"Az írott mese olyasmit ad a gyerekeknek (és felnőtteknek), amit a rajzfilm nem. Megdolgoztatja a fantáziát. A belső mozit. Mélyebbre megy és sokkal táplálóbb a léleknek." - Interjú Várfalvy Emőke írónővel

 

Sajnos igen ritka, hogy találok olyan alkotót, akinek csupán két könyvét olvasom, de már biztosan tudom, hogy többször vissza fogok térni hozzá. Nos, a mostani interjúalanyom: Várfalvy Emőke pont ebbe a kategóriába esik, ugyanis a Négy kerék Autóklinika sorozat első kötete nagy kedvencem és bár a második rész cseppet elmaradt az elsőtől, számomra még mindig kiemelkedő hangulatilag és történetileg is. Erről és más érdekességekről kérdeztem az írónőt! Kezdjünk is bele!

Kérlek, mutatkozz be pár szóban a kedves olvasóknak! Mit érdemes tudni rólad és a munkásságodról? Hogyan lett belőled meseíró?

Mindig meséltem, már egész kicsi koromban is. A babáimnak, a csoporttársaimnak az oviban, általános iskolában már komoly folytatásos sztorikat irtunk a barátnőimmel, amiket a szünetekben felolvastunk egymásnak.

Valahogy mindig érdekeltek az emberek, az, hogy ki mit érez, mi történik vele. Imádok beszélgetni, olvasni, eljátszani a gondolattal, mi lenne ha… A mostani munkám is valahol kötődik ehhez, rengeteget segít, hogy képes vagyok szinte bárki bőrébe belebújni. Bár jelenleg nem vagyok még főfoglalkozású író, remélem egyszer eljön az idő, hogy csak ezzel foglalkozom. 

Honnan van a mesék iránti szenvedélyed? Gyermekkorodban sok mesét hallottál a családban?

Sok mesekönyvünk volt, amik nagy része a nagyi könyvtárából átvándoroltak az én gyerekeim saját könyvtárába. Hosszú ideig voltam egyke, muszáj volt kitalálni, hogyan szórakoztathatom magam. Én még akkor voltam kisgyerek, amikor csak vasárnap délután, illetve TV Maci után este 10 percig ment mese a képernyőn. Szerencsére a fantáziám 24 órában rendelkezésemre állt. Nem igazán unatkoztam. 

Van-e olyan kedvenc alkotód, aki inspirál téged írás előtt?

Imádom az abszurd humort. Lázár Ervin és Dániel András óriási kedvenceim, ami pedig Janikovszky Évát illeti, az élvezhetően barokkos körmondatok és a kamaszmonológ műfaja is nagyon vonzanak.

Iszonyú szerencsém van, mert fantasztikus kortársi írókat van szerencsém személyesen ismerni, akik megtiszteltek azzal, hogy 2016-ban bevettek maguk közé az Író Cimborák alkotóközösségbe. Ez egy fantasztikus csapat, egy különleges irodalmi játszótér, ahol alkotók és olvasók egyaránt különleges élményekre tehetnek szert. Hogy néhány nevet említsek a teljesség igénye nélkül: Mészöly Ágnes, Majoros Nóra, Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt rengeteg támogatást adott és ad a mai napig nekem. És hát Lovász Andrea, a Cerkabella főszerkesztője, nos, ő egy igazi kincs. 

Melyiket választanád inkább: rajzfilm vagy mese?

Abszolút a mesét, bár imádok rajzfilmeket nézni a gyerekeimmel (előttük a férjemmel is minden bemutatón ott voltunk), azt gondolom az írott mese olyasmit ad a gyerekeknek (és felnőtteknek), amit a rajzfilm nem. Megdolgoztatja a fantáziát. A belső mozit. Mélyebbre megy és sokkal táplálóbb a léleknek.

A mese és a rémtörténetek között sokszor nagyon vékony a határ. Gondolkoztál-e már azon, hogy esetleg felnőtteknek is írsz „meséket”?

Az utóbbi időben rengeteg novellát írtam. Ezek valahol felnőtt mesék. És a gyerekeknek szóló történeteimbe is igyekszem olyan meglepetés poénokat elrejteni, ami a szülőknek szól.

A Négy kerék autóklinika mesekönyved nem csak izgalmas, de rendkívül tanulságos mese is. Pár mondatban mesélnél róla? Hogyan alakult ki a témaköre? 

Két fiam, egy autóbolond férjem és apósom van. Nem volt kérdés, hogy autós könyvet kell írnom. Az már csak cseresznye a habostortán, hogy a szervíz, ahova a családi verdák járnak wellness hétvégére, nos, az pont ilyen. És a tulaj tényleg egy Zoli – sajnos már csak volt, mert ő az egyik áldozata a veronai buszbalesetnek. Ez kicsit patetikus, de valahol ezzel a mesekönyvvel neki is emléket állítok. Egy olyan igazán lelkiismeretes, csupa szív embernek, akiből jó lenne, ha nem kevesebb, de sokkal több lenne. Amúgy most tényleg Misa irányítja a szervízt, és bár Annabellával nem beszéltük meg, egészen hasonlít is a könyvben szereplő figurára. 

Többször úgy éreztem, hogy a történeteidben szereplő személyek élnek. Mintha az életből léptek volna elő a karaktereid és bizony még a járművek személyisége is nagyon élettel teliek lettek. Mennyire van alapja ennek a megérzésemnek?

Hát igen, lebuktam: élő anyagból dolgozom. Az autóklinika történetei jól ismert hiba jelenségekre és autótulajdonos „típusokra” épültek. Kicsit karikatúrák is talán. Szeretem őket, jó lenne egy ilyen világban élni, ilyen emberek között (valahol én már itt is élek, hála az égnek).  

Eddig négy könyved jelent meg és egy antológiád. Melyik könyved áll hozzád a legközelebb és miért? Melyiket szerették a legjobban? És van-e olyan meséd, amit szívesen felolvasnál gyerekeknek?

Ahogy a gyerekek közül sincs kedvencem, úgy a könyvekből sem tudok választani. Antológiás megjelenésem több van, mint amit a Moly mutat, de ez nem lényeg. A lényeg az, hogy nagyon boldog vagyok, hogy a közel 10 éves meseblogom mellett, amin közel 500 írásom olvasható, már nyomtatott köteteim is vannak. Közülük a Tengernyi történet, amit a Magyar Tengerimalac-védő Közhasznú Egyesület felkérésére írtam azért fontos, mert aki megveszi nem csak meséket kap, de támogatja az elárvult aranyos szőrgombócokat is.

Ami pedig a felolvasást illeti, ez korosztályfüggő. 3-9 évesig szerintem elbandázom simán akár nagyobb gyerekcsapattal is. 

Nagyon bájosak az illusztrációk a könyvekben, mennyi beleszólásod van, hogy hogyan nézzen ki?

Az első könyvem illusztrátorát én választhattam: ő Bódi Kati. Fantasztikusan szerény, viszont hihetetlenül sokszínű, kreatív, lelkiismeretes és nagyon tehetséges.

A Cerkabellás könyveim illusztrátorait a szerkesztőm választotta ki. Orosz Annabella egyszerűen mesteri az autós témában (is). Sokszor megjegyzik, hogy azért ez nagyon meredek könyv lett 2 lánytól.

Maros Krisztina macskája...nos, nézzétek meg a borítót! Magáért beszél. Egyszerűen imádom azt az óriási gömb fejet.  

Tegyük fel egy nap valaki a Disney-től megkeres, hogy írjál nekik egy történetet. Köztudott, hogy a „Nagy Egér” nagyon szigorú játékszabályok szerint működik. Minden részlet kőbe van vésve, a legkisebb kihágás vagy szabályszegés is azonnali szerződésbontáshoz vezet. Igent mondanál?

Közel 10 éve dolgozom reklámszövegiróként. Ez azt jelenti, hogy a szabályok betartásában van némi gyakorlatom, így ezzel nem lenne gond. A gond talán abban van, hogy a marketinges hátterem miatt félek az ilyen nagyipari dolgoktól. Hogy a végén nem az jönne ki a sztoriból, amit én mondani akartam, és hát a fogyasztói társadalom...na erről egy másik mesében majd bővebben. 

Milyen terveid vannak a későbbiekben? Mire számíthatnak az olvasóid? Mikor olvashatunk tőled új történeteket?

Ha jól számolom jelenleg 5 kéziratom van bent 2 kiadónál. Ha minden jól alakul idén karácsonykor lesz finom, friss nyomdaillatú könyvem a fa alatt, s bízom benne, hogy a jövő évben már nyár előtt hallatok magamról. 

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook és és az Avarfalvi mesék oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Négy ​kerék autóklinika és a Még ​húsz kerék című könyveit pedig, a Cerkabella oldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy