Philip K. Dick - Repedés a térben

“Kár, hogy már azt sem engedik, hogy az ember csak úgy megölje magát, mint pár éve – mormolta. – Az megoldaná a problémát.

- Az egy hibás törvény volt – jelentette ki Myra. Akármilyen tökéletlen a mélyálom, még mindig jobb, mint az önpusztítás régi formája egyéni alapon.”

Az emberiség evolúciós történelme során a szűkülő élettér problémáját legtöbb esetben saját fajtársai vagy más fajok rovására elkövetett erőszakkal oldotta meg. Vajon milyen lehetőségek maradnak, ha már a Föld összes erőforrását elhasználtuk és nem találtunk az emberi léptékkel felfedezhető galaxisban semmilyen más gyarmatosításra alkalmas égitestet?

Philip K. Dick - Repedés a térben című regénye az Agave Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Szokás szerint a borító, vagyis az első benyomás jellemzésével kezdeném. Bár a kiadó többnyire szemetgyönyörködtető csomagolásban prezentálja a könyveit, ezúttal sajnos csalódnom kellett. Értem, hogy egy letisztult retró stílus volt a cél, de nekem már túlontúl puritánra sikeredett. Viszont ne szegje kedvét senkinek sem, ha a képen szereplő műholdba egy meztelen női felsőtestet lát bele. Nem freud-i asszociáció történt, mindez szerves része a történetnek!

Amennyire nem megkapó a külső, annyira élvezetes maga a történet viszont. Adott egy túlnépesedett Föld a jövőben, amerikai elnökválasztás, ahol először indul eséllyel fekete jelölt, Föld körül keringő luxusbordély és természetesen párhuzamos világok. Az első pár fejezetben hirtelen nyakunkba szakad rengeteg szereplő és ezzel együtt név is, de a csekély terjedelem ellenére gyorsan minden és mindenki a helyére kerül, összefonódnak a sorsok. Tényleg szinte minden oldalon újabb fordulat történik, ahogy a történet szereplőihez hasonlóan mi is próbáljuk hiányos információk alapján összeilleszteni a kirakós darabjait. A regény futurisztikus krimiként indul egy rejtélyes eltűnés kapcsán, majd teljes jogú sci-fi-vé növi ki magát az utolsó lapokra.

Ne riasszon el senkit a könyv “matuzsálemi” kora se, teljesen korszerű és aktuális, nem lesz olyan érzésünk, mint megannyi régebbi fantasztikus alkotás esetében, hogy a tudományos fejlődés csúcspontja a repülő autóban merül majd ki. Véleményem szerint Dick műveit sokszor jellemzi egy egyéni szinten jelentkező nagyon erős egzisztenciális szorongás vagy paranoia. Ebben az esetben ez a vonulat hiányzik, bár átveszi a helyét egy nem individuális, hanem globális szinten jelentkező félelem. Rövid létezésünk során eddig számos technikailag fejletlenebb vagy alacsonyabb lélekszámú népességcsoportot kíméletlenül kiirtottunk vagy kizsákmányoltunk az első kapcsolatfelvételt követően. Milyen sors vár ránk vajon fordított esetben?

Philip K. Dick 1996-ban íródott könyvében 2080-ra jósolta meg az első színesbőrű elnökjelölt indulását és a Föld túlnyomórészt lakhatatlanná válását. Első “fantasztikus” ötlete Barack Obama személyében jóval hamarabb valóra is vált. Reméljük, hogy a másodikat illetően pedig még ennél is nagyobbat tévedett.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha az Agave Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: Süni

Danielle Steel - Utazás

 

Ezt a könyvet nemrég a fiamtól kaptam ajándékba. Egyik nap elment dolgozni, hazafelé meglátott egy antikváriumot, és rögtön rám gondolt. Így került a kezeim közé Danielle Steel - Utazás című könyve. Bár régebben olvastam az írónőtől, és akkor beskatulyáztam a romantikusok közé, de azóta több művével is találkoztam, ami ezt megcáfolta. Ez az egyik.

A borító a zöld és az arany szín változataiban pompázik. Mondhatnám rá, hogy egy picit giccses, de igazából az összhatás számomra az egyszerűség mementője. És ez a kettőség kiegyensúlyozza egymást. Nem tökéletes, mert nem az, de teljes mértékben megfelel az elvárásaimnak. Attól függetlenül is, hogy szeretem, ha a külcsín visszaadja a történet lényegét, esetleg elvontan, de utal rá. Ugyan, ez itt nincs meg, mégis az egyszerűség mögött megbújik az elegancia is. Azt hiszem, nem sűrűn mondom ezt, de nekem tetszik.

A fülszöveg alapján egy igen érdekes könyvnek néztem elébe. Legalábbis, ami az írói ígéretet illeti. A külvilág felé tökéletes házasság hátterét a zárt ajtók mögötti valóságot bemutató történetre számítottam. Ezt meg is kaptam, ezzel a részével nem is volt gondom, mert amit a fülszövegben olvashattam, ugyanazt kaptam a történetben is.

Főhősnőnk, Maddy egy országos tv társaság esti hírolvasója. Nem elég, hogy okos, szép, hanem emellett szinte minden férfi a kegyeiért verseng. A férje, Jack által lehet a felső tízezer tagja. Maddyről és a megpróbáltatásairól szól ez a történet. Mert ugyan ez mind szépnek és jónak látszik egy kívülálló szemében, ám a kedves férj sem épp mindig kedves. Ráadásul, azt se hagyjuk ki a számításból, hogy Jack nemcsak jóképű, illedelmes, humoros férfi, hanem egyben egy hataloméhes, irányításmániás ember is.

A könyv teljesen végig vezet Maddy múltján, hogy ki volt ő, ki lett és a jelenlegi helyzetig megtett utat is megismerhetjük. Ugyanakkor ez nem mondható el a férjéről. Néhol olyan érzésem támadt, hogy Jack csak azért negatív szereplő, mert kell a történetbe egy gonosz, aki elől a szépséges királykisasszony a hős lovag, és hű társa segítségével megmenekül. Egy mese mai köntösbe bújtatva. Ez rendben is van, csak az nem tetszett, hogy az írónő mindehhez a családon belüli erőszak, azon belül is a házaságon belüli erőszak témájához nyúlt. Maga a pszichológiai háttér szépen kidolgozott, viszont a szereplők tetteit, gondolatait néhány helyen erőtlennek, esetlennek, hiteltelennek éreztem. Értem én Maddyt, hogy a mélyszegénységből a férje emelte fel a gazdagságig, kupálta ki képernyőképesre, ennek ellenére nem gondolnám, hogy ez ekkora ragaszkodást, lojalitást váltana ki, mint ebben a történetben a főhősből. Átéltem én is a terrornak azon formáját, amit az írónő megjelenít, így tudom, hogy a bántalmazó előszeretettel használja a lelki terror legkülönfélébb vállfajait, mégsem éreztem hitelesnek Maddy reakcióit. Túl sokáig nem hozott döntést, holott mellette voltak olyan személyek, akik mindenben támogatták, segítették.

A másik problémám a történettel, hogy az egész úgymond a gazdagok világában játszódik, ahol Maddy saját keresettel, igazából már vagyonnal rendelkezett. Ha mindent számításba veszek, a segítőtársakat, az anyagiakat, akkor azt mondom, hogy ez így ebben a formában nem igazán állja meg a helyét. Persze, értem, hogy az írónő ezzel a könyvével szeretett volna rámutatni, hogy a családon belüli erőszak nemcsak a szegények, hanem a társadalom minden rétegében fellelhető. Ugyanakkor az valahogy feledésbe merült, hogy egy ilyen anyagi helyzetben lévő nőnek, több lehetősége van, mint akinek semmilye sincs, nincs hová menni, kihez fordulnia. A történet folyamán volt egy-két ilyen kitekintés, de ezek megmaradtak mellékszálaknak.

A karaktereknél úgy gondolom, hogy a szerző annyira koncentrál, hogy a főhőst megkedveljem, értsem a tetteit, indokait, hogy a többi szereplőre már nem maradt ideje. És ez sajnálatos, mert annyi, de annyi érdekes személy tűnt fel a történetben. Teszem azt, Jackről sem tudunk meg semmit, azon kívül, hogy ő a bántalmazó. Pedig érdekelt volna az ő múltja is. Hol vannak a szülei, vannak testvérei? Miért és miből gondolta, hogy egy emberi lényt tárgynak tekinthet, és úgy is viselkedhet vele? Ilyen személyiségjegyekkel született, aztán amit a neveltetése megerősített benne, vagy esetleg lentről küzdötte fel magát, és ez váltotta ki benne ezt a nem természetes reakciót? Annyi, de annyi kérdés, amire nem kaptam választ, csak be lett mutatva, hogy ő a bántalmazó, a gonosz, akit utálni kell. Holott úgy gondolom, azért egy picit árnyaltabb a kép. Nem minden csak fekete és csak fehér.

Aztán ott van a másik férfi a történetben, akinek a hős szerepe jutott. Ugyan nála már volt némi háttérinformáció, de valahogy mégsem értettem meg, hogy lehet ilyen hamar egy segítő jobb kézből egy elsöprő szerelem. Egy olyan szerelem, mely eleinte csendes, lassú, majd idővel átvált valami megmentési kényszerré, ami a végén mindent, és ha kell mindenkit feláldozok csak vele lehessek érzés zárja le.

A végére hagytam a pszichológust, aki miután megismeri Maddyt, úgyszintén előtőr a mindenáron megmenteni vágy. Az ő karakterét sem éreztem teljesen hitelesnek, mintha csak kellett volna valaki, aki a mi kis virágszálunk lelkét teszi rendbe. De semmi mögöttes tartalom, egy papírfigura, aki csak van, mert a téma megköveteli, hogy azért valami szakmaiság is legyen benne.

Ambivalens érzéseim vannak ezzel a történettel szemben. Egyfelől értékelem, hogy a szerző egyáltalán foglalkozik egy ilyen a mai napig tabu témával. A lelki folyamatok is hitelesen lettek megírva, és felhívta a figyelmet, hogy ez nemcsak a társadalom egy szűk körét érinti, hanem minden rétegben ott van a jelenség. Másfelől pedig, nem éreztem azt, hogy Maddyn kívül bármely más karakter bármilyen mélységet kapott volna. Csak skatulyákat kaptunk, mint a segítők, a hitetlenkedők, az elutasítók, és a hősszerelmes. Bár nem tisztem eldönteni, hogy ez a történet milyen indíttatásból került megírásra, és igazából azt sem tudom, hogy mennyire kell komolyan venni. Épp ezért az mondanám, hogy egy olvasásnak megfelelt, de ennyi és nem több. Nem volt rossz, de nem is sorolnám a többször olvasós kategóriába. Ez legfeljebb egy tündérmese a mai világba integrálva.

Amennyibe elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz.

Írta: Emilly Palton

Kim Liggett - The Grace Year – A tizenhatodik év

 „Ha szeret az ember valakit, úgy kellene, hogy együtt legyenek.”

Ezt a könyvet ismételten borítója miatt választottam, mert beleszerettem első látásra. Nagyon megtetszett a színkonpozíciója is, hiszen a domináns színek mind közel állnak hozzám. Ráadásul, mint utólag kiderült, nagyon szépen letükrözi a belső tartalmat.

Kim Liggett - The Grace Year – A tizenhatodik év című regénye 2021-ben jelent meg a Maxim Kiadó gondozásában. Elsőre azt gondolná a gyanútlan olvasó, hogy egy lányregényt tart a kezében, mely csöpög a romantikától. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetne.

Adott egy elzárt világ, ahol a nőknek alárendelt szerepük miatt csak a szigorú szabályok és tilalmak teszik ki a mindennapi életüket. Ebben a közösségben csak azoknak van némi „kényelmesebb” életük, akik fátyolhoz jutnak és férjüknek szentelik minden pillanatukat. Ebben a szubrett szerepben nő fel az immáron 16 éves Tierney James, aki különcségével és lázadó természetével sok pletyka tárgya. De a szabályok elől senki sem menekülhet, így elérkezik számára is a fátylak éjszakája és majdan a kegyelem évének kezdete is. Vajon hogyan éli túl ezt az évet Tierney és a többi lány, mikor trancsírozók figyelik minden mozdulatukat? És vajon kibírja-e bárki ép ésszel a babonákkal átszőtt világukat? Nos, erre és még számos más kérdésre megleled a választ, ha elolvasod a könyvet.

„Annak nehéz, akinek meg kell tagadnia a természetét, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Az ilyeneknek állandó küzdelem az életük.”

Szubjektív meglátásom szerint ez a történet egy igazi zord világot mutat be, ahol a nőknek nincs saját akaratuk, a legkisebb vágyért is halálbüntetés jár és a férfi döntése szent és sérthetetlen. Nem ismerős ez valahonnan, kedves olvasó?

A kötet számos olyan társadalmi problémát dolgoz fel, ami együttesen adja a történet sava-borsát. Fullasztó, sokszor nagyon kegyetlen sorokat olvastam és bizony a gyomrom nem egyszer görcsbe rándult. Mivel hiszek a nemek közti egyenlőségben, ezért számomra még intenzívebben csapódott le ez a sok kegyetlenség. Sokszor úgy éreztem, hogy már nem bírom tovább a feszültséget, de végül mindig kaptam annyi felengedést, hogy egy apró levegővételhez jutottam, mire az író ismét visszarántott a sötétbe.

Karakterek szempontjából nagyon szépen kidolgozott, ráadásul minden szereplőnek meg van a maga fontos helye és ideje. Nincsenek felesleges mondatok, vagy párbeszédek, minden mozzanatnak jelentősége van.

Események szempontjából változékonynak mondanám, mivel voltak olyan részek ahol inkább az emocionális mélységeket fedezte fel az alkotó, majd máskor egy rántással beindítja az cselekményeket is.

Rendkívül sokrétű és pont ezért nehéz olvasmánynak gondolom, ugyanakkor rendkívül izgalmas is egyeben.

Összességében egy remek disztópikus horrort volt szerencsém olvasni, ahol az élet adta kegyetlenség maga az ember.

Ajánlom azon olvasóknak, akiknek kötélből vannak az idegei, vagy csupán nem ijednek meg a saját árnyékuktól, mert ha eddig nem féltek a kiszolgáltatottságtól, ez után a könyv után fognak.

Amennyiben elmerülnél ebben a borzongó világban megteheted, ha a Maxim Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy