Omar Hatamleh – Tilesch György - Mesterség és intelligencia

 

“Elképzelhető egy olyan jövő, ahol az innovációk és a bőség révén virágzó emberiség csak pár órát dolgozik hetente, és a nagyszámú lehetőségnek köszönhetően egyfajta modern reneszánsz születik. Azonban olyan jövő is lehetséges, amelyben a munkájuktól megfosztott embereket az emberi természetre és értékekre fittyet hányó autokrata intelligens gépek nyomják majd el. Jelenlegi technológiai és kognitív képességeink fényében mindezek a jövők elképzelhetőek és elérhetőek.”

A mesterséges intelligenciával vagy a virtuális valósággal való fenyegetés lassan már annak a népmesében szereplő kisfiúnak a példáját idézi, akit a birkanyáj őrzésével bíztak meg és unalmából és heccből olyan sokszor kiáltott farkast, míg a fenevadak egyszer tényleg fel nem bukkantak, de akkor már a falusiak nem vették komolyan a segélykérését. Valóban, sokáig a gépi értelem maximum csak a mozivásznon vagy a könyvek lapjain tört az emberiség életére vagy ébredt bármilyen, a közegészségre veszélyes öntudati állapotra, mindennapi életünkben ritkán manifesztálódott egzisztenciális fenyegetés formájában. Voltak persze robotok, amelyek kíválóan sakkoztak vagy megverték az aktuális go világbajnokot, de ettől még egyikünk se kezdett rettegni attól, hogy ezek bármelyike egyszer majd a Terminator-filmekből ismert Skynet ősapja lehetne. Pedig a színfalak mögött hatalmas ütemben zajlik a mesterséges intelligencia fejlesztése és a szűk értelemben vett változata már mindennapi életünk szerves részét képezi.

“A mesterségesintelligencia-evolúció jelenlegi szintjén az MI a gépi tanulással (ML) és a prediktív analitikákkal rokon értelmű, amelyek hatékonyságnövekedést hoztak magukkal, nem pedig a “Skynet-Szingularitást.” A felhajtás által keltett véghangulat – majd a vég elmaradása – rengeteg embert arra sarkallt, hogy ne vegyen tudomást az MI által érkező változásokról. Azonban az 1950-es évek első MI-fejlesztéseivel szemben napjainkban jelentős különbséget jelent, hogy a legfrissebb MI-fejlesztések és áttörések szinte exponenciális mértékben zajlanak.”

Tilesch György és Omar Hatamleh által közösen jegyzett Mesterség és intelligencia című kötet a Libri Kiadó gondozásában jelent 2021-ben. Stílusos, a címhez és témához jól passzoló borító alapozza meg előre a könyv mondanivalóját.  

Kép: NiKy m.i.

Szóval az MI már lerágott csont, ugyan minek olvassak el még egy könyvet a témában? Nekem is ez volt az első gondolatom, bár a frappáns cím láttán kissé ökölbe szorult a gyomrom, hiszen a mű rögtön az ezeréves magyar néplélek Achilles-ínát támadja, beveti az atomfegyvert, vagyis a munkánk elvesztésével riogat. Persze önmagában még hatásvadásznak és lerágott csontnak tűnhet ennek ellenére is a téma és elintézhetjük egy kézlegyintéssel, mondván: “Mégis kit érdekel, hiszen az MI úgyse fog sose az ember fölé kerekedni a …… terén.” Itt a pontozott részt mindenki töltse ki hite és meggyőződése szerint. Nos, spoiler nélkül azt kell írjam, kedves Olvasó, hogy napról napra rohamosan csökken azon tevékenységi körök száma, ahol az MI ne lenne képes túlszárnyalni az emberi teljesítményt. S míg az előző ipari forradalom elsődlegesen a nehéz vagy monoton fizikai munkát tette zárójelbe, addig a következő gazdasági szerekezetváltás már inkább a fehérgallérosok munkavállalási feltételeit fogja negatív irányban befolyásolni. Persze az új paradigma új lehetőségeket is teremt, de a kereslet nem mindig találkozik a kínálattal, vagyis egy kiadványtervező grafikus nem fog egyik napról a másikra felcsapni felhőprogramozónak.

A kulcsszó most is, mint ahogy az evolúció több milliós történetében mindig is volt, a rugalmasság. Kérdés, hogy képesek leszünk-e elég gyorsan alkalmazkodni az ugrásszerűen fejlődő MI-k által átalakított játékszabályokhoz? A szerzők érvelése szerint kudarcra vagyunk ítélve, ha mindig utólag próbálunk reagálni majd a történésekre. Példaként hoznám fel erre a könyvből a végtelen ostrom fogalmát, ami leegyszerűsítve a gyakorlatban úgy nyílvánulhat meg, hogy az MI az általunk gyűjtött hatlamas mennyiségű adat alapján kimondottan ránk szabott reklámot készít, amit képes végtelenszer levetíteni és addig finomítani, amíg a célzott fogyasztói reakciót ki nem válta vele. Alexander Weinstein - Az Új világ gyermekei című novellájában írja le ezt úgy, hogy a főszereplők elfelejtik frissíteni a tűzfalukat, mire a házukat elárasztják a reklámok. Képzeljük el, ahogy a böngészőnk hírdetési sávjában vagy kiterjesztett valóság szemüvegünk látómezejében súlyos betegségben elhunyt rokonunk jelenik meg és életbiztosítással győzköd bennünket! Mi lesz azokkal, akiknek nem fogja majd az MI ellen védő tűzfalra futni? Képes lesz-e bármilyen tűzfal megfelelő védelmet nyújtani?

Kép: NiKy m.i.

A könyv szerint átfogó preventív szabályozásra és keretrendszerre van szükség, amit széles körű társadalmi és állami szintű konszenzusnak kell megelőznie. A társadalmaknak tájékoztatás és tanulás útján digitalis immunrendszert kell kifejleszteniük, ami megnöveli a túlélés esélyeit az MI-által teremtett veszélyekkel szemben.

Persze van pozitív forgatókönyv is, az MI nem csak disztópiát, hanem utópiát is teremthet, de ez nagy mértékben rajtunk, embereken fog múlni. Milyen erkölcsi alapelveket és mércéket fogunk az MI elsődleges morális irányelvévé tenni? Milyen célokat és feladatokat fogunk kijelöni neki? Bele kell-e táplálni az egzisztenciális szorongás érzését a döntéshozatali mechanizmusaiba, hogy jobban átérezze az emberi állapotot vagy hagyjuk ki belőle, mert annak köszönhetően az elpusztításunkra is törhet? Ki képviseli legautentikusabban az emberiséget egy globális MI-keretrendszer megalkotása során? Az ENSZ? A Vatikán? Az MI fejlesztésben élen járó technológiai óriásvállalatok? A Ray Kurzweil által is képviselt szingularitáskultuszok?

Megannyi izgalmas és fontos kérdést feszeget a könvy, és sok esetben megpróbál szolgálni válaszokkal is. A javasolt akciótervek mellett olvashatunk még arról is, hogy milyen változásokat hozott vagy hozhat a technológia fejlődés az oktatás, az egészségügy vagy a képzőművészetek terén, összefogalalja az MI-kutatás terén jelenleg is zajló globálsi fegyverkezési versenyt, illetve felvázol számos potenciális jövőbeni forgatókönyvet.

A könyv egyértelmű célja az olvasó figyelmének és tudatosságának a felketése, hogy a kritikus tömeg elérésével kialakuljon a társadalom előzetes védelmi mechanizmusa. Vitaindító és gondolatébresztő mű, amit úgy érzem, hogy mindenkinek érdekében áll kézbe venni, hiszen mindannyiunk alapvető érdeke, hogy jobban készen álljunk a jövő kihívásaival való szembenézésre.

“Semmi sem elkerülhetetlen, de nincs még késő ahhoz, hogy megzabolázzuk a jövőt, és antropocén reneszánsszá tegyük a robocén kor eljövetele helyett. Viszont most kell nekilátnunk: ha ez túl későn történik meg, akkor rettenetes ébredés vár ránk.”

Remélem, hogy kellően érdekessé vált számodra a könyv, hiszen mindenképpen érdemes kézbe venni. Amennyiben elolvasnád, nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatnod. 

Írta: Süni