„Olvasóemberként mindenem a könyv […]”
Évek óta – pontosabban amióta a Covid járvány az életünk
része – nem utazok sehova, csak lakóvárosomban intézem ügyes-bajos dolgaimat.
Ez a fajta elzárkózás nem volt előtte jellemző rám, de valahogy belekövültem a
saját életembe. Nagyjából két hónapja érzem, hogy mennem kell, hiszen sosem voltam
híve az otthon ülésnek, mégis erre kényszerültem. Pont ezért még a nyári
Könyvfesztivál alkalmával figyeltem fel erre a kötetre, amely már a borítójával
is magához hívott.
Adamek Katalin egy különlegesen szerencsés életkártyát
húzott lélek, akinek megadatott, hogy először munkájából adódóan, később pedig
már magáncélból beutazza Földünk csodás tájait. Olyan helyekre is eljutott,
amelyekről sokunknak csak a videók és képeskönyvek lapjain látható képek adnak
némi támpontot. Ráadásul ezek az utazások bár nem voltak zökkenőmentesek, mégis
rengeteg tapasztalattal és élménnyel gazdagították a szerzőt.
Az írónő 1939-ben született Katymáron, bunyevác felmenőktől származik. Gyermekkorát a könyvek szeretete töltötte ki, hiszen saját vallomása szerint sokszor merült el a valóságtól távol eső „világokban”.
„Szenvedélyesen olvastam magyar és idegen költők verseit,
előfordult, hogy a késő esti órákban is. Ilyenkor édesapám megkérdezte, hogy
még mindig tanulok-e. Soha nem árultam el neki, hogy a tankönyv alatt az éppen
aktuális olvasmányom lapult.”
Kép: NiKy m.i.
Később egyetemet végzett, amely meghatározta további
életútját beleértve magánéletét is. Kiállításszervezőként számos földrészre,
különleges országokba, eldugott kis városokba vezetett útja, ahol többnyire
élményekkel töltekezhetett fel, bár akadtak negatívak is bőven. Első körben Egyiptom
utcáin találkozott a mélyszegénységgel, amelyet eddig csak a médiából
közvetített információkból ismert.
„Idővel arra lettem figyelmes, hogy egy nyolcéves forma kisfiú egy nagy fonott kosárban szemetet cipel ki a házakból, majd ráönti az utcán álló kordélyra. Elegyengette, majd az így előbukkanó, fonnyadt salátaleveleket kivette a halomból, és megette azokat. […] Humanitárius katasztrófákról, szegénységről és nélkülözésről ma is sokat hallunk a sajtót olvasva vagy a híradót nézve, de azért mégiscsak más, ha az ember szemtanúja az olyan elkeserítő jeleneteknek, mint amit az egyiptomi fővárosban láttam.”
Egy másik útja során, amely Franciaországon át vezetett, egy
légitársaságnál éppen sztrájk zajlott és sehogy sem akaródzott elindulni a
járata. Ezért végül egy hosszabb útvonalon volt kénytelen két kollégájával
egyetemben elérni célállomásukat. Ám az út így is sok kellemetlen élményt
hozott. Ráadásul itt is egy életre szóló élményben részesült.
„Meglepetéssel nyugtáztam, hogy a fehér és fekete rendőr nem
egymás mellett foglalt helyet, hanem egymástól távol, tekintettel az ellenkező
oldalra. Társalgás nem folyt köztük. Megdöbbenve tapasztaltam a faji ellentét
ilyen pregnáns jelenlétét. Őszintén sajnálom, hogy a faji megkülönböztetés
valamennyi formáját csak papíron oldották meg, mert a színesbőrűeket, az ázsiaiakat
még most sem illeti meg azonos bánásmód minden szövetségi államban. Az Egyesült
Államokban a koronavírus-járvány első hulláma során irdatlanul nagyszabású
rasszizmus és a rendőri erőszak elleni tüntetéssorozat kezdődött, amely Európa
és Dél-Amerika valamennyi országába is begyűrűzött. A tüntetéseket egy
afroamerikai férfi, a minneapolisi George Floyd halála váltotta ki, aki egy
brutális rendőri intézkedésben vesztette életét.”
Kép: NiKy m.i.
Mint látható, az utazásokkal telt évek számos olyan helyzet
elé állították a szerzőt, amely pozitív végkifejlete csak biztos nyelvtudásának
és leleményes kitartásának volt köszönhető. Az utazások során bejárta azon
történelmi és vallási helyeket, amelyeket még a diákévek alatt szívott magába,
hogy később ezen ismeretek kiegészítéseképpen, a személyes élménnyel párosítva
őrizze meg emlékezetében.
A könyv két részre osztható: míg az elsőben a munkautakat
ismerhetjük meg, addig a második fele a személyes utazásokról mesél. Minden
fejezet más-más országról szól részletesen, nemcsak az élménybeszámoló
tekintetében, de a gasztrokultúra, a történelmi és némiképpen a szociálkultúra
ismertetésével egyetemben.
A világ különleges és sok szépséget rejteget a kíváncsi
tekintetek elől, igazán csak akkor ismerhetjük meg, ha vesszük a bátorságot és
magunk járunk utána.
Szubjektíven úgy érzem, hogy a szerző a könyv elején
megfogta a kezem és megengedte, hogy én is részese lehessek mindannak a
csodának, amit megtapasztalt különleges élete folyamán. Számos helyen jártam és
sokszor csodával határos módon szinte éreztem az ottani szellő simogatását arcomon,
vagy az helyi életkülönlegességek zamatát.
Kép: NiKy m.i.
Úgy gondolom, hogy nemcsak egy útikönyvet olvashattam, hanem
egy nagyon érdekes memoárt is egyetemben, mert minden történet igaz élményekről
számolt be, ráadásul nagyon kellemes írásmóddal párosítva.
Összességében remekül szórakoztam, sok olyan helyszínt
írhattam fel a listámra, ahova el szeretnék utazni és a szerző jóvoltából most
már részletesebben is képet kaptam arról, hogy mit érdemes felkeresni és ezért
nagyon hálás vagyok. A köszönetnyilvánítás során olvastam, hogy nem teljes a
repertoár, és kimaradtak úticélok, ezért biztatásképpen szeretném leírni, hogy
engem nagyon érdekelnének ezek az élmények is és szívesen venném kézbe az újabb
kiadványt is.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki
szeret utazni, akár csak a biztonságos fotelból, érdekli más népcsoportok élete
és kultúrája, valamint egy csodálatos lélek memoárja. Mert számomra ez a könyv
olyan, mint „Egy könnycsepp az örökkévalóság arcán.” Felemelő és többszöri
olvasásra szánt alkotás.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy