Simon Stålenhag - A Labirintus

“A rendszer képes lesz életben tartani a lakóit akár generációkon át, ha szükséges. Részletes tervek állnak rendelkezésre a teljes populáció genetikai állományához. Egyszerűen nem volt értelme azon aggódni tovább, hogy miként bánnak a felszínen élőkkel. Mit tehettünk volna? Állítsunk fel egy sorrendet, és a legkétségbeesettebbeknek nyújtsunk menedéket? Mindenki reménytelenül kétségbeesett volt.”

 

Meddig képes elmenni az ember önnön túlélése céljából? Mi az az ár, amit még hajlandóak vagyunk megfizetni az életben maradásért? Milyen világ marad ránk azután, hogy minden erkölcsi határt átléptünk egy korábban sohanem látott katasztrófa átvészelése érdekében?

Simon Stålenhag negyedik műve, A Labirintus az Agave Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. A rendkívűl impozáns és szemet gyönyörködtető kiadvány tekinthető inkább művészeti albumnak, mintsem hagyományos értelemben vett fiktív irodalomnak. Személy szerint rajongok a vizuális kultúra számos formájáért, örömöm azonban mégsem volt felhőtlen a nyomdai munka minőségét illetően. Az általam olvasott példánynál számos lapon enyhén elkenődött tintapor nyomai fedezhetőek fel, illetve több egész oldalas festményre is számomra érthetetlen vékony fehér margók kerültek. Megkövetem magam, ha ez utóbbi az eredeti kiadványban is szereplő megoldás, sajnos nem állt módomban ellenőrizni.

Kép: NiKy m.i.

A világhírű svéd alkotóművész apokaliptikus tárlatra vezet minket, a helyszín pedig az eddig is megszokott vidéki Svédország lesz. Adott egy természetfeletti esemény, aminek hatására a földi bioszféra lassú és megállíthatatlan hanyatlásnak indul, mey folyamat végére bolygónk leginkább egy meteorbecsapódás következtében kialakuló holdbéli tájhoz válik hasonlóvá. Mindent vastag hamuréteg fed, de az emberi civilizáció már jóval az ökoszisztéma előtt összeomlik. Mint mindig, most is vannak azonban túlélők, de az életbenmaradásért a múltban mindenkinek magas árat kellett fizetnie.

A könyv elsősorban a szemünket fogja elkényeztetni, elképesztően realisztikusan hatnak a festmények, mintha egy film egy-egy kiragadott jelenetei lennének. Stílusát tekintve retrofuturisztikus, vagyis mintha a ’80-as évek világa és a távoli jövő technológiája találkoznának valahol egy alternatív univerzumban. Repülő Trabant tankol egy benzikúton, valahogy így tessék elképzelni. Valószínűleg a nosztalgiafaktor miatt is olyan sikeres ez az elegy, megsárgult gyerekkori képek hangulatára rezonálnak sokszor ez egyes alkotások (már ami az én korosztályomat illeti persze). A művész korábbi alkotásaihoz képest kicsit irányt váltott, a kötet első fele tele van szürke, sivatagszerű kopár pusztaságokkal és klausztrofóbb, baljós belső terekkel. Egyes kompozíciók mintha egyenesen valaemelyik régi termékkatalógusból kerültek volna elő, ami talán kicsit furcsán hathat, de ugyanakkor kölcsönöz valami mély személyességet is a festményeknek. Az olvasó tud kötődni valami megszokotthoz a biztonságos múltból ebben az idegen és ellenséges új világban. A könyv második felében viszont már újra az általam jobban kedvelt külső tereké a főszerep, azt hiszem ez a rész nagyon erősre sikeredett, lehet a korábbi oldalakhoz képest erős kontraszt miatt is.

Kép: NiKy m.i.

Nem szabad elmenni a könyv irodalmi taralma mellett sem, ami ugyan egy rövidebb lélegzetvételű novella terjedelmét teszi csak ki, de szerintem önmagában is megállja a helyét, sőt. Nem egy könnyed életigenlő darabról van szó persze, lemerészkedhetünk a dehumanizáló emberi gyakorlatiasság legsötétebb bugyraiba, ha kedvünk tartja. A látvány és az olvasnivaló jól kiegészíti egymást, amit az ecset nem tud vászonra vinni, ott a betűk veszik át a főszerepet. Mondhatnám, hogy a kötet egyfajta magas művészi fokra emelt képregény szövegbuborékok nélkül. A legvégére bezsúfolt “cliffhanger” egy kicsit erőltetett lett, nyugodtan kimaradhatott volna véleményem szerint.

Nyugodt szívvel tudom ajánlani az apokaliptikus hangvételű művek minden kedvelőjének, illetve a realisztikus kompozíciók és tájképek rajongói sem fognak csalódni. Bár gyorsan a végére fogunk érni, egyes jelenetek azt hiszem hosszú időre velünk fognak maradni.

Amennyiben szívese kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az Agave Kiadó weboldalán el látogatsz.

Írta: Süni