Ez az értékelés talán eltér majd a „,megszokottaktól”, de
éjjeli olvasásom után a mai nap káoszán át is vissza-visszatértem ehhez a
történethez és sok értelemben megmozgatott lelkileg. A legtöbb esetben nem
foglalkozom a szerző kilétével, elvégre mindig csak az aktuális könyvre koncentrálok.
Azt gondolom, hogy ha valakit az életben nem kedvelek, még lehet számomra
kiváló alkotó – erre is tudnék példákat írni – és nem is érzem tisztességesnek,
hogy keverjem bármilyen szinten a két nézőpontot. A mostani könyv értékelésénél
is igyekeztem elvonatkoztatni attól a ténytől, miszerint –ebben az esetben –
nagyon is kedvelem az adott alkotót és egyúttal szubjektíven látni regényét. De
mielőtt szirmaira bontom ezt az véleményezést, szeretném megköszönni az
írónőnek, hogy előolvashattam a könyvét! Hálásan köszönöm.
Kristin M. Furrier szerző neve egyet jelent számomra a
kellemes szórakozás ígéretével. Évek óta nagy figyelmet fordítok munkásságára
és majdnem minden eddig megjelent regényét olvastam. Ezektől függetlenül nagyon
vegyes élményeket kaptam történetei által, mégis elmondhatom róla, hogy
folyamatosan fejlődő és rendkívül jó ízlésű alkotó. Szeretem, ha valaki képes a
szekvenciális avanzsálásra.
A társalkodónő 2022 egyik újdonságaként a NewLine Kiadó
gondozásában kerül a könyvesboltok polcaira. A kisregény már borítójával
felhívja a leendő olvasók figyelmét, elvégre egy gyönyörű, viktoriánus kor
divatjátnak megfelelő ruházatú hölgy áll háttal, amely elsődlegesen egy finom
eleganciát és egy csipetnyi misztikumot kölcsönöz a képnek. Egyszerűen jó
ránézni!
Történetünk egészen a 19. századig vezet minket vissza,
pontosabban 1881.augusztus 18.-ára, amikor egy elszegényedett nemesi leány, Emma
Watton walesi otthonát megunva – nem önszántából- társalkodónőnek szegődik a
szomszéd birtok egy szem leánya mellé, hogy a kisasszony unalmát elűzve,
megfelelő társaságot biztosítson számára. Emma napi őrlődései szinte
felemésztik, hiszen egy részről hűséges leányként félti édesanyját és két
húgát, míg irigységtől telve vágyakozik munkaadója családjának életére. Ez a
kettősség odáig fajul, hogy már megkérdőjelezi eddigi életét és szép lassan
felemészti az örök elégedetlenség.
Egy napon egy nem várt esemény következményei elindítják egy
olyan úton, amelynek nincs kitaposva az ösvénye, mégis rajta áll vagy bukik egy
egész család jövője. Vajon képes lesz –e helytállni egy olyan korban, amikor a nőknek
önálló szava nem lehet és a férfi akarata a döntő? És vajon megleli-e a belső
nyugalmat vagy örökké kénytelen az örök kétség és vágyakozás örvényében
őrlődni? Nos, kedves olvasó, ha azt hiszed, hogy minden kérdésedre választ
lelsz, akkor már most kuncogok magamban, hiszen egy olyan élményre számíthatsz,
amelyre álmaidban sem gondolnál! De megéri kézbe venni a könyvet, mert ezt az
ösvényt mindenkinek fel kell fedeznie! Mész vagy maradsz? A döntés rajtad áll!
„Hírből értesülni arról, hogy egy szerettünk beteg, egészen
más, mint saját szemünkkel látni azt.”
Azt hiszem, hogy ez a regény önmagában egy hatalmas áldás és
átok is egyben. Az előbbit elsődlegesen a különleges és korhű társadalomrajzi
kitekintések miatt, az utóbbit pedig az a mérhetetlen lelki gyötrelem miatt
írtam.
Rendkívül nagy utat jártam be Emmával és sokat fejlődtem
általa jómagam is. Egy fiatal hölgy vágyain keresztül és a különböző élet adta
gyötrelmeken át mindent megtapasztalhattam, de a végére nem maradt semmim,
amiből felemelkedhettem volna. Egy sors lehet bármilyen kilátástalan a
kezdetekben, nagyon sokat változhat akár pozitív irányba is, csak nyitottnak és
bátornak kell lenni. Emma megadta számomra ezt, mégis néha nehezteltem rá. Egy
ideig e kettőséggel tekintettem rá, míg végül megérett bennem a felismerés,
miszerint ebben a regényben kicsit mindenki „antihős” a maga nemében. Nincs
csak patyolat tiszta lelkű nemes hölgy, ahogy a „gonosz” sem csupán lélektelen
személy. Mindenkiben van jó és kevésbé szerethető oldal, ami tulajdonképpen
emberivé és hitelessé tette a szememben őket. Ezt a fajta jellemábrázolást
nagyon szeretem, mert sokkalta közelebb érzem magamhoz a szereplőket.
Események szempontjából hullámzónak mondanám, hiszen vannak
fejezetek, amelyek lassan folydogálnak és akad olyan is, amikor csak kapkodtam
a fejem. Azt hiszem ez a fajta váltakozás ad egy bizonyos ébresztőt is az
olvasó lelkének, hogy ne lankadjon figyelme.
A regény végére pedig elfáradtam szellemileg, amihez nem
vagyok hozzászokva. Ezt elsődlegesen a lázadó lelkemnek tudom be, hogy képtelen
voltam elfogadni a történet végét és oly sok kérdésem maradt, amire nem leltem
választ. Hogy felháborodtam-e? Igen, nem tagadom, de mit tehettem volna? Ennyi
érzelmi tortúra után vágytam a számomra kielégítő magyarázatra, mégis elfogytak
a lapok.
Mit tehet az olvasó, ha nincs vigasz a fájdalmára? Talán
semmit, vagy talán elfogadja, hogy ez a történet így ért véget.
Összességében egy nagyon kellemes olvasási élményben volt részem,
amely cseppet önsegítő is volt a számomra, mert Emma karakterén át megértettem,
hogy a vágyaink lehetnek bármekkorák, nem mindig lépünk a helyes ösvényre
értük, de ettől még a bűntudat jelzi számunkra, hogy hol húzódnak meg
határaink. Hogy valaki átlépi-e ezt a vonalat, azt pedig majd mindenki maga
eldönti!
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasónak, aki szereti a
korhű történeteket, szeret kalandozni és hisz abban, hogy az ember vágyain át
ítéltetik meg! Egy különleges szerző csodálatos történetét veszi kézbe mindenki
és remélem hasonlóan fogtok vélekedni, mint én!