2021. október 18., hétfő

Fábián István – Mohai V. Lajos - Kettős:pont

 

„A jelen mindig állandóbb, pontosabb a múltnál, ebbe az egyedüllétbe nem sétálhat be akárki. Mégis, ami elmúlt, az már levált önzésünkről, szeretetről, szerelemről.”


Nem hittem volna, hogy ennyi ideig fog tartani egy könyv lelki feldolgozása, de bizony ezt a csepp kötetet majd három hónapja olvasom, újra és újra. Ennek elsődleges okai a két szerző egymásról alkotott nézetei, költeményeik mélyebb elemzései és az együttes hatás megfelelő befogadása, amely több elmélyülési időt vett igénybe. Ezektől függetlenül senki se vonjon le semmilyen téves konzekvenciát, hiszen a szerzők külön-külön is figyelemre méltóak, együttesen pedig lehengerlőek. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni Fábián István költőnek, hogy megajándékozott ezzel a példánnyal. Hálásan köszönöm Önnek.

Fábián István – Mohai V. Lajos - Kettős:pont című könyve 2020-ban jelent meg a Könyvpont Kiadó gondozásában. A kötet nem a szokványos papírborítással készült, sokkal inkább egy famentes rajzlapra emlékeztető anyagból, amelyet be kell, hogy valljak, pontosan nem tudok megnevezni, mégis ezt a hatást váltotta ki nálam. És pont ezért többször is éreztem azt a bizonyos belső hívó erőt, hogy ceruzát ragadjak és én magam is elmerüljek a grafika rejtélyes, de annál csodálatosabb világában. Ezt az emocionális töltetet tetézték Fábián István grafikai munkái, amelyek –mint eddig is- rendkívül igényesek és impozánsak a maguk tematikáját tekintve. A borítóról pedig csak annyit szeretnék írni, hogy a szívem közepébe talált, hiszen az az emberi sziluett az égitestváltozással egy lélek esszenciális fejlődése és mélyre bukása. Az idő változásával a két lélek egymásra való hatásai elgondolkodtatják az olvasót és nem eresztik. Fábián művész úr egyéb munkáira is érdemes figyelmet fordítani, hiszen hosszú évek óta álmodja meg grafikáit és borító terveit a szerzőknek és az olvasóknak egyaránt. Amennyiben szívesen elmerülnél munkáiban, ezen a linken megteheted.

„Boldog, aki hazatér, s az aranykor forgó díszletei közt körbejárja gyermekkora mézragyogású emlékeit.”

Mohai V. Lajos József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész. Hazánk kiemelkedő szerzőinek egyik fénypontja. Az alkotóról ezen a linken tudsz bővebben tájékozódni.


Nem újdonság, hogy egy könyvnek több szerzője is akad. Eme kettősség mindig valamilyen különleges formában vehető észre, de csak a figyelmesebb olvasóknak tűnhetnek fel azok a plusz mozzanatok, amelyek által meg tudják átlagban különböztetni az alkotók munkáit. Ennél a kötetnél egyértelmű ez az elkülönülés, mégis számos formában tükörképei egymásnak a két költő munkái. És bizony ettől eltekintve, külön is megállják a helyüket. Ami viszont kimondottan izgalmas kérdéseket vett fel az olvasóban az az, hogy bár egy borítón osztozva, de két oldalról megközelítve ismerhetjük meg a két alkotó egymásról és a világról alkotott gondolatait, elemzéseit, mégis önazonos és cseppet szangvinikus hangvételben. Különlegessége még a gördülékeny és hihetetlen szépen, választékosan megfogalmazott szövegkörnyezet. Az egész kötet egy irodalmi kincs a szememben.

Rögtön két versrészlettel szeretnék kezdeni, amiket már oly sokszor olvastam és annyi érzelmet kaptam általuk, hogy megszámlálni sem tudom, és talán megértitek, hogy miért szándékozom ezeket megmutatni nektek:

„Hóhér mindig akad,
hiszen sorsunk az Idő. Elpazaroltuk korán
az összes szeneslovakat, bár
gyerekek voltunk akkor. Szélfútta
diólevélbe csavart báb a gyermekkor.”

A második pedig:

„Apádra nem emelsz kezet.
Anyádat szeretni tartozol.
Neveden helyén az ékezet:
idetartozol. Idetartozol.”

Fábián István oldalával kezdtem a könyv felfedezését, mert egy bizonyos szeretettel teli komfortérzéssel szerettem volna feltöltekezni, hiszen sosem tagadtam, hogy kiemelten figyelem az alkotó munkásságát. Ezt először nem kaptam meg és meg is ijedtem, míg végül felfogtam, hogy ez egy más alkotás, más kontextus, így nem kaphatom ugyan azon érzéseket sem. Mégis viszonylag könnyen megtaláltam azt a pontot, amibe kapaszkodhattam és ezután már igen gördülékenyen merültem el a gondolatokban.

Mohai V. Lajos úr munkásságával személy szerint én is ismerkedő fázisban vagyok, de ettől függetlenül nagy lendülettel és tiszta szívvel fogadtam be mondanivalóját. Viszont itt értettem meg, hogy bizonyos utánajárás szükségeltetik, hogy megértsem a szerző gondolatait, ami végül oda vezetett, hogy majd két hónapig csak kutattam és kerestem. Minden erre fordított időt megért a felfedezés, és bizony már tudatosan fogom keresni a szerző műveit ezután. Szükségesnek érzem mindig ezt a fajta kutatómunkát olvasóként is, mert csak úgy kaphatunk teljes képet egy alkotóról, ha legalább vesszük a fáradtságot és némi időráfordítással „ismerkedünk” munkásságával, személyével.  

És most egy olyan rész jön, amit eddig sosem tettem, de ennél részletesebben nem fogom elemezni a kötetet. Ugyanis most csak azt szeretném kérni, hogy aki csak teheti, vegye kézbe ezt a könyvet és merítkezzen meg abban a mély gondolatiságban, amelynek köszönhetően új megvilágításban szemléli majd a környezetét, ebben biztos vagyok!

Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert aki szereti a költészet és irodalom eme ágazatát, az megleli életünk egy – egy titkát. De annak is jó szívvel ajánlom, aki most ismerkedik a két szerző munkásságával. Hatalmas ereje van ennek a könyvnek az első sorától az utolsóig. Én nagyon hálás vagyok azért, hogy olvashattam. 

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvpont Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy


2 megjegyzés:

  1. Kedves Niky!
    Lajossal együtt nagyon köszönjük az értő sorokat!
    Fábián István

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fábián István!

      Nagyon szépen köszönöm, hogy megírták ezt a könyvet. Hálás vagyok érte!
      NiKy

      Törlés