Blake Crouch (szerk.) - Elhagyott part

 

Valahogy mindig úgy voltam vele, hogy a science fiction őshonos terepe a novella. Talán nem véletlenül, hiszen az aranykorban a különböző magazinok és újságok lapjain közölve vált igazán népszerűvé. A terjedelmi kötöttségek egyszerre korlátozzák és felszabadítják a szerzőt, hiszen még ha akarja sem fogja tudi befoltozni az összes logikai repedést az olykor valóságtól teljesen elrugaszkodott történeten. És szerintem ez jól is van így, a novella kiváló terep egy-egy ötlet vagy benyomás szirmaira bontására a teljesség igénye nélkül.

A jelen írásunk tárgyát képező Elhagyott part novelláskötet az Agave Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben. A csomagolástól most nem voltam különösebben elájulva, egy teljesen generikus, kicsit furcsa színvilágú borítót kaptunk, amely még csak laza szálakkal sem kötődik egyik történethez sem.

A kiadvány összesen 6 novellát tartalmaz számos elismert kortárs szerző tollából, tehát úgy gondolom, hogy az alkotók névsorát olvasva nem lehet okunk a panaszra. A témaválasztás is igen széleskőrű lett, nincs egy hasonló írás sem, de menjünk is röviden végig rajtuk egyesével, hogy lássuk mivel is van dolgunk.

Kép: NiKy m.i.

Blake Crouch : Elhagyott part

Neves író (aki egyben a kötet szerkesztője is) munkája lett a címadó novella, amelyben ismét a kissé lerágott csont kategóriába tartozó mesterséges intelligencia öntudatra ébredésének lehetünk szemtanúi. Kissé sablonosnak hat eleinte, de a történet tartogat elég csavart ahhoz, hogy végig szinten tudja tartani az érdeklődésünket és egy hihető forgatókönyvet tár elénk a szabályozás nélküli tech cégek által folytatott titkos kutatások által jelentett fenyegetésekre.

N. K. Jemisin : Szükségbőr

A gyűjtemény kimagaslóan legobb írása véleményem szerint, amelyet a rangos Hugo-díjjal tüntettek ki 2020-ban. A Földre egy poszthumán látogat egy távoli bolygóról, ahová a régmúltban az emberiség egy maroknyi csoportja menekült a fenyegető klímakatasztrófa elől. Ellenséges környezetre és fogadtatásra számít, de amivel szembesül, az minden előzetes várakozását felülmúlja. A novella erős kritikai hangnemet üt meg korunk technokrata vezetői ellen és felteszi a kérdést, hogy vajon a technológiai fejlődés okozta problémák orvosolhatóak-e még nagyobb technológiai fejlődéssel. Mindenki figyelmébe ajánlom az írást!  

Veronica Roth : Bárka

A sci-fi műfajában unalomig ismert a kezdőképlet: a Föld felé egy óriási méretű aszteroida száguld és az emberiségnek nincs más lehetősége, mint megépíteni Noé bárkáját és a csillagok közé menekíteni a földi élővilág génkészletét. Ezen a ponton túl azonban mindez háttérba vonul és csak díszletként szolgál a búcsúra készülő szereplők moralizálásához; ki élő és holt rokonaitól, ki a bolygótól, ki pedig magától az élettől köszön el a maga módján. Megindító írás elengedésről, feloldozásról és a helyünk megtalálásáról, ami leginkább csak a “nyitójelenet” miatt súrolja a sci-fi műfaját.

Kép: NiKy m.i.

 Amor Towles : Érkezés a célhoz

Sajátos hangvételű írás, ami új megközelításbe helyezi a családtervezést: a közeljövőben erre szakosodott cégek arra vállalkoznak, hogy ügyfeleik számára “kikeverik” a legideálisabb gyermekeket, akiknek ezáltal ráadásul az egész élete is elég pontosan előre megjósolható, hiszen a beprogramozott döntési mintáknak köszönhetően előre borítékolhatóan fognak dönteni a sorsfordító helyzetekben. A szülők pedig dönthetnek arról, hogy vagy saját kezükbe veszik a nevelést és ezzel átplántálják az összes őket jellemző jó és rossz tulajdonságot is vagy pedig rendelnek egy általuk tökéletesnek tartott, de tőlük mégis idegen életet gyermekeik számára. A felvezetés nagyon érdekfeszítő, hiszen a lelkünk mélyén mindannyiunkat érintő dilemmáról van szó. Sajnos úgy éreztem, hogy a novella inkább a főszereplő egzisztenciáls/életútbeli válságának kibontására koncentrált és maga a sci-fi motívum inkább csak egy érdekes aspektus maradt. Biztos vagyok benne, hogy lesz, akinek tetszeni fog a hangulat, nekem annyira nem jött be. Kár az alapötletért.

Paul Tremblay : Az utolsó beszélgetés

Magáról a történetről nagyon nehezen lehetne írni bármi konkrétumot is a spoilerezés veszélye nélkül, az előző novellához hasonlóan ez is inkább színházi kamaradarab, mintsem fimvászonra illő forgatókönyv. Számomra kissé túl lassan is bontakozott ki a történet, de a rejtély lehetséges megoldása végig foglakoztatott, az önző szeretet és a tudományos “álhatatosság” közti senkiföldjén pedig összefacsarodott a szívem.

Andy Weir : Véletlenérték

Egy újabb nagyágyú maradt a végére, aki ezúttal is hű maradt önmagához. Érdekes az alapfelvetés: vajon egy kvantumszámítógép képes lesz/lenne-e előre kiszámolni a lehetséges kimeneteleket a különböző szerencsejátékok terén és ezáltal rövid idő alatt tönretenni az egész kaszinóipart? Sajnos hiába a nagy név, szerintem ez lett a legközhelyesebb írás az egész kötetben mind a bonyodalom és mind (különösen) a lezárás tekintetében. Weir szokás szerint lebombáz minket a probléma tudományos igényességű kibontásával, és akit ilyen mélyen érdekel a kvantumelmélet, az biztosan értékelni is fogja. Nekem itt is az volt az érzésem, mint a szerző más írásainál, hogy a történet maga csak másodlagos szerepű és elsősorban arra szolgál, hogy könnyebben befogadhatóvá tegyen az olvasó számára egy bonyolult tudományos  jelenséget. Persze akinek bejön a stílusa, az pontosan azt fogja kapni, amit az írótól elvárhat.

Kissé vegyes érzseket hagyott bennem ez a válogatás. Az első három novella nagyon élvezetes volt, a kötet második felében viszont inkább közepes írások kaptak helyet meglátásom szerint. Viszont egységesen elmondható, hogy önmagában mindegyik szerzemény érdekes problémákat boncolgat és így talán nyugodt szívvel ajánhatóak a sci-fi kedvelőinek.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: Süni