„A szavakban meg nem jelenő többletérzés, a formákban észre
nem vehető látvány. (…) Ezek lényegi természete magától alakul ki. Hasonlít ez
ahhoz például, amikor ősszel az alkonyi égen sem színek, sem hangok nincsenek.
És még ha nem is jut eszünkbe semmi, miközben kell lennie valahol kiváltó
oknak, egyszer csak kicsordul a könnyünk.”
Azt hiszem, hogy mindannyiunk életében vannak azok az
élmények, melyek elemeiben rázzák meg a lelkivilágunkat. A mostani értékelésem
egy olyan könyvről szól, mely elsőre unalmasnak tűnhet, vagy akár túl
bonyolultnak, de ha figyelmesen olvassuk a sorokat, megértjük, hogy a világ
változásai nem külsőleg, hanem belsőleg lassúak, de erről kicsit később. Ezúton
is szeretném hálámat kifejezni a Gondolat Kiadónak, hogy recenzióként
biztosított számomra egy példányt. Egy nagyon mély és hosszú utazásra indultam
általatok, ami valószínűleg még nem ért véget.
Hűen önmagamhoz a borítóval kezdeném. Azon olvasók, akik már
követnek egy ideje tudják, hogy nagyon szeretem a különleges külsejű könyveket.
Mindenben keresem azt a bizonyos érzést, hogy bármikor örömmel tekinthetek rá
és akár hosszú percekig is csodálhatom. Lehet furcsa lesz tőlem, de ez a kép,
mely a kötet elejét díszíti, ilyen élményt nyújtott a számomra. A letisztult
sorok, a kellemes bézs árnyalat és egy növényi minta a háttérben megnyugtatóan
hatott számomra. Kicsit a papirusztekercset juttatta eszembe, hiszen azon
szerencsések közé tartozom, akik foghattak egy darabot a kezeikben. Nagyon
szeretem a régi korok hagyományait és rajongok Ázsia letűnt és jelenkorban
létező népei szokásaiért. Sokat olvasok a témában, nézem sorozataikat,
hallgatom zenéiket. Mikor erre a borítóra rátekintek, mindig nyugalmat és
békességet érzek.
A könyv belseje három részre bontható. Ez a felosztás három
különböző alkotó írását tartalmazza, melyek időben eltérnek, de mondandójuk
majdnem tökéletesen megegyezik.
Az első részt Kamo no Chömei, a Japán császári udvar
elismert költője meséli el. Feljegyzéseit, amelyben többször is felhívja a
figyelmet lelkiállapotára és a környezetére, a világtól elvonultan, remeteként
írja. Az alkotó szembeállítja a különböző társadalmi kasztokat egymással. Egy
bizonyos hanyatlással szembesíti olvasóját, mely végbemenetele elkerülhetetlen
és visszavonhatatlan. Az akkori természeti katasztrófák és az emberek által
okozott károk együttesen rombolják a társadalmi morált, mely több esetben
éhínséggel vegyes tömeges halálozáshoz vezetnek. A kor szellemében csak azon
fontos emberek halála lett lejegyezve, kiknek családja kellő befolyással bírt,
vagy életükben olyan tetteket hajtottak végre, melyek fennmaradtak az utókor
számára. Hogy a pornépből hány lélek került kínok között a másvilágra, csak azt
tudhatja, ki akkor élt vagy talán még ő sem.
A második részben egy hivatalnok, Yoshishige no Yasutane
írása található. A hanyatló birodalom életének különböző képeibe enged
bepillantást. Ezen sorok szintén fájdalmasak és bár a szavakat kimondottan
szépen használva mutatja be az akkori pusztulás különböző aspektusait, sajnos a
téma súlyossága változatlan és bánatot hagy maga után.
A harmadik és egyben utolsó fejezet már „szinte a korunkból”
származó, Basil Buntig tollából íródott az 1930-as években. Az általa lejegyzet
szöveg méltó „folytatása” elődeinek, mégis azt kell, hogy írjam, más arcát is
megmutatja az akkori birodalomnak.
Számomra a legnagyobb hatást a második alkotás érte el, mert
ott tudatosult igazán bennem, hogy mi történt és milyen borzalmas időszakon
esett át a japán nép. Szenvedéseik hiábavalónak bizonyulnak a szemeimben. Mert
bár házaink nem fából készülnek jóesetben, mégis tűz esetén egyenlő lesz a
semmivel. A felperzselt földön pedig sokáig nem terem meg semmi és csak a
fájdalommal feltöltekezett hamut sodorja el a szél. Házaink egymást érik,
hiszen szaporodunk, ha kell, ha nem. Sokan vagyunk kevés helyen. Otthont teremtünk,
mert családot alapítunk. De ha csak magunk lennénk, sem érnénk már be
kevesebbel. Pedig néha a kevesebb több.
A könyv háromnyelvű, hiszen egyik oldalt japán, a másik
oldalt a magyar szöveg található. Majd a következő részben ugyan ez ismétlődik,
csak az előbbit váltja az angol nyelv. Rendkívül érdekesek a kötet hátuljában
található térképek. Többször visszalapoztam olvasásom folyamán, hogy beazonosítsam,
kb. hol járok helyszínileg.
Összességében elmondhatom, hogy egy lassú folyású, de
rendkívül részletgazdag könyvet olvashattam. Nem bölcseletekkel traktáló, hanem
a nyers valóságot elénk táró alkotás.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Gondolat Kiadó
oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése