A kötet egy család hétköznapját mutatja be, ami nem is olyan
átlagosan alakul. A fő karakterek, ahogy a cím is mutatja, Bogi, a család
legkisebb gyermeke, és Buksi, aki szintén kutyakölyökként éli mindennapjait. A
történet váltott szemszögből halad előre, hol a kislány gondolatait, hol a
kutyust követhetjük nyomon. A két karakter kapcsolata igen szoros, ugyanakkor
mindkettőre jellemző a világ felfedezése, hisz Bogi most megy iskolába, míg
Buksi most ismeri meg környezetét, és még igen keveset látott a világból. A
kettőjük nézetei a felnőttekről, -mit lehet, és mit nem- rávilágít arra, hogy
mennyire fontos következetesen nevelni mind a gyermekeket, mind a
háziállatainkat. Erre ez a kiragadott idézet bőven rámutat, nézzétek csak:
"Hatéves vagyok. Vagyis nemsokára hét leszek. Olykor
azt hallom, hogy „még kicsi vagy”, néha meg azt, hogy „de hisz te már olyan
nagylány vagy". Így néha én magam sem tudom, hogy miként is kellene
viselkednem."
Ugye nem is olyan érthetetlen, ha a kíváncsi lélek nem tudja,
akkor most jót, vagy rosszat cselekedet-e! Ez az állatokra is pontosan igaz.
A történet fő szála egy kis kaland megélése, és egy bizonyos
rámutatás, hogy ezen kicsiny lelkeknek is mennyire értelmes, és fontos
meglátásaik vannak, valamint a közös élet egy közös egymásra figyelést igényel,
hogy teljes értékes felnőtté váljanak. Biztos vagyok benne, hogy nehéz a
mindennapok nyomása és a túlzott gyermeki kíváncsiságot kielégíteni, mégis
rendkívül fontos a megfelelő nevelés.
Ha azt akarjuk, hogy gyermekünk komolyan vegyen, és ne
félelemből tegye, a hitelesség és következetesség elengedhetetlen, a humor és
játékossággal egyetemben. A kötet szépen bemutatja, hogy a háziállat tartása is
milyen sok felelősséggel jár együtt. Nem csupán játék és kacagás, ugyanakkor
érezhető a gazda és állatka kapcsolata.
Nincs rossz gyerek, csak kíváncsi, vagy meg nem értett, ezt
anno szeretett nagyapám mondta mindig és milyen igaza volt!
A mesekönyv egy kedves, néhol kacagtató, néhol szomorú, de
rendkívül tanulságos mese. Nagyon örülök, hogy olvashattam, mert bizony az
írónőnek egy olyan oldalát ismerhettem meg, amit eddig homály fedett. Számomra
nem egyszer olvasós, már csak azért is, mert igazi kutya, cica bolond vagyok.
Ajánlom esti mesének, vagy önálló olvasásra is. Remélem,
megtalálja benne mindenki a maga értékét.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése