Számos mesekönyvet olvastam idén, volt, ami tetszett és
természetesen akadt olyan is, ami nem fogott meg. Ilyen esetekben
elrejtőzhetnék azon tény mögé, felnőttként nem az én korosztályomnak szólnak,
de ezt meg kell cáfolnom. Nem az a lényeg mennyi idősek vagyunk, hanem a tény,
milyen lélekkel olvassuk az adott történetet. Mindenkiben ott a gyermeki én,
csak ki engedi, hogy előtérbe kerüljön, és van, aki elzárja. Én az előbbi
vagyok. Nagyon szeretem a meséket, és ezáltal nyitott lélekkel olvasom az adott
könyveket.
A legnagyobb örömömre Mechler Anna: Olina és a varázsszirmok mesekönyv egy csodálatos világot nyitott meg lelkem előtt és elrepített a
virágok birodalmában és általuk megismerhetem a tündéreket. Ezen apró kis
teremtmények nagy feladatot kapnak, természetesen csak is a kiválasztottakra
hárul eme nemes "munka". A növényekről sokszor olvashatunk, de gyógyító
hatásukról igen csak ritkán. Ezt a fontos információt szövi bele meséjébe az
írónő. Teszi ezt okítva, de rendkívül szórakoztató formában. Olina a fő karaktere
a mesének, az ő növénykéje pedig egy azon fantasztikus virágoknak, melyeket mi
is a valós világban használunk, de nem feltétlen tudatosan és megbecsülve.
Nagyon szerettem olvasni és elmerülni a történetben.
Természetesen számos más kalandot is tartogat a mese, sok - sok megbúvó
tanáccsal és élethelyzettel. Amikor ilyen könyvek kerülnek a kezembe, rájövök
milyen csodálatos íróink is vannak, és még izgatottabb leszek a mesekutatásaim
alkalmával. A mese pedig Láng Anna gyönyörű rajzaival ékeskedik, külön öröm
volt végig lapozni és megcsodálni a képeket. Természetesen ajánlom jó szívvel
minden nyitott, gyermeklelkű felnőttnek, vagy gyermekeknek.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése