2021. július 16., péntek

Kristin M. Furrier- Elvesztett múlt

 

„A képek korántsem adják vissza a történelmet (…)”


Már nagyon vártam, hogy új történetet olvashassak az írónő tollából, hiszen tavaly volt szerencsém kézbe venni Az üveggyémánt átka című kisregényét, amit akkor nagyon megszerettem, így evidensnek éreztem, hogy ez most sem lesz másképpen. Mielőtt azonban ebbe belemennék, szeretném megköszönni az írónőnek, hogy előolvashattam a könyvét. Köszönöm.

Kristin M. Furrier- Elvesztett múlt című regénye elsősorban az ifjúságnak szóló kalandregény és másodsorban történelmi fikció is egyben, hiszen egy olyan helyszínt és idősíkot választott az írónő, melyet ugyan se a térképen, se a valódi történelmünkben nem leled meg kedves olvasó, mégis elven és ezer színben pompázó. Nézzük is, hogy miről szól a mostani kötet:

Adott két egyetemista, Móric és Moira, akik nagyon közeli kapcsolatban állnak egymással. A két főszereplő Egerkövesden éli a fiatalok gondtalan életét, míg egy napon a leányka egy idős emberrel nem találkozik. Az elsőre kellemetlen szituáció hirtelen egy izgalmas délután ígéretével kecsegtet, hiszen az úriember egy csónakázásról szóló szórólapot ad át Moirának. Sajnos Móricot nem olyan könnyű megmozdítani mostanában, de milyen barát lenne, ha nem engedne az „incselkedő” kérésnek? A kezdeti nehézségek ellenére a két fiatal végül úgy dönt, hogy összekötik a kellemest a hasznossal, hiszen Moira évek óta vágyik egy bizonyos épület felfedezésére. A kalandokban gazdag kirándulás végül megváltoztatja mindkettőjük életét. De vajon ki volt az ismeretlen idős úr? És mit rejthet magában az a titokzatos vár? Nos, erre és még számos más kérdésre megleled a választ, csak merülj el a történetben.

Személyes élményem jelen esetben az, hogy az írónő, most komolyabb témákat boncolgat, mint az előző kötetében, mégis kellő precizitással adagolja az információkat, ami könnyen befogadható az ifjúságnak és az idősebb korosztálynak is egyaránt.

Fent már említettem, hogy egy olyan helyszínt álmodott meg számunkra, ami nincs egyetlen egy mai térképen sem, mégis úgy gondolom, hogy a szereplőkkel együtt jó volt végigmenni az utakon, keresni - kutatni és minden egyes korhadt fát szinte érezni az ujjaim alatt. Megtévesztően erős hatással volt az emocionális világomra, hiszen számos olyan kérdésről elgondolkodtam, amit elsőre nem feltételeztem volna a könyvről. Tematikája szempontjából odafigyelést igényel, ugyanakkor a kellemes szövegkörnyezet és az események adnak annyi szabadságteret, hogy szórakoztató marad az olvasó számára.

Egyetlen problémám volt a regénnyel, mégpedig a karakterek kidolgozatlansága. Tény, hogy nem ezen van a főhangsúly, mégis el tudtam volna viselni kidolgozottabb jellemű fiatalokat, akik fejlődnek és nem csak cselekednek. Bár természetesen van érzelmi ábrázolás, de hiányoznak azok a tényezők, amiket úgy szerettem az előző alkotásakor.

Ettől függetlenül kellemes élmény volt az olvasása és ajánlom jó szívvel a könyvet korosztálytól és nemtől függetlenül, hiszen mindenki meglelheti benne magát.

Amennyiben szívesen elolvasnád a könyvet, a NewLine Kiadó oldalán be tudod szerezni.

Írta: NiKy

Péri Györgyi - Aki hétszer született

 

„Ha segítséget és szeretetet kapunk, szívesebben is viszonozzuk azt.”



Már annyiszor szembesültem azzal a ténnyel, hogy kis hazánkban milyen sok tehetséges és különleges alkotó él, de igazán akkor tudatosul bennem ez a felismerés, amikor kézbe veszek egy ilyen szerző által írott regényt. A mostani értékelésem is egy ilyen alkotó könyvéről fog szólni, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként olvashattam a történetet. Köszönöm.

 

Péri Györgyi nevével bevallom őszintén most találkoztam először, de valószínűleg nem utoljára. Az írónőről csak annyit szeretnék írni, hogy csodálatos lelke van, ha ilyen könyvet tudott megálmodni az olvasók számára. Mert, ahogy a szavakkal és érzelmekkel játszott, úgy hívott elő bennem is egy bizonyos dallamot, mely egyre hangosabban szólt és a kötet végére már zengett tőle minden gondolatom és érzelmem.

Aki régebb óta követ tudja, hogy nem hatódom meg könnyen, de ha mégis sikerül, az tartós és bizony ebben az esetben nincs mit tagadni, elragadtak az érzelmeim.

De nézzük is, hogy miről szól ez a regény:

Adott egy késő középkori világ, ahol a vallás a mindennapok szerves részét képezik. Az emberek babonasága és az ismeretlentől való félelme sokszor rosszindulatba csap át, és sokszor át nem gondolt pletykák és tettek forrása lesz, melyet ez esetben egy fiatal kisded ellen irányul élete első pillanatától. A faluban sokan démoni jelenségnek gondolják, mert foggal született és ezért már az első perctől fogva kirekesztik maguk közül. De szerencsére az égiek útjai kifürkészhetetlenek.  Adott egy füvesasszony, aki megenyhül a gyermek láttán és végül szárnyai alá veszi a porontyot. Sára kemény, megkeseredett asszony, akivel az élet mindig kegyetlenül bánt, mégis felneveli a leánykát. Segítségére van egy jóravaló atya, aki tudásával és mély hitével igaztja életüket és közvetít a falubeliek és a „csonka család” között. A leány a Remény nevet kapja, mely először gúnyosnak tűnhet, de tulajdonképpen egy nagyon fontos eleme a történetnek. Az évek megedzik mind a két fehérnépet, Sára és Remény is sokat tanul az élettől, az atyától és egymástól is. Hogy vajon felnő-e a leányka? És mi köze van egy kecskének és egy farkasnak az egészhez? Nos, erre és még számos más kérdésre nem felelhetek, de ha kézbe veszed a könyved, a választ megleled.

„ A remény a legerősebb gyökér. És az, hogy valamit tenned kell magaddal, másokkal! Ha hív egy belső hang: Állj föl! Szükségem van rád!  Sok embert megmentett a szeretet. És az, ha fölismerte élete értelmét.” ( Müller Péter)

Szubjektív meglátásom szerint ez a történet elsősorban az emberi természetet állítja szembe a mai világunk nézeteivel. Sára bármelyikünk lehet, hiszen a maga egyszerűségében adta tökéletlensége egy különleges erőt sugall és bár sokat szenvedett, mégis erőt ad az olvasónak.

Remény karaktere igazából megfoghatatlan, mert bár végig követhettem a fejlődési szakaszokat, mégis többször éreztem, hogy nincs még igazán kidolgozva. Ahogy fejlődik a két nő, úgy éreztem, hogy én magam is változom. Sok keserűséggel és fájdalommal találkoztam olvasásom folyamán, de mindig ott volt előttem egy bizonyos fény, egy halvány reménysugár, mely arra biztatott, hogy ne adjam fel és keressem minden rosszban azt a picike jót, amivel megerősödhetek a két fő karakterrel együtt. Nem tagadom, hogy legtöbbször Sárával értettem egyet és ritkább esetben az atyával. Lehet, azért mert nő vagyok, de úgy gondolom, hogy a két nő sorsa többszörösen hánytatott volt. Ilyen életet nem kívánnék senkinek, de ha már így alakult, ők igazán megtettek mindent.

„Az emberek félnek attól, amit nem értenek. Félnek attól, aki nagyon más, mint ők.”

A kötet számos kérdést körbe jár, de erősen vallási oldalról közelíti meg mondanivalóját. Számomra ezt nehéz volt megemészteni, mert nem tartozom ehhez a mély hithez, de mégis átéreztem valamilyen formában és nem tagadom, hogy többször megkönnyeztem.

Sírtam, mert nem tudtam mit tenni és azért is, mert tudom, hogy régen ezek a dolgok valóban megtörténtek. Sőt megkockáztatom, hogy a nagy világunkban még mindig létezik ez a korlátolt nézet.

Úgy gondolom, hogy a regény erőssége elsődlegesen abban rejlik, ahogy az írónő a szavakkal és érzelmekkel bánik. Bármit képes elhitetni az olvasóval, és pont ezért az egyik pillanatban kacagtam a másikban pedig a könnyeimet törölgettem.

„ Nem jónak kell lenni, hanem okosnak, s tudással telinek.”

Összességében egy nagyon eredeti, nehéz tematikájú és mélyen emocionális regényt vettem kézbe, de mivel ez csak első kötet, még számos kérdésemre nem kaptam feleletet és alig várom, hogy a következő regényét is olvashassam az írónőnek.

Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek és senkinek. Az előbbit azért, mert olvasnod kell és tudnod kell róla. Az utóbbit pedig azért, mert fájdalmas szembenézni az emberiség gyengeségeivel, még akkor is, ha ott a remény, bátorság kell hozzá. Hiszem, hogy egy regény mindig okkal kerül a kezeimbe és pont ezért, most jókor kaptam meg azokat az intelmeket, amelyek lehet engem is egy új hajnalra ébresztenek! És egy gondolat tőlem: A hiábavaló remény is remény. A hiába való szerelem még szerelem. Amíg nem változol meg ezek benned élnek!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Péri Penna oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy


2021. július 15., csütörtök

Ferenc K. Zoltán - Az ördög evangéliuma

 

„Kiválasztani az áldozatot, gondosan felkészülni a rá mérendő csapásra, könyörtelenül kiélni a bosszúszomjat, majd lefeküdni aludni… Nincs ennél édesebb dolog a világon!”  (Joszif Sztálin)


Ez a kötet számomra egy kis kitekintés a múltunkra, melyet sok seb és igazságtalanság jellemez, mégis fontos foglalkozni vele, hiszen sokat tanulhatunk belőle. Bár szeretem az ilyen témájú könyveket, de nagyon megválogatom, hogy mit és milyen mértékben olvasok és ez a történelmi fikciókra is vonatkozik. Viszont amikor kaptam a felkérést, hogy olvassam el a regényt, úgy éreztem, hogy a korszakról, melyben játszódik – bár sokat hallottam róla - szinte semmit sem tudok a tanultakon kívül, így örömmel éltem a lehetőséggel. Szeretném megköszönni az írónak, hogy megkeresett és kézbe vehettem alkotását. Köszönöm!

A borítómustra szokott lenni nálam az elsődleges, mikor értékelésbe kezdek, amit most sem szándékoztam kihagyni. Bevallom első körben cseppet megijesztett, de később megértettem, hogy az akkori kor szellemét tükrözi bizonyos szinten és egyfajta irónia is. Mert valljuk be első benyomásra az összhatás egy horrort sejtett, ugyanakkor olvasás után már teljesen megértettem ezt a választást. Ráadásul a maga nemében egy „remekmű”, amelyet Schiszler Ádám készített.

Ferenc K. Zoltán - Az ​ördög evangéliuma című regénye, az alkotó második publikált írása, ami ugyan ad egy bizonyos „elsőkönyves” érzést, de mégis biztosabb lábakon áll.

A mű a 60-as évek derekán játszódik, a Kádár-rendszer időszakában. Az akkori életszemlélet nagyon szűk kereteket adott a felnőttek és diákok életében. Súlyos büntetéseket vont maga után bármely meggondolatlan szóhasználat és bizony a tettekben is csak az előírtaknak szabadott megfelelni.

Az ebben a korban játszódó regény egyik főhőse Németh Gábor, aki végzős hallgatóként egy iskolai rendezvényen kisebb botrányt idéz elő azzal, hogy Horthy Miklóstól idézve, lázadásra, valamint a kommunizmus elleni harcra szólítja fel a lakosságot. Természetesen ennek következménye lesz, amikor némi rásegítéssel kap még egy esélyt és rábízzák két nyomozóra, hogy működjön együtt velük. A kezdeti nehézségeket nemcsak a fiú makacs hozzáállása fokozza, de egy nem várt őrült gyilkossal is tetéződik a baj, hiszen rituális gyilkosságok kerülnek napvilágra. Hogyan sikerül Gábornak kimászni a slamasztikából? Mi történik a bűnüggyel és mi köze van a két nyomozónak mindehhez? Megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

Saját meglátásom szerint a regény nagyon életszagú, melyet egész végig éreztem. Nemcsak a kor szellemisége és hangulatának megteremtése miatt, hanem azon apró pikantériákkal fűszerezett karakterábrázolásokkal, melyek számomra nagyon tetszettek. A könyvet átjárja a jól megszokott feszültség, a sokszor gyomorforgató igazságtalanság és egy bizonyos letargia, mely nem emészthetetlen, de kellően lehúzó, így biztos hatást gyakorol olvasójára.

Egy karaktert sem tudtam megkedvelni, de most ezt teljesen el tudtam engedni, ugyanis nem ezen volt a fő hangsúly. Az író remekül játszik a szavakkal, hiszen sokszor végletekig képes húzni a feszültség fonalát. Ráadásul az adott korról ad egy olyan képet, melyet hitelesnek éreztem és látszik a kutatómunka eredménye. Hiszen egy fiatal íróról beszélünk, aki a 29 évével nem élhetett abban a korban, melyet a regénye időszakának választott.

A kötetben meghúzódik egy bizonyos szarkazmus, ami számomra is okozott némi mosolygást, pedig nagyon nehéz témát ölel fel a mű. Ráadásul nehezen viselem az igazságtalanság bármely formáját és mikor erről olvasok, akkor elfog egy bizonyos tehetetlen düh. Mégis sikerült valamennyire feloldani bennem ezt a negatív érzelmet ennek a fanyar humornak köszönhetően. A krimi szál pedig kellett a történet alakulásához, hiszen több szempontból mutatja be az akkori gondolkodást és mégis élvezhető formában tálalja. A krimi műfaja számomra nem újdonság, viszont ebben a formában való kivitelezése már igen. És aki nekem tud meglepetést okozni, azt nagyon tudom értékelni.

Összességében elmondhatom, hogy egy nehéz témájú, de rendkívül olvasmányos regényt ismerhettem meg az író tollából.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas krimiket, a lélektani történelmi regényeket, vagy csak egyszerűen szeretne egy feszültségekben gazdag regényt olvasni.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Underground Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet. 

Írta: NiKy

2021. július 14., szerda

Ronnie W. A. - A róka vére

 

„Fesd a falra az ördögöt, és megjelenik.”



Erős túlzásnak fog tűnni, amit most szándékozok leírni, de én egy olyan sorozaton „nőttem” fel, ami elől más menekülne. Nem fogom titkolni, hogy Laurell K. Hamilton – Anita Blake kisasszony történeteiről írok éppen. Magával ragadó, szexi és tele varázslatos lényekkel. Ennek tudatában, mikor láttam ezt a történetet úgy voltam vele, hogy érdekel, még akkor is, ha a hasonlóság elenyésző. Inkább a stílus adta mámorban egyezik, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét. Hálásan köszönöm!

Ronnie W. A. – A róka vére című regénye egy napjainkban játszódó, átlagos történetnek tűnhet elsőre. Igaz a könyv helyszínei és karakterei már cseppet túl kontúrozottak, de ne siessünk ennyire előre.

Az első, amit mindig megvizsgálok az a borító, melyet most sem szándékozok elengedni. Elsődlegesen azért, mert nagyon kedvemre való, másodsorban pedig annak fényében, hogy rendkívül szépen kifejezi a történet lényegét, de erre csak olvasás után jöttem rá. A borítófestményt Iván Eszter készítette, amelyet szeretnék külön méltatni, mert számomra nagyon különleges, hiszen remek a színválasztás és szépek a kontúrvonalak. Nagyon tetszik. 

Fülszöveg alapján nézzük is, hogy miről szól a történet:

Adott egy fiatal nő, aki nem is olyan régen megjárta a poklok legmélyebb bugyrait és bár az idő némiképpen begyógyította az átélt gyötrelmeket, mégis a történtek minden nap megkeserítik az életét. Rita Miller, a fiatal FBI-ügynök élete finoman szólva sem egyszerű, elvégre a munkahelye egy darázsfészek, a főnöke egy le nem zárt érzelmi cunami, aki ráadásul családon belül ragadt és hősnőnknek még a fájdalommal is meg kell küzdenie, hiszen a sebek sajgása nem múlik el.

New York a fellegek városa, a bűnözés melegágya és pont ezért itt a Metropolitan rendőrkapitányságon segít be szakértőként Rita a „Valentine”-nak nevezett, emberi szíveket kivágó sorozatgyilkos előkerítésében. A nyomozás sikertelensége számos kérdést vett fel, de inkább bonyolódik sem, mint megoldódni látszik, ráadásul a vezetőség arra bíztatja, hogy próbáljon beépülni a helyi maffiába, amelyre leginkább a Lázálom szexklubban lenne lehetősége. A tettek mezejére lépve mellé szegődik a már jól ismert Balszerencse is, és így ahogy azt várni lehet nem kevés kalandban, feszültségben és túlfűtött érzelmekben lesz része. De, hogy ne legyen ilyen egyszerű az alapjaiban is őrületekig fokozott káosz, az egyik hulla mellett egy titokzatos követ is talál, ami elhozza számára azt az időszakot, ami olyan események láncolatát indítja el, amire igazán senki sincs felkészülve. Hogy mi köze van ennek az egésznek az azték mitológiához? És hogy jön a képbe a természetfeletti? Nos, erre és más kérdésekre megleled a választ, csak vedd kézbe a könyvet!

Szubjektív meglátásom szerint, a történet csak hangulatilag és némiképpen elemeiben hasonul az értékelésem elején említett sorozathoz. Annyira mindenképpen, hogy megadja a kezdő lökést, de szerencsére ezen felül már teljesen egyedi világképpel és eseményekkel foglalkozik. Az azték kultúra és történelem igen elhanyagolt a mai könyves témákban, így üdítő volt belemerülni a kötetbe, ami ráadásul jól letükrözi azt, hogy az írónő bizony szép kis kutatómunkát végzett.

A karakterek bizony színesek és szagosak, egytől egyig imádnivalóak, - igen még azok is, akiket néha fejbevertem volna egy péklapáttal. Imádtam azonosulni Ritával és talán pont ezért nem idegesítettek azok a „kilengései”, amelyektől más kötet esetén tépem a hajam. Szerettem, hogy szókimondó, laza, bátor és érzelmekben gazdag. Esendősége mellett megmutatta, hogy nőként is lehetünk erősek és bizony csak az „istenek” tudhatják, mi lesz a következő lépésünk.

A hímek közül nekem egyértelműen Matt és Lee volt a kedvencem, persze teljesen más okok miatt. Ugyanakkor mind a két férfi rendelkezett azon tulajdonságokkal, amitől egy hölgy igen csak pironkodna. És, bár volt egy másik személy is, akit nem értettem, de végül a vele történtek feldühítettek és már nem tudtam mást érezni iránta, csak szánalmat.

Az azték istenekkel nem foglalkoztam eddig szinte semmit sem, de ennek a kötetnek az olvasása után rá kellett, hogy döbbenjek, hogy érdekel a téma, és bizony bele fogom ásni magam ebbe a történelmi időszakba is.

A regény cseppet függővéges érzetet keltett bennem, amit most kivételesen panaszképpen emlegetek. Mégis, hogy lehet így befejezni egy könyvet? Tessék azonnal megírni a folytatást, mert ez az 500 oldal igen kevésnek bizonyult. És, most, hogy befejeztem a hisztit, már csak mosolygok.

Kedves Írónő!

Mindig meglepődőm, hogy kis országunk mennyi tehetséges és egyedi írástechnikájú alkotót rejt magában. Te az egyike vagy azoknak, akik tudnak újat hozni az amúgy már „lerágott” csontú divattémákba, és pont ezért nagyon élveztem a könyved olvasását. Remek humorral párosított, erotikától ugyan nem mentes történetet álmodtál meg nekem és azon olvasóidnak, akik szeretik a fantasyt és élvezik a „forró” helyzeteket. Rólam köztudott, hogy „harapok” a most úgy kedvelt pornónak csúfolt könyvek miatt, de most kijelenthetem, hogy megtaláltam azt a könyvet végre, ami számomra erotikus és fantasztikus érzés volt olvasni! Köszönöm, neked ezt az élményt és nagyon várom a következő regényedet!

Egy őszinte, de „szájkosárral” rendelkező olvasód.

Összességében egy különleges könyvet vettem kézbe, amit eddig háromszor olvastam el és tudom, hogy még jó párszor meg fogom tenni.

Ajánlom a fantasy és erotika szerelmeseinek, de azoknak is remek szórakozást nyújthat, akik szeretik a mitológiát a regényekben! Számomra nagy kedvenc lett!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Delta Vision Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

2021. július 13., kedd

"Fontos számomra, hogy a tartalommal azonosulni tudjon az olvasó – talán ez az egyetlen nézőpont, amit szem előtt tartok, amikor valami újat alkotok." - Interjú Szöllősi Bernadett költőnővel

 

Fotó: Kenyeres Krisztina 


Aki esetleg régebb óta követi írásaimat már tudhatja rólam, hogy mennyire szeretem a költészet világát. Számos költővel ismerkedhettem meg az elmúlt években, amiért igen hálás vagyok. A mostani interjú alanyom is egyike azon alkotóknak, akiknek olvashattam költeményeit és új kedvencre leltem általa. Nagy szeretettel szeretném figyelmetekbe ajánlani a mostani beszélgetésemet Szöllősi Bernadett költőnővel! Kezdjünk is hozzá!


Először is köszönöm, hogy elvállaltad a felkérésemet. Kérlek, mesélj kicsit magadról! Mit tudhat meg rólad az olvasóközönség?

Szívesen mondtam igent – köszönöm a felkérést. Szeretem azt gondolni, hogy olyan tipikus lány a szomszédból vagyok: hétfőtől-péntekig dolgozom, ha időm engedi sportolok és túrázom, és persze az unokaöcsémmel vagyok. És olvasok –rengeteget, és emellett persze írok is.

Eddig három köteted látott napvilágot: 2016-ban az Egy lélek margójára, 2017-ben Szív-garzon és 2021-ben a Kabátzseb-magány. Milyen érzés egyre több írásodat kézbe venni és mi a közös a három könyvedben? Van-e olyan perspektíva, ami alapján haladsz, amikor új könyvet álmodsz meg?

Ami közös a könyvekben az az, hogy a saját érzéseimet írtam meg mindháromban. Nem köntörfalaztam: leírtam, ha fájt, leírtam, ha sírtam, és leírtam azt is, ha boldog voltam. Fontos számomra, hogy a tartalommal azonosulni tudjon az olvasó – talán ez az egyetlen nézőpont, amit szem előtt tartok, amikor valami újat alkotok.

Bár egyelőre én csak a Kabátzseb-magány című könyvedet olvastam, de ebből kiindulva úgy gondolom, hogy jellemző az alkotásaidra egy bizonyos mély gondolatiság. Arról nem is beszélve, hogy rendkívül színes emocionális palettából  merítkezel. Milyen közegben tudsz alkotni? Van-e esetleg valami hagyományos rutinod, amitől jobban megy az írás?

Örülök, hogy azt olvastad először – személyes kedvencem, ha mondhatok ilyet saját könyvről. A legkülönfélébb pillanatokban jön az ihlet, vezetés közben, kerékpáron ülve, otthon egy könyvvel a fotelban kucorogva, álomból ébredve. Ilyenkor rendszerint egy mondat vagy egy sor fogalmazódik meg bennem, amit azonnal papírra is vetek. Aztán ezt a sort, vagy mondatot sokáig nézegetem és ízlelgetem. Majd napokkal, hetekkel, hónapokkal később, ha asztalhoz ülök, akkor kanyarítom eköré a verset. Sokszor előfordul, hogy egy-egy versnek az utolsó sorát írom meg először. 

Kis forrásmunkát végeztem és láttam, hogy éltél már külföldön, de szíved szerint inkább ercsi lakosnak vallod magad. Milyen érzésekkel tértél vissza kis országunkba és ez mennyire hatott ki a művészi vénádra?

Bár szerettem Belgiumban élni, a szívem 5 év után hazahúzott. Szeretem megélni az érzéseket, és a honvágy, mint ilyen, felejthetetlen tapasztalat volt. Emocionális embernek vallom magam, mindent többszörösen tudok átérezni, megélni, akár csak szolidaritásból is. Sok szívszorító vers született ebben az időszakban a honvágy érzéséről. De csak úgy, mint egy szerelmi csalódást, az ember ezt is kiheveri.



Szintén láttam, hogy nagyon kreatív vagy és sokrétű. Még a helyi piacon is megtalálhatnak a lelkes olvasók. Mennyire igaz ez mostanában? Illetve a pandémia időszaka után visszatért-e minden a normális kerékvágásba?

Igen, így igaz. Ha valamilyen közösségi esemény van, akkor biztosan találkozhatnak ott velem az olvasók. Én ezt könyv- és írósimogatónak hívom J Ez jó lehetőség arra, hogy tényleg az legyek, aki: lány a szomszédból. Nekem fontos, hogy az emberek ne helyezzék a személyemet elérhetetlen magasságokba. Hiszen kicsit azért mind egyformán érzünk (azért írom ezt példának, mert verseim nagyrészt emberi érzések megéléséről szólnak), annyi a különbség, hogy én ezt le is írom. Ezek az alkalmak nagyon jók arra, hogy bárki odajöjjön hozzám és váltson velem pár szót. Az se baj, ha nem a könyvekről beszélgetünk. Az is előfordult már, hogy valaki a saját versét olvasta föl nekem. A pandémia alatt jelent meg az új kötetem, ez alkalomból, aki kérte, annak személyesen házhoz is vittem. Nekem is jól esett, hogy végre kimozdulhatok és külső interakció ért olyan emberektől, akik szeretnek olvasni és nekik is, hiszen nem minden nap viszi házhoz az író a könyvet.

Ha jól tudom már a legnépszerűbb videómegosztó oldalon is találkozhatnak veled az olvasók egy – egy versed szavalása által. Milyen célt szolgálnak ezek a videók és tervezel e komolyabban is foglalkozni ezzel a területtel?

Igen, így igaz. Egy mozgalom keretein belül (Maradj otthon!) készült az első videó, majd ezt több is követte. Időközben viszont kaptam egy megkeresést, név szerint Kiss Dávidtól, akinek annyira megtetszett az egyik versem, hogy engedélyt kért arra, hogy felmondhassa. Ez a szám most már jóval 10 fölé rúg. Dávid fantasztikusan ad elő, említettem is neki, hogy szerintem ezzel kellene foglalkoznia! A videók listája folyamatosan bővül, mert azt látom, hogy van rá igény. Talán pont amiatt, mint a hangoskönyveknél – jó egy kicsit néha hátradőlni, behunyt szemmel és hallgatni valami szívmelengetőt. Bár egyre népszerűbb, egyelőre az írott versekre fektetem a hangsúlyt.



Visszatérve a Kabátzseb- magány könyvedre többször úgy éreztem, hogy egy bizonyos naplót tartok a kezeimben, hiszen személyekhez illetve emberekről szól a verseid legtöbbje. Különösen édesapádhoz írt versed hatott meg, melyet máig sokat emlegetek. Mennyire van alapja ennek a gondolatmenetnek?

Teljes mértékben jól látod – egyfajta naplónak is nevezhetjük ezt a kötetet, hiszen minden benne van, ami a megírása közben történt velem.

Melyik versedre vagy a legbüszkébb?

Nagyon nehéz kérdés – fentebb már említetted a verset, amit édesapámhoz írtam, nagyon sokan, jeleztek ezzel kapcsolatban, mert magukra ismertek. Régi sebeket téptem fel, jókat és rosszakat egyaránt. De éppen ez az, amit egy versben keresek, hogy az olvasó kapjon a szívéhez a végén és mondja azt, hogy: Ez én vagyok!

Második kötetem címadó illusztrációját (Kabátzseb-magány) egy túl fiatalon megözvegyült, nagyon kedves nő tetováltatta magára –a könyv segítette át a nehéz időszakon. Mondanom sem kell, hogy ez hatalmas megtiszteltetés volt számomra. És bár az esemény szomorú mivolta miatt nem tudtam felhőtlenül örülni, azért legbelül jól esett, hogy ismeretlenül segíthettem a verseimmel.

De napestig tudnám sorolni a történeteket, amik egy-egy vershez kötődnek. J

Mi volt az életedben a legnagyobb pozitív és negatív élmény, amelyről úgy érzed, hogy hatással volt arra a kreatív nőre, aki most vagy?

Nem tudnék kiemelni konkrét eseményeket. Viszont bizton állítom, hogy az életem során megélt veszteségek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ma az a nő vagyok, aki. Minden szerelem, minden halál és minden egyedül végignézett napfelkelte kicsit formált rajtam – és én mindezért nagyon hálás vagyok. Talán az is sokat számít, hogy a legapróbb dolgokban látom meg a csodát – egy falevél hullásában vagy egy éppen múló évszakban. Az utóbb említettekhez viszont, úgy gondolom, szükséges egyfajta életszemlélet is. 

Köztudott, hogy minél többet olvasunk, annál többek vagyunk. Szerinted ki volt a legnagyobb hatással munkásságodra? Esetleg kit tekintesz példaképednek?

Rengeteget olvasok, a szórakoztató irodalom nagyon közel áll hozzám – Stephen King az abszolút kedvencem, de szinte mindent elolvasok válogatás nélkül. Viszont a szókincsemet leszámítva, nem ezekből a könyvekből merítkezem. Gondolom te sem véltél párhuzamot felfedezni a Ragyogás és a Kabátzseb-magány között J Ha kortárs, akkor Sárhelyi Erikát kell megemlítenem és csak egy szót írnék róla: fantasztikus.

Milyen jövőbeli terveid vannak? Esetleg kipróbálnád magadat egy más műfajban is?

Nagyon kacsintgatok a mesék felé, pár darab már egy ideje készen is van, csak a megfelelő alkalom nem jött még el a publikálásra. Amit nem bánok, mert addig is csiszolgatom őket. A versek persze maradnak a jövőben is, sőt a versvideók is – jelenleg ennyit tervezek, de mint tudjuk, a jövő sok mindent tartogathat. J

További sok sikert kívánok a költőnőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook oldalát, ahol további érdekességeket olvashattok!

Kabátzseb-magány című könyvét pedig, az Underground Kiadó oldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy


2021. július 11., vasárnap

Velencei Rita - Levendulaméz

 

„Aki nem érez, az sosem sír, de nem is nevet.
Aki nem szeret, az sosem szomorú, de nem is boldog soha.”



Érdekes kapcsolatom van ezzel a kötettel, mert bár számos platformon szembe találkoztam vele az utóbbi időben, valahogy nem vonzott, hogy el akarnám olvasni. De aztán valamikor jelentkeztem rá, mint utazókönyvre és akkor már úgy gondoltam, hogy nem hagyom ki a lehetőséget. De mielőtt belemennék a kötet elemzésébe, szeretném megköszönni, hogy olvashattam. Köszönöm.

Velencei Rita írónőtől már pár éve volt szerencsém kézbe venni a Gwendolyn című művét. Az akkori olvasási élményem finoman szólva sem volt pozitív és sajnos utána sem alakultak „jól” az alkotóról alkotott nézeteim, ezért most cseppet félve vettem kézbe a Levendulaméz novelláskötetét, de úgy látszik, hogy végre kellemesen csalódtam.

A kötet három fő részre osztható, melyeket a következők:


- Vénusz arcai
     - Tüzek és fények
    - Huszonegyedik

Azt gondolná elsőre a laikus olvasó, hogy ezek a főcímek adnak egy bizonyos tematikai elkülönülést, de ennek tulajdonképpen semmi jelentősége. E tekintetben semmi meghatározót nem véltem felfedezni, bár tény, hogy a könyv így sokkal rendezettebb érzetet kelt. Valahogy nem sikerült behatárolni ennek a „rendezési” elvnek az okát, de mivel csak kicsit vált ettől zavaróvá az olvasás, elengedtem ezt a tényt.

Ami viszont úgy gondolom, hogy kellemes élménnyé tette számomra az olvasást az az, ahogy az emocionális hullámzást keverte a novellákban a szerző. Itt aztán olvashatunk gyermekek közötti tudattalan románcot, nők és férfiak különböző élethelyzeteit és érzelmi gabalyodásait.  Nem minden történetnek jött át a valódi oka, de azt egyértelműen éreztem, hogy az alkotó a szívét – lelkét beletette ebbe a kötetbe. Az ilyen munkát mindig is nagyra tudtam értékelni, mert úgy érzem, hogy egy kis szegmensében bepillanthattam az író lelkébe.

Összességében úgy gondolom, hogy határozottan pozitív élményben volt részem és talán egyszer újra kézbe fogom venni a könyvet.

Ajánlom a novella szerelmeseinek és minden nőnek, aki szeret az érzelmek mezején sétálni és élvezni az életet.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az írónő oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy