Kevés ember nő fel úgy a világon, hogy ne
találkozott volna élete folyamán mesékkel valamilyen formátumban. Nehéz
egyértelműen meghatározni, hogy kinek is szól maga a műfaj. Ha az újkori
mese-univerzum ősrobbanásának a Grimm testvérek munkásságát tekintjük, akkor
mondhatnánk, hogy gyerekek a címzettek, de tudni kell, hogy eredeti formájukhoz
képest ezek a mesék is erős kozmetikázáson estek keresztül az erőszakosságuk és
szexuális vonatkozásaik kapcsán megfogalmazott kritika miatt. A műfaj eredetét
tekintve sincsen egységes álláspont. A Föld valamennyi kontinensén és
társadalmában megtalálhatóak különböző formában, így kijelenthetjük, hogy az
emberi kultúra meghatározó és szerves részei. Bármelyik országban is hallgatjuk
vagy látjuk őket, felfedezhetünk közös vonásokat, amelyek utalhatnak a
közösségek közötti generációkon átívelő kultúrális kölcsönhatásokra is, illetve
eredhetnek egyfajta társadalmi tudatalattiból is: a mesék által megfogalmazott
erkölcsi dilemmák bár helyi színezetűek, de egyetemes jelentőségűek.
A brit irodalom “fenegyereke”, egyik
legmegosztóbb személyisége és hányattatott sorsú géniusza volt Oscar Wilde.
Számos területen alkotott, ezek közül már életében is kiemelkedő sikert arattak
a mesék. A Helikon Kiadó gondozásában megjelent A boldog herceg című kötet
ezeket az írásokat tartalmazza gyűjteményes formában.
A
könyvben összesen kilenc hosszabb-rövidebb mese kapott helyett. Tartalmi és
terjedelmi okok miatt eltekintenék részletes ismertetésüktől, inkább csak
egyfajta átfogó összegzést nyújtanék az engem ért irodalmi élményről.
Megtalálható bennük szinte az összes jól ismert tündérmese fordulat,
számmisztika (például három próba) és cliffhanger, de mégse mondanám azt, hogy
unatkozni fogunk, sőt. Az író zseniális érzékkel alakítja a jól megszokott
sémákat saját ízlése szerint és ad olykor akár csak egyetlen mondattal váratlan
lezárást vagy szájízt egy mindaddig teljesen kiszámíthatónak tűnő történetnek.
Olvashatunk mindent feláldozó szerelemről, önzésről és önzetlenségről,
emberfeletti próbatételekről valamint társadalmi igazságtalanságról és szinte
minden mesének van erkölcsi tanúságtétele. Érdekes volt számomra viszont az,
hogy nem minden esetben pozitív a befejezés, nem nyeri el mindig a jó méltó jutalmát,
sokszor lengi be a történeteket egyfajta melankólia, reményvesztettség vagy
lemondás. Mindezek és a megfogalmazott mélyebb igazságtalanságok miatt úgy
érzem, hogy ezeknek a meséknek elsődlegesen a felnőttek a címzettjei. Fontos
kiemelni a szinte minden írásban megjelenő erős vallásos elemeket és szimbólumokat
is, amelyek sajátos színezetet adnak ennek a fundamentálisan fiktív műfajnak.
“- A háborúban – felelte a takács – az erős
szolgájává teszi a gyengét, a békében pedig a gazdag teszi szolgájává a
szegényt. Nekünk dolgoznunk kell, hogy megéljünk, de ők olyan silány bérrel
fizetnek, hogy éhen pusztulunk. Mi naphosszat nekik robotolunk, s ők ládáikban
rakásra gyűjtik az aranyat, míg a mi gyermekeink idő előtt elfonnyadnak, és
szeretteink arckifejezése megkeményedik és eltorzul. Mi tapossuk a szőlőt, de más
issza meg a bort. Mi vetjük el a gabonát, de csűreink üresek. Láncaink vannak,
ha nem is látja a szem; rabszolgák vagyunk, ha szabadnak mondanak is
bennünket.”
A mesék a romantika teljes filozófiai fegyvertárát
felvonultatják: az érintetlen természet felsőbbrendűsége az épített környezettel
szemben, a fizikai és a lelki szépség diadalának hirdetése vagy a titokzatos
Kelet kultúrális elemeinek gyakori vendégszereplése. Különböző állatok és
tárgyak vannak gyakran emberi tulajdonságokkal és jellemvonásokkal felruházva, néhány
esetben óhatatlanul olyan érzésem volt, mintha egy Disney-rajzfilmet néznék
beszélő gyertyatartókkal (A hires-nevezetes rakéta). Erősen érezhető Rousseau
Emil, avagy a nevelésről című munkájának hatása is a gyermeki eredendő
ártatlanság és tisztaság kapcsán (Az infánsnő születésnapja). Másik ilyen
féreérthetelen hatás véleményen szerint a korszakalkotó Az ifjú Werther
szenvedései Goethe-től, hiszen több mese tragikus központi eleme a reménytelen
vagy viszonzatlan szerelem (A halász meg a lelke).
“- Milyen buta dolog a szerelem – mondta
távozóban a diák. – Félannyi haszna sincs, mint a logikának, mert nem bizonyít
semmit, és mindig olyat ígér, ami nem következik be, és elhiteti velünk, ami nem
igaz.”
Összességében elmondhatom, hogy jól szórakoztam a kötet olvasása folyamán, vannak azonban negatívumok is. A mesék színvonala nem egyenletes, vannak egészen kiemelkedő darabok, de vannak unalomig hajszolt erkölcsi példázatoktól terhes írások is. Több esetben éreztem továbbá, hogy fogalmi zavarral élve, az író egyfajta hedonikus, barokkos orgiát csap a szavakkal, tobzódnak a minőségjelzők vagy a fantasztikus elemek anélkül, hogy bármi funkciót szolgálnának, és inkább csak megnehezítik az olvasottak befogadását. Néha olyan magasságokba visz minket a szárnyaló fantázia, hogy kicsit elfogy körülöttünk a levegő.
Ajánlom minden olyan felnőtt léleknek, aki értékeli a mese szépségét, szeret a sorok között kutatni és keresni és talán megleli azt a szépet és jót, melyet egy ilyen mű adni tud. Mert ne feledjétek: befogadóvá válni és a képzelet szárnyán szállni annyi, mint álmodni. A legszebb élmények egyike.
Amennyiben te is elolvasnád a művet, a Helikon Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése