Lia Celi - Tizenkét pillangó

 

„Az értelem gyönyöre az erő mértékegysége.”

Ha a mai kor szellemében említésre kerülnek egy társaságban a prostituáltak vagy más néven örömlányok, akkor egy bizonyos zavart csend támad többnyire, amely arra enged következtetni, hogy valami tiltott, úgymond tabu téma került szóba. Pedig a XXI. századra a konzumhölgyek akaratlanul is a hétköznapi élethez kapcsolhatók, elvégre csak Budapest belvárosát kell kicsit tüzetesebben szemlélni és rögtön nem is egy aluljáróban magukat áruba bocsájtó hölgyeményekkel találkozhatunk. Ezek az utca lepkéi, akik a munkás és egyéb kasztok kiszolgálása miatt üzekedhetnek. De mi van azokkal a társadalmi rétegekkel, ahol a pezsgő és eper ugyanolyan hétköznapi, mint az utca „éji” lepkéi?

A mai konzumhölgyek és elit prostituáltak világa ugyanolyan zárt a hétköznapi ember számára, mint a történelem bármely korszakában volt. Vegyük mindjárt azokat az előkelő Pillangókat, akik szépségükkel híresemberek mellett feszítenek egy-egy vacsora vagy est folyamán, beleértve az üzleti utakon „igényelhető” társaságot is. Az ilyen Hölgyek óradíja sokunk egy heti fizetésének felel meg. De mitől is térnek el az utcán üzletelő társaiktól, amitől a tarifa igen magasra szökik?

Az elitek világában, a privát körökben mozgó Hölgyek intelligencia szintje és tájékozottsága magasan veri az átlag szakmabeliekét. A magasabb körökben mozgó Prostituáltak átlagban egy diplomával rendelkeznek, több nyelven beszélnek és külsőségeik tekintetében is dekoratívabbak társaiknál. Felmerülhet ilyenkor a kérdés, hogy vajon miért adják fejüket testük áruba bocsájtására, hiszen a munkaerőpiacon is megállnák a helyüket? Nos, erre a válasz nagyon egyszerű: a kényelem. Az átlag munka nem nyit meg a magasabb körök felé ajtókat a legtöbb esetben, ellenben a szex és a pénz, bármennyire is elitélendő a köz szemében, kapukat nyit meg mindkét értelemben.

Elsőre gondolhatjuk azt, hogy századunk erkölcsi tekintetben szabadossá vált és most már minden megengedett. Részben igaz is, ugyanakkor, ha visszatekintünk az emberiség történelme egészére, ez a felfogás semmit sem változott. Az ember fő mozgatórugója az ösztönök és szükségletek kielégítésére épül. A háborúk és egyéb frusztrált társadalmi elvárások szorításában mindig ennek kielégítése lesz az első és ezt a múlt bizonyítja a legjobban. Erről szól a mostani értékelésem is bővebben, amely egy olyan könyvet vesz górcső alá, amely a világtörténelemben élt tizenkét legérdekesebb és egyben eltérő sorsot húzó, mégis vagyonokat érő éjszakai pillangóról mesél. Gyertek és tartsatok velem!

„[…] a legkeresettebb kurtizánok azok, akik költészetről és filozófiáról (is) tudnak eszmecserét folytatni, ők azok, akik Velencétől Firenzéig és Rómáig Júnó, Danaé vagy Léda köntösébe bújva állhatnak modellt a legnagyobb festők előtt.”

Kép: NiKy m.i.

Lia Celi (1965. október 16.) olasz származású újság -és szatíraíró, valamint számos könyv szerzője. Hazánkban 2021-ben jelent meg Tizenkét pillangó című regénye, amelyet a Corvina Kiadó gondozásának köszönhetünk.

A könyv egy történelmi idősíkokon mozgó „női tárlat”, amely minden provokációtól mentesen mutat be tizenkét kurtizánt, akik a maguk korábban kitűntek a társaik és az erkölcsös fehérnép szürke soraiból szépségükkel, intelligenciájukkal, gátlástalanságukkal, merészségükkel vagy éppen tehetségüknek köszönhetően váltak független, önálló keresetű hírességekké, gazdagokká. Aki jól ismeri a történelmi társadalmi változásokat, divathóbortokat, annak nem lesz újdonság a nők elleni elvárások, komoly és szigorú nézetek leírása. A kötet szépen bemutatja az egyes korszakok és századok társadalmi nézeteit, politikai szellemét és a nőkkel szemben felállított elvárások sorát. Ezekből az időszakokból emel ki tizenkét Kurtizánt, akik legyenek középosztálybéliek vagy éppen gettóból származóak, a maguk szépségét, szerencséjét és bátorságát felhasználva éltek a lehetőségekkel és kiemelkedtek társnőik közül. De kikről van szó igazán?

1. RÁHÁB - A jerikói utcalány, aki megmentette az egyistenhitűeket
2. PHRÜNÉ - A rusnya béka, akit megcsókolt Aphrodité
3. ANTIOCHIAI PELÁGIA - Áruba bocsátom (egy másik) önmagam
4. SZU HSZIAO-HSZIAO - Ilyen kicsi, olyan nagy
5. VERONICA FRANCO - Avagy az őszinteség szükséges volta
6. NINON DE LENCLOS - Miasszonyunk a szerelemben
7. AGLAJA - Örömlány a Terror férfijaival szemben
8. HARRIETTE WILSON - Az anti-Jane Austen, aki legyőzte Wellingtont
9. LA PAIVA- A márkinő, aki a gettóból érkezett
10. PEARL DEVERE - A vadnyugat nem arannyal, hanem szexszel hódítható meg
11. HEDWIG PORSCHÜTZ - Berlin meg nem értett Ráhábja
12. DIVINE BROWN - A Black Pretty Woman visszavág

A kötet páratlan humorral fűszerezve meséli el eme tizenkét Konzum Hölgy történetét, amely önkéntelenül felkelti a vágyat a jobb élet iránt és elgondolkodtat, miszerint mit kezdhetünk életünkkel, hogy a leírtak csak töredékét elérhessük egy kevésbé szabados életvitellel. Természetesen felsejlik bennünk az akkori kurtizánok „tudása” és bátorsága és bár korunkra a nők helyzete sokkal kedvezőbb lett, elvégre az számottevően szabadabb és széleskörűbb, mégis elmondható, hogy egy modern harminc év alatti Hölgy keresete alacsonyabb, mint az ugyanazt a munkakört betöltő férfiakéhoz képest. És bár valóban nem a legkeresettebb szakma a prostitúció, mégis ékes bizonyítékul szolgál eme tizenkét nő sorsa, hogy legyen bármely kor és nézet, - ha másképpen nem is – de képes egy nő kitörni az elvárások és megbélyegzések terhe alól is és egy önálló, másoktól független életet kialakítani. 

Kép: NiKy m.i.

"Ha felvértezzük és kiképezzük magunkat,
képesek leszünk meggyőzni a férfiakat,
hogy nekünk is van kezünk, lábunk és szívünk, akárcsak nekik;
és ha mi lágyak és törékenyek vagyunk is,
léteznek gyengéd férfiak, akik erősek tudnak lenni,
és közönséges, durva férfiak, akik gyávák.
Ez az, amit a nők még nem fogtak fel,
hogy ekképpen kellene viselkedniük,
s ily módon képesek lennének küzdeni a sírig.”

Szubjektív ugyan a véleményem, mégis úgy gondolom, hogy érdemes elgondolkodni a fenti idézeten. Legyél férfi vagy nő, egyaránt van miért végiggondolni az üzenetét és hiszem, hogy bár ahányan vagyunk, annyi féle gondolattal szolgálhat számukra, mégis egységesen felemel.

Jómagamat nézve három olyan Hölgy fogott meg bátorságával, intelligenciájával és tehetségével, akikről szeretnék pár mondat erejéig megemlékezni.

ANTIOCHIAI PELÁGIA

Kép: NiKy m.i.

Nem hiszem, hogy újdonságként ér bárkit is, ha azt írom, hogy az ókort igen erősen áthatották a keresztény hit törvényei, amelyek nők és férfiak ezreinek életét befolyásolták a mindennapi életben. Ezek az emberek hitük szerint étkeztek, vettek részt a miséken és legfőképpen házasodtak és nevelték gyermekeiket. De ahogy csak férfiból lehetet minden Püspök, úgy az önmegtartóztatás sem volt éppen megszokott. A női bájak jó szolgálata eljutott minden zárt falon belülre és ekképpen formálta a történelmi eseményeket is.

Jeruzsálem, i. sz. 468. évének őszén egy fiatalember érkezik az Olajfák hegyén álló, szegényes házikóhoz, ahol csupán egy szűk ablaknyíláson lehet betekinteni. Ebben a házban él egy igen különös szerzet, aki vékonysága ellenére határozottan beszél, mégis árnyék takarja arcát és áthatja a magány. Az ifjú nem más, mint Jákob, aki Szíriából érkezett, hogy Nonnus, Heliopolisz püspökének jó kívánságait közvetítse. Jákobnak nagyon ismerős valamiért a benti szerzet, ezért visszaútja előtt még egyszer rá szeretne köszönni. Sajnos az élet kifürkészhetetlen, így szándéka elszáll a széllel. Hogy mi történt valójában? Nos, erről nem mesélhetek, de arról igen, hogy miért is volt fontos ez a csepp részlet.

Hősnőnk jelen esetben született nevén Pelágia, aki később Margarita néven híresül el az adott időszakban. Született tehetség, aki több pusztán egy színésznőnél, ő egy showgirl, aki nemcsak játszik, de énekel és táncol is. Sok férfi szívet vonz magához, válogathat a felső körökből is. Tettei nagyban befolyásolják az akkori társadalmat, beleértve a szent férfiak körét is. Később mégis megváltásért könyörög, aki megkeresztelkedése által „lemossa” magáról Margarita bűneit és ismét született nevét viselheti. Ám a világ nem huny szemet egy vétkezővel szemben sem, így egy cselre kényszerül, amely elhozza számára a békét és végül neve fennmarad az idők korain át.

A modern filológia nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a történeti Bűnbánatnak, hiszen olyan, mint egy jól felépített legenda, amely nagy szavakkal körül írva igen kegyes, mégsem megfogó e tekintetben.

A könyv szerint 1956-ból Gaby Morlay, egy francia származású színésznő jegyzi le életrajzát, amelyben az egykori díva, a színházi emberek védőszentjével azonosítja. És részben igaz is eme állítás,  hiszen Pelágiához legtöbbször  - ahogy Mária Magdolnához is – a bűnbánatot gyakorló prostituáltak imádkoznak. Neve hol feltűnik, hol letűnik a századok váltakozásával, mégis egy igazi ékessége volt az ókor könnyed, színházi világának.

SZU HSZIAO-HSZIAO

Kép: NiKy m.i.

A yijik, […] kiváló előadóművészek; nemcsak az erotikus játékokban, de az éneklésben, a zenében, a társalgás művészetében is jártasak, akár a görök hetérák. És éppúgy, ahogy Athénban, a tarifáik sem voltak mindenki által megfizethetőek. A kevésbé jómódúakat és a katonákat alacsony árfekvésű bordélyházak szolgálták ki, mészárszékek, ahol a háborús fogolynőket szexuális rabszolgaként kegyetlenül kizsákmányoltak.(sic!)”

Ha a keleti világot vesszük górcső alá, akkor máris eszünkbe juthat a gésák világa. Ebben a társadalmi formában közkedveltek voltak azon művelt nők, akik szórakoztatási és művészeti szinten kimagaslóan képzettek voltak. A magasabb körökben mozgó férfiak társaságában elengedhetetlen, státusz szimbólumként is szolgáló „dísz elemként” is jelen voltak, amit bizony igen busás fizetséget igényelt. A másik hasonló társadalom, ámbár kutúrális gazdagságával és történelmével teljesen eltérő világú Kína volt, ahol a yitik néven „szolgálták” a nemesi réteget. Természetesen igen kevés olyan leány akadt, aki elmondhatta magáról, hogy vagyona felér egy férfiéval, ráadásul szabadon rendelkezhetett felette.

Szu Hsziao Hsziao egyike volt azon keveseknek, aki porcelán bőrével, kerek arcával, vékony derekával és dús keblével sok szívet dobogtatott meg. Szu 472-ben született Csientangban, egy jómódú kézműves család gyermekeként. Hamar kitűnt intelligenciája és művészetek iránti fogékonyságával, amely büszkévé tették szüleit és pénzt nem sajnálva támogatták a leányt. Bár abban az időben nem ez volt a legszerencsésebb döntés, mégis kiváló tanárok tanították a leányt, így gazdagítva kiapadhatatlan tudásszomját. Sajnos a halál korán elragadta a két felmenőt, így az árvaságra jutó lánynak önmagáról kellett gondoskodnia. Tizenöt évesen kénytelen volt eltartania magát, így nem maradt más választása, mint a legősibb mesterséghez nyúlnia, amely az akkori nincstelen és jövedelem nélküli fehérnépnek jutott osztályrészül. Az akkori társadalmi életet a patriarchális szemlélet határozta meg, amely tekintetében a nők alacsonyabbrendűnek számítottak, ezért engedelmességre és hallgatásra kényszerítették őket. A taoista felfogás béklyózta meg a szexuális életet, miszerint a nők hordozták magukban a Jin, tehát nőiesség erejét és a férfiak az ellentétes Jang-ot. A férfiak szexuális ereje nem a vágyuk kielégítését szolgálták elsődlegesen, hanem az önmegtartóztatással eljuttatni a választottjukat a gyönyörig. Ezzel a nézettel azt gondolhatnánk, hogy a szexualitás felemelő volt ebben a korszakban, de ahogy nem minden fehér, úgy a tematikának is megvoltak a maga árnyoldalai természetesen.

Szu karrierje hamar felfelé ívelt, mivel különleges külseje és költői vénája lenyűgözte a klienseket. Természetesen a szerelem is beköszöntött az életébe, amely végül megváltoztatta az egész jövőjét. Hogy pozitív befejezést élt –e meg? Nos, csak annyit írhatok, hogy a szerelem áldozatokkal jár, és kinek mi jut végezetül csak az élet a megmondhatója. 

VERONICA FRANCO

Kép: NiKy m.i.

„A ragyogás egy kurtizán elsődleges védjegye […]”

Nos, talán Veronica Franco neve nem is lesz ismeretlen a legtöbbünk számára, elvégre számos filmet készítettek az életéből. A Franco család egy ősi velencei alapító felmenőkkel rendelkező nemesi család, akik hosszú évekre visszamenőleg magas pozíciókban tevékenykedtek. Felmerülhet a kérdés, hogy lehetséges, hogy egy ennyire jómódú család leszármazottja igen fiatalon szerepel az előkelő társaságnak fenntartott kurtizánok listáján, ráadásul maga az édesanya a közvetítő szerepét betöltő személy. Erről bizony nem először olvashatunk, miszerint a férfi oldal korai elhalálozásával a hölgyek kénytelenek megélhetési forrás után nézni. Így esett, hogy Veronica az egyik legkedveltebb kurtizánok körébe csöppen és tört a lista legtetejére.

Róla részletesebben már nem szeretnék mesélni, hiszen élete a többi „sorstársával” egyetemben egy izgalmas olvasmányt ígér, csak kézben kell vennetek a könyvet!

Sajátos meglátásom szerint nagyon olvasmányos a kötet, ámbár azt el kell ismernem, hogy a részletgazdag – sok információval ellátott életutak cseppet nehezíthetik a haladást, ettől függetlenül, aki szereti a történelemet, szívesen fog elmerülni a magyarázatok soraiban.

Számomra nagyon szórakoztató és tanulságos is volt egyaránt. Minden életúton találtam bölcseletet, amelyektől többnek és talán némiképpen szegényebbek éreztem magam. Ez a kettősség elérte célját és sok-sok kutatómunkát áldoztam a széleskörűbb megértés okán, de minél jobban elmerültem egy-egy személy életét tekintve, annál szomorúbbá is váltam. Ezek a nők megmutatták, hogy egy lehetetlen időszakban is felemelkedhetünk az adott elvárások szorítása alól és nem kell készpénznek venni a körülményeket. Ugyanakkor legyen szó bármely korról és társadalmi szemléletről, egy nő csak akkor érvényesülhet, ha helyén van az esze, bátran tekint a világba és tudását kamatoztatja. A tanulás sok energiát követel, de egy olyan kulcs az élethez, amely sok zárat nyithat meg. Kinek az ősi mesterség jut, kinek más eszközök állnak rendelkezésre, mégis ítélet nélkül elismerem és csodálom életüket, merészségüket.

Ajánlom a könyvet nemtől függetlenül, mert bár elsődleges válogatott kurtizánok életébe enged bepillantást, mégis elgondolkodtató és széles történelmi időkből merítkező  egyaránt. A történelmi kitekintések pedig könnyebbé teszik a megértést a társadalmi elvárások tekintetében. És ne feledjétek: „[…] csak akkor válik valaki felnőtté, amikor rájön, hogy semmit sem ér a pénz, ha nem lehet örömmé változtatni.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Corvina Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Bauer Barbara - A szív szabadságharcosai

 

„A lelked mélyén, a szíved ölelésében, a gondolataid örvényében lehetsz igazán önmagad. Ott vagy a legszabadabb!”

A magyar történelem korábbi korszakaiban játszódó kötetek valahogy ritkábban kerülnek kezeim közé, ami ugyan nem meglepő, mégis érzem ennek hátrányát is. Kimondottan szeretem a történelmet, és hazánk tekintetében is érdeklődést mutatok, ez mégis igen elenyésző számban mutatkozik meg olvasmányaim listájának tekintetében. A mostani könyvet is egy szeretett barátom közös olvasás igénye miatt vásároltam meg és végül olvastam el, amit ezúttal itt is köszönök, hiszen ellenérzéseimtől függetlenül meglepően kellemesen csalódtam. Az ő kritikáját ezen a linken érhetitek el!

Bauer Barbara számos regényt írt már, amelyek többnyire izgalmas idősíkokon át vezetik az olvasót. A karakterek színesek és fejlődésre képesek, mégis megmaradnak az esendőség keretein belül. Saját olvasásom vonatkozásában először 2021-ben vettem kézbe A fényfestő, majd ugyan ebben az év második felében a Kétszáz éves szerelem és a Most élsz című regényeit, amelyek őszintén szólva bár lekötöttek, mégsem tudták meghódítani a szívemet. Ezért is ódzkodtam ettől a kiadványtól, amely a borítóját tekintve gyönyörű, mégis nehezen vettem rá magam az olvasásra.

A szív szabadságharcosai 2022 egyik újdonságaként jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásának köszönhetően.

A regény egyszerre szól egy fiatal lány felnőtté válásáról és az 1848-49-es szabadságharcról. Lili a korát meghazudtolva lázad sorsa ellen, amely az akkori társadalmi elvárások nyomása miatt „béklyóba” kényszerítené. Zabolátlan természete, magas intelligenciája egy olyan különleges fénye a kornak, amelyet a lángok okozta füst sem tompíthat. A forradalom felfokozódott hangulata arra készteti, hogy visszatérjen családja körébe és megtapasztalja a felnőtt élettel járó keserédes valóságot. Az első szerelem is betoppan életébe, Bálint személyében, aki kötöttségei ellenére képtelen elleállni a szíve suttogásának. Eközben az események egyre sokasodnak és Lili úgy érzi, hogy tennie kell valamit hazájáért és az asszonyok sorsáért is, hiszen egy elnyomó társadalomban a nők szava elszáll a széllel. Vajon milyen sors vár egy szabadszellemű leányra és hova vezet egy elfojtó közeg kalitkája?

„– […] Lili, a magyar nemzet csak úgy menthető meg, ha az anyanyelvén szólhat. Ha kimond egy magyar szót, a kezét nyújtotta ki, és csak az nyúl érte, aki érti. Erre az összefogásra van szükség, a kezekre, a hangokra, arra az ezeréves múltra, amit csak mi értünk. Olyan természetes ösztön ez, mint az élni akarás. Ha nem így lenne, már rég elveszítettük volna.”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva nagyon meglepődtem, hogy mennyire magával visz a lendület, hiszen a történet az első oldaltól kezdve lekötötte a figyelmemet és még azt is elérte, hogy részben izguljak.

Karakterek tekintetében Lilivel nagyon szerettem eggyé válni, az ő gondolatain és cselekedetein keresztül értettem meg, hogy a szabadság mindenek felett áll, és ahogy a nők sorsa változik, úgy enyhült bennem is a szorítás érzése. Elhittem, hogy elég egy lázadó lélek ahhoz, hogy egy egész nemzet nézőpontja megváltozzon és ezt nagyon szerettem.

Bálint személyét már kevésbé tudtam befogadni, hiába próbáltam vagy erőlködtem. Bár nézetei némiképpen megértésre találtak bennem, mindez azonban ahhoz igen elenyészőnek bizonyult, hogy pozitívabb szemlélettel tekinthessek reá.

Kép: NiKy m.i.

„Szerettem egyedül lenni, ennek ellenére sosem voltam magányos. Az egyedüllét mindig önmagamhoz vezetett, mintha csak máskor nem hallhatnám a belső hangokat.”

Események tekintetében viszont azt kaptam, amit vártam, egy rendkívül pörgős, mégis sok részletre kitekintő regényt. Szerettem olvasni a forradalomról és legfőképpen főhősnőnk küzdelmeiről, hiszen aki cselekszik, változást hoz egy jobb élet reményében. A jövő ugyan képlékeny, de csak a bátor szív hozhat enyhülést a vérző lelkek számára.

„Az élethez bátorság kell!”

Talán ezek után mégis meglepő lesz, hogy ha azt írom, bár szórakoztató célzattal vettem kézbe, mégis inkább a történelmi események kötöttek le, sem mint a szerelmi részek. Nincs bajom a romantikával, de nem vagyok egy hullámhosszon a szerző stílusával, sajnos ezt már biztosan kijelenthetem ennyi kötettel a hátam mögött. Természetesen, mivel nem adom fel egykönnyen, ezért még fogok olvasni az írónőtől, mert ugyanakkor el kell ismernem, hogy kedvemet lelem minőségi karakter ábrázolásában, érdekes témaválasztásaiban és gördülékeny írástechnikájában. Remélem, hogy egyszer majd egy olyan regényét vehetem kézbe, amely szerelem lesz az első oldaltól az utolsóig.

Összességében érdekes olvasmánynak gondolom, de az utolsó ötven oldal érzelmi kibontakozása nem az én lelkemnek íródott. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy kézbe vettem.

Ajánlom a könyvet a romantika kedvelőinek, ámbár azon olvasók is megtalálhatják számításaikat benne, akik inkább a történelmi kitekintésekre kíváncsiak. És egy nagy bölcsesség: „Az igazság mindig kiderül. Minden hazugság, álarc és függöny mögött ott van a valóság, és előbb-utóbb mögé látunk. Ahogy változunk és körülöttünk minden változik, átrendeződik és ami takarásban volt, az egyszer csak a fényre kerül.”

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Jaffa Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy