták a munkások eszközeit. Az elején még igazán nem történik semmi, de végül igazi tragédiába fullad az este. Aztán hirtelen hat hónappal később járunk és csak töredékes emlékekből tudjuk összerakni, hogy tulajdonképpen mi is történt a férfiakkal. A fő karakter tünetei teljesen jól felismerhetőek. Úgy gondolom, hogy több minden bizonyítja a poszttraumás stressz szindróma létét. Többszörösen eladósodik, a hitelezők és a károsultak folyamatos zaklatása miatt egyre mélyül a karakter szenvedése és végül visszatér oda, ahol minden elkezdődött.
A harmadik történet az SS címet kapta. Mondanivalója, mint azt gondolom, hogy sejtitek, a régi időszakra utal vissza, bár egy új köntösben. Egy fiúnak hamar meg kellett tanulnia, hogy nem számíthat felmenőire. Édesanyja betegsége rövid időn belül tolókocsiba kényszeríti az asszonyt, így főhősünkre marad a háztartás és a fenntartási költségek megkeresése. Ennek a történetnek az éke az élet árnyoldalának bemutatása és olyan események elindulása, melyek meghaladják karakterünk képességeit.
A következő novella már cseppet másként hatott rám, ugyanis egy -akár -valós élethelyzetből merítkezik. A Gleccserszakadék címet kapta, mely legnagyobb örömömre teljesen lefedi a történet lényegét. Egy expedíció a Déli-sarkon finoman szólva is halálos kimenetelű, főleg ha a csapat tagjai meggondolatlanok. Négy ember és nyolc szánhúzó kutya balesetéről és egy igen csak érdekes felfedezésről mesél a novella. Felmerül a kérdés, hol húzódik meg a határ az emberi empátia és az ésszerűség között? Nos, erre megtudhatod a választ kedves olvasó, ha elolvasod a könyvet.
A mennyország szörnyetegei egy merész álomképződmény kivetített története. Adott egy apa, aki a fia elvesztése okozta fájdalmat az alkoholba öli és adott egy asszony, aki a vádaskodások helyett a megcsalás útjára lép. E két ember néma gyásza és küzdelmeiről szól a mű, melyet megékesít egy ragyogó lény felbukkanása és a valós érzelmek gejzírként való felszínre törése.
Napszítta címmel olvashatjuk a következő „mesét”, mely egy csonka család képét fedi fel előttünk. Adott egy anya, aki nehéz munka árán tartja fent két gyermekét. És adott a két testvér, akik apjuk elvesztése miatt a saját kis fantáziájuk védőburkával vonták körbe magukat. De, hogy a történet ne legyen ilyen sablonos, a ház aljában egy árnyék húzódik meg. Ő maga a rothadó valóság, a vége és kezdete mindannak, ami megváltás lehet a történet kis „hőseinek”. De sajnos egy nem várt esemény elemeiben fogatja fel a család életét és árnyékolja be az amúgy sem idilli életeket. Vajon jobb az árnyak közt élni, mint kint a napfényben? És vajon melyik világ teremt nagyobb szörnyetegeket? Nos, megtudhatod, ha kezedbe veszed a könyvet.
Észak-Amerika tavi szörnyei címet kapta a következő történet, melyben egy család távol a várostól tölti szabadnapjait. A családfő ünneplése lenne a cél, de egy nem várt esemény zavarja meg az amúgy is feszült hangulatot. A cím elég megtévesztő, bár szorosan kötődik az eseményekhez. Vajon mit rejt magában az a bizonyos mélység?
Az utolsó két történet pedig az Átmeneti szállás és a Jó férj címeket kapták. Mindkettőre jellemző, hogy elcsúszott életekről szólnak. Míg az előbbi egy hajléktalan férfi kálváriájáról, addig az utóbbi egy tönkrement házasságról mesél.
Összességében úgy érzem, hogy a kötet tartalmaz kimondottan izgalmas és érdekes novellákat, de sajnos csak néhány kötötte le a figyelmemet, a többi már inkább untatott. Ugyanakkor mindegyikre jellemző, hogy olyan társadalmi rétegekről szól, ahol a szenvedés és erőszak valamely formája a mindennapok része és a sokkolás nem is a misztikumban rejlik, hanem inkább az ember okozta eseményekben. Hogy ki is a szörny valójában? Számomra az ember, de ezt mindenki eldönti maga.
Ajánlom a könyvet a misztikum kedvelőinek, illetve aki szeret az élet sötét oldalán barangolni.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Agave Könyvek Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„A szavakban meg nem jelenő többletérzés, a formákban észre nem vehető látvány. (…) Ezek lényegi természete magától alakul ki. Hasonlít ez ahhoz például, amikor ősszel az alkonyi égen sem színek, sem hangok nincsenek. És még ha nem is jut eszünkbe semmi, miközben kell lennie valahol kiváltó oknak, egyszer csak kicsordul a könnyünk.”
Azt hiszem, hogy mindannyiunk életében vannak azok az élmények, melyek elemeiben rázzák meg a lelkivilágunkat. A mostani értékelésem egy olyan könyvről szól, mely elsőre unalmasnak tűnhet, vagy akár túl bonyolultnak, de ha figyelmesen olvassuk a sorokat, megértjük, hogy a világ változásai nem külsőleg, hanem belsőleg lassúak, de erről kicsit később. Ezúton is szeretném hálámat kifejezni a Gondolat Kiadónak, hogy recenzióként biztosított számomra egy példányt. Egy nagyon mély és hosszú utazásra indultam általatok, ami valószínűleg még nem ért véget.
Hűen önmagamhoz a borítóval kezdeném. Azon olvasók, akik már követnek egy ideje tudják, hogy nagyon szeretem a különleges külsejű könyveket. Mindenben keresem azt a bizonyos érzést, hogy bármikor örömmel tekinthetek rá és akár hosszú percekig is csodálhatom. Lehet furcsa lesz tőlem, de ez a kép, mely a kötet elejét díszíti, ilyen élményt nyújtott a számomra. A letisztult sorok, a kellemes bézs árnyalat és egy növényi minta a háttérben megnyugtatóan hatott számomra. Kicsit a papirusztekercset juttatta eszembe, hiszen azon szerencsések közé tartozom, akik foghattak egy darabot a kezeikben. Nagyon szeretem a régi korok hagyományait és rajongok Ázsia letűnt és jelenkorban létező népei szokásaiért. Sokat olvasok a témában, nézem sorozataikat, hallgatom zenéiket. Mikor erre a borítóra rátekintek, mindig nyugalmat és békességet érzek.
A könyv belseje három részre bontható. Ez a felosztás három különböző alkotó írását tartalmazza, melyek időben eltérnek, de mondandójuk majdnem tökéletesen megegyezik.
Az első részt Kamo no Chömei, a Japán császári udvar elismert költője meséli el. Feljegyzéseit, amelyben többször is felhívja a figyelmet lelkiállapotára és a környezetére, a világtól elvonultan, remeteként írja. Az alkotó szembeállítja a különböző társadalmi kasztokat egymással. Egy bizonyos hanyatlással szembesíti olvasóját, mely végbemenetele elkerülhetetlen és visszavonhatatlan. Az akkori természeti katasztrófák és az emberek által okozott károk együttesen rombolják a társadalmi morált, mely több esetben éhínséggel vegyes tömeges halálozáshoz vezetnek. A kor szellemében csak azon fontos emberek halála lett lejegyezve, kiknek családja kellő befolyással bírt, vagy életükben olyan tetteket hajtottak végre, melyek fennmaradtak az utókor számára. Hogy a pornépből hány lélek került kínok között a másvilágra, csak azt tudhatja, ki akkor élt vagy talán még ő sem.
A második részben egy hivatalnok, Yoshishige no Yasutane írása található. A hanyatló birodalom életének különböző képeibe enged bepillantást. Ezen sorok szintén fájdalmasak és bár a szavakat kimondottan szépen használva mutatja be az akkori pusztulás különböző aspektusait, sajnos a téma súlyossága változatlan és bánatot hagy maga után.
A harmadik és egyben utolsó fejezet már „szinte a korunkból” származó, Basil Buntig tollából íródott az 1930-as években. Az általa lejegyzet szöveg méltó „folytatása” elődeinek, mégis azt kell, hogy írjam, más arcát is megmutatja az akkori birodalomnak.
Számomra a legnagyobb hatást a második alkotás érte el, mert ott tudatosult igazán bennem, hogy mi történt és milyen borzalmas időszakon esett át a japán nép. Szenvedéseik hiábavalónak bizonyulnak a szemeimben. Mert bár házaink nem fából készülnek jóesetben, mégis tűz esetén egyenlő lesz a semmivel. A felperzselt földön pedig sokáig nem terem meg semmi és csak a fájdalommal feltöltekezett hamut sodorja el a szél. Házaink egymást érik, hiszen szaporodunk, ha kell, ha nem. Sokan vagyunk kevés helyen. Otthont teremtünk, mert családot alapítunk. De ha csak magunk lennénk, sem érnénk már be kevesebbel. Pedig néha a kevesebb több.
A könyv háromnyelvű, hiszen egyik oldalt japán, a másik oldalt a magyar szöveg található. Majd a következő részben ugyan ez ismétlődik, csak az előbbit váltja az angol nyelv. Rendkívül érdekesek a kötet hátuljában található térképek. Többször visszalapoztam olvasásom folyamán, hogy beazonosítsam, kb. hol járok helyszínileg.
Összességében elmondhatom, hogy egy lassú folyású, de rendkívül részletgazdag könyvet olvashattam. Nem bölcseletekkel traktáló, hanem a nyers valóságot elénk táró alkotás.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Gondolat Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
A kötetet utazókönyvként kaptam, amit itt is szeretnék megköszönni.
Ez a csepp könyv alig 124 oldal, de a benne leírtak rendkívül fájdalmasak és igazak. Hiszen az életről szólnak. Öt novella található a könyvben, melyhez ugyanennyi kérdés is társul. Vajon megleltem- e rájuk a válaszokat? Nézzük hát:
Az első történet Láncszemek címmel egy olyan körforgást vetít szemünk elé, melyben nők és férfiak sorsai, apró boldog pillanatai és mérhetetlen sok sérülései mutatkoznak meg. Ki a leggyengébb láncszem? Erre a kérdésre nem kaptam választ, hiszen a fent említett körforgás egy teljes és ép kört alkot. Akivel kezdődik, azzal a személlyel is ér véget. De olvasásomkor egy cseppet értetlenkedtem, hogy miért kell ennyi emberi léleknek az életébe belelátnom, mikor az utolsó sor, utolsó mondata helyre billentett bennem mindent. Túlságosan sokat akarunk sokszor, és akit elhagyunk a végén mégis reá vágyunk. Hát nem érdekes?
A második történet Titko(s)írás címet viseli. Először nem tetszett, hiszen egy amerikai sorozat képei vetültek szemeim elé, de aztán a szép szavak, a mély gondolatok és az a hihetetlen eleven fájdalom beette magát a lelkembe és szívembe. Egy asszony gondolatain át láthatjuk a múlt és jelen pillanatképeit, melyekben egy árnyékként létező személy is helyet kap. Az ő létezése és cselekedetei összessége irányítja az érzelmi hullámzást és érteti meg, hogy a történethez tartozó kérdésre már az első oldalon meglelhetem a választ. Tényleg annyira bonyolult a női lélek? Nos, ezt mindenki eldönti maga, de számomra egyértelműen igen a válasz. De csak azért, hogy leírhassam minden emberi lélek bonyolult és nehéz, csak a szebbik nem képviselőinek, bizonyos tagjainak lelke egy táptalaj. Ahova a mag elültetése után –legyen az szerelem, gyűlölet, becsvágy, anyai ösztönök- csirát fakaszt és felcseperedik. Védve hidegtől, forróságtól, esőtől és széltől. Mert mi nők mindig teremtünk, ki jót vagy rosszat, de életre keltjük a ránk bízott életeket, érzelmeket.
A harmadik novella kicsit eltér a többitől. Egy idős férfi utolsó útjáról szól, melyet meghatároz egy bőrkötéses könyv és egy mély gondolat. A hozzá tartozó fülszövegi kérdést nem tartom helyesnek, ugyanis egy beteg test és egy megfáradt lélek nem fogja azt a választ megadni, ami ehhez illene. A férfi egészsége teljében már adhatna egy kielégítő feleletet, de itt erről szó sincsen. Ettől függetlenül a történet csodálatos és rendkívül fájdalmas.
A negyedik novella talán a legmegrázóbb az összes közül, hiszen asszonyok csokorba foglalva mesélik el különböző, mégis egy tőből fakadó fájdalmukat. És egy kakkuktojás is helyet kapott a „mesében”, kinek sorsa érintett meg a legjobban. Ezen személy kezét képzeletemben megfogtam, átöleltem és fülébe súgtam: minden rendben van. Nem vagy hibás!
Az utolsó rész pedig egy fiatal szerelmes pár hánytatott sorsáról mesél, kiknek a kezdet nagyon nehezen indult, sok lemondással találkoztak, de a kitartásuk és az egymás iránt mutatott végtelen szerelmük és tiszteletük példaértékűvé vált a szememben is. Nagyon boldog lettem, ahogy a végén egymáséi lehetettek.
Az összes novelláról elmondható, hogy mély érzelmekből, az emberiség iránti tiszteletből és egy rendkívül szépen fogalmazó írónő gondolataiból születtek meg. Az emberiség mostoha gyermeke az életnek. Sokunknak igen kemény sors jutott és bizony akaratlanul is megkeményítette a lelkünket. A boldogságért és a röpke pillanatokért nagy árat fizetünk, de ha kitartunk meglelhetjük, amire nagyon vágyunk.
A könyvben egy számomra nagyon nagy kedvenc alkotó híres mondata is belekerült, amit szeretnék kiemelni nektek. Kérlek, figyelmesen olvassátok!
„Balzacot hallgatom zsongva üresedő fejemben.
Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.”
Minden szava igaz, de ettől még nem kell belenyugodnunk, sőt. Ha valami fáj, ha valami nem jó, tegyünk ellene. Ha nem rajtunk múlik, akkor pedig keressünk olyan pontokat életünkben, amik átsegítenek minket ezen az időszakon. Mert elmúlik, hiszen semmi sem állandó. Az élet egy örök körforgás. Egyszer fent máskor lent, de mindig mozgásban van, ahogy az idő kerekei sem állnak meg. Mi gyászunkban vagy nagy boldogságunkban sokszor szeretnénk megállítani a világot, de ez nem így működik szerencsére. A változás jó még akkor is, ha először fájdalommal jár. Az ösvény melyen lépkedünk, mindig tele van ingovánnyal, de a felfedezés öröme járjon át, és sose vedd le szemeidet célodról. Aki valamit nagyon akar és tesz is érte, bátran, felemelt fejjel, annak megadatik a célba érés lehetősége. Az persze megint más kérdés miről kell lemondanunk utunk folyamán.
Embernek lenni annyit jelent, mint sírva megszületni, létezni térben és időben, majd könnyek között eltávozni a sötétbe.
Ez a kis novelláskötet számomra maga az élet és bár újra nem szeretném olvasni, hisz túl fájdalmas lenne, de kedvenceim között tartom számon. Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert hiszem az olvasni szerető lélek meg fogja találni a számára értékelhető és érhető történetmorzsát.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, az írónőnél be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„A futástól szabad lett, a szabadságtól pedig dühös.”
Szabadság? Vajon mit értünk –e szó alatt? Egyáltalán mindenkinek ugyan az a gondolata támad, mikor meghallja vagy meglátja? Vajon tudjuk-e értékelni vagy merünk –e élni vele? Egyáltalán akarjuk –e, hogy részünk lehessen benne? És végezetül megérdemeljük-e? Ezek a kérdések törtek feszínre bennem olvasásom folyamán.
Molnár T. Eszter novellás kis könyve csupán 90 oldal, de benne van minden, amit el akarunk kerülni, amitől éjjelente rettegünk, vagy bele se merünk gondolni. Fullasztó a kötet, komor és nagyon mély érzelmeket rángat felszínre. Megtépáz, szétcincál, de a legnagyobb döbbenetemre mégsem tudtam abbahagyni az olvasását. Ott van a jövőnkben ennek a könyvnek minden sora, hiszen legrosszabb esetben erre tartunk, ezt idézzük elő. Mi? Igen, mert mindaddig, amíg így élünk, önzően, megtagadva társainkat, csak az egyén fontosságával, rohamos léptekkel leszünk ennek a könyvnek a valós kivetülései.
Minden novella egy –egy családot vagy személyt mutat be. Idegen emberek, más-más társadalmi rétegből, egy – egy élethelyzetet megmutatva. Mégis egy egész történetet kapunk a kötet végére és megértjük, hogy mindenkinek megvan és volt a feladata, szerepe.
A kötet a maga egyszerűségében tárja elénk a várható jövő egy lehetőségét, hogy ez 5, 10 vagy 50 év múlva jön el, nem tudom. Nem kívánok ilyen társadalomban élni, rettegni, félni. Ebben a világban nincs magánélet, nincs magántulajdon, az egyén, mint személy nem létezik. Kollektíva van, mindenki egy robotként létezik a társadalom egy-egy szegmensében. A demoralizáló személyeket egységesen eltűntetik, bár számomra tükörképei a vezetőségnek.
Ahogy mondani szokták, ebben a történetben valamilyen formában mindenki Canossát jár, és élő holtként tereli életét egyik naptól a másikig. Az erőszak minden formája megtalálható ebben a kötetben, az általa okozott károk kifolynak a lapokból és egy csepp megbánást sem mutat senki. Túlélni annyi, mint minden reggel meglátni a Dunát, vajon emelkedett –e a vízszintje, és éjszakánként visszatekintve, vajon létezik –e még, vagy csak a képzelet szüleménye! Ahogy egy jó latin mondás tartja: audiatur et altera pars, vagyis a másik felet, az ellenvéleményt is meg kell hallgatni. Itt ennek helye nincs, nem volt és nem is lesz!
Az írónő egy olyan világot alkotott, ahol a megváltás a halál és az élet rosszabb, mint egy fertőzött, üszkösödő hús, mely csak idő kérdése és tovább terjeszkedik elvéve minden jót és szépet, mert annak már nincs létjogosultsága.
Úgy gondolom kellenek az ilyen olvasmányok is az embereknek, hogy elgondolkozhassanak hol vannak, hogyan élnek és merre tartanak. Számomra értékes és érdekes volt ez az élmény, mert bár sokszor félre kellett tegyem, de minden alkalommal mikor visszatértem felkészülten vártam a „csapást”. Nos, ezt nem lehet így várni, mert mindig nyújt valami olyan újdonságot, amivel még én sem akartam szembesülni. De mégis éreztem egy halvány reményt, hogy van még lehetőség a jobbra, egy szebb jövőre. Hogy ez idealista szemlélet-e nem tudom, de sose voltam híve a feladásnak. Remélem ti sem kedves olvasók.
Ajánlom a könyvet minden olyan személynek, akinek van gyomra a nehezebb, mélyebb gondolatokhoz és szembe mer nézni, egy komor, sötét jövőképpel. És ki tudja, lehet, hogy pont te leszel az, akinek segít másképpen látni és cselekedni.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Libri oldalán meg tudod venni a könyvet.
Írta: NiKy
„Ezzel kapcsolatban én magam azt szoktam mondani, hogy
én nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Aki ezt még nem élte meg, annak
szívből kívánom, legyen része benne. Aki pedig ezt már megtapasztalta, az
tudja, hogy a kutya családtag.”
A mostani kötet még az én széles körű olvasottságomhoz mérten is egy komfortzóna elhagyásnak számít, mert bár humoros könyvet többet is olvastam, olyat semmiképpen, amely szorosan kötődik a rendőrség mindennapjaihoz is. Először is szeretném megköszönni a lehetőséget az írónak. Kissé szkeptikusan álltam neki az olvasásnak, de pár történet után megértettem, hogy nagyon szigorúan nem szabad hozzáállni ehhez a könyvhöz és felengedtem. Köszönöm, hogy szélesíthettem az olvasási repertoáromat.
A legtöbben már tudjátok, hogy nem szokásom mézesmázos szavakkal illetni senki munkáját, még akkor sem, ha nagyon tetszik egy adott történet. Többnyire igyekszem arról írni, amit tapasztaltam és tudásom legjavát beleadva átadni, már csak azért is, hogy kiírhassak magamból minden olyan gondolatot, ami a történethez köthető. Amikor azt írtam szkeptikus vagyok, azt szó szerint kell venni. Nem az író ellen, hanem maga a rendőri világ ellen. Számomra eddig a rendőrség a „szolgálunk és védünk” szlogen alá tartozott, sose kellett semmilyen szempontból foglalkoznom velük szerencsére. Természetesen minden elismerésem a szakmát űző személyek felé, mert az „én biztos nem csinálnám” kategóriába esik, de főleg azért, mert aminek ki vannak téve, ahhoz nem lenne türelmem. Ugyanakkor nem szeretem a rendőr vicceket. Sokszor lealacsonyítónak tartom őket és inkább gúnyként kezelem, sem pedig egy tréfának, amin jóízűen kellene nevetnem. Ennek tudatában kezdtem neki az olvasásnak, de úgy voltam vele, hogy egy volt szakmabeli tollából megismerni mind a humor oldalát, mind pedig az esetek tanulságát, másképpen fogja lefesteni az adott történeteket és így elhiszem, hogy tényleg a jószándékú szórakoztatás a célja. Valóban azt kaptam, amit az előbb leírtam.
Egy – másfél oldal terjedelmű egy történet. Mindegyikről elmondhatom, hogy teljesen el tudom képzelni, hogy megtörténtek és azt is, hogy némely esetekben a főszereplők helyében én padlót fognék. Nem egy leírás volt, ahol elcsodálkoztam a történteken, de akadt olyan is, ahol fogtam a hasam a nevetéstől. Többnyire az egészségügyes vicceket értem, bár azokért sem rajongok, most mégis arról írok, hogy végre megértettem mi a humor része ezen leírásoknak és tényleg megengedtem magamnak, hogy önfeledten szórakozzak rajtuk. A kedvencem, és ezt az első betűtől kezdve tudtam, az Eltűnt a kígyó című sztori. Bevallom töredelmesen még a páromnak is felolvastam és hasonlóan vélekedett róla.
Ami a külső borítót illeti, a karikatúra ritkán hoz nálam felhőtlen elismerést, de ehhez a könyvhöz nem is lehetet volna jobb képet kitalálni, minden elismerésem. Összességében elmondhatom, hogy kellemeset csalódtam. Az író úr jól válogatta össze a történeteket és ezt egy igen csak szórakoztató formában tálalta, hiszen még egy ilyen „vaskalapos” olvasónak is meglágyította a kemény szívét. Ajánlom minden olyan olvasónak, aki szereti a humort, értékeli az őszinteséget és érdekli a rendőrség belső világa.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a könyvet Dr. Váczi István írónál lehet megrendelni.
Írta: NiKy
Különös az élet, hiszen mióta megszülettem, szabályokhoz vagyok kötve. Először a családom tanította meg mit lehet és mit nem, majd jöttek a kötelező intézmények – óvoda, iskolák- és végül elérkeztem én is az első munkahelyemre. Azt felváltotta a második, majd a harmadik, bizonyítva mennyire nem találom a helyemet és nem élvezem a társadalmi ketrecet. Ma már felvállalom, hogy szabadnak születtem és semmilyen rácsot nem viselek el. Az alapjátékszabályokat ma is betartom, nem ártok másnak, tisztességesen élek, de szembe megyek a forgalommal. Hogy miért osztom meg veletek az élet szemléletemet? Csupán azért, hogy lássátok, kimerem mondani, amit gondolok, látok és tapasztalok, de teszem ezt őszinte hittel, hogy nem vagyok egyedül. Szanyi Ildikó – Nem ezt ígérték című kötetét recenzióként választottam, melyet ezúton is szeretnék megköszönni a Napkút Kiadónak. Hihetetlen energiákat mozgatott meg bennem ez a pár novella és lentebb látni fogjátok, hogyan is értem a mostani sorokat. Gyertek, tartsatok velem!
Ahogy már írtam, mély érzelmeket hozott felszínre bennem ez a csepp kötet. Hiszen alig 80 oldal, mégis számos élethelyzetet tár olvasója elé. A címadó novella a második a sorban, de egyben a legmegrázóbb is. De nem szaladok ennyire előre, nézzük sorban, hogy mit is tapasztaltam.
Az úton címet viseli a könyv elején induló novella. Ahogy már a címben is olvasható egy utazás élményét tapasztalhatjuk meg egy dolgára induló személy gondolatai által. Az egész út sejtelmes és nem egyértelmű, hogy a valóságról mesél, vagy az életről. Erre ez az idézet a legjobb példa. Nézzétek csak: „Az utazás olyan, mint az élet. Egyszer csak felkerekedünk és haladunk a végtelen felé, miközben életünk benzinkutjain igyekszünk olykor-olykor megnyugvást találni. Utazásunk sebessége, benzinkutjaink száma saját választásunk eredményei. Vajon kamionsofőrök vagy elegáns öltönyben utazó üzletemberek leszünk?”
A második novella, ahogy már fentebb említettem, a címadó is. Egy anya gondolatain át ismerhetjük meg az élete főbb mozzanatait. Ahogy sejtitek egy nagy csattanóval fogtok találkozni, én ezt nem fogom leírni, hiszen pont ezekért vesszük kézbe az adott könyvet. De azt mindenképpen le kell, hogy írjam ez a történet fájdalmasan gyönyörű és egy hatalmas társadalomkritika is egyben.
A harmadik történet a Nagycsütörtök címmel igen egyedi a többi novellához képest. Mert bár mindenhol érezhető valamilyen formában a magány és a köré épülő depresszív hatás, de talán itt a legerősebb mind közül. Adott egy tanár, akinek a szülővárosának különböző épületei adják a hátteret a gondolatainak, a megszokott utcák és emberek sokasága. Ahogy a cím is adja, egy ünnepnap körül folynak az események, mégis ennek elenyésző a jelentősége összességében. Kicsit a múlt és jelen váltakozó, egymással párhuzamot kereső játékát mutatja be a történet, majd egy hirtelen váltásnál a jelen tolakszik előtérbe. Ebből is látszik, hogy a történet szürreális hangulatot kelt. Bár távolra nyúl a valóságtól, mégis csak bizonyos szintekig engedi be az olvasót. Egy jóindulatú tanár mutatkozik be, aki magányában már eljátszik a vég gondolatával is. Szerencsére hamar túljut ezen és már ismételten a városka elemzésével foglalkozunk. Érdekes volt olvasni mindenképpen.
A negyedik alkotás nagyon megrázó volt a számomra, mivel pontosan emlékszem, hogy egy szeretett családtagom miképpen vált az alkohol rabjává, remélve, hogy a mámor elfeledteti a valóságban megélt fájdalmakat. Ennek a műnek maga a címe is beszédes, hiszen Az angyaldíszes kulcstartó nem egészen érthető eleinte, hogyan is kapcsolódik a műhöz. Ebben a történetben egy olyan személy szenvedései mutatkoznak meg, aki nagyon fiatalon elköteleződött; házasság, gyerek és a rossz anyós-meny kapcsolat teszi pokollá a mindennapokat. Mivel sajnos van rossz felmenői példa az események alakulására, felvetődött bennem egy gondolat, miszerint ha a szülők, nagyszülők között van olyan személy, aki alkohollal küzdött, akkor vajon a gyerekek és unokák között legalább egy személy szintén viszi tovább ezt az életet, míg maga sikeresen meg nem tudja változtatni az ismétlődő mintákat. De ez is természetesen egyéni meglátásom.
A tökéletes család cím első olvasásra lelkesedést válthat ki az olvasóból, de ha belegondolunk nincs tökéletesség. Miután elolvastam a novellát, rá kellett jöjjek, apró szarkazmus csupán, hogy a „tökéletes” szóval jellemezte az írónő a családmodellt. Tulajdonképpen egy frusztrált, önző bár mindenki a maga nézőpontja szerint valamibe menekülő szülő és gyermek viszonyról mesél. Az anya nehéz terhessége kialakít egy elfojtó szeretetet gyermeke iránt, mely kezdetben még kezelhető, de a későbbiek folyamán átcsap egy mániába. Hogy saját frusztrációját levezesse túlórákat vállal, melyek már inkább szólnak egy karrierista nőről, sem mint egy buzgó anyáról. Az apa egy egyszerű életet élő, a mindennapi biztonságot és meleg otthont kereső személy lenne. A felesége gyermek központúsága eleinte csak kicsit zavarja, de később teljesen elkergeti otthonról. Az állandó feszültség egy bizonyos szenvedélybetegséget hoz elő, mely anyagi gondokat is okoz a számára. Lánya iránt bár szeretettel van, mégis érződik a neheztelés, hiszen amióta megszületett a gyermek azóta változott rohamos meg az élete. És adott a kislány nézőpontja, miszerint eleinte nagyon élvezte a figyelmet és a babusgatást. De nagyon fáj neki, hogy igazán egyik szülője sem tud őszintén időt tölteni vele. A tárgyak és ingóságok növekednek körülötte, de nem tud kiteljesedni. A féltő bánásmód kialakít benne egy bizonyos depressziós viselkedési zavart, melyet egy közösségi hálózaton próbál levezetni. A hamis világnézet, miszerint minél többen like-olnak, annál több figyelmet kap, már teljesen kitöltik a gondolatait. És sajnos minden hangulathoz van társ, ahogy mondani szoktam, most egy öngyilkos hajlamú gondolkodó személyében. Tehát, mint láthatjátok, hogy inkább egy diszfunkcionális családi modell mutatkozik meg, az megint más kérdés, ki hajlandó a felszín alá nézni.
Az utolsó előtti történet a legszebb és egyben legmeghatározóbb élményem. A Nagyapa címet olvasva már sejtettem, hogy valami olyasmivel fogok találkozni, ami megindító lesz számomra. És bizony ez a megérzésem is valóra vált, nem csak, hogy mélyen érintett, de be kell, hogy valljam sírva fakadtam. Egy unoka szemszögéből ismerjük meg a nagyszülők történetét. Egy kivételes házaspárról olvashattam, akik a semmiből építették fel a maguk egzisztenciáját, becsülettel és sok nehézséggel megküzdve. Gyermekeik és unokáik már mindezen javakat élvezhetik, de mégis érződik, hogy nem pazarlóan, hanem megbecsülve élik a mindennapjaikat. A gyermeki gondolatok is tele vannak féltéssel, szeretettel és egy bizonyos „kedvenc” birtoklással. Én pontosan értem ezt a nézőpontot, mert szeretet papámnak és mamámnak ezt a szerepet töltöttem be, hiába voltunk mi is többen testvérek. Első szülöttként megadatot ez a parányi külön díj, melyet felnőttként is féltve őrzök szívem rejtekében. Bár sajnos már nem élnek a nagyszüleim, nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rájuk. Végtelen hálás és büszke vagyok, hogy ilyen csodálatos emberek neveltek és nem lehetnék most szabadgondolkodású, de becsületes és szorgos kis méhecske. Hiszem, hogy a nagyszülök okozta örömök és tanítások az unokákat is formálják, ha szeretettel és figyelemmel vagyunk feléjük nagyon sok régi értéket kapunk, amit a mai rohanó és folyamatosan változó világban nincs előtérben, pedig ugyan úgy megállja a helyét és nem egy nehéz helyzetből átsegít minket. Ezért ez a novella számomra a legcsodálatosabb írás ebben a kicsinyke könyvben.
És elérkeztünk az utolsó íráshoz, melynek címe is adott: Halottak napja. Az esemény előszele egy nagycsalád évenkénti összejövetele, mely hagyományként apáról fiúra szállt és őrződik nagy becsben. Már minden gyermeknek családja van, de az év ezen időszakában egy egységet képezve, hangosan és sokszor vitázva neki indulnak, hogy tiszteletüket tegyék az elhunytaik és a faluban élő rokonok felé. Ez az első olyan írás, ahol nem éreztem azt a lelkes hívó szót, nem tudtam beleélni magam és valahogy hidegen hagyott minden formájában. Mára jómagam elhidegültem a családi fészektől, de még emlékszem a nagy eseményekre, mikor minden rokon egy asztalhoz ült. Régen volt, de akkor gyermekként nagyon szerettem, mert fontosnak és különlegesnek éreztem. Valószínű, ahogy telnek az évek úgy kopnak meg az emlékek is. Belepi őket az idő pora, és ha nem „takarítom” le néha, akkor el fogom feledni.
Összességében elmondhatom, hogy ez a novellás kötet maga az élet. Hiszen múlt és jelen, idős és fiatal, hazugság és őszinteség, az állandó és az elmúlandó váltakozik a lapokon, mégis minden történetre igaz, hogy az idő telik. Egyedül vagy családdal és barátokkal, de élnünk kell a mindennapokat, meg kell látnunk hibáinkat, és ha tehetjük, mindig fejlődjünk. De a legfontosabb az, hogy soha ne feledjünk honnan jöttünk, mert ez határozza meg igazán azt, hogy mit képviselünk jelenleg. Ha még élnek szeretteink és jó a viszonyunk, törődjünk egymással, mert egyszer már mi is csak a sírkövet fogjuk bámulni és akkor már hiába potyogtatjuk a szeretetünk könnyeit.
Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki szeret az élet árnyaltabb oldaláról is tudni, és megérti, hogy minden múlandóság mellett az értékeinket is becsülni kell.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése