Nguyễn Ngọc Thuần - Csukott szemmel nyiss ablakot

 

"A nevetés megfényesíti az arcot. Aki nevet, az kedvesnek látszik."

Ez a borító olyan gyönyörű, ti is így gondoljátok? Megláttam és azonnal tudtam, hogy érdekel. Ezúton szeretném megköszönni a kiadónak, hogy megjelentették, mert egy újabb csodálatos történettel lettem gazdagabb.

Sokszor úgy gondolom, hogy a gyermekszemszögből íródott történetek jobban hatnak az emberi lélekre. Hiszen ők még tiszták, nem rontották meg az élet nehézségei. Persze rengeteg gyermek szenved az élet különböző igazságtalanságai miatt, mégis úgy érzem, hogy az ő szemükkel látjuk az igazat és valót.

Nguyễn Ngọc Thuần: Csukott ​szemmel nyiss ablakot című könyve egy vietnámi kisfiú szemszögéből meséli el az eseményeket. Az író rendkívül őszintén, néhol szinte nyersen tárja elénk a mindennapokat, és a különböző tragédiákat. Megismerjük egy család nehézségekkel teli hétköznapjait, a különböző ismerősök és szomszédok életét, felvázolva az olvasó előtt a vietnámi szegénység realitását. Megmutatja, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, a szeretet különböző formái, a hűség, és a törődés árnyalatai. Felsejlik a lapokból egy állandó bizonyítási kényszer is, melyet az osztálytársak erőltetnek a gyermekre.

Nagyon jó érzés volt a kisfiú, Trí Düng szemével látni a világot. Már maga a neve is olyan különleges. És elgondolkodtam, hogy a név, amelyet jobb esetben egy egész életen át viselnünk kell, mennyire meg is határozza azt. Jó volt olvasni, hogy a világ ezen táján is nagy gonddal választják ki a leendő szülők gyermekük nevét, hogy már a születéstől fogva jó szerencsét biztosítsanak a babának. Úgy érzem, hogy a környezetemben kevesen veszik ezt komolyan, pedig sokszor a nem megfelelő választás miatt csúfolják a közösségben a gyermeket, és bizony ezért akár meg is utálhatja viselését.

Visszatérve a történetre, egy tíz éves kisfiú lehettem, tele kíváncsisággal, reménnyel, de nagy szeretettel is szüleim felé. Nagyon ragaszkodtam a szomszéd bácsihoz, bár sajnos úgy hozta az élet, hogy az emberek nagy változások útjára léptek. Volt egy csodás barátom, akit még anno apa mentett meg és ő általa én is esélyt kaptam egy boldogabb, kalandokkal teli életre. Sok mindent át kellett éljünk a családommal, hogy megértsem a döntéseimnek következményei vannak és nem mindegy, hogy engedek–e a félelmeimnek. Mert sokszor az igazán nagy lehetőségek a félelmek emelte gát miatt úsznak el, és mikor már nincsenek, csak akkor értem meg, hogy milyen balga is voltam. Különösen akkor volt ez fontos, amikor minden félelmem ellenére mégis olyan tudtam lenni, mint anno édesapám, hisz megmentettem egy lelket és ettől nagyon büszke lettem magamra.

Ilyen és ehhez hasonló gondolataim voltak olvasásom folyamán. Teljesen befogadtam Trí lelkét, és vele lélegeztem. Sírtam és nevettem, huncut voltam mikor kellett, de bizony sokat tanultam mire elérkezett az a bizonyos pillanat, melyről fent írtam. És rá kellett jöjjek, hogy ez a történet csodálatos, mert megkönnyeztem, sőt zokogtam, de tudtam nevetni is. Tanultam és fejlődtem általa és még nyomott is hagyott a lelkemben. Pár napja olvastam, de még mindig szaporábban ver a szívem, mikor eszembe jut a történet.

Az író csodálatosan bánik a szavakkal, teljesen be tudja rántani olvasóját a maga teremtette világba és biztos kézzel vezeti végig az eseményeken. Szépen tükörképet tart a felnőtt olvasó gyermeki énje elé, hogy rákényszerítse, emlékezzen a múltra, mikor még maga is ilyen fiatal volt, hogyan élte meg azt az időszakon, miken ment keresztül és milyen érzés volt.

Párhuzamot von az alkotó az apa és fia között. Megmutatva, hogy a két karakter közötti korkülönbség ellenére, mennyire hasonlóan gondolkodnak bizonyos helyzetekben. Itt olyan szituációkra gondolok, melyek nem taníthatók, hanem bennünk leledzenek születésünktől fogva. Mert a felnőtt férfi is gondoskodó, félő ember, aki képes hibázni, belátni, amikor tévedett és jóvátenni azt, amit kell. A gyermek is átmegy ugyan ezen a folyamaton, és bár másképpen ábrázolta az író ezen események láncolatát, mégis jól látható ez a párhuzam. Meg kell, hogy jegyezzem egy hatalmas társadalomkritika is meghúzódik a háttérben, bemutatva azokat a szociális kihívásokat a felnőtté válás keresztmetszetében, melyek igen is kellenek ahhoz, hogy az egyén megtalálja a helyét a világban. Nagyon hálás vagyok, hogy olvashattam és csak ajánlani tudom.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Európa Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy