Nem találkoztam még olyan nővel, aki ne akart volna szebben,
jobban, netán fiatalabbnak kinézni. Ha kell akkor sminkelünk, mindenki másként.
Ki erősebben, ki finomabban. A nők ősidők óta sminkelik magukat és nemcsak ők.
Az ókori Egyiptomban a férfiak is használtak különféle
arcfestékeket, pl rúzst is azont túl, hogy kifestették a szemüket.
Kleopátra kékkel, víz zölddel és fekete színekkel hangsúlyozta
a szemét, ajkaira piros festéket használt.
Az is köztudott, hogy fejüket kopaszra borotválták és
parókát hordtak, de az egész testüket szőrtelenítették, ennek egyrészt
higiéniai okai is voltak, nemcsak az időjárás jobb elviselhetősége miatt
tették.
A korra jellemző volt, hogy a palotában és nemeseknek is
volt szépítkezésben segítő szakemberük, mintegy korabeli kozmetikus, aki az
arcfestékekhez is értett.
A középkorban viszont mintha ördögtől való dolog lenne az
arcfestése, szinte tejesen felhagytak ezzel a hagyománnyal. A lebarnult bőr
egyértelműen nem volt divat, mert az csak a szegényebb rétegekre volt jellemző,
akik a szabadban dolgoztak. A hófehér bőr dívott és a minél természetesebb
megjelenés.
Az 1500-as és az 1600-as években a fehér arc divatban
maradt, de a szemet pasztell színekkel hangsúlyozták, ill. a himlő nyomát
fekete bársony pöttyel takarták.
A hölgyek használtak néha némi rúzst, de az erős smink
határozottan kerülendő volt, ugyanis köztudott volt, hogy az erős sminket nem
erkölcsös hölgyek viselték. A dekoltázs karban tartására nagy figyelmet
fordítottak, mert az akkori divat szerinti ruházatnak állandó jellemzője volt a
mély dekoltázs. A smink kimerült a vékony kék "vénák"
megrajzolásában, mert azok az áttetsző bőr érzetét keltették, ami úgyszintén az
előkelőséget jelképezte. Ebben az időben azt tartották, hogy a nő éke a
hajkoronája. Csak nagyon ritka esetben -betegség miatt- vágták le a hajat
rövidre. A hajkoronát műhajjal dúsították, olykor parókát is hordtak.
Az első arckrémre 1886-ig kellett várni, míg Harriet Ayer
megalkotta néhány fiatalító termékkel együtt. A felső tízezer volt főként véleményformáló
és, mint a divat vezéregyéniségei 1900 körül már rájöttek, hogy szükségük van
kozmetikumokra a fiatalságuk megőrzésére. A smink diszkrét volt és fokozatosan
elfogadták a használatát. Először a barackos színű szem és száj jött divatba
melyet később a babarózsaszín váltott fel. Megjelentek az első szépségszalonok,
ahol már lehetett krémeket és rúzst vásárolni. Divatos volt a papírpúder
használata. Ez színes lapocskákból állt, amelyet az arcra és orra lehetett
nyomni és ott púdernyomot hagyott. Feketére festették a szempillát és
sötétvörösre az ajkakat.
1910-ben Sergei Diaghilev Orosz balettje nagy befolyással
volt a divatra nemcsak a ruházatban, hanem ugyanakkor a sminkre is a még
élénkebb színek kerültek előtérbe. Divatba jött a tetoválás. A
társaságbeli hölgyek körében a lila szemspirál, sötét szemhéjfestékek és rúzsok
hódítottak.
1920 -1930 között a természetesség még nagyobb szerepet kap.
Elizabeth Arden kifejleszti a tápláló arckrémeket, tonikot és arclemosókat.
Helena Rubenstein napvédő krémet fejleszt ki. Ez jól jött amikor Coco Chanel
divatba hozta a napbarnított bőrt.
1930-as évektől kezdték a nők az arcuk színével megegyező
alapozót használni. A szemöldököt sok esetben leborotválták és helyette tussal
húzták meg a vonalát, ekkor jöt divatba a vékony, szinte egy csík szemöldök. A
szemhéjra világos, testszínt használtak, sötét mélyítő vonallal, és vastag tusvonalat
húztak. A száj formáját túlkerekítették és erős színűre festették. Újra
hangsúlyt kapott a rúzs és a körömlakk. A körmöket vérvörösre festették és
nagyon hosszúra növesztették. Az arcra is rúzs került pirosító gyanánt. Már
műpillát is használtak. Max Faktor megtervezi az első olyan alapozót, ami
nem irritálja a bőrt.
1940 körül ismét visszafogták a smink élénkségét. A
filmsztárok másolása került előtérben a haj és sminkdivat terén is. Még mindig
hódít a mélyítő vonalas smink. A száj piros. Az arcot enyhén pirosítják.
Az 50-es években a háború után az őzike tekintet dominál,
amit a szemhéjfesték, a szemöldökceruza , a spirál és a tus használata hoz
létre. A sápadt bőrt és az intenzív színű szájat részesítik a sminkesek
előnyben, a pirosító eltűnik. Az ekkor piacra erülő kozmetikumoknak az volt a
funkciójuk, hogy a bőrt simává és hibátlanná varázsolják. A késői 50-es években
a csillogást és fényt visszafogták és finomabb, matt árnyalatokkal
helyettesítették, divatba jött a rózsaszín és az ezüst. Divatba jött az alig
festett szemöldök, világos ajkak.
1960-tól a szemek ismét pasztel színűek, a száj viszont hangsúlyos,
sötét színben pompázik. A magazinok "oktatták" a színek használatát
és a sminkfogásokat. A szemekre nagy hangsúlyt fektettek, és a Kleopátra című
film megjelenésével egy időben divattá vált a szemhéjra tussal húzott fekete
vonal.
Az 1990-es évektől lesz divat a láthatatlan smink. A nők
elkezdik magukat az alkalomhoz, ruhához illően sminkelni. Figyelembe veszik az
arc adottságait és kezdik nemcsak a divatot követni, de azt is figyelni, hogy az
arc formájához mi illik a leginkább. E korszak második felében elterjedt a
barna szájkontúr használata. A szájfényt kontúr nélkül is használják.
A smink az egy folyton változó, a divatot kiegészítő
szépségápolássá vált. Láthatjuk, hogy folyton változott az erőssége, a színei.
Manapság már mindenki úgy festi magát – vagy nem - ahogy neki tetszik, ami neki
áll jól. Az önkifejezés egyfajta eszköze lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése