Balássy Fanni - Hol is kezdjem

 

„Azt akarom, hogy a lehető legjobb verziója

legyél önmagadnak.” Greta Gerwig

Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem, amikor egy új íróval ismerkedhetem meg. Minden alkotónak van egy bizonyos varázsa, ami vagy hat az adott olvasóra vagy nem, de az biztos, hogy két lélek találkozásánál nincs nagyobb mágia.

Balássy Fanni: Hol is kezdjem kötetét egy számomra fontos lista miatt vettem meg és első ránézésre tudományos könyvnek tűnt, de szerencsére nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat.

A borító számomra nagyon megkapó, mert tulajdonképpen minden rajta van, ami ebben a regényben egyedi és szórakoztató. A színválasztás is fantasztikus, hiszen a sárga nemcsak figyelemfelkeltő, hanem vidámságot is tükröző.

A történet egy fiatal lány szemszögéből mutatja be a középiskola első évét. A leányka csetlései és botlásai sok vidám pillanatot okoznak, melynek következtében rendkívül sokrétegűvé válik a történet.

Sokan véltek hasonlóságokat felfedezni Leiner Laura SZJG sorozata kapcsán, amit én is némiképpen érzékeltem, ugyanakkor bátran állítom, hogy köze sincs hozzá. Szerintem attól jó egy történet, hogy olyan olvasót is megfog, akinek nem zsánere ez a téma. És általam ez visszacsatolásként hatott, mert míg Laura könyvsorozatát ki nem állhatom, addig Fanni könyve üdítően hatott rám.

Hősnőnk nem a legszebb, nem a legokosabb, de kreatív, leleményes, bátor és rendkívül egyedi. Imádtam olvasni a probléma megoldásait, a világról alkotott gondolatait és legfőképpen a nagy Ő iránt érzett lelkes ábrándozásait. Legjobb barátnője, Bori is hozott némi színt az amúgy sem unalmas történetbe. Rendkívül odaadó és sokszínű természetével egy igazi színfoltja a történetnek. A szülők viselkedése fantasztikus, de a legkedvencebb karakterem a Nagymama.

A regény sok fontos témát ölel fel, ilyen például az elvált szülők esete, a veszteség feldolgozása stb. Nagyon izgalmas és rendkívül egyedi olvasási élményben volt részem, amit ezzel az idézettel is szeretnék alátámasztani. Figyeljétek csak!

„(…) egy regényben azt olvastam egyszer, hogy szerelmesnek lenni olyan, mintha ezer pillangó repdesne a gyomrunkban. Aki nyelt már le káposztáslepkét biciklizés közben, az nem lát ebben semmi romantikát.”

Összességében úgy gondolom, hogy ez a kötet felveszi a versenyt bármelyik idei ifjúsági kötettel és én már tudom, hogy ha szomorú vagyok, csak kézbe kell vegyem és minden rendben lesz.

Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert mindenkinek okozhat pár felhőtlen órát. De, ha lehet ne közlekedési eszközön olvassátok!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Czikora Ildikó - Ha majd nem leszek…

 

„Mert aki szeret,

nem feled soha,

ez áll a sírokon,

ezt vallják oly sokan.”

Az élet útjai kifürkészhetetlenek tartja a mondás és én magam is ezt vallom, hiszen ezt a könyvet többször is láttam különböző fórumokon, sőt egyszer meg is akartam rendelni, de aztán valamiért elmaradt. És most a Mogul Kiadó jóvoltából mégis olvashattam, amit itt is szeretnék megköszönni! Nektek hála egy hatalmas „utat” tettem meg a szerzővel kézen fogva és bár most már csak magam vagyok a gondolataimmal, sokat kaptam. Köszönöm!

 Czikora Ildikó - Ha majd nem leszek… című verseskötete egy gyászmunka egy éves időszakát öleli fel. Az alkotó kapcsolata édesanyjával a szereteten és őszinteségen alapszik, mely a gyász különböző szakaszaiban is jól érezhető. A versek rendkívül nyersek, nem feltétlen a rímek gazdagsága jellemzik, mégis olyan nagy erejük van, hogy olvasás közben többször félre kellett, hogy tegyem a kötetet, mert bizony kibuggyant az a bizonyos könnycsepp. Minden versben egy élettel teli személy elevenedett meg szemeim előtt. Ez az asszony nagyon kedves, szorgalmas és nyitott lélek volt, akit sokan szerettek és védelmeztek. Mégis a sorsa és élete nem volt mentes a megpróbáltatásoktól és fájdalmaktól, mégsem engedte, hogy ez befolyásolja a mindennapjait. Szeretteit mindig maga elé helyezte és legjobb tudással és odaadással egyengette életüket. Tanácsai és meglátásai még számomra is kiemelkedőek, amit a könyvből egy vers részlettel szeretnék megmutatni nektek. Figyeljétek csak!

„Jó anya ismeri

gyermekének lelkét:

jó tulajdonságát,

s mi okozza „vesztét”.

Gyakran mondta nekem:

az energia véges…,

„takarékos” legyél,

de munkaigényes.

Sok mindent megteszel,

de az a nagyobb munka,

hogy értékeljenek ám,

jó szót is megadva!

Ne evidensnek vegyék,

mit te értük teszel,

vívd ki „tekintélyed”,

és sikeres leszel!

Tanulj szelektálni,

mi fontos és mi nem,

örök igazság ez,

akármit is hiszel!

Fontos felismerni,

ne csak adni tudjál,

egyensúly meglegyen:

elfogadás útján.

Így lehet ugyanis

kihasználni tetted,

visszaélni benned

a nagy igyekezettel!

"Minél több az adás,

annál több marad ránk"

– igazi nagy mondás,

de a mérték tudás!

Határt húzni nehéz,

mégis tanulható,

remélem fog rajtad

az anyai szó!

Olyan sokan szeretnek

más hátán felmászni,

csak úgy ne pazarold

kreatív tudásod!

Jószívűség nem lehet

visszaélés tárgya,

mindennek középút

az alfa-omegája!”

Remélem Ti is érzitek ennek a pár versszaknak az erejét és értitek miért is emeltem ki!

A gyász egy komoly esemény mindenki életében és sajnos sokan mégis elfojtják. A szeretet személy elvesztése természetes folyamat, hiszen mindenkinek eljön majd a maga múlandó órája, de akik itt maradnak, egy mély fájdalommal kell szembenézniük és az elengedés öt szakaszán is végig kell sétálniuk. Ezen részek az első évben a legnehezebbek és legintenzívebbek, mivel akkor töltjük el először „egyedül” ezt az időszakot. Minden perc és minden óra hatalmas űrt hagy maga után, de a hiányt csak akkor tudjuk kicsit tompítani, ha teret adunk érzelmeinknek és őszintén vállaljuk feltörő fájdalmunkat. Úgy éreztem a szerző megfogta a kezem a kötet elején és szeretettel végig vezetett ezen a szakaszon. Hiszen én is gyászoltam nem egyszer, de ennyire mély érzelmekkel, ilyen sok gyönyörű gondolattal még nem találkoztam. Nézzétek csak!

„Hópihe száll, benne élsz Te,

jég, ha olvad, melegíted.

Esőcseppet megtisztítod,

zúgó szelet csillapítod.

Nap, ha kisüt, Te mosolyod,

eső esik, megszárítod.

Köd kitisztul, Te segíted:

ilyen volt az egész lényed.”

Az alkotó édesanyja különleges és kifinomult érzékkel rendelkezett. Rendkívül kreatív volt élete folyamán, melyről több fotó is tanúskodik. Ezen képeket sokáig nézegettem, mert ha valaki, én igazán tudom értékelni az ilyen szépségeket és elfogott egy kis szomorúság is, mert hirtelen úgy éreztem, hogy  meg szerettem volna ismerni és sok kérdést feltenni a számára.

A szerző írástechnikája számomra kiemelkedő volt, mert elhitette velem, hogy létezik ilyen gyönyörű kapcsolat, és bár én ezt nem tudom átérezni, még számomra is megadta a szeretet és meghittség érzését. Aki pedig az én lelkemet felmelegíti, az csak is különleges lehet.

És végezetül egy vers részlettel szeretném megmutatni, hogy milyen kiemelkedő is volt ez az édesanya, hiszen ez volt a kedvenc versének egy darabkája! Kérlek, olvassátok figyelmesen!

„A holnapoddal nő az élet,

A tegnappal megint apad,

De mégis mindig csak a mád az,

Amely neked jutalmat ad.

Mihelyt egy ember innen elmegy,

Nyomában más jön hirtelen,

Úgy mint a nap, ha itt lenyugszik,

Legott fel is kel más helyen.”

Összességében elmondhatom, hogy új kedvencre leltem mind a kötet tekintetében, mind pedig a szerző személyében.

Ajánlom mindenkinek, mert hiszem, hogy a veszteség érzésétől senki sem mentesül és egy másik szenvedő lélek gyászmunkája folyamán, az olvasó is békére lelhet. És ne feledjétek, ha még él az édesanyátok szeressétek az év minden napján, mert nélküle szürke lesz majd minden egyes nap!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Könyvmogul oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Orson Scott Card – Végjáték

 

Pár éve láttam a filmet, ami valamiért megfogott. Na, nem a szerepkiosztás végett, de érdekesnek és izgalmasnak találtam. Igaz, olyan befejezetlennek tűnt a történet. Aztán utána olvastam, és akkor derült ki, hogy ez egy könyvből készült adaptáció, szóval, látszott egy halvány remény, hogy lesz folytatása. De sajnos nem mindenkinek tetszett, sőt az emberek nagy részének negatív véleménye volt róla. Így, sajnos el is vetették az ötletet a következő rész forgatására. De úgy voltam vele, hogyha a film ennyire lekötött, hogy még utána is olvastam, akkor a könyveket mindenképp be kell szereznem. Túl hosszú időbe telt, míg ezt a vágyamat teljesíthettem, de pár hónapja végül rászántam magam, és megrendeltem mind a négy kötetet.

Többfajta borító közül választhattam, de nekem az Unio Mystica kiadó 2018-as kiadása tetszett végül. Nem, nem azért, mert filmes borító, hiszen alapjáraton nem kedvelem az ilyen típusú külső képeket, mert abból számomra úgy tűnik, mintha a borítókészítőkből kiveszett volna kreativitás. Pedig lehet, csak egyszerű marketing fogás. Ki tudja! A lényeg, hogy az összes borító közül ez fogott meg, erre mondtam azt, hogy jó ránézni, és nem mellesleg igazán jól passzol a történethez is.

A regény főszereplője Ender, ő a harmadik gyermek egy olyan társadalomban, ahol ez csak a kormány engedélyével lehetséges. Emellett Ő egy zseni. Valahol itt kezdődik a könyv. A cselekmény eleje Ender családját, és a világot mutatja be. Innen indulunk el a főszereplővel együtt azon a rögös úton, ahol a végén minden happy end. Vagy mégsem?

A világot nem olyan rég megtámadta egy másik faj, amit sikerült legyőzni, de tartva a következő támadástól, a kormány megelőző csapást szeretne rájuk mérni. Az egész társadalom ennek fényében rendezkedik be, és szinte mindenüket ennek vetik alá, ide értve a gyermekeket is. A legtehetségesebb ifjúk felvételt nyernek a hadiiskolába, ahol a következő háborúra készítik fel őket. És ekkor már a történet felénél tartunk, ahol Ender kiemelkedik a többiektől, és igen gyorsan a ranglétra tetején találja magát. A könyv nem is igazán a cselekménye miatt izgalmas – bár, egy percet sem unatkoztam -, hanem amiatt, ahogy a szerző bemutatja a világot, illetve azt, hogy Ender, hogyan birkózik meg olyan testi, lelki követelményekkel, melyektől még egy felnőtt is könnyen depresszióba eshetne. Igazán érdekes volt a főszereplő lelki, érzelmi fejlődéséről olvasni. Számomra teljesen hiteles volt, mert nemcsak azt láttam, ahogy a főhős egyre előrébb ér a célja felé, hanem azt is, amikor úgy érzi, neki ez sok, ki akar szállni, vagy épp felteszi magának a kérdést, hogy tényleg ezt akarja-e.

A könyvben sok érdekes karakterrel találkozhatunk, ki Ender oldalán, ki az „ellenség” szerepét játszva. Például ott vannak a testvérei, Peter és Val. Két testvér, akik az érem két oldalát testesítik meg, mégis valahol egyformák. Az is igaz, hogy Petertől a nem létező szőr felállt a hátamon, de a végén valamilyen szinten, de mégiscsak tudtam vele azonosulni.

Ender több barátot is szerez, és bár egy kicsit klisés, de van olyan „ellensége”, akivel később jóban lesz. Azért tettem mindvégig az ellenség szót idézőjelbe, mert az egész cselekmény arról szól, hogyan készülnek fel az idegen faj megtámadására. Ők az igazi ellenfelek.

Nekem nagyon tetszettek a karakterek jellemfejlődései, mert nemcsak bábuk voltak az író kezében, hanem érző, létező emberek, akikről elhittem, hogy ők léteznek. Mindannyiukban ott van a jó és a rossz is egyaránt.

Összeségében azt tudom mondani, hogy szinte ez az első sci-fi olvasmányom, és hiába láttam előtte a filmet, tudtam miről szól a történet, mégis féltem tőle egy picit. Ennek ellenére azt tudom mondani, nem bántam meg, hogy a kezembe vettem a könyvet. Egy apró negatívumot tudnék megemlíteni, az pedig, hogy nekem egy picit túl sok volt a kiképzős rész csata utánzatainak leírása. Ettől függetlenül érdeklődve várom a folytatást.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Unio Mystica Könyvkiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet. 

Írta: Emilly Palton

Borítóleleplezés: Alexander B. Hackman - Az utolsó huszonhét – Fedőneve: „Die Katze”

 

Már nagyban megkezdtük a 2021-es évet, lassan vége a komor, hideg időnek és nyakunkon a tavasz, ami azt jelenti, hogy vége a „bekuckózós” időszaknak. De szerencsére a kellemes idő nemcsak a kedvet deríti fel, hanem remek könyvek megjelenését is ígéri. Most egy izgalmas borítóleleplezéssel készültünk nektek a Mogul Kiadó jóvoltából! Az izgalmas és humoros történetek kedvelői és a disztópia szerelmesei egyaránt örülhetnek, hiszen egy olyan könyvnek a borítójáról rántjuk most le a leplet, ami egyszerre egy könnyed, vicces, kalandregény, és egy megrázó, mély gondolatokra késztető alkotás! Nem másról van szó, mint Alexander B. Hackman első megjelenő könyvéről, ami Az utolsó huszonhét – Fedőneve: „Die Katze” címet kapta és egy kiemelkedő trilógia első kötete.

A borító

A fülszöveg

Mit ​tennél Te, ha adnék Neked egy bankkártyát, amin egy végtelen nagyságú pénzösszeg van, de azt is megsúgnám, hogy 27 nap múlva az egész civilizációnk összeomlik? Igen. Az egész. Biztosan lesznek túlélők, és te benne lehetsz, ha most okosan fogsz neki a dolgoknak. Szóval mit tennél most?

Eldöntheted, hogy teszel-e valamit… Elkezdhetsz gondolkodni egy stratégián.

Rendben, de mire teszed le a voksod? A világtól elzárt high-tech búvóhely vagy a puritán csatornarendszer lesz a nyerő? Esetleg ideje előkapni a világháborúból visszamaradt alig használt bunkert? Vagy francba az egésszel, csak elszórod a pénzt, mert úgysem fog történni semmi? De mi van, ha mégis?

Eljött az idő elgondolkodni azon, amire még soha nem gondoltál.

Felkészülni arra, amire soha nem akartál.

És elképzelni, ami elképzelhetetlen.

Egy történet Alexander B. Hackman tollából, aki furcsa módon nincs oda a kipusztulás gondolatáért, de azért csak összehozott egy veszett jó apokalipszis trilógiát.

A visszaszámlálás elkezdődött, a napok rohamléptekben peregnek. Huszonhét napod van. Vagy nincs…

Az író

Mikor egy új alkotóval ismerkedünk elfog az izgalom határtalan érzése, hogy vajon ki lehet és mit álmodott meg számunkra! Ez most sincsen másképpen, hiszen Alexander B. Hackman nevét eddig a homály fedte, de most Az utolsó huszonhét – Fedőneve: „Die Katze” című regényével a figyelem középpontjába került. Remélem ti is kedvet kaptatok egy kis nyomozáshoz, amit a következő oldalakon meg is tehettek. Hiszen az alkotót eléritek a Facebook írói oldalán, Instán, sőt a szerzői weboldalán is! Követésre fel!

Remélem csatlakoztok hozzánk és Ti is előrendelitek ezt az igazán izgalmasnak ígérkező könyvet a Könyvmogul oldalán!

Mert ne feledjétek minden történet csak akkor ér igazán valamit, ha kézbe veszitek! Visszaszámlálás indul: 27....26...25...

Írta: NiKy

Háy János - Ne haragudj, véletlen volt

 

„Feltámad a szél,  feltámad a tenger, de nem támad fel egyetlenegy ember sem.”

Háy János: Ne haragudj, véletlen volt című alkotása első, ismerkedő olvasásom volt az írótól. Természetesen nem először hallottam az alkotó nevét, de eddig nem volt szerencsém egyik művéhez sem. Ezt a kötetet tavaly szereztem be, mivel megtetszett a borító és a könyv címét is elég különlegesnek találtam.

A fülszöveg azzal kecsegtet, hogy egy naplót fogok olvasni, melyet a koronavírus első hullámakor írt az alkotó. Összesen 232 oldal a kötet terjedelme, de nem csak tematikáját tekintve nehéz olvasmány. A több alcímre szedett részek teljesen eltérő történeteket és változó időszakokat mutatnak be. Az egyik részben a jelenről ír, a következőben a múltról, aztán személyes élményekről, majd idegen emberekről. Összesen három közös pont van a szövegek között. Az első, hogy társadalomkritika valamennyi írás, melyet jelen és múlt váltakozásával mutat be az író. A második, hogy hazánkat járja körbe és a magyar nép szokásait, társadalmi szerkezetét és morálját, politikai és kulturális nézeteit teszi mérlegre. A harmadik pont pedig, hogy egy könyvbe rendezte őket.

Karatén napló? Lehet így is nevezni, bár úgy gondolom, hogy nem egészen úgy csapódik le az olvasóban, ahogy valószínű az író szerette volna.

Hiszen mi is tulajdonképpen a naplózás?

Számos fogalmazást lehet róla találni a neten, de igazság szerint mindenkinek mást jelent. Sokan minden olyan kis piszkos vagy féltett titkukat leírják, amiket nem mernek, vagy nem akarnak felvállalni. Mások, barátok és bizalmasok híján mesélik el a napi történéseket. Naplót vezet az, ki kutatómunkájának részleteit írja le, és szintén naplózás, ha gyógyulásra használják az írást.

Az író valahol az utolsó kettő között mozoghatott írás közben. Sok gyermekkori emlékről olvashattam és számos értékes kritikát véltem felfedezni. Ugyanakkor nem tagadom többször untam magam, mert felesleges sorok váltották egymást. Olyan gondolatok, melyek csak az írónak jelentenek valamit, egy külső szemlélő számára sosem lesz teljesen egyértelmű, hogy azon mondatok miért így és miért akkor kerültek a papírra.

Számomra viszont két gondolatot hozott felszínre.

Kedves Naplóm!

2021.02.14. 05.47 perc van, amikor ezeket a sorokat fogalmazom. Úgy érzem, hogy megőrülök. Elegem van a bezártságból, elegem van a szomorúságból, de legfőképpen azokból, akik ezt a második hullámot (is) a megélhetésükre akarják fordítani. Hogy miről is beszélek? Naplót írok, mert lehet nekem is szükségem van arra, hogy mások olvassanak, és talán ettől megnyugszom. Vagy mégsem? Ki tudja! De az biztos, hogy papírra vetni a gondolatainkat nagyon jó ötlet, sőt kiváló. Hogy ebből könyvet kellene írni? Nem gondolom, hogy helyén való…. Csak azt tudom, hogy unom az olyan alkotókat, akik zagyva gondolataikat egy aktuális kizsákmányoltható –ez esetben a vírus és korlátozások- tematikája alá erőszakolják, majd szépen becsomagolva a közönség elé tárják. Meg kell élni mindig, mindenkor ez tény. De nem mindegy hogyan és miképpen. Lehet, hogy túl szigorú vagyok, az is lehet tévedek, de egy biztos, amit most olvastam az nem napló és túl depresszív nekem.

A második gondolatom pedig az, hogy van, amit jobb az asztalfióknak adni és csak kicsit később jobban átgondolva kiadni.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon vegyes érzésekkel fejeztem be a könyvet. Valóban úgy gondolom, hogy nem kell mindent kiadni és főleg nem idegen embereknek a tudtára hozni. Viszont azt el kell ismernem, hogy ami a társadalomkritika terén le lett írva igaznak gondolom és pont ezért biztos vagyok benne, hogy még fogok olvasni az írótól. Az írástechnika kiváló, de a tartalom hagy némi kivetnivalót, legalábbis a számomra mindenképpen.

Ettől függetlenül, ha kíváncsi vagy az író könyvére, akkor olvasd el bártan, és ha van kedved oszd meg velem gondolataidat!

Amennyiben be szeretnéd szerezni a könyvet, az Európa Kiadó oldalán megteheted.

Írta: NiKy