Csillagtalan antológia, szerzői mustra 9. - Interjú Ronnie W. A. írónővel

A Csillagtalan antológia szerzői mustrájának kilencedik állomásához érkeztünk, ahol ismételten egy olyan alkotót és novelláját szeretném bemutatni nektek, aki kiemelten nagy kedvencemmé vált az idők folyamán. A Végtelenül című történetben az érzelmek határtalan mezsgyéjére lép az olvasó akaratlanul is, ahol a szív nagyobbat dobban, a lélegzet elakad és a lélek egy örök táncra kél a karakterekkel. Külön többször is elolvastam és még mindig találok benne újdonságot, ezért úgy éreztem, hogy jobban megszeretném ismerni az alkotóját. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel a Ronnie W. A. írónővel készített interjút! Kezdjünk is hozzá!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Én köszönöm a lehetőséget! Ronnie W. A. néven alkotok. Az „A” rövidítés Anit takar, a legtöbben csak így ismernek.

Mindig is kacérkodtam az írással. Az első novellámat tizenegy évesen kezdtem írni, és bár sosem fejeztem be, egy élénk pillanat örökre megmaradt belőle. Az első sorok kitörölhetetlenek lettek. Pár év múlva a Héttorony Irodalmi Magazin oldalára publikáltam pár lélek-novellámat. Ezekben öntöttem ki a lelkem a gyerekkoromról. Őszinték, mélyek és igen nyersek voltak. Meglepetésemre nagyszámú, biztató vélemény jött rá, hogy ezt igenis folytatnom kell. Ezzel egyidőben fedeztem fel a Merengőt. Pár Harry Potter fanfiction után nagyobb fába vágtam a fejszém, ekkor született meg a regényem alapja. A kiadott verzióhoz képest olyan volt, mint egy alig kettes fogalmazás. Sokáig felé sem néztem, de a főszereplőim nem engedték, hogy szabaduljak, újra és újra vissza kellett néznem oda, hogy beleolvassak. Ennek már jó pár éve. Nem bántam meg, hogy engedtem a csábításnak, tavaly végre a kezembe foghattam az első regényem.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Igazából egy regényvázlatomból vettem kölcsön a keretet, ebből született meg a Csillagtalanba a Végtelenül című novellám. Tervezem – ha lesz rá idő –, hogy megírjam ezt a regényt. Nagyon közel áll hozzám a Sárkány és a Csillag meséje.

De azt kell mondanom, nem minden novellámból tudnék regényt írni. Ha kereknek érzem a történetet, nem tudom nyújtani és alakítani.

Ez esetben Ryv és Arnav kapcsolódása – mert szerelemnek még nem vezethető egy ilyen sorszerű találkozás – még vár egy hosszabb kibontásra. Mambo szintén olyan karakter, akit nem tudnék csak úgy elengedni. Mambó makacs asszony, rá akar venni, hogy kölcsönvegyem egy másik, nagyon fontos történethez.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

A róka vére című regényem tavaly jelent meg a Delta Vision kiadó gondozásában. A róka vére egy erotikus urban fantasy. Az azték mitológiát vettem alapul, és erre építettem egy teljesen kitalált történetet. Sokszor megmosolyogtat egy-egy vélemény, amiben az olvasó azt fejtegeti, nem tudja, hogy ez mennyire „igaz”. Simán el tudná képzelni. Ezek a vélemények a legjobbak.

Ezen kívül megtalálható egy novellám a NYUSZI romantikus antológiájában Szeretlek címmel. Illetve olvasható két novellám a Muselière alkotói csoport köteteiben. A Bújj-Bújjban egy weird horror. „A bárd” egy föld alatt megbújó kannibál társdalomról szól, akik az Anyát, az ő istenüket imádják. Ebben a novellában is a fantasy dominál. A Csillagtalanban pedig a „Végtelenül”. Ez egy kitalált teremtéstörténet, és az emberi gonoszság adta az alapját.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Úgy tartom, mindenkinek ki kell hoznia magából a maximumot, és ha nem megy neki, akkor kiverjük belőle :D Jó, nem, csak viccelek. Mindenki megpróbálta kihozni magából a maximumot, ha kellett, akkor segítettünk neki, és ötödjére is nekiestünk a szerkesztésnek. Szerencsére azt mondhatom, a Muselière írói hajlandóak dolgozni, készek tanulni, és mindenben segítőkészek, és ez a végeredményen is látszik. Hol helyezkedem el ezen az írói palettán? Ez nehéz kérdés. Nem tudom. Besorolni sem szeretném magam, nem hiszem, hogy jobb író lennék, mint a többiek. 

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Az erőssége a gyengesége is. Tizenegy szerző tizenegyféleképpen ír. Zsánerre, stílusra, minőségre sem egyformák. Bárki megtalálhatja benne a kedvencét, és éppen ezért azokat a novellákat is, amiket csak átlapoz.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A Sárkány és Csillag meséje mindig közel állt hozzám. Eredetileg egy teremtéstörténet mesének szántam. Félve kezdtem bele ebbe a novellába, mert idő közben két nagyon fontos barátomnak Stelline és Drago, ez a két kitalált lény, egy egész másfajta szerelmes mesét írt. Le kellett ráznom ezeket a „kapott” béklyókat a történetemről, elvonatkoztatni a személyekké lett csillagon és sárkányon, és valami mást alkotni, mint volt.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Nem titok, könyvfanatikus vagyok. Megvannak a magam kedvencei, amik bármikor jöhetnek. Elsőnek a Harry Potter sorozatot kellene megemlítenem. Tinédzserkorom legsötétjében ezek a könyvek segítettek életben maradni. Másik kedvencem Anne Rice Vámpírkrónikái. Még soha nem találkoztam az ő szereplőinél élőbbekkel. Imádom a tájleírásait, az élő-lüktető városait a komor, sötéten csillanó arany cicomájával.

Nagy kedvencem még Naomi Novik Ezüstfonása és Rengetege. Mindkettő egy-egy drágakő. Szintén kedvencem Katherine Ardentől Az Északi erdő legendája. És hogy ne csak fantasyt említsek, imádom még Richard Morgan Takeshi Kovacs sorozatát.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Szeretem az antihősöket. A tökéletlenségüktől, a morcosságuktól, és mert nem a tiszta úton járnak, ettől lesznek igazán emberiek. Nincsenek tisztán jó karaktereim, az ember eredendően nem lehet csak jó, és a rossz sem lehet csak rossz. Mindenkiben keveredik ez a két oldal. A világ nem csak állatmentő, jólelkű tanárnőkből és kockás hasú tűzoltókból áll. Azt vallom, igenis lehet szerethető egy véreskezű maffiafőnök is.

Nem titok, A róka vére című regényem férfi főhősét, Leet, egy ismerősömről mintáztam. Nyilván igazából nem a munkáját, csupán a nagyobb jellemvonásait. Más esetben nem szeretek az ismerőseimről mintázni, nem írok a családomról, sem más rokonomról, ismerősömről. A magánéletemet semennyire sem keverem bele az írásba.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

A történeteim minden esetben kissé sötétek és komorak, de igyekszem belecsempészni a történetbe egy kis melegséget, varázslatot, csodát, hogy felmelegítse a lelket. Mert az élet is kicsit ilyen néha. Sötét és nem kellemes, aztán felragyog a fény, besüt a nap a sötétítő ráncain keresztül, és mézszínbe öltöztet mindent. Szüksége van a léleknek az ilyen apró csodákra.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

A Róka vére szereplői nem engednek. Lee nagyon mélyen befúrta magát a lelkembe, igazán élővé lett. Rita nem állt hozzám soha közel, nem tudtam megkedvelni, ha élő személy lenne, biztos nem lennénk öribarik, éppen ezért nem engedhetem el őt sem. Két regényen dolgozok/ dolgozunk párhuzamosan (jelenleg pihennek). Az egyik a Róka előzménytörténete Leevel a főszerepben. Ezt a regényt Estell Ivyval írjuk közösen. Úgy gondolom, a Zöld hold igazán ütős lesz. Rendesen megdolgoztat, hogy elővegyem a férfias oldalam. Mert senki sem szereti a puhány, túl nyálas pasikat. A másik a Róka közvetlen folytatása. A Vörös vonal címet kapta. Egyrészt, mert nem vagyok jó címválasztásban, másrészt, mert fontos része a történetnek az isteni lelkek születése, felemelkedése és pusztulása.

Itt meg kell említenem, idén érkezünk még egy Muselière antológiával. Várhatóan télen jelenik meg a Book Dreams kiadó gondozásában. A horror és a romantika után megnézzük, mit tudunk alkotni fantasy terén. 

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Instagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Ronnie W. A. - A róka vére regényét megrendelhetitek a Delta Vision Kiadó weboldalán.

A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó oldaláról tudjátok megrendelhető!

Írta: NiKy