Vajon mi vár ránk a halál után? Tesszük fel időnként a
kérdést, mégis talán sosem fogunk igazán őszinte választ kapni rá. Az elmúlás témaköréről számos tudományos tézis
létezik, legyen szó vallási teóriáról vagy éppen közhiedelemről. Sokan
sokféleképpen vélekednek eme felettébb érdekes, nem véletlenül a világon az
egyik legtöbb embert foglalkoztató tematikáról. A religio szemszögéből tudjuk,
hogy életünk minőségét tekintve ítéltetünk meg útunk végén és bár egyéni kinek
milyen vég jut, a célállomás mindig két irányba végződik. Eme nézet szemszögéből,
a hithű ember, a vallást gyakorolva, szigorúan betartva a Tíz Parancsolatot bízhat
abban, hogy számára is megnyílhatnak majd azok a bizonyos kapuk, ellenben azon
sorstársaikkal, akik letérnek az igaz útról és engednek vágyaik kísértéseinek.
De mi a helyzet azokkal a lelkekkel, akik nem gyakorolják vallásukat, mégis
igaz emberként élik a mindennapjaikat? Vagy vegyük górcső alá azon személyeket,
akik önkezűleg kerülnek a peremvidékre. Vajon hol húzódik meg az a bizonyos
határ és mi történik azon lélekesszenciákkal, akik még élő testükbe bezárva, - mégis
a társadalom számára szinte már elfeledve - léteznek világunkban?
Oly sok kérdés vár megválaszolásra, mégis homály fedi
továbbra is ezt a nagyon is fontos témakört.
Ha csak az irodalmat tekintjük, számos írót és költőt is ihletett
már meg ez rejtély mióta az emberiség létezik. Kiapadhatatlan forrásként
szolgál a képzeletnek és csak rajtunk áll, hogy milyen mélyre ásunk eme
misztikum rejtelmeibe. Szórakoztató irodalom tekintetében mindig érdekes szárnyalni
az adott szerző képzelete által és ki tudja, egyszer talán pont így tudjuk meg
az igazságot.
A fenti bevezető csupán egy apró kitekintése mindannak, amit
a mostani olvasási élményemként elmesélhetek. Persze, oly sok témát érint eme
kötet ismételten, de erről később részletesebben is mesélek.
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt
minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.”
Ákody Zsuzsa szerző neve számomra egyet jelent a tabu témák
részletgazdag kifejtésével és kis misztikummal kevert biztos szórakozással.
Történetei sokszor olyan társadalmi problémákat és tényeket érintenek,
amelyekről elenyészően beszélünk társaságban, mégis fontos szerepe van az
emberek hétköznapjaiban.
Ákody Zsuzsa – A Völgyben című regénye 2022-ben jelent meg a
Pen-Dent Kiadó gondozásában. Külsőleg egy letisztult, kissé misztikus borítót
láthatunk, amely már szinte védjegye a szerző könyveinek.
De miről is szól a kötet?
Odahaza, a Völgyben, Odaát. Élet, Kóma, Másvilág.
Tulajdonképpen eme három síkon játszódik a történet.
Adott egy család, ahol látszólag minden tökéletes. Zsóka
életét a munkahely és családja közötti ingázás teszi ki. Anyaként jól tudja,
hogy egy nap bár 24 órából áll, mégis oly kevés, ha mindenhol a tökéletességre
törekszik. Két gyermekét és férjét rajongással szereti, a napi rutin fáradalmai
igazán megtérülnek, hiszen az otthon békéje és melege mindenért kárpótolja.
Máté szenvedélyes lepkegyűjtő, aki ráadásul már igen
fiatalon hódol szenvedélyének. Családja bár kissé nehezményezi eme roppant sok
időt igénylő elfoglaltságát, mégis teljes szívvel támogatják elvégre, ha
valakit igazán szeretnek, azt úgy fogadják el, ahogy megismerték. Vagy mégsem?
Kyra legidősebb gyermekként nagyon komolyan veszi testvéri
szerepét és féltő szeretettel törődik kis húgával, Alízzal.
A tökéletes családi lét lassan elkopik, ahogy az élet
kitaposatlan ösvényét is benövi a gaz. Elég egy apró pillanat és elillanni
látszik a boldog időszak. Egy nem várt baleset végül felforgatja az egész
család életét és már semmi sem lehet olyan, mint előtte.
Évekkel később Máté sikeres gyermekkönyv íróként a
rivaldafényben éli a mindennapjait, de a dolgozószobájának magányában élete
korántsem felhőtlen, hiszen testi fogyatékkal élni egy egykor egészséges ember
lelkét mélyen megtépázza. Vajon boldog lehet-e még valaha és mit is jelent így
teljes életet élni?
Évek múltával Kyra számos kudarcba fulladt kapcsolata után,
ismét egy kritikus vég felé közeledik, pedig ki gondolta volna, hiszen a
mostani férfi roppant kitartó, ha a szerelemről van szó. Vajon miért csupán egy
pillanat műve egy egész életet romba dönteni és vajon mi vár ránk, ha nem marad
más, csupán a semmi?
„A sötétben egy csomó mindent lehet rejtegetni.
Rosszindulatot, gyűlölködést, irigységet. Vágyakat. Ám a fény nem tűri a
titkokat. Belevilágít még a legrejtettebb zugba is, és felfedi, mit dugdosnak.
Legyen az mocsok, harag vagy bűntudat.”
Egy család, két idővonal, három sík jellemzi ezt a
történetet. Különös érzés keríti hatalmába az olvasót, amely téren és időn át
váltakozva, hol mélyül, hol kissé felenged, de mindig ott motoszkál a lélekben.
Ugyan szubjektív a véleményem, mégis úgy gondolom, hogy a
szerző ismét átlépett egy határvonalat, még pedig úgy, hogy sikeresen legyőzte
az eddigi korlátait. Minden térben és időben szerettem létezni, hiszen a
karakterekkel történtek bármelyikünkkel megeshetnének és pont ezért magaménak
éreztem az eseményeket.
„– Milyen a szárnyaló lélek? […] Fehér? Vagy talán fekete,
hosszú madárszárnyakkal? Nem olyan ne legyen! Félek a nagy madaraktól, ez
valami fóbia nálam, ki tudja, milyen gyerekkori élményben gyökerező. A lélek
inkább színes lepke legyen, egy gyönyörűséges, fecskefarkú pillangó! A lepkéket
kedvelem, jó néhány fajt ismerek is apu gyűjteményéből… Nem. A lélek ne legyen
színes. A lélek legyen fehér. Legyen olyan, mint a Pieris ergane, a sziklai
fehérlepke!”
Karakterek szempontjából Kyra és Lukács kapcsolata kötötte
le figyelmemet a legjobban. Mind a nő, mind a férfi szemszögéből éreztem, hogy
sokkalta többről van szó, mint amit a szerző cseppenként adagolt a számomra.
Kyra személyisége tökéletesen lekövetkeztethetővé vált múltjának szirmaira
bontása által és minden egyes félelme vagy eltévelygése tükör volt a szülei
vétkeinek. Transzgenerációs tükör, amely súlyos teher a fiatal léleknek, de
remek lehetőség a gyógyulás tekintetében.
Események szempontjából kissé megtévesztő lehet, ugyanis az
első pár oldalt nézve talán lassú folyásúnak gondolhatnánk, de ne tévesszen meg
senkit sem eme pár fejezet. A könyv háromnegyede egy igazi érzelmekben és
izgalmakban gazdag történet.
A szerző tökéletesen látható párhuzamot von az élet és
halál, a magány és boldogság között. Minden karakter esendőségében ismerhetjük
meg önmagunkat és talán pont ezért is volt olyan nagy hatással a számomra.
Összességében egy remek könyvet vehettem ismét kézbe, hiszen
mióta letettem a kötetet még mindig vissza-visszagondolok az olvasottakra.
Elérte, hogy újraértékeljek bizonyos nézeteket, amelyek döntő számban negatívan
befolyásolták eleddig az életemet. A változást természetesen nem a történettől
várom, mégis jó táptalaja, hogy foglalkozzak vele.
Szeretem az írónő munkáit, mert minden társadalmi rétegből
kapunk ízelítőt és mégis biztosan tudjuk, hogy egy remek pár órás szórakozásban
lesz részünk.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki
értékeli a mély mondanivalót, hisz vagy remél, hogy az élet sokkal többről
szól, mint a halál várásáról. Hiszen az elmúlás tény, de nem mindegy, hogy az
oda vezető utat milyen élményekkel töltjük meg. És erre ez az idézet a
legigazabb: „[…] minden ember kívánkozik valami után, legyen az tárgy, érzés
vagy bármi, ami nem kicsit más, mint ahogyan él.”
Amennyiben szívesen kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha
az írónő weboldalára ellátogatsz.