Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra vannak olyan
szerzők, akikről váltig állítom, hogy tőlem a vasalásról is írhatnának könyvet,
de bizony én el fogom olvasni és valószínű nagy kedvenc lesz. Nos, nem árulok
zsákbamacskát azzal, hogy a mostani kötet szerzője a fent említett kategória
számomra. Már alig vártam, hogy megérkezzen a rendelésem és kézbe vehessem a
regényt.
Ecsédi Orsolya írónő neve számomra egyet jelent a kellemes,
tartalmas és sírósan nevetős szórakozással, elvégre eddig több alkotását is
volt szerencsém olvasni – igen bevallom, az összes történetét kézbe vettem és valamennyi
nagy kedvencem évről évre. Nagyon szeretem a furfangos nyelvezetét, imádom a szóvirágait,
a kissé pikáns humorát és legfőképpen azt a bájos fantáziát, amellyel minden
alkalommal elvarázsol engem, sok molytársamat és több fiatalt is egyetemben.
A mostani szerzeménye a Kell egy csapat sorozat harmadik
része, amely Sárkányugatás címmel jelent meg 2021- ben a Könyvmolyképző Kiadó
gondozásában.
A történetünk majdnem ott folytatódik ahol az előző résznek
vége szakadt, a megszokott kis csapattal – Zizuval, Ankával és Bátival – akik
egy újabb varázslatos nyomozásba kénytelenek belekezdeni. Ráadásul most a
különleges számok bűvkörében, elvégre a három igazán varázslatos szám, nem igaz?
Három barát, három nyomozás plusz egy csipetnyi varázslat adja annak az
egyenletnek az eredményét, amitől ez a történet ismét egyedivé válik és az
olvasó le sem akarja tenni a könyvet. Hiszen hol olvashatunk kutyából lett
sárkányról vagy sárkányos ebről? Egy furcsa fiúról, aki a bújkálások mestere,
vagy a mester „gyermeke”? És mi van akkor, ha ebből a katyvaszból csak akkor
van menekvés, ha az idő hajlandó segíteni? Igen, jól olvasod, ez maga az
őrület, de garantálom, hogy nem akarsz kijózanodni, csak vedd kézbe a könyvet!
„(…) milyen sárkány az, aki hagyja, hogy elvigyék egy
menhelyre?”
Számomra ez a történet gyógyír volt fájó sebeimre és
minden egyes mondatával felmelegítette a lelkemet. Könnyesre sírtam a szemem,
de most a nevetéstől, ráadásul ismét kedvet kaptam a műben előforduló múltunk
kincseinek újra olvasásához is.
Imádtam a csapattal kalandozni és anno mit meg nem adtam
volna egy ilyen tüneményes tanárnőért, mint Adél néni jelen esetben. Nagyon
szerettem a stílusát, minden „jóslata” megváltás volt számomra.
„Nem tűnt fel, hogy minden jó történet olyan, mint a
napfelkelte? Hogy a hajnal előtt a legsötétebb?”
Egyszerűen eldöntöttem, hogy panasszal fogok élni, mégpedig
az írónő felé. Hol a többi kötet? Évente egy nem elég és tudom, hogy nem csak
én gondolom így. Tessék írni minél többet, hogy mi boldogok lehessünk egy rövid
időre.
Hogy kinek ajánlom a könyvet? Neked, neki, mindenkinek.
11-99 éves korig bárki kézbe veheti, mert garantáltan jól fog szórakozni. És ne
feledjétek, minden történet csak akkor ér igazán valamit, ha az olvasó lelke
hozzáadódik. Kalandozásra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése