Az utóbbi időben igazán szerencsésnek érezhetem magam,
hiszen csupa olyan könyvet vehettem kézbe, amitől több lettem vagy remekül
szórakoztam általa. A szerzők palettája is igen sokrétű, elvégre legyen szó női
vagy férfi alkotóról, mindig képesek voltak meglepni vagy éppen meghatni az
adott könyvükkel, ezért rendkívül hálás vagyok. Mégis akadnak közöttük olyan
írók is, akik képesek évről évre megújulni, sőt olyanra is van példa, aki egy korábbi
stílusát frissíti fel. A mostani beszélgető partnerem is egy olyan alkotó, aki
otthonosan mozog több műfajban is. Legyen szó ifjúsági, romantikus vagy éppen
történelmi fikcióról, mindenhol megállja a helyét és remek történeteket álmod
meg számunkra. Nem is olyan régen olvastam A Társalkodónő című regényét, amely
elbűvölt és nem eresztett. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel a Kristin M.
Furrier írónővel készült interjút! Kezdjünk is hozzá!
Üdvözöllek ismételten a blogon! Köszönöm, hogy elfogadtad a
felkérésemet! Nagyjából két éve beszélgettünk már egyszer. Azóta eltelt pár
hónap. Hogy vagy? Hogy telt az elmúlt időszakod?
Köszönöm, hogy újra beszélgethetünk. Nagyon nagyot fordult
velem a világ, de pozitív irányba. A főállású anyaság után, visszatértem a
munka világába is. Azonban ez komolyan feladja a leckét, hogy tudjak a család,
az írás, valamint a munka között lavírozni. Próbálkozom, nem egyszerű.
Pár napja előolvastam A Társalkodónő című hamarosan
megjelenő regényedet, és ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget! Ez a
történet más, mint az eddigiek úgy érzem. Bár fiatal felnőtteknek szól inkább,
mégis sokkal érettebb témával foglalkozol. Kérlek, mesélj erről részletesebben!
Hogyan jött az ötlet és miért?
Először is, én köszönöm, hogy vállaltad az előolvasást,
tudom, hogy mindenki nagyon elfoglalt. Más a történet minden szempontból,
hiszen a legfontosabb, hogy most nem az ifjúsági korosztályt céloztam. Ez
természetesen szándékos volt. Nagyon sokan kérték, és én mindig figyelek az
olvasók kéréseire/ kritikákra, hogy szeretnének már felnőtt regényt is olvasni
tőlem. Igazából a történetet, már két éve forgatom a fejemben. Kihívás volt,
sosem írtam még E/1 -ben regényt. Hogy hogyan jött az ötlet? Mindig az adott
életszakaszom befolyásol az alkotásban. Olyan dolgok vesznek körül az elmúlt
évek során, amik így befolyásoltak érzelmileg. Hiszen A Társalkodónő egy komoly
érzelmi küzdelem megjelenítése.
Történetünk egészen a 19. századig vezet minket vissza,
pontosabban 1881.augusztus 18.-ára, amikor egy elszegényedett nemesi leány,
Emma Watton walesi otthonát megunva – nem önszántából- társalkodónőnek szegődik
a szomszéd birtok egy szem leánya mellé, hogy a kisasszony unalmát elűzve,
megfelelő társaságot biztosítson számára. Emma napi őrlődései szinte
felemésztik, hiszen egy részről hűséges leányként félti édesanyját és két húgát,
míg irigységtől telve vágyakozik munkaadója családjának életére. Ez a kettősség
odáig fajul, hogy már megkérdőjelezi eddigi életét és szép lassan felemészti az
örök elégedetlenség. Emma karaktere, ahogy az értékelésemben is írtam, egy
bizonyos „antihős” érzését keltette bennem. Természetesen nagyon hiteles,
hiszen mi emberek is ilyenek vagyunk részben. Miért ezekkel a jellemzőkkel
ruháztad fel Emmát? Ezt egyébként a többi szereplő kapcsán is megkérdezném.
Hogyan alakítottad ki a személyiségjegyeket és volt-e olyan élő személy, aki
mintaként szolgált? Ha igen és nem titok, ki lenne ő?
Emma karaktere egyszerűen Ember, nagybetűvel. Az emberek
minden gyarlóságával együtt. Ebben a történetben senki nem lesz ártatlan, mint
a valóságban sem. Minden szereplő a saját érdekeit képviseli, és ezért válik
élethűvé a történet maga. Ennél a történetnél senkiről sem mintáztam karaktert,
mármint élő emberről bizonyosan nem. Nem vagyok már húsz éves, azt hiszem a
saját megélt tapasztalataimból építkeztem 100% -ban. Sokan keresik ma is a
boldogságot, a megelégedést, aztán azt veszik észre, hogy nincs tovább.
Abszolút úgy érzem, ez a mai, valamint abban a korban is egy teljesen általános
emberi viselkedés.
A történeted a viktoriánus kort vette górcső alá, ami nem
kis feladat egy író számára. Ráadásul hiteles történelmi szálakat fedezhettünk
fel a könyvben, a társadalmi szerkezetről már nem is beszélve. Miért ebben a
korban helyezted el a karaktereket és volt – e nehézséged írás közben? Milyen
forrásmunkák húzódnak meg a háttérben?
Imádom a viktoriánus Angliát. Rengeteget olvasok angol
klasszikus irodalmat, sokkal többet, mint bármi mást. Olyan szinten ismerős
dolgokról írtam, hogy nem nagyon kellett kutatómunka. Ami kicsit
"megtornáztatott szellemileg", az az volt, hogy teljesen pontosan
vázoltam fel a helyszíneket, Leamington Spa – t főleg. Nem titok, hogy két
alkalommal jártam a szigetország ezen részén, és felderítettem teljesen azokat
a helyeket, melyek a regényben szerepelnek. Azonban azt vissza kellett
keresnem, hogy abban a bizonyos adott éveben is állt - e már az az épület, volt
- e ott az a klub , stb. Itt megjegyezném, hogy aki ismeri Leamingtont, számára
az illusztrációban is fel fog tűnni
ismerős helyszín. Ez ténylegesen mind hiteles a könyvben. Tehát összességében
Leamington történelmét kellett felkutatnom.
Mivel több alkotásodat is volt szerencsém olvasni, így
kialakult bennem egy nézet, miszerint akár ifjúsági, akár felnőtt közönségnek
szánod regényeidet, mindegyik kötet valamilyen ponton köthető egy adott történelmi
korszakhoz, eseményhez, szimbólumhoz. Szándékosan építed ezekre a pillérekre a
regényeid témáit, vagy ösztönös? És, ha már történelem, számodra melyik az a
kor, társadalom, esemény, amiről biztosan elmondhatod, hogy érdekel, szereted
és szívesen élnél benne?
Írásilag nem igazán fog meg a jelenkor. Épp elég élni benne,
nem vágyam írni róla. Ha mindenképp a máról akarok írni, akkor novellát, vagy
verset írok. A fő ihletforrásom a történelem egyértelműen. Kiemelkedően a
középkor, és a 19. század érdekel. Ezekről a korszakokról nagyon sokat olvasok,
keresem, kutatom, és imádom az ilyen jellegű utazásokat is. Nagyon szeretnék a
19. században élni. Nem a mai kor szülötte vagyok, azt gondolom. Nem én lennék
az első nő, aki kivívná a női egyenjogúságot. Más értékeket látok fontosnak,
mint a mai világon előtérbe került dolgok. A családnál nem volt, és nem is lesz
semmi fontosabb, akárhányat is ír a naptár. Az emberek alkotta közösségek, az
összetartozás, a szeretet, ez az én mozgatórugóm. Ha a férjem megkérdezi hova
menjünk nyaralni? Mindegy, csak kastély legyen! A történelembe.
A könyved finoman szólva is egy nehéz lezárással ér véget.
Számomra kisebb sokkot okozott feldolgozni, hogy elfogytak a lapok. Ráadásul
több kérdésre nem kaptam választ. Szándékozod esetleg folytatni vagy tényleg
így ért véget Emma útja?
Igen, azt hiszem kár titkolni, hogy lesz folytatása a
történetnek. És ha ennyit elárulhatok a történetről, a neheze még ezután jön...
Kicsit személyesebb vizekre eveznék, ha nem bánod! Az elmúlt
időszak finoman szólva sem volt egyszerű. Egy magadfajta kreatív alkotó ember
hogyan teremti meg magának az íráshoz szükséges nyugalmat?
Nagyon nehezen. Egy ideig próbálkoztam vele, de fel kellett
adnom a nyugalomban való alkotást. Egyértelműen az ötletek terén utazások
alkalmával, kiránduláskor feltöltődöm, és itthon csak kiírom a sztorit. Kicsit
úgy tudom ezt felvázolni, mint a Szeleburdi család című filmben láthattuk azt a
bizonyos ikonikus jelenetet. Amikor az
író apuka a pingpongozó gyerekei között írja meg a könyvét. Ez nálunk pontosan így van. Ami
segít, relax zenét szoktam közben hallgatni, és az egy kicsit tompítja a család
édes zaját. Néha azért persze nehéz így az alkotás.
Munkád során emberek szociális helyzetével foglalkozol. Az
ott tapasztaltak szolgálnak-e táptalajként a könyveid számára?
Sajnos bizony néha nagyon nyomasztó dolgokat kell látnom.
Könyv alapjának nem szeretném használni, viszont ahogy említettem ezek novella
formájában kiíródnak belőlem. Készülök lelkiekben arra, hogy egy realista novellás
kötetet ezekből kiadjak, ám ennyire feltárulkozni mindenki előtt igen nehéz.
Hiszen ezek az életről szólnak.
Szerinted az írás mennyire szól a közönségnek szórakoztatás
céljából és mennyire működik egyfajta önterápiás jelleggel az író számára?
Én azt gondolom, aki ír, az cseppet sem véletlen. Az írás,
mint minden más alkotói forma, önkifejezés. Mindenképp egyfajta terápia, biztos
vagyok benne. Mennyire szól a közönségnek? Ezt minden írónak magának kell
eldöntenie. Azt, hogy felvállalja a saját stílusát, és abban alkot, vagy a 12
egy tucat elvén csak a sikerért ír. Én felvállaltam magam.
Ha visszautazhatnál az időbe melyik híres íróval olvastatnád
el a következő könyved kéziratát?
A Bronte nővérekkel.
Figyelemmel követed-e a mai kortás irodalmat, illetve kinek
a munkásságát tartod a legizgalmasabbnak?
Igen, mindenképpen figyelemmel kísérem, de csak a magyart. A
magyar kortárs szerzők közül számomra kiemelkedő Szabó Borka. Imádom a
stílusát, ahogyan bánik a szavakkal, nagyon egyedi. Mivel magam is felvállalom
önmagam stílusát, így én is azokat az írókat kutatom, akik egyedi stílusban
alkotnak. Mint Tarja Kauppinen is, Ő is kiemelkedik egyértelműen a kortársak
közül.
Ha valaki kapcsolatba szeretne lépni veled, vagy figyelemmel
szeretné követni a munkásságodat, akkor azt hol teheti meg? Illetve mikor
találkozhatunk veled személyesen?
A kristinmfurrier@gmail.com email címem nyilvános. Ezen
bárki írhat, aki szeretne velem kapcsolatba lépni. Ezenkívül ahol a legtöbb
információ megtalálható rólam, az a weboldalam: www.kristinmfurrier.hu.
Természetesen a Facebookon is van írói oldalam, az instagramon is, és a moly.hu
- is. Ezeken a platformokon vagyok elérhető, és aránylag aktív. Személyesen a
könyvhéten lehet majd találkozni velem. Először Szegeden, június 2. –án az
Álomgyár könyvesboltban 16.00 órától. Majd Szentesen június 8.-án este hatkor a
Szentes Városi Könyvtárban. Végül Budapesten 10.-én, és 11.-én is fent leszek a könyvhéten
előreláthatólag. Úgyhogy érdemes figyelni, főleg a NewLine kiadó standjánál.
Köszönöm szépen az interjút és
sok sikert kívánok!
Amennyiben felkeltettük az
érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook, Instagram és Honlap
oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!
A Társalkodónő című regényét pedig a
NewLine Kiadó oldalán tudjátok megrendelni!
Írta: NiKy