„(…) a belső szépség nem csak a női nem kiváltsága lehet.”
Ez a könyv igen kalandos úton került hozzám, ugyanis még
valamikor a januári hónapban igényeltem belőle egy példányt, mert megtetszett a
borító és a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy érdekes olvasásban lehet
részem. Végül pár hónap elteltével sikerült kézbe vennem, de ezért most is
nagyon hálás vagyok a Napkút Kiadónak, mert általuk egy új önismereti utazásra
indulhattam. Köszönöm.
Molnár Réka – Amerre a hattyúk szállnak című regénye egy spirituális
útra hívja olvasóját. Első ránézésre egy lektűrnek gondoltam, mivel
terjedelmileg rövid és az első fejezet még csak egy könnyedebb szórakozást
ígért. Kicsivel később rá kell, hogy döbbenjek, ennél nagyobbat nem is
tévedhettem volna. De nézzük is, hogy miről szól a kötet!
Fülszöveg alapján főhősnőnk, Nóra, egy harmincéves, átlagos
életet élő nő, aki egy napon különleges üzenetet talál a postaládájában. A
levél egy rejtélyes címzettől származik, egy bizonyos V-től, aki utasításként
csupán egy időpontot és helyszínt ad meg. Ezt a levelet több másik is követi és
ezek segítségével Nóra elindul azon az úton, mely bár sokszor nagyon nehéz, mégis
megváltoztatja az életét. Főszereplőnk első perctől fogva érez egy bizonyos
vonzalmat V iránt, de számos akadályt kell legyőznie, hogy megértse mit is rejt
ez a vonzalom a számára. Útja folyamán
egy daloló hattyú, egy fehér ruhás hölgy, egy soha el nem hervadó virágszirom,
több különleges látomás és álom kísérik, melyeknek célja Nóra valóságértelmezésének
gyökeres átalakítása.
„A tökéletesség nem adottság, nem foglalkozás, nem állapot
vagy tulajdonság, és legfőképpen nem érdem, a tökéletesség egyfajta belső
minőség (…)”
Ez az idézet nagyon jó példa arra, hogy rámutasson, a
tökéletességet csak is önmagunkban kereshetjük. Az oda vezető út valószínű nem
lesz könnyű, de ettől a belső minőség által leszünk egyensúlyban önmagunkkal és
a világgal.
A könyvben nem csak a borítón, de magában az események
alakulásában is kulcsszerepet kapott egy szépséges élőlény, mely nem más, mint
a hattyú. Ennek az állatnak több szimbóluma is akad, hiszen ahány népi hiedelem
annyi jelentést találni rá. Több forrásból merítkezve a hattyú a fény, a halál,
az átváltozási képesség, a szépség, a szerelem és a mélabús természet jelképe.
Gyakran ábrázolják sírhanton éneklő, szél fuvallatára daloló, vagy vízbe hulló
madárként, de olykor megjelenik babérfa tövében vagy ciprus alatt is. A madár
tollazata több mesét is megihletett, melyeket sokszor észre sem veszünk, pedig
fontos üzenettel szolgálnak.
„Ne engedd a kígyót a szíved felé kúszni!”
Ennek a kötetnek megvan az a bizonyos ereje, hogy megossza
olvasótáborát. Lesz, aki nagyon fogja szeretni és akad majd olyan is, akit
kimondottan irritálni fog. Mivel nem volt könnyű olvasási élményem, ezért
hitelesen állíthatom, hogy csak azok fogják szeretni, akik megértik miért
íródott a kötet és képesek befogadni mondanivalóját nyitott lélekkel.
Szubjektív véleményem a regényről, hogy nem könnyű
olvasmány. Nem csak témáját tekintve, de a karakterek esendősége miatt is. A
mai „divat” regények elsődlegesen abból nyerik erejüket, hogy olyan szereplőket
sorakoztatnak fel, akivé mindenki szívesen válna. Hiszen mindannyian álmodtunk
arról, hogy hercegnők vagyunk, vagy bátor lovagok, határozott és sikeres
üzletemberek vagy remek szeretők. Mind – mind olyan személy, akikre felnézünk,
és akiknek a bőrébe bújva, felruházva érezzük magunkat. De kevesen szeretnek
olyan karakterekkel azonosulni, akik gyávák, félszegek, naívak vagy egyszerűen
anya kicsi „gyermekei” még felnőttként is.
Nóra személye sokszor felbosszantott nem tagadom, sőt
megkockáztatom, többször úgy éreztem, hogy képtelen vagyok tovább olvasni a
vele történteket, hiszen az egy dolog, hogy introvertált a személyisége, de az már
megint más, hogy intelligenciáját és tehetségét is hagyja elsorvadni. Csak
azért, mert parancsoló narcisztikus szülők gyermekeként nőtt fel és egy
bizonyos „ujj” mindig ott lebeg a feje felett. Amikor a bőrébe bújtam sokszor
fuldokoltam és őszintén szólva nagyon haragudtam rá. Úgy éreztem, hogy hibás
azért, mert így alakult az élete és még felelőtlenül engedi is, hogy bárki kihasználja
kénye-kedve szerint. Nagyon sokáig, majdnem a regény háromnegyedéig szenvedtem,
míg egyik pillanatról a másikra ez a sok negatív érzelem átcsapott szeretetté.
Megértettem végül, hogy amin keresztül ment azt nem ő választotta és egy
bizonyos berögzött nyomás alól nagyon nehéz önerőből kiszabadulni és
átértékelni a helyzetét. Bár még most sem értem teljesen, - mivel nagyon más
személyiség vagyok- mégis elfogadtam olyannak amilyen, és nagyon boldog voltam
a végére.
„Emlékezz Önmagadra!”
Azt gondolná az olvasó, hogy ennek a kötetnek csak a lány a
főszereplője, de tévedés. Marcell személye számomra legalább olyan fontos volt,
mint Nóráé. A férfi jellemzői csupa negatív: gonoszság, sunyiság és megrögzött
hamisság. Egy agresszivitásba menekülő személy, akiről egy csapdába esett
vadállat jutatott eszembe, mert bizony, amivé ő vált, szintén nem saját
választásán alapult és az általa megtett út legalább olyan fontos volt
számomra, mint a lányé.
„Volt egyfajta őszintétlenség a természetében, amely azoknál
az embereknél mutatkozik meg, akik sűrűn váltogatják nézeteiket és
viselkedésüket, annak megfelelően, éppen kinek a társaságában tartózkodnak.”
A kettejük szenvedése, a különböző akadályok legyőzése és
végül egy bizonyos ösvényre lépésük adják ennek a történetnek a pikantériáját. Számos
olyan elemet tartalmaz a regény, amiről tudjuk, hogy létezik, mégsem
foglalkozunk vele vagy észre sem vesszük. Hogy ki miben hisz, az egyéni! De a
csoda, amit oly nagyon várunk másoktól, az tulajdonképpen egy kemény belső munka
eredménye. A világ adott, de hogy mi miképpen létezünk benne, az a szemléletünk
gyümölcse.
„(…) a tanulás folyamatának része az elbukás is (…)”
Összességében elmondhatom, hogy egy nagy utat tettem meg
önmagam felé is, mert a karakterekkel történtek hatással voltak rám. Többször
úgy éreztem, hogy most már elég, nem olvasom tovább, de végül befejeztem és én
magam is felemelkedtem. Rendkívül nagy hatást gyakorolt rám ez a kis kötet,
amit még úgy gondolom, most is „emésztek”.
Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nyitott
szívvel és gondolatokkal is képes bejárni más karakterekkel az adott ösvényeket
és nem retten vissza a komolyabb tematikától sem. És ne feledjétek: „A pillanat
nem más, mint egyetlen szívdobbanásba sűrített élet (…).”
Amennyiben te is elmerülnél ebben a történetben, a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése