Nem is olyan régen hallottam egy igen érdekes meglátást,
miszerint: a gyermekkor egy olyan börtön, ahol mindenki letölti a kiszabott
büntetését. Nincs helye fellebbezésnek vagy enyhítő ítéletnek. Lehet morbid a
maga nemében ez a meglátás, de bizony nem egy esetben megállja a helyét sajnos.
Milyen érdekes az élet, hiszen a legtöbbször azt halljuk a
felnőttektől gyermekként, hogy addig élvezd ki az ifjúságodat, amíg teheted!
Máskor pedig felnőtt emberek mondják, bárcsak újra gyermek lehetnék! Ezzel a
két megfogalmazással önmagában nem lenne probléma, kivéve akkor, ha ez az
időszak nem is olyan felhőtlen, és itt elsődlegesen a külső körülményekről, sem
mint a pubertáskori hormon gondokról írok. Sokan önhibájukon kívül vannak
kitéve a felnőttek meglátásainak és nem egy olyan tinédzser van, akinek nem a
felhőtlen, boldog időszak jutott. Hiszem, hogy nagyobb százalékában azon esetek
állnak, ahol az életünk első tizennyolc évét diszfunkcionális családban kell
eltöltenünk. Hogy ez most csak a család szerkezetét jelenti, vagy súlyosabb
gondok húzódnak meg a háttérben, teljesen mindegy, kevés olyan jó gyermekkor
van, ahova visszakívánkozunk. És most felejtsük el a nosztalgiát, hogy régen
minden jobb volt.
A mostani olvasási élményem is nagyon vegyes érzéseket
hagyott bennem. Lipták Ildikó egy 130 oldalas kis könyvben összegyűjtötte azon
fontos kérdéseket és problémákat, melyekkel igen is foglalkozni kellene, de
sokszor a szőnyeg alá vannak söpörve. Gondolok itt az elvált gyermekek sorsára,
egy új nevelőapa be nem töltött szerepére, anya – lánya kapcsolatra, a
lakhatás és hitel kérdésére. De hogy ne nyúljak messzire: egy tinédzser
zűrös, kérdésekkel teli lelkére és az iskolai mindennapokra.
Mint láthatjátok ezek önmagukban is elég súlyosak, de egy
történetben összeollózva már fullasztóan is hatnak. Valljuk be, hogy egy ekkora
kötet ennyi témát nehezen bír el, bár ebben az esetben kivételesen nem éreztem
azt a kidolgozatlanságot, bár hozzá kell, hogy tegyem, sajnos nem vagyok
felhőtlenül elégedett. Ezen könyv már a címével is okozott egy bizonyos
frusztrációt bennem, ugyanis mikor meghallom vagy olvasom a „Csak neked
akartunk jót” szlogent kiver a víz. Kérlek, ha szülő vagy soha ne használd ezt
se védekezésre, se magyarázkodásra, mert borzalmasan hat, és akinek szól még
csak idegesebb is lesz tőle!
Történetünk főszereplője Lilla, egy tizenhárom éves kislány,
aki próbálja megszokni új környezetét, „nevelő apja” otthonát, annak minden
házsártoságával együtt. Az említett személy nagyon önzően viselkedik, és
elvárja, hogy mindenki úgy táncoljon, ahogyan ő fütyül. Némiképpen
kicsinyességet és rosszindulatot is vélek felfedezni az illetőben. Az édesanya
sajnos nem tudja kézben tartani az életét, ezért egy olyan döntést volt
kénytelen meghozni, mely Lilla életét is befolyásolja a továbbiakban. Az
iskolai élet olyan képet fest, melybe mindenki bele tudja képzelni magát.
Hierarchiai rend van és klikkek. A menőnek számító tinédzserek jó anyagi
környezetből kerülnek ki, többnyire önzőek és nagyon akaratosak. Ebbe a
társaságba szeretne tartozni kis fő karakterünk is, az már más kérdés, hogy mit
kell megtennie ezért a helyért.
Ahogy a fülszöveg is írja, egy borzalmas bőrkabáttal indul
el a történet, melynek szerepe elenyésző a véleményem szerint, de ahhoz
mindenképpen fontos, hogy az események láncolatát hozzá lehessen kötni. Olvasásom
folyamán sok kérdés merült fel bennem, amikre helyenként kaptam választ, de a
végére akadt bőven, amit válaszoltalanul hagyott az írónő. Bár szeretem az
olyan könyveket, melyek mély nyomot hagynak bennem, azt nem kedvelem, mikor
nagyon fontos kérdésekre nem lelem meg azt a bizonyos választ. Gondolok itt a
leányka további kapcsolatára a nevelőapával, vagy az édesanya valóban ennyire
életképtelen létére és még sorolhatnám!
Ami értéke ennek a kötetnek, az a leányka szemszöge. Mivel
végig Lilla szemén és gondolatain keresztül tapasztalom a történteket, adott
egy bizonyos komfort érzést, hogy a valóságban is így élhetik meg az ezen
korosztályú fiatalok a mindennapjaikat. A leányka gondolatai, csetlései és
botlásai, a különböző élettapasztaltok gyűjtése, és hogy többnyire levonja a
helyes következtetéseket, felidézte bennem, hogy valamikor én is így szemléltem
a világot, csak más bajokkal kellett megküzdenem a magam legjobb tudása
szerint. Úgy gondolom ez a kis kötet egy nagyon izgalmas írás a maga
kategóriájában. Csupán azt nehezményezem, hogy a lezárás számomra nem volt
kidolgozva, sok maradt az elvarratlan szál.
Összességében elmondhatom, hogy egy olyan élményben volt
részem, melyről még biztos többször el fogok gondolkodni. Ajánlom mindenkinek
kortól és nemtől függetlenül, hiszen mindannyian voltunk 13 évesek és ki
hogyan, de megélte a maga kis harcát.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Csimota Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése