“Az emberi elme szűk horizontján túl oly
megnevezhetetlen borzalmak léteznek, amiket a legsötétebb rémálmainkban sem
bírnánk elképzelni, ám fajtánk örökös átka, a tudásszomj és a kíváncsiság
időnként szembesít velük.”
A Howard Phillips Lovecraft három elbeszélését
tartalmazó válogatás a Helikon Zsebkönyvek sorozatban jelent meg 2020-ban. Véleményen
szerint igen jól sikerült ez a szerkesztés, hiszen az írások többször is
“kikacsintanak”, vagyis visszautalnak egymásra, egyfajta összefüggő világképet
alkotnak. A sorozat egyéb kiadványaihoz képest ez is ízléses, praktikus – elfér
a zsebben, olvashatjuk a strandon is...bár ezek után sokkal körültekintőbbek
leszünk vízparton és a zátonyokat is garantáltan messzire kerülni fogjuk. Köszönöm a kiadónak, hogy rendre olyan könyveket válogat ebbe a sorozatába, melyektől több leszek és szívesen visszatérek hozzájuk többször is.
Kevés olyan író alkotott valaha a horror
műfajában, akinek munkássága mind a mai napig hatással van kultúránkra, talán Bram
Stroker vérszívó szörnyetege sorolható még ebbe a kategóriába, bár az részben
folklór elemeken alapul. Hihetetlen, korát meghaladó irásai annyira lázba
hozták alkotótársait (közéjük taartozott Robert E. Howard, a legendás Conan
megalkotója is), hogy egy egész kultúrakört, a Chtulhu Mítoszt építették köré
saját, hasonló témakörű elbeszéléseiken keresztül. Az általa megalkotott
kozmikus horror műfajának szimbólumai számtalan filmben (Hellboy), képregényben
(a Batman kiadványok Arkham szanatóriuma is innen ihletett), zenében (Metallica)
valamint társas- és szerepjátékban (Arkham Horror, Call of Cthulhu) is
megtalálhatóak.
“Fogalmam sincs, hogy mi mindent
tartogathat még számomra az élet; ám abban biztos vagyok, hogy ez a másodperc
visszavonhatatlanul lerombolta lelkem egyensúlyát, és örökre eltiporta bennem a
természet józan működésébe vetett hitet.”
Mindig is foglalkoztatott az ennyire
kiemelkedő alkotók esetében, hogy vajon milyen körülményeknek vagy
adottságoknak köszönheti tehetségüket. Lovecraft esetében az “ihlet” forrása
egyértelműen a traumatikus gyerekkorban kereshető, de egész életét a sorozatos
nehézségek és traumatikus események sorozata árnyékolta be. Idézzük ide a
szintén horroban utazó Nick Cutter sorait:
“Hallottam, hogy azt mondják, hogy az
érzelmileg riasztó gyermekkor remek táptalaja a fikciónak, de hálás vagyok,
hogy nem kellett inspirációt gyűjtenem ennek a kútnak a mérgezett vizéből.”
Lovecraft gyerekkorában beleesett abba a
kútba és senki nem húzta ki.
Mindhárom történetet erősíti a személyes
narratíva, az egyes szám első személyes elbeszélésmód, mintha tényleg valóban
az író élné át maga az eseményeket, a hitelesség egy percre sem ingadozik meg.
Nincsenek hősök vagy napfelkeltekor érkező felmentősereg, minden szereplő
egyszerű halandóként sodródik és próbál életben maradni, miközben egész
világunk létezését fenyegetik az ébredező kozmikus ősi istenségek.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól szórakoztam és pont ezért: nem nagyon húznám tovább az értékelést vagy
vesztegetném az időt a cselekmény ismertetésére. Azt hiszem, hogy elég
egyértelmű a véleményem, az én ömlengésem helyett inkább olvassátok el a
könyvet (és a többit is)! Horror rajongók számára megkerülhetetlen!
Ne feledjétek: “R’lyeh házában álmodva vár ránk a halott
Cthulhu.”
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Helikon Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése