Ákody Zsuzsa - A Völgyben

 

„Minden rejtegetett titok közül a bűntudatot a legnehezebb elfedni. A kettőssége felemészti takargatóját. Egyrészt azt szeretné, hogy elárassza a fény, és mindenki lássa meg, mit takargat. Így megkönnyebbülhetne, nem kínozná tovább a bűntudat. Másrészt arra vágyik, hogy a titka, ami miatt lelkiismeret-furdalással küzd, a sötétben maradjon, és soha senki ne tudja meg, mit követett el.

– A bűntudat a legnehezebb teher […]”

Vajon mi vár ránk a halál után? Tesszük fel időnként a kérdést, mégis talán sosem fogunk igazán őszinte választ kapni rá.  Az elmúlás témaköréről számos tudományos tézis létezik, legyen szó vallási teóriáról vagy éppen közhiedelemről. Sokan sokféleképpen vélekednek eme felettébb érdekes, nem véletlenül a világon az egyik legtöbb embert foglalkoztató tematikáról. A religio szemszögéből tudjuk, hogy életünk minőségét tekintve ítéltetünk meg útunk végén és bár egyéni kinek milyen vég jut, a célállomás mindig két irányba végződik. Eme nézet szemszögéből, a hithű ember, a vallást gyakorolva, szigorúan betartva a Tíz Parancsolatot bízhat abban, hogy számára is megnyílhatnak majd azok a bizonyos kapuk, ellenben azon sorstársaikkal, akik letérnek az igaz útról és engednek vágyaik kísértéseinek. De mi a helyzet azokkal a lelkekkel, akik nem gyakorolják vallásukat, mégis igaz emberként élik a mindennapjaikat? Vagy vegyük górcső alá azon személyeket, akik önkezűleg kerülnek a peremvidékre. Vajon hol húzódik meg az a bizonyos határ és mi történik azon lélekesszenciákkal, akik még élő testükbe bezárva, - mégis a társadalom számára szinte már elfeledve - léteznek világunkban?

Oly sok kérdés vár megválaszolásra, mégis homály fedi továbbra is ezt a nagyon is fontos témakört.

Ha csak az irodalmat tekintjük, számos írót és költőt is ihletett már meg ez rejtély mióta az emberiség létezik. Kiapadhatatlan forrásként szolgál a képzeletnek és csak rajtunk áll, hogy milyen mélyre ásunk eme misztikum rejtelmeibe. Szórakoztató irodalom tekintetében mindig érdekes szárnyalni az adott szerző képzelete által és ki tudja, egyszer talán pont így tudjuk meg az igazságot.

A fenti bevezető csupán egy apró kitekintése mindannak, amit a mostani olvasási élményemként elmesélhetek. Persze, oly sok témát érint eme kötet ismételten, de erről később részletesebben is mesélek.

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.”

Ákody Zsuzsa szerző neve számomra egyet jelent a tabu témák részletgazdag kifejtésével és kis misztikummal kevert biztos szórakozással. Történetei sokszor olyan társadalmi problémákat és tényeket érintenek, amelyekről elenyészően beszélünk társaságban, mégis fontos szerepe van az emberek hétköznapjaiban.

Először 2021-ben volt szerencsém kézbe venni Zazi című regényét, amely akkoriban nagyon megtetszett és bizakodva vártam, hogy mikor olvashatok ismét az írónő tollából. Tavaly el is érkezett eme lehetőség, Egy csúnya nő című kötetével, amely határozottan a szívembe talált és nem eresztett azóta sem.

Kép: NiKy m.i.

Ákody Zsuzsa – A Völgyben című regénye 2022-ben jelent meg a Pen-Dent Kiadó gondozásában. Külsőleg egy letisztult, kissé misztikus borítót láthatunk, amely már szinte védjegye a szerző könyveinek.

De miről is szól a kötet?

Odahaza, a Völgyben, Odaát. Élet, Kóma, Másvilág. Tulajdonképpen eme három síkon játszódik a történet.

Adott egy család, ahol látszólag minden tökéletes. Zsóka életét a munkahely és családja közötti ingázás teszi ki. Anyaként jól tudja, hogy egy nap bár 24 órából áll, mégis oly kevés, ha mindenhol a tökéletességre törekszik. Két gyermekét és férjét rajongással szereti, a napi rutin fáradalmai igazán megtérülnek, hiszen az otthon békéje és melege mindenért kárpótolja.

Máté szenvedélyes lepkegyűjtő, aki ráadásul már igen fiatalon hódol szenvedélyének. Családja bár kissé nehezményezi eme roppant sok időt igénylő elfoglaltságát, mégis teljes szívvel támogatják elvégre, ha valakit igazán szeretnek, azt úgy fogadják el, ahogy megismerték. Vagy mégsem?

Kyra legidősebb gyermekként nagyon komolyan veszi testvéri szerepét és féltő szeretettel törődik kis húgával, Alízzal.

A tökéletes családi lét lassan elkopik, ahogy az élet kitaposatlan ösvényét is benövi a gaz. Elég egy apró pillanat és elillanni látszik a boldog időszak. Egy nem várt baleset végül felforgatja az egész család életét és már semmi sem lehet olyan, mint előtte.

Évekkel később Máté sikeres gyermekkönyv íróként a rivaldafényben éli a mindennapjait, de a dolgozószobájának magányában élete korántsem felhőtlen, hiszen testi fogyatékkal élni egy egykor egészséges ember lelkét mélyen megtépázza. Vajon boldog lehet-e még valaha és mit is jelent így teljes életet élni?

Évek múltával Kyra számos kudarcba fulladt kapcsolata után, ismét egy kritikus vég felé közeledik, pedig ki gondolta volna, hiszen a mostani férfi roppant kitartó, ha a szerelemről van szó. Vajon miért csupán egy pillanat műve egy egész életet romba dönteni és vajon mi vár ránk, ha nem marad más, csupán a semmi?

„A sötétben egy csomó mindent lehet rejtegetni. Rosszindulatot, gyűlölködést, irigységet. Vágyakat. Ám a fény nem tűri a titkokat. Belevilágít még a legrejtettebb zugba is, és felfedi, mit dugdosnak. Legyen az mocsok, harag vagy bűntudat.”

Kép: NiKy m.i.

Egy család, két idővonal, három sík jellemzi ezt a történetet. Különös érzés keríti hatalmába az olvasót, amely téren és időn át váltakozva, hol mélyül, hol kissé felenged, de mindig ott motoszkál a lélekben.

Ugyan szubjektív a véleményem, mégis úgy gondolom, hogy a szerző ismét átlépett egy határvonalat, még pedig úgy, hogy sikeresen legyőzte az eddigi korlátait. Minden térben és időben szerettem létezni, hiszen a karakterekkel történtek bármelyikünkkel megeshetnének és pont ezért magaménak éreztem az eseményeket.

„– Milyen a szárnyaló lélek? […] Fehér? Vagy talán fekete, hosszú madárszárnyakkal? Nem olyan ne legyen! Félek a nagy madaraktól, ez valami fóbia nálam, ki tudja, milyen gyerekkori élményben gyökerező. A lélek inkább színes lepke legyen, egy gyönyörűséges, fecskefarkú pillangó! A lepkéket kedvelem, jó néhány fajt ismerek is apu gyűjteményéből… Nem. A lélek ne legyen színes. A lélek legyen fehér. Legyen olyan, mint a Pieris ergane, a sziklai fehérlepke!”

Karakterek szempontjából Kyra és Lukács kapcsolata kötötte le figyelmemet a legjobban. Mind a nő, mind a férfi szemszögéből éreztem, hogy sokkalta többről van szó, mint amit a szerző cseppenként adagolt a számomra. Kyra személyisége tökéletesen lekövetkeztethetővé vált múltjának szirmaira bontása által és minden egyes félelme vagy eltévelygése tükör volt a szülei vétkeinek. Transzgenerációs tükör, amely súlyos teher a fiatal léleknek, de remek lehetőség a gyógyulás tekintetében. 

Kép: NiKy m.i.

Események szempontjából kissé megtévesztő lehet, ugyanis az első pár oldalt nézve talán lassú folyásúnak gondolhatnánk, de ne tévesszen meg senkit sem eme pár fejezet. A könyv háromnegyede egy igazi érzelmekben és izgalmakban gazdag történet.

A szerző tökéletesen látható párhuzamot von az élet és halál, a magány és boldogság között. Minden karakter esendőségében ismerhetjük meg önmagunkat és talán pont ezért is volt olyan nagy hatással a számomra.

Összességében egy remek könyvet vehettem ismét kézbe, hiszen mióta letettem a kötetet még mindig vissza-visszagondolok az olvasottakra. Elérte, hogy újraértékeljek bizonyos nézeteket, amelyek döntő számban negatívan befolyásolták eleddig az életemet. A változást természetesen nem a történettől várom, mégis jó táptalaja, hogy foglalkozzak vele.

Szeretem az írónő munkáit, mert minden társadalmi rétegből kapunk ízelítőt és mégis biztosan tudjuk, hogy egy remek pár órás szórakozásban lesz részünk.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki értékeli a mély mondanivalót, hisz vagy remél, hogy az élet sokkal többről szól, mint a halál várásáról. Hiszen az elmúlás tény, de nem mindegy, hogy az oda vezető utat milyen élményekkel töltjük meg. És erre ez az idézet a legigazabb: „[…] minden ember kívánkozik valami után, legyen az tárgy, érzés vagy bármi, ami nem kicsit más, mint ahogyan él.”

Amennyiben szívesen kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az írónő weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Péri Györgyi - Főnixdalok

 

„Gondolat nélkül nincs ember!

De kérdés nélkül nem lesz

okos…

Akarat híján összeesne.

Érzés nélkül meg igen fagyos!”

Verseket olvasni és azokat a megfelelően kezelni, értelmezni nem is olyan egyszerű feladat, hiszen fontos tudni, hogy az adott alkotó milyen korban élt, hogyan alakult az élete és talán némiképpen kell egy bizonyos nyitott szemléletmód is mindehhez. A történelem nagy költőivel talán kicsit könnyebb az olvasó dolga, elvégre rímekben gazdagok többnyire a költeményeik, és ha máshol nem is, de az irodalom órákon alapos ismeretanyagot gyűjthetünk mindarról, ami alapjaiban szükséges egy vers megértéséhez, elemzéséhez. Kortárs szerzők tekintetében már foghatjuk a fejünket, úgy gondolom, hiszen korunk kaotikussága és sokszínűsége bizony elemeiben rombolja le mindazt a tudást, amit fentebb már említettem. Persze a paletta igen színes stílus és mondanivalóság tekintetében is, mégis rendre beletörik a bicskánk egy – egy túlmodernizált verseskötetbe.

Azt gondolom, hogy ahány költő, annyi stílus és irányzat várható egy gyűjteményen belül is, de mégis jó olvasás előtt kicsit tájékozódni, hogy kinek is a kötetét vesszük a kezünkbe.

A mostani könyv éppen ezért remek választásnak bizonyult a számomra, hiszen megálmodóját évek óta ismerem és követem, ráadásul íróként is igen figyelemreméltónak vélek. Első szárnypróbálgatását még 2021-ben volt szerencsém olvasni – Aki hétszer született címmel -, amit azóta is jó szívvel ajánlok barátoknak, ismerősöknek egyaránt. Nem tagadom, hogy magas elvárásokkal kezdtem el az olvasást most is, de hogy azt kaptam-e, amit vártam, erről kicsit lentebb részletesen mesélek.

Péri Györgyi – Főnixdalok című verses kötete 2022 év végén jelent meg magánkiadásban. Senkit se tévesszen meg ez a megjelenési forma, hiszen nagyon igényes a kötet külsőleg és belsőleg egyaránt. A borítót – folytatva a megkezdett kiadási mintát – Lengyel Levente készítette, akinek köszönhetően egy különleges érzékkel kiválasztott színnel és rejtett formai elemekkel ötvözött borítót csodálhat meg a publikum. Ráadásul a könyv belső illusztrációkat is kapott, amelyek jelen esetben Tanai Guzorán Anna festőművésznő munkáját dicsérik. Az alap hangulatot úgy gondolom már meg is kaptuk a fent leírtakkal, ezek után már csak a verseknek kell hozzánk szólnia. Nézzük is, hogy mit rejt ez a kötet magában!

A kiadvány négy nagy fejezetre lett felosztva, melyek a következők:

1. Szappanbuborékok

2. Múltszilánkok

3. Görcs és játék

4. Főnixdalok

Az egyes részek címe is igazi talányosság úgy gondolom, hiszen elsőre nem feltétlenül tudhatjuk, hogy milyen alkotások kaptak helyet.

Minden fő fejezetből választottam egy-egy verset, amely közel került a lelkemhez.

SZAPPANBUBORÉKOK

Ennek a nem is annyira rejtélyes címnek sok apró múltbéli esemény adja a fonákját. Múltbéli emlékek, amelyek fel-felvillannak, de mint a buborék szét is pukkadnak egy idő után. Hol fájdalmas, hol légiesen könnyed a hangulata, de mindig valami mély központi témát érintenek a versszakok…

„Láttalak,
Mikor remegőn emelted kezed a könnyed felett,
Rázkódott erős vállad, mikor megöleltelek.

Megéreztem
Azt hiszem, hogy a könny torz tükrében mást látsz
belőlem,
S a gyengédség utáni vágyat szégyelled előttem.

Letöröltem
Torz tükrödet hátralépve, ahogy lágyan széttártam
kezed,
Hogy lásd úgy, ahogy van:
Sokat ér nekünk a szereteted.”

Kép: NiKy m.i.

MÚLTSZILÁNKOK

Még a múltból kapunk „ízelítőt”, de a hangulat kissé nyomott, szomorkás. A témakörök többnyire ugyanarra az érzésre építkeznek, mégis várjuk a feloldozást. Mindenkinek más jelent a magány, az elveszettség érzése, mégis pontosan ugyanazt az utat járjuk be.

„Belefáradtam már,

hogy jónak kell lennem!

S látlak téged tágra nyílt

Szemmel, meredten…

Én vagyok az,

ki ezt elkövettem.”

Kép: NiKy m.i.

GÖRCS ÉS JÁTÉK

Az emberi lélek bonyolult egy játékszer. Sokszor nem értékeljük igazán, hogy milyen alapos szerkezetet kapunk és csak miután eltörtük, jövünk rá, hogy van, amikor a ragasztott „játék” már nem olyan ékes, mint előtte. Minden lélekeszencia egy valódi kincs, melynek értékét csak te növelheted, ha véded a káros elemektől, emberektől, amennyire csak lehet.

„Egy kellemes hűs reggelen
majdhogynem elsírtam magam,
s bár nem fájt semmi a szív helyén,
a torkomban lüktetett az agyam.

A hűs szél keze simogatott,
cirógatta borzolt hajam,
a nap valahonnan rám kacsintott,
s arra kért, szeressem önmagam.

Az estével a baj elmúlt már –
mondta. – Új nap, új élet, nem érzed?
De. Én csak azt nem értem, a szó bár
anyagtalan, miért fáj, s miért félek?

Nagy nehezen mégis elindultam
azon a biztató, friss reggelen,
a szél csitító karjába simultam,
s lassan kiszáradt a szemem.”

Kép: NiKy m.i.

FŐNIXDALOK

Újra építeni magunkat minden nehéz időszak után, hinni és remélni, hogy egyúttal erősebben, mégis tele bizalommal tudunk majd tekinteni az előttünk álló végtelenre, talán a legnehezebb feladat egy ember életében. Sérült testünk felépül, de a lelkünk nehezebben gyógyul és sokszor már óvatossá, bizalmatlanná válunk. Mégis érdemes a tapasztalatot pajzzsá formálni és bátran, felemelt fejjel ismét bizakodva tekinteni a jövőre. Ezt megtenni hatalmas lépés és nem mindenkinek sikerül, mégis hiszem, ahogy a Főnix újjászületik hamvaiból, úgy a lélek is képes az örök megújulásra a szeretet nevében.

 

„volt
oly hold
mi lágy hullámmal világítja
a holt
lány úszó fürtjeit
halak isszák sós ízű könnyeit

van
oly nap
min máglyák fényébe kiáltó szavak
miatt
anyák esnek térdre
hamuját a szél viszi a füstös égre

lesz
oly éj
min távoli kegyetlen
játék
gyanánt a kor ha nagyobbat vétkezik s
ember akkor már nem létezik”

Azt mondják, hogy az élet csupa móka és kacagás, de mégis többször sérülünk, ráadásul a kövek, melyek reánk hullnak, akaratlanul is sebeket hagynak bőrünkön. A lelkünk nem játékszer, ezt sosem szabad elfelejteni, és bár ki –kinyitjuk szívünk kapuját, a belépőnek egy sor „sárkánnyal” is meg kell küzdenie értünk. Mert mindannyiunkban ott a hercegnő, ki fehér daliás hercegére vár és a kastély ablakából lessük, hogy mikor érkezik el hozzánk… Bár nem külön álló a mostani vers, amelyet megosztani kívánok még, de számomra az egyik legértékesebb alkotás a kötetben.

 

„A Szürke sárkány
ellopta a napot!
Egy felhőbe bújva
A hold csak várt,
és ijedten vacogott.

Nyisd ki drágám a szemed,
s minden ragyogni fog velem s veled…

És jött egy ádáz
Fekete lovag,
fejem leütni készült,
s kínzott engem
sokat, sokat.

Sebeidre gyógyír a jelen,
megérteni csak itt fogod, ezen a helyen.

S volt egy hercegnő,
vár, hatalmas
szerelem…
Rózsa is volt benne,
ha jól emlékezem…

Tudom, drága.
Hervadt rózsád itt van még a kezemben,
s várok rád most is, itt
a jelenben.”

Kép: NiKy m.i.

Ezek után azt gondolom, hogy felesleges lenne bármilyen dicsérő szó vagy mondat, hiszen egyételmű, hogy mennyire a szívemhez nőttek a költemények. Ugyan nem minden vers szól hozzám, mégis összességében megkönnyeztem, néhol elmosolyodtam, de mindenképpen a lelkembe zártam. Pontosan tudom, hogy szinte lehetetlen, amit most érzek, de valahogy mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egy rokonlélekre leltem az alkotó személyében. Nőként megértettem, hogy az élet pofoktól nem mentes, de sorstársként egy segítőkéz nyújtásával bárki újra kezdheti az életet. Hiszen elcsúszunk, netán letaszítanak minket a helyes útról, de együtt, erősebben ismét visszatérhetünk a megfelelő ösvényre. A verseskötet egy nő életéből meritkezik egészen a kislányka időszakáig visszanyúlva, hogy a korszakok váltakozásával betekintést nyerhessen az olvasó egy életeszencia küzdelmeibe, örömébe, bizonytalanságába, hitébe. Hogy ki miképpen fogadja be az olvasottakat, az természetesen egyéni, mégis úgy gondolom, hogy jó érzés kézbe venni, elmélyülni és kicsit megmártózni az élet tengerében. A tapasztalás nem mindig a sajátunk kell, hogy legyen, aki ügyes más szenvedéséből is tanul, hogy a buktatókat könnyebben vegye.

És ez a kis részlet egy nagy igazságot üzen:

„– Ne csak a testedet lásd,
hanem azt, aki vagy,
azt a lényt is nézzed,
ki hordja a látványodat.”

Azt hiszem, őszintén elmondhatom, hogy kedvelem ezt a kis kötetet és bízom benne, hogy nem én leszek egyedül ezzel az érzéssel.

Amennyiben úgy érzed, hogy felkeltettem az érdeklődésedet, a könyvet megvásárolhatod a Péri Penna weboldalán.

Írta: NiKy