Ivády Balázs - Keresztmetszet

 

„egy ölelés az öböl széle,

partjára kiül a nedves gondtalanság.”

Azt mondják, hogy a vers egy ember utolsó fájdalmas sóhaja a világ felé, amelyben minden elmondott vagy éppen elhallgatott igazsága rejtekezik. A sorok között megbúvó üzenetek, melyeket csak az igazán figyelmes olvasók lelik meg, egy egész életutat mesélnek el. Hogy éppen a kortárs vagy a letűnt korok nagyjaitól származnak ezek az éteri sóhajok, oly mindegy, a lélek könnyeitől nem fog új élet sarjadni, mégis alá hullva a legszebb esőt ígérik a földnek. A költészet végtelensége két ember lélekeszenciájának tánca. A költő a felkérő, az olvasó pedig az a pillanatnyi szerencsés személy, akivel a megfelelő ütemben haladva, a legszebb táncot járhatja. Egy forgás, két lépés balra, majd ismét közelítve vagy talán távolodva, egy apró kacaj, egy pillanatnyi merész pillantás, és a végére nem marad más, csak az apró sóhajokkal elhaló meghajlás. Ezért minden vers egy újabb tánc lehetősége, amelyre az alkotó felkérése és az olvasó reménye adja az ütemet és a varázst.

A fent leírtak egy cseppnyi pillanatot írnak le, amely valóságát most megtaláltam ebben a könyvben, de, hogy éppen milyen dallamra történt ez a tánc, azt a következőkben bővebben is kifejtem. Mielőtt elmerülnék az aktuális kiadvány részletesebb ismertetésében, szeretném megköszönni a Dr. Kotász Könyvkiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm!

Ivády Balázs első kötetes magyar költő, orvos, akinek az életmentés az életpályája, mégis tollat ragadva egy különleges hangulatú verseskötetet álmodott meg a számunkra. A versek többnyire egy adott író lelkéből merítkeznek, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy egy napló funkcióját is betöltsék. Olvasásom folyamán felmerült bennem a kérdés, hogy mennyire szabadidős tevékenysége és mekkora arányban egy önkifejezés formája a mostani kötet! Egy biztos, hogy a költemények erőssége a mélyen szántó gondolatok és a röpke pillanatképek keveredése, amely hol a fellegekbe repít, hol pedig a legmélyebb bánatot idézi elő az olvasóban.

Kép: NiKy m.i.

Ivády Balázs – Keresztmetszet című verseskötete 2022-ben jelent meg a Dr. Kotász Könyvkiadó gondozásában. A borító a szerző fotója által lett elkészítve, amely a maga letisztult képi világával egy különleges utazásra csábítja az olvasót.

A legtöbb, verseket tartalmazó kiadvány fő szakaszokra osztja a tartalmazott költeményeket. Természetesen semmilyen szabály nem köti az adott szerzőt ahhoz, hogy megtartsa ezt a felosztást, mégis meglepődve tapasztaltam ennek hiányát. Persze a rövidsége ellenére ez nem von le az értékéből, hiszen ez a szabadosság, szinte könnyedség, egy bizonyos fokú szabadság érzetet is kölcsönöz a könyvnek. De nézzük is, hogy számomra mely alkotások voltak kiemelkedőek és miért!

Aki valamilyen formában követi az olvasási szokásaimat, annak talán nem fogok újdonságként szolgálni, azzal a ténnyel, miszerint nagy szeretettel és kíváncsisággal olvasok friss, „elsőkönyves” szerzők könyveit, hiszen az újdonság varázsa adott a számomra, ráadásul reménykedem abban, hogy új kedvencre lelek. Természetesen a legtöbb vers egy bizonyos lelkiállapotban való befogadását követeli, mégis vannak olyan alkotások, amelyeket olvashattam bármilyen időszakomban, mindig megérintették a lelkem. 

Kép: NiKy m.i.

„a hold vagyok.
a halvány.
ablakból hív le egy kislány.

holttengernyi homlokomra

fénylyugatta foltos útra

a csillagok ugróiskolát rajzoltak.

kormos testemen havas ezüst zápor.

kifagyott küzdelem

mely alig világol.

a hold vagyok.

aki szereti az éjt.

akiből az ég most kivág egy karéjt.”

Fontosnak tartom, hogy egy adott író, költő kifejezze koráról alkotott véleményét, legyen szó politikáról, társadalomról vagy éppen az emberi életút rögös szakaszairól.

 

Kép: NiKy m.i.

„sajnálom ezt az embert

már rég a végtelené

s most újra eladja magát.

mélyen áron alul, bagóért

egy jó injekcióért

egy nagyon rövid, semmitmondó szóért

sajnálom ezt az embert

aki magát siratja

saját sírja felett bánatosan áll, mert itt kell majd

hagynia.”

A szerzőt megihlették az elmúlt időszak eseményei, ámbár az is igaz, hogy erről a tematikáról sosem lesz késő beszélni. A háború az emberek árnyjátékainak legrosszabb típusa, hiszen győzni mindenki szeret, de ebben az esetben csak a vesztesek rangjsorolását láthatja a bámészkodó publikum.

Kép: NiKy m.i.

„miféle földi undort érzek

ha a katonákra nézek

akár a pokol-szirmú árnyak

a létbe csak gyilkolni járnak

szürke holtak akik ha nem ölnek

akkor is rettentő karnak rettentő ölnek

zugában némán szorítják az örök fegyvert

a mindig rest tettest, a társat: az embert.

miféle földi undor fog el

az ész elrothad a jog el-

mállik a mérges múlt századi gázban

a szemekben gyűlölet a szívekben gyász van

s a béke a ritka régi vendég

egy eltalált bérház kamrájában bennég

a menyasszonyt éjfélkor egy tank kéri táncra

időset fiatalt verve láncra

aki él elveszt ép elmét

a sorsot hiába perelnék

nem lesz vigasz ha bárki pert nyer

a tátongó pusztulás mindent elnyel”

Úgy gondolom, hogy a fenti sorokhoz nem kell különösebb részletekbe mélyülő magyarázat. Minden szóban ott a költő lelke, aki vészjósló intelemmel mesél az emberiség legnehezebb és legmegvetettebb „játékáról”. Hiszem, hogy a szerző sokat látott és talán tapasztalt életutat járt be eddig, ami a költeményeiben is fel-felvillanni látszik. Hinni, élni, cselekedni, ezektől vagyunk egyek, de ölni, rombolni és vértől mocskosan megelégedve leszünk csupán csak lelketlen porhüvelyek.

Kép: NiKy m.i.

Szubjektíven úgy érzem, hogy a szerző párhuzamot állít az élet és halál, a fény és sötétség, valamint a pusztító semmi és az remélő ember között. Ezek a témakörök önmagukban is érdekesek, de egy alkotásba sűrítve kissé fullasztó élményt hagyhatnak az olvasóban. Egy ember élete csupán egy tollpihe az idő végtelenjében, de minden lélek különleges a maga nemében és egy erős alkotó eleme az élet éterének.

Különleges élményt nyújtott, bár azt el kell ismernem, hogy többször félre kellett tegyem. Nem minden alkotás szólt nekem, de több olyan is megmutatta magát, amelytől több vagy éppen elgondolkodó lettem.

Összességében úgy érzem, hogy korunk egyik különleges, friss szemléletű szerzőjével volt szerencsém megismerkedni, és végül én magam is felkéretettem eme éteri táncra. Forogtam, pörögtem, balra vagy éppen jobbra léptem, de minden alkalommal egy pimasz, nyílt tekintetet láttam magam előtt, akinek kisugárzása megfogó és az ütem végére kellően magával ragadónak bizonyult.

Ajánlom a költészet szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nyitott szemlélettel is képes olvasni a sorok között, szeret táncra perdülni rímek adta ütemre és az élet zenéjére a legszebb érzésekkel feltöltekezve forogni. És a végére egy nagy igazság: „a szenvedés ünnepélye… a háború.

Ha kedvet kaptál az olvasáshoz, akkor javaslom, hogy térj be a Dr. Kotász Könyvkiadó webshopjába érte.

Írta: NiKy