Még mindig nagyon kacagok, pedig már tegnap befejeztem a
könyvet. Ugyanis vannak azok a bizonyos történetek, amelyek még olvasásom után
is velem maradnak, igaz mindig más okból. Jelen esetben egy nagyon vegyes
olvasási élményen vagyok túl, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném elmesélni
nektek, hogy miképpen is állok a gördeszkázáshoz. Hogy mi köze ennek a
kötethez? Oh, nagyon is sok, ugyanis az alapsztoriban ennek a tevékenységnek
van a főszerepe.
Nos, hogy rövid legyek –tőlem szokatlan módon- a gördeszka
sosem volt a szívem csücske, pedig még csak ki sem próbáltam. Ellenben az
általános iskolai éveimben az osztálytársaim körében nagyon menőnek számított,
ha valaki így járt iskolába. A gondom csupán annyi, hogy borzasztó zajos.
Ellenben a pozitívuma mindenképpen a látvány, ahogy a fiatalok
ügyesebbnél-ügyesebb trükköket alkalmaznak. Szóval részben megértem a könyvben
szereplő felnőtteket, de megint előre szaladtam.
Egressy Zoltán József Attila – díjas magyar író, költő,
akinek számos kiváló regényt köszönhetünk. Ilyenek többek között a Szarvas a
ködben vagy a Százezer eperfa című alkotásai. Gyermekirodalom tekintetében már
két könyvet is megálmodott a kisebbeknek, amelyek a Piszke papa meséi címet
kapták. Első ifjúsági regénye viszont jelen esetben A virágot jelentő deszkák
címmel 2022 egyik újdonságaként került a hazai piacra, amelyet a Móra Kiadó
gondozásának köszönhetünk.
A cím elsőre nekem is furcsán hangzott, de a kötet végére
bizony nagyon is megértettem, sőt fel is kacagtam. Nem is lehetett volna
találóbb nevet adni eme kiadványnak, rádadásul Szabó-Nyulász Melinda
illusztrációi még fergetegesebbé tették az amúgy sem unalmas történetet.
Adott négy fiatal suhanc, akik a gördeszka királyaiként
minden nap a helyi lakótelepen bosszantják az ott élőket. Különösen Tücsi
bácsit és Pölö nénit. Az előbbi közösképviselőként, míg az utóbbi egy „kedves”,
de annál kíváncsibb lakóként harcol a „baromarcúak” ellen. Igen ezt a gúnynevet
kapták a fiúk, hiszen a napi háromszoros intelem sem hat rájuk soha, ráadásul
Pölö néni új tudománya – az ecetes, fokhagymás víz – sem árthat nekik, főleg,
ha csak más kap ebből az égi áldásból rendszeresen. A két felnőtt egymáshoz
való viszonya sem probléma mentes, elvégre az asszonyi érzelmeknek igazán nehéz
ellenállni… vagy mégsem?
Ugyanezen a téren bandáznak a Viráglányok is, akik a nevük
után egy csapatot alkotnak. Bár lenne egy negyedik leányka is, de ő sajnos
bármennyre is helyes és megfelelne a csapat szigorú szabályainak – nem kerülhet
be, pedig milyen jó lenne.
Természetesen a két banda között óriási harcok és
pimaszkodások húzódnak meg, pedig néha-néha a hormonok is közrejátszanak.
Az egész kálvária végül odáig fajul, hogy a felnőttek egy
igazán komoly tervet eszelnek ki. Majd ők megmutatják, hogy kikkel kezdtek ki a
suhancok! Eközben pedig a két csapat között is elindul egy igazi verseny,
amelynek tétje talán mindenkit igazán meglephet!
Tudom, hogy egy ízig-vérig ifjúsági könyvet vettem kézbe,
amely tele van poénokkal, nagyon mai problémákkal és szlengekkel, de őszintén
szólva az elején nagyon nem tetszett Tücsi bácsi viselkedése és kimondottan
irritált a „baromarcúak” kifejezés is. Valahogy nem fér össze számomra ez a
fajta trágárság az ifi regényekkel. Ugyanakkor a végére megszoktam és végül
teljesen elengedtem.
Karakterek tekintetében szerettem a fiúkkal és a lányokkal
is egyaránt „bandázni”, valahogy természetes volt ez a macska-egér játék és
nagyon jól szórakoztam a felnőttek puffogásán is.
Azt kell, hogy írjam tényleg nagyon mai a történet, csupa
olyan problémával, amely bármelyikünk gyermekével, vagy körülöttünk lévő
fiatalokkal is megeshet. Jó volt beleilleszkedni ezen gyermekek szemszögébe és
éppen aktuálisan pimaszkodni a felnőttekkel.
A könyv üzenete is elég aktuális, ráadásul jó megoldásokat
kínál akaratlanul is.
A kötet vége ugyan meglepett, de talán ez volt az egész őrület
legjobb lezárása.
Azt kell, hogy írjam egy estés szórakozásnak tökéletes volt,
de valószínű nem fogom újra kézbe venni.
Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert ebben a
történetben mindenki megleli önmagát és a remek szórakozásnak nincs korosztályos
határa. Kalandra fel!
Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése