"Egyiptom olyan ország, ahová mindenki odavágyik." - Interjú Buótyik Dorina írónővel

 

Idén abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy előolvashattam Buótyik Dorina – Az egyiptomi királynő rejtélye című könyvét, ami a III. Amenemhat rejtélye folytatása. Mivel Egyiptom rajongó vagyok, ezért lelkesen és nagy elvárásokkal kezdtem olvasni a könyvet. Szerencsémre egy remek élményben volt részem és már a kedvenceim közé pottyantottam a regényt. Mivel számos kérdés merült még fel bennem, úgy gondoltam egy interjú keretén belül megkérdezem az írónőt. Kezdjünk is hozzá!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjú felkérésemet. Eltelt kicsivel több, mint egy év, mióta beszéltünk. Hogy vagy mostanában? Hogy telt az elmúlt egy év a pandémia időszakában? 

Először is köszönöm, hogy mesélhetek egy kicsit magamról és a hamarosan megjelenő könyvemről! Lehet, hihetetlen, számomra nagyon jó volt a pandémia időszaka. Mióta Budapesten élek, boldogan kijelenthetem: ez volt a legjobb évem! Sokan munkanélküliek lettek akkor, mint ahogyan én is. Abban az egy hónapban szinte napi 8 órákat írtam, jól haladtam a történettel. Mégis abban a nagyon nehéz helyzetben sikerült munkát találnom. Jó, nem egy álommunka, de akkor senkit se érdekelt, hogy mit végez, csak legyen pénze. Nos, akkor annyit dolgoztam és sok pénzt is kerestem, de ez elment az írás rovására. Alig volt pihenőm, vagy szabadnapom, hogy tartalmasan tudtam volna írni. Ezért is tartott olyan sokáig megírnom, azonban most figyeltem a kidolgozottságra, így nem is érdekelt meddig írom. Aztán június 4-én megjelent az első könyvem, ez is boldogság volt számomra. Már rendeződött a helyzetem, találtam normális állást, és remélem, hogy sokáig ott maradhatok.

Első regényed, az III. Amenemhat rejtélye először önálló kötetnek indult. Miért döntöttél úgy, hogy lesz folytatása és hány részesre tervezed a kalandokat?

Mikor 13 éves voltam, tudtam, hogy író leszek. Megígértem magamnak, hogy csak egyiptomi témájú könyveket fogok írni. Persze a megvalósításáért sokáig nem tettem. Így, mikor az első könyvem megírásához kerültem, nem gondolkodtam sorozaton vagy más könyvek kiadásában. Visszaemlékeztem az ígéretemhez, és tovább gondoltam, mit is akarok. Írni szeretnék! Elhatároztam, hogy folytatni fogom Gracie-ék történetét, mert nem tudom őket elengedni. Ez olyan sorozat lesz, mint Agatha Christie Poirot történetei. Több kalandos történet lesz, ami Egyiptomban játszódik, különböző történetekkel, megoldásokkal. Egyelőre nem tudom megmondani, hogy hány történet lesz. Ahogy alakul.

A második regényed Az egyiptomi királynő rejtélye címet kapta. Tulajdonképpen ismét egy történelmi beágyazódást bontottál szirmaira. Milyen forrásmunkát végeztél előtte és mely történelmi események inspiráltak?

Legelőször azt tudtam, hogy egy sztélé és egy műkincstolvaj szálán fog végigfutni a történet. Már korábban elhatároztam, hogy csak középbirodalmi szereplőkkel fogok dolgozni. Ezért kutakodtam, mely fáraóhoz tartozzanak az ellopott melldíszek. Kisebb munka után rá is bukkantam II. Montuhotep-re, és az ő feleségeire. Mivel a középbirodalomban kevesebb fáraót tartanak számon, tovább kutattam. Nagyon szimpatikusak voltak. A sztélé vonalon nem volt kérdés, hogy Szobeknoferurét választom. Ha már folytatás, akkor III. Amenemhat lányával folytatom a történetet. Ő pedig a középbirodalom végén uralkodott, így eszembe jutottak a hükszoszok (ők követték a dinasztiát) és egyből ki is pattant a fejemből a történet. Van egy régi, egyetemi könyvem és egy nagyon hasznos weboldal róluk, így a kutatómunka számukra sem okozott gondot. Nem jártam régészeti szakra, hogy ilyen pontosan és részletesen letudtam írni azokat a jeleneteket. Találtam az interneten egy nagyon jó régészeti kézikönyvet, valamint más szakanyagok is a segítségemre voltak. Kutatás közben tanultam, már elég sok mindent megértettem. 

Az első regényednél elsődlegesen az volt a bajom, hogy nem éreztem kidolgozottnak a szereplőidet. Most viszont sokkal részletesebb képet kapunk a „régi” és új karaktereidről. Mesélnél kicsit róluk részletesebben? Ki a kedvenced és melyik személlyel tudtál kevésbé azonosulni?

Számomra mindig jobban érdekelt a cselekmény, mintsem a főszereplő magánélete. Nekem ezek a részek mindig is unalmasak voltak, és nem akartam olyan könyvet írni, ami nekem nem tetszene. De már rájöttem így utólag, kicsit tényleg lehetett volna részletesebb. De akkor így tanultam meg, hogy kerüljük a felesleges részeket! A második kötetnél már tudtam, hogy részletesebben kell megírnom őket, erre nagyon törekedtem. De majd elválik, hogy a többség is így gondolja, ahogyan te! Mivel több éve a részesemmé váltak a szereplők, régóta a fejemben vannak, így elmondhatom, hogy Gracie, Louis és David mind a kedvenceim. Gracie nagyon okos, realista, bátor, határozott személyiség – amilyen én nem vagyok. Louis eleinte ügyetlen, hóbortos, vicces, szerethető srác. David pedig nagyképű, nagyszájú, tudálékos. A mellékszereplőket: Ahmedet, Adamet, Oscart és Wallidot is nagyon szeretem. Az, hogy melyikkel nem tudtam azonosulni, szerintem olyan nem volt. Mindegyiket élvezet volt megalkotni.

Egyszer azt hallottam, hogy Egyiptom a nagy álmok országa, melyet a rejtélyek köde és a múlt hálója gúzsba köt. Mit gondolsz erről a legendáról?

Egyetértek veled. Egyiptom olyan ország, ahová mindenki odavágyik. Kevés olyan ország van, ahol többezer éves uralkodók sírhelyével találkozhatunk, és az építészetükkel, kultúrájukkal is megismerkedhetünk. Senki sem tudja hogyan vagy kik építették őket, és ezek a számtalan kérdések foglalkoztatnak minket. Mi pedig kíváncsiak vagyunk rájuk, muszáj látnunk őket! Nekem is nagy álmom volt, hogy lássam és megcsodáljam Egyiptomot. Volt is rá lehetőségem kiutazni 2 hétre.

Számos elfeledett vagy kevésbé ismert nemes és uralkodó van még Egyiptom történelmében. Van-e olyan személy még, akiről szívesen írnál? Esetleg más műfajt is el tudsz képzelni ehhez a tematikához?

Rengeteg uralkodó van az ókori Egyiptomban! Mégis keveset ismernek fel név szerint. Mikor 13 évesen kiválasztottam III. Amenemhat-ot a kronológiából, az random választás volt. És akkor észre is vettem, szinte abból az időszakból, a középbirodalmi fáraókról szinte senki sem írt könyveket. Csak az újbirodalomból vagy esetleg az óbirodalomból találunk. Igen, mert azokban az időszakokban mindig történt valami, ebben pedig igazából nagyon semmi. Békés időszak volt. Talán ezért sincs könyvek, és ez a gondolat ébresztett fel, én miért ne írhatnék csak abból a korszakból? Majd az emberek felfigyelnek és megismerik! Műfajban is maradok, csak egyiptomi témájú kalandkönyveket írnék. Megspékelve azokkal az elemekkel, amiket szeretek, mint például a gyilkosságok, eltűnések, igaz történetek. Nagyrészt krimi, kaland, történelmi és fantasy kategória.

Számomra elsődlegesen az egyiptomi történelemhez vonzódás az erős és emellett érdekel a hitviláguk is. Mit gondolsz a régi kor szellemeiről és isteneiről? Van-e esetleg kedvenced és miért?

Nagyon sok istent és istennőt tartanak számon az ókori Egyiptomban. Még felsorolni is sok lenne, de kevés nevet ismer az ember. Minden egyes istenhez kapcsoltak valamit, ami miatt imádkozhattak. Egyikük miatt volt jó a termény, vagy egy másik isten miatt esett teherbe egy nő. De volt olyan, hogy az egyik isten okozta a rosszidőjárást, vagy a háborút. Nagyon érdekes, ahogyan megalkották és felvázolták őket, még inkább, ahogyan hittek bennük. A hitrendszerük és a vallásuk nélkül nem létezne az ókori Egyiptom-i világ, nem építettek volna annyi templomot, piramist. Régóta Anubisz a kedvencem, mert őt ismertem meg legelsőnek. Már egy másik kedvencet is avattam, de azt nem szeretném elárulni, mivel köze lesz a harmadik regényemhez. Benne is lesz a címben! 

Van – e esetleg olyan író vagy költő ebből a világból vagy akár más kultúrából, aki hatással van az írói stílusodra, esetleg hozzásegített átvitt értelemben ahhoz, hogy ma elmondhasd magadról két könyves író vagy? És ha igen, ki ő és miért érzed így?

Ne kövezzetek meg, de egyetlenegy egyiptomi témájú könyvet sem olvastam, mielőtt írni kezdtem. Így azok egyáltalán nem inspiráltak. Mindig az adott könyvolvasmányom hat rám, találok olyasmit, amit „elcsenhetek”. Ezek az ötletek viszik előre az írói tudásomat. Írás közben tanulok. Bár nem ír könyveket Martin Hahn, a venezuelai sorozatíró, hanem telenovellákat, mégis nagyhatással volt rám a történetei. Pl. Júdás asszonya, A fekete özvegy stb. Azok olyanok, amiket nagyon szeretek, bámulatosan tudja csavarni a szálakat és mindvégig rejtély marad a nézőnek, hogy ki a tettes. Ezt a rejtélyességet szeretném én is levezetni a könyveimben, hogy mindvégig titok övezze azt.

Régen hittek a halál utáni életben. Számos lelet és forrás bizonyítja ezt. Mit gondolsz erről és vettél –e át bármely elemet ebből a hitvilágból történeteidbe?

Nagyon érdekesnek tartom. Hosszú és aprólékos folyamat övezi ezt a szakaszt. Maga a mumifikálás, és a Halottak Könyve nemcsak tudományos szempontból, de vallási irányban is érdekfeszítő. Mikor az egyiptológiai szabadegyetemen tanultam pár órát, és a Hallottak Könyvéről volt szó, akkor tudtam meg, mennyire is összetett, napokig lehetne elemezni azt.  Hihetetlenül okosak voltak ezen a területen és ámulok rajtuk, hogy már abban a korban ilyesmit tudtak csinálni. Természetesen minden ilyen témával foglalkozó könyvnek tartalmaznia kell a vallás egyes részeit, legalább essen szó a mumifikálásról. Nagyon jó visszavezetni ezeket az elemeket, boncolgatni, miképpen történt. Ezeket akár párbeszédbe illeszteni is igen olvasmányos lehet. Én szívesen alkalmazom ezeket az elemeket a könyveimben.

Milyen jövőbeli terveid vannak, és mikor találkozhatnak veled legközelebb személyesen az olvasók?

Már a harmadik könyvemet írom, és jelentem van még három olyan történet, amit biztosan megírok! Ezen kívül nemcsak a jelenben, hanem az ókori Egyiptomban is kalandozhatnak majd a szereplőim. Ebben a témában is van egy-két ötletem. Csak legyen időm mindezt megírni! Még nem tudok semmi konkrétat mondani, de nagy valószínűséggel Csorváson találkozhatnak velem egy író-olvasó találkozó keretén belül. És ha az Ünnepi Könyvhétre is ki tudok jutni, akkor az is jó nagyon jó lenne.

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook oldalát, ahol további érdekességeket olvashattok!

III. Amenemhat rejtélye és Az egyiptomi királynő rejtélye című könyveit pedig, a NewLine Kiadó oldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

" Azt szerettem volna elérni, hogy aki elolvassa a könyvet, legalább egy picikét nézze más szemmel az őt körülvevő világot." - Interjú Molnár Réka írónővel

 

Sokszor úgy érzem, hogy a véletlen egy olyan elv szerint működik, amit az emberi értelem még nem tudott igazán beazonosítani és pont ezért vagy hiszünk benne, vagy elutasítjuk. Én az előbbi vagyok, bár tény, inkább az élet különleges rendezési elvének látom, sem mint egy irányíthatatlan jelenségnek. Ennek a rendezői létnek köszönhetem valószínűleg, hogy egy igencsak kalandos úton érkezett meg hozzám a mostani interjú alanyom regénye is. Nagyon különleges könyvet vehettem kézbe, ami azóta is töretlenül a felszínre tör bennem. Nagyon örülök, hogy beszélgethettem Molnár Réka írónővel. Kérlek, tartsatok velünk!

Köszönöm, hogy elvállalta az interjú felkérésemet. Kérem, mutatkozzon be az olvasóknak!

Én köszönöm a lehetőséget! Molnár Rékának hívnak, általános iskolás gyerekeknek tanítok hittant Dunaújvárosban. Kiskoromtól fogva vonzott az irodalom, már az óvodában folyékonyan olvastam, később pedig író akartam lenni. A sors úgy hozta, hogy ez az elhatározásom csak sok évvel később teljesedett be.

Több forrásból merítkezve olvastam, hogy Ön hitoktató és teológiai tanulmányokat folytat az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Mennyire érzi azt, hogy amikor ír, önmagából ad át az olvasóinak? Van-e az írásnak hittérítő célzata?

Semmilyen hittérítő célzata nem volt a regénynek, hiszen nem is keresztény tematikájú könyvről van szó. Inkább egyfajta létszemlélet bemutatására törekedtem, ami eltér az általunk megszokott, hétköznapi szemlélettől. Azt szerettem volna elérni, hogy aki elolvassa a könyvet, legalább egy picikét nézze más szemmel az őt körülvevő világot. Úgy gondolom, valamilyen formában minden író kiadja magát a könyveiben, történjen ez egy karakteren, a cselekményen vagy magán a szellemiségen keresztül. Nem csinálok titkot abból, hogy a saját személyiségem egyes vonásai is visszaköszönnek a különböző szereplőkben.

Amerre a hattyúk szállnak egy igazán különleges könyv, mely stílusát tekintve megfoghatatlan és rendkívül elgondolkodtató. Milyen forrásokból merítkezett mielőtt elkezdte írni a regényt?

Egy ideje érdekel a keleti vallásbölcselet, azon belül is a jóga rendszere, keresztény oldalról pedig a misztika. A szakdolgozatomat is e két téma köré építettem fel, melyek a regényben is hangsúlyosan jelen vannak. Ha olvasmányokat kellene megneveznem, az alapvető szentiratokon kívül olyan bölcsek könyveit használtam, mint Szvámi Véda vagy Ramana Maharsi. Harmadrészt pedig ott vannak a saját tapasztalatok, amelyeket egy-egy jóga gyakorlás során gyűjtöttem.

A karakterei egy kivételével, szinte kilépnek a lapokból. Többször is úgy éreztem, hogy ismerem Nórát, mert bármelyikünk lehetne ő maga. Miért választotta ezeket a személyiségjegyeket a szereplőinek és tudatos volt-e Önben ez a hétköznapiasság?

Tudatos annyiban volt, hogy ne legyenek tökéletesek. Egyáltalán nem terveztem meg előre a szereplőimet. Inkább hagytam, hadd formálja őket a történet. Elképzeltem egy helyzetet, a szereplők tulajdonságai pedig maguktól jelentek meg előttem. Olyan ez, mint egy film, ami folyamatosan pörög a fejemben. Megjelenik Marcell karaktere, és elképzelem, ahogy ez az ember, azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel felruháztam, kapcsolatba lép egy olyan nővel, amilyennek Nórát megírtam. És elképzelem azt is, hogy ez a két személyiség hogyan képes kapcsolódni egymással a különböző helyzetekben. Aztán ezek a helyzetek újabb tulajdonságokat adnak hozzá a szereplőkhöz, így szépen lassan, a könyv végére megszületik a teljes jellem. Arra persze nagyon kell ügyelni, hogy ne viselkedjenek a megírt tulajdonságaikkal ellentétesen, vagy ahhoz képest irracionálisan.  Így volt ez az összes többinél is. 

Még maradjunk egy kicsit a szereplőknél. A regényben szerepel egy bizonyos személy, akit csak V –ként ismerhetünk. Számomra ő egyfajta transzcendens akaratot közvetít. Mennyire van alapja ennek a megérzésemnek? Mi alapján formázta meg ezt a karaktert és milyen szimbólumokat társított hozzá?

Így van. V mindenképpen transzcendens figura. Jelen is van, meg nem is. Kulcsszerepe van Nóra spirituális fejlődésében. De hogy pontosan ki vagy mi ő, azt nem szeretném elárulni. A titok megfejtése hadd legyen az olvasó feladata. (-: Ahány olvasó, V karakterének annyiféle értelmezése fog megszületni, ebben biztos vagyok.

A könyv címében és magában a történetben is nagy szerepet kapott egy bizonyos állat. A hattyú legtöbbünknek a tisztaságot jelképezi, de ahogy olvastam a könyvét, annyival több jelentést véltem felfedezni erről a csodálatos teremtményről. Miért esett a választása erre az élőlényre és tulajdonképpen mit szimbolizál?

A hattyúnak, mint szimbólumnak itt alapvetően nem a nyugati, hanem a keleti jelentéstartalmát használtam. A hattyú, vagyis a hansa egyfelől Szaraszvatinak, a bölcsesség Istennőjének hordozóállata. Nórát erős, a transzcendens iránti fogékonysággal és intuíciós képességekkel ruháztam fel, ezért is társítottam hozzá hattyút. Másfelől, a hansa a tökéletes egyesülés szimbóluma is, azé az állapoté, amikor a világ kettősségei az alany számára megszűnnek.

A kötet részben önsegítő is, hiszen a figyelmes olvasónál számos kérdést a felszínre hoz, amelyre igazán csak önmagában találja meg a választ. Személy szerint sokszor olyan kérdések ötlöttek fel bennem, amikre alapvetően nem gondolok a hétköznapokban. Szándékosan adta a történetnek ezt az önismereti vonatkozást vagy ez csupán egyéni értelmezés kérdése?

Örülök, ha ilyen vonatkozása, hatása is van a regénynek, nem volt szándékos egyébként. Az tény, hogy a felbukkanó karakterek V kivételével egytől-egyig sérültek, töredezettek, a mai divatos szóval élve „mérgező kapcsolatokat” alakítanak ki a környezetükkel. Manapság rengeteg ilyet láthatunk, lehet, hogy akadnak a személyes ismerőseink között is, vagy nekünk volt részünk nem túl szerencsés szerelmi kapcsolatba lépni velük, vagy mi magunk vagyunk ilyenek. Bárhogyan is legyen, ha tökéletes embereket sorakoztattam volna fel a könyvben, nem tudtak volna hova fejlődni. Jézus is azt mondja, a betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek. Ha Nóra tökéletes, sikeres, boldog és kiegyensúlyozott nő lett volna a regényben, akkor V karakterére sem lett volna szükség. A személyes világlátásom elsősorban a Nóra és V között létrejövő dinamikában érezhető, illetve a már említett szimbólumok használatában, és a különös helyszínek, álmok megjelenítésében.

A könyvben sok vallásos elem ötvöződik, nekem mégis inkább a Buddhista vonal tűnt a legerősebbnek. Előtanulmányi ismeretében ez kicsit meglepő volt, inkább a keresztény elemek dominanciáját vártam volna. A magán illetve hitoktatói életben is ugyan ilyen zökkenőmentesen megfér egymás mellett a keleti és a nyugati vallás?

A buddhizmust nem használtam, a hinduizmus hagyományrendszerén belül a jógabölcselet volt hangsúlyos a könyvben. Valószínűleg mindenki más is arra számított volna, mint Ön, de én már csak ilyen vagyok, szeretek meglepetéseket okozni (-: Hittan tanításnál a világvallások témakörön belül nagyon jól hasznosíthatóak ezek az ismeretek, illetve alapvetően a különböző hagyományok tiszteletére, elfogadására próbálom nevelni a gyerekeket. Van, amikor egy témát jobban körül tudunk járni, ha más vallásokból is hozok párhuzamokat.

Jövőben is várhatjuk ennek a filozofikus, vallásos vonalnak a továbbvitelét könyveiben vagy esetleg más területen is tervezi kipróbálni magát?

Jelenleg ifjúsági regényen dolgozom, a kamaszok problémáival foglalkozom benne – mozaikcsaládok, szülő halála, első szerelem és csalódás, ilyenek. A történetben persze felbukkannak mitologikus alakok és lények, történnek különös, megmagyarázhatatlan események, de nem úgy, ahogyan ebben a regényben. Utána pedig egy öngyilkosságra készülő nő történetét szeretném megírni, amely egyfajta metafora lesz, de még elég kiforratlan, ötlet szintjén van jelen.

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook oldalát, hiszen számos érdekességet olvashattok!

Amerre a hattyúk szállnak könyvet pedig, az Napkút Kiadó oldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

Boldizsár Ildikó - Hogyan szerzett vizet a kiszáradt kút

 

Igen ritka az a könyv, amely már a címével is azt sugallja, hogy valami igazán különlegessel fog találkozni olvasója. Ebben az esetben ezt tapasztaltam, elvégre, ahogy rápillantottam, éreztem egy bizonyos vonzást.

Boldizsár Ildikó nevével már többször találkoztam különböző felületeken, de ez a második kötet csupán, amit eddig olvastam tőle. Mind a két esetben egy számomra fontos listán való szereplésük miatt kerítettem rájuk sort, de így utólag nagyon hálás vagyok érte, és csak boldogan mosolygok.

Történetünk főhősei a száz éves, idős kút és egy fa, mely a kút oldalában látta meg a napvilágot és egymás társaságát csendben eltűrve, a maguk vidám természetével figyelték a világot. Míg egy napon ennek a kútnak elfogy minden vize és a kiszáradástól való félelmében, valamint az állatok és vándorok miatt való szomorúságában, arra a döntésre jutott a fa, hogy segít idős barátjának. De vajon mi történhetett, hogy elfogyott az összes folyadék és hogyan tud segíteni egy fácska? Megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

Számomra rendkívül erős hatással volt, mert megerősítette bennem, hogy két különböző lélek is lehet jó barát és egymást segítve az élet lehet csupa móka és kacagás. Valamint arra is felhívja a figyelmet, hogy egy adott problémának számos megoldása lehet és nem szabad feladni az első kudarc után sem.  Az egész történetből árad egy bizonyos erős szeretet, mely felmelegíti az olvasó szívét és lelkét.

Úgy gondolom, hogy nem csak szórakoztató volt a számomra, de tanulságos is. Idei évem egyik kedvenc történetévé nőtte ki magát és hálás vagyok azért, hogy kézbe vehettem.

Amennyiben szívesen elolvasnád a könyvet, a Magvető Kiadó oldalán be tudod szerezni.

Írta: NiKy