2021. november 18., csütörtök

Tomcsik Nóra - A hercegnő és a sárkányok dala

 

„Mindenki lehet szerelmes.”



Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem a mesék világát. Nagy rajongója vagyok a különleges lények történeteinek, hiszen jómagam is sok ilyen témájú könyvet vettem már kézbe. Felnőttként azt gondolhatnám, hogy már kinőttem ebből, de az én belső gyermeki énem tapsikol örömében, mikor egy-egy ilye regény kerül a kezembe. A mostani történet ugyan kicsit másabb a megszokottnál, mégis az egyik legősibb és legkedvesebb mitológiai lényről is szól. A sárkány rajongásom nem csak a könyvek nyújtotta történetek miatt adott, ráadásul biztos forrásból merítkezve tudom, hogy több rájuk jellemző vonással rendelkezem magam is. Hogy ez mennyire előny már más kérdés, de ennek a meseregénynek biztos gyöngyszemei.

Tomcsik Nóra nevével nem először találkozom és kissé szokatlan is ez a témaválasztása, hiszen eddig inkább a történelmi fikció körében tevékenykedett. A változások kora című sorozatát nagyon szerettem, így kíváncsi voltam, hogy ebben a világban hogyan is állja meg a helyét.

A hercegnő és a sárkányok dala című regény 2021–ben immáron harmadszori újrakiadását ünnepelhette, amely jelen esetben a Mogul Kiadó gondozásában kapott új külsőt. A borítót szemlélve egy színes sziluett látható, amely teljes mértékben megegyezik a belső tartalommal és remek hangulatfokozó olvasás előtt. Pongrácz Edit illusztrációi és borítóterve nagyon kellemessé teszi az izgalmakban gazdag történetet.

Nézzük is, hogy jelen esetben mivel is találkozhat az olvasó:

Adott egy birodalom, ahol nem a szokványos uralkodói trendek a jellemzőek. Beleanord földjét négy égtáj szerint osztották fel, ahol ennek következtében négy uralkodó család őrzi népeik felett a békét. De létezik egy ötödik ház is, a Nagykirály, kinek létezése oly különös minden tekintetben.

Felix egy tolvajlány, akinek a mindennapi élete az életben maradás és élelemszerzés körül forog, míg egyik nap egy különleges zenére lesz figyelmes. Kíváncsiságának engedve megismerkedik Edmund a muzsikus apróddal, aki hű szolgálója a híres Sir Marcus lovagnak. Ez a történet elsődlegesen e három karakter körül forog. Szerelem, intrika, kaland, ármány és két legendás sárkány már elég lehet ahhoz, hogy egy remek szórakozásban legyen részünk. Hogy mi köze van ehhez a Nagykirálynak? És eme három hős, hogyan is csiszolódik össze? Nos, erről igazán nem írhatok, de természetesen megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

Saját élményem kicsit felemásra sikeredett, ugyanis bár valóban kalandokban gazdag lett ez az utazás, és a kötet tartalmazza azon jegyeket, amiktől igazán izgalmassá válna egy mese, mégis többnyire kívülről figyeltem az eseményeket.

„– Egész életemben nem tehettem semmit, mert csak egy utcagyerek voltam. Most nem tehetek semmit, mert kötnek a törvények és a hagyományok.”

Felix nem sokat fejlődött a történet folyamán, bár azt el kell ismernem, hogy a változás csírái szárba szökkentek, csak nem a számomra elfogadható irányba. Ráadásul nagyon bosszantott csalfa hűtlensége, amelyet néhány baráttal szemben tanúsított.

Edmund már sokkal élénkebb volt a számomra, nagyon szép jellemfejlődésnek lehettem a tanúja és kimondottan szerethető szereplővé érett.

„Jólestek neki az apród szavai, és az, hogy nem a piszkos tolvajt látja benne, hanem a lányt, aki a kopott ruhák alatt és a lelke mélyén valójában volt.”

Sir Marcus az elejétől fogva szívem csücske volt, hiszen pontosan tudtam, hogy ami kívül kemény, az belül még lehet lágy. Róla nagyon szívesen olvasnék egy másik mesét is, hiszen akadtak körülötte felgöngyölítésre váró elvarratlan szálak.

Az események egy perc nyugtot sem hagynak az olvasónak, ami számomra néhol túl gyors is volt és egyben némiképpen kidolgozatlanságot sejtetett.

„– Gondolj, amit akarsz! Sárkányok igenis léteznek!”

A sárkányokért pedig egy hatalmas nagy plusz pont jár, hiszen ilyen „cuki” teremtményeket nem találni mindenhol.

A kötet viszont egy minőségibb átnézést igényelt volna, hiszen több helyen elütésekkel és betűkihagyásokkal találkoztam, ez számomra élményrontó volt.

Ettől függetlenül összességében nem bántam, hogy kézbe vettem és a következő kötetét is el fogom olvasni a sorozatnak.

Ami az írónőt illeti, gördülékeny stílusával és remek mesélő képességével, még mindig azt sugallja számomra, hogy sokkal több is rejtőzik benne és hiszem, hogy más témakörben felhőtlenebb szórakozásban lesz részem általa.

Ajánlom a meseregényt kortól és nemtől függetlenül, hiszen a mesék szeretetét nem az határozza meg ki mennyi idős. A kortalan lélek számára ezen történetek egy csodálatos utazás elengedhetetlen kellékei.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul oldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése