Vibók Ildi - A szuperlétra

 

„Mi az, hogy átlagolódnak?

Ha valami igencsak nagyból meg valami egészen apróból egy közepes lesz, az az átlag. Szóval ha például Hamupipőke beleszeret Óriáslábba, nem kell attól rettegnie, hogy a születendő kislányuk lábmérete túlmegy minden határon. Üvegcipőt ugyan nem fog tudni hordani, de a lába nem lesz sem túl kicsi, sem túl nagy. A régi tudósok még nevet is adtak az elméletüknek, ez lett a keveredő öröklődés.”

Számomra nincs nagyobb öröm, amikor egy olyan könyvet veszek kézbe, ami a természettudományok egyik ágazatával foglalkozik érthető köznyelven. Ugyanis úgy hiszem, hogy sokkalta több embert érdekel például a saját teste és annak működése, csak sajnos kevesebb olyan alkotás lát napvilágot, amely jól érthetően és nem a szaknyelv zsargonján szemlélteti ezt olvasójával. A mostani értékelésem egy olyan mesekönyvről szól, amely jól összefoglalja a biológia azon ágazatát, amely a DNS-ről, öröklődésről és a genetikáról szól.

Vibók Ildi igazán testhezálló történetet álmodott meg olvasóinak, hiszen a szerző egyik szakismeretét állította a másik szolgálatába, tehát a mikrobiológus tudása nagyon jó alap volt ehhez a mesekötethez. A kötet számos érdekessége mellett, egy érthető és több oldalról vizsgálódó mesében adja át a tudást kis olvasóinak. Emellett Mayer Tamás rendkívül impozáns illusztrációi igazán kellemes és tanulságos szórakozást nyújthatnak.

Vibók Ildi - A szuperlétra avagy Mire jó a DNS? című mesekönyve 2021 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. Ez a történet az Emma és a… sorozat második része, amelyben egy „királylány” világszépe szeretne lenni, de sajnos nem felel meg a kritériumoknak. Emma egy csupaszív, kíváncsi leány, aki nagy rajongója a hercegnőknek. Ezért amikor megtudja, hogy aranyhaj és porcelán bőr szükségeltetik eme titulus eléréséhez, elhatározza, hogy már pedig ő is azzá válik. Édesanyja sajnos nem tud ebben megfelelő segítséget nyújtani, de sebaj, hiszen Doki majd megmenti. Vajon sikerült –e Emma vágyát teljesíteni? És mi köze van mindehhez a DNS-nek?

Aki már régebb óta követi a blogot valószínűleg már sejti, hogy számomra az ilyen mesekönyvek a szívem csücskei és nem is téved nagyot. Valóban már az első sorától elbűvölt és nem is eresztett az utolsó mondat végéig. Nagyon szerettem Emma bőrébe bújni és együtt kérdezni és felszívni mind azt a sok információt, amelyet éppen aktuális segítőnktől kaptunk.

„- A tulajdonságok apró részecskék segítségével vándorolnak át a szülőkből a gyerkőcökbe. Egyes tulajdonságok folyton látszódnak, mások meg rejtőzködnek, de néha azért előbukkanhatnak. Ha nem nyomja el az erősebb. (…) A részecskékkel történő öröklődés elmélete.”

A mese rendkívül részletes, de semmiképpen sem fullasztó, így a fiatal olvasók könnyedén befogadhatják az ismereteket.

A mese elsődleges erőssége, hogy játszva tanítja a gyerekeket és ebben a könnyedségben nem is lehet elfáradni, nem igaz?

„ Amúgy a tulajdonságot örökítő részecskék a GÉN-ek. És általában ugyanarra a tulajdonságra kettő van egyszerre bennünk: egy az apánktól, egy meg az anyánktól. Ők az ALLÉLOK, AZAZ EGY GÉN VÁLTOZATAI.”

Összességében egy nagyon érdekes és rendkívül részletgazdag mesét olvashattam, és mivel számomra a sorozat első része kimaradt, így most már biztos vagyok benne, hogy be fogom szerezni és el fogom olvasni.

Ajánlom a könyvet kortól és nemtől függetlenül, hiszen minden korosztálynak érdemes olvasni a genetika és öröklődés fantasztikus világáról. És ne feledjétek, a tudás hatalom. Minél szélesebb tematikában olvastok, személyiségileg annál többek vagytok.

Amennyiben elmerülnél ebben a csodálatos világban, megteheted, ha a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy