2021. október 1., péntek

Almási Kitti - Ki vagy Te?


 „Aki mindenre kényszeresen nemet mond, lélekben éppoly kevéssé szabad, mint aki folyton bólogat.”



Hogy őszinte legyek évről évre azt veszem észre, hogy milyen nagy keletje van az önsegítő könyveknek, mégsem érződik minden köteten az a tipikus hype, ami úgy átlagban jellemző a felkapott kiadványokra. És bár jómagam nem azért vettem kézbe ezt az alkotást, hogy eleget tegyek a média vonzásának, természetesen letagadni sem fogom, hogy az alkotót követem különböző közösségi oldalakon.

Az írónő nevével – mint fent már említettem – nem először találkozom. Először 2016-ban ismerkedtem meg a szerzővel, az akkor megjelent Bátran élni szerzeménye kapcsán, majd 2019-ben az Irigység, ​kibeszélés, rosszindulat című könyvét olvastam, mely nagy segítséget nyújtott számomra. Akkor úgy döntöttem, hogy többet szeretnék tudni a szerző munkásságáról, így bekövettem Facebook és Instagram oldalakon is, melyeket azóta is figyelemmel kísérek. Ennek tudatában gondolom, hogy már sejtitek mennyire kedvelem az általa képviselt nézeteket és igyekszem a tanácsai és meglátásai szerint is élni a mindennapjaimat.

Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus, előadó és számos kötet szerzője. Nevével valószínű már többen találkoztatok, hiszen Csernus Imre mellett a közmédia felkapott „doktora”, akitől sokféle témában olvashatunk, hallhatunk. Erről itt tudsz bővebben tájékozódni. 

Ki vagy te? című önsegítő könyve 2020-ban jelent meg a Kulcslyuk Kiadó gondozásában. A borítóról csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy rendkívül impozáns a maga lényegretörő egyszerűségében, hiszen a letisztult kép teljes egészében lefedi a kötet témáját.

Az alkotó több témakörben is azt a sémát boncolgatja, hogy családi és társadalmi szinten milyen elvárásoknak kell megfelelnünk és a gyermekkori berögződéseink milyen formában vannak jelen a felnőttkori életünkben is.

Szubjektív meglátásom szerint a könyv rendkívüli hatással van olvasójára, mert először felháborítja, majd elgondolkodtatja az adott témakörről. Számomra elsődlegesen azért volt megrendítő olvasni, mert nem egy helyen magamra ismertem és megértettem azt, hogy miért reagálok úgy, ahogy bizonyos helyzetekre, emberekre, eseményekre. Alapvetően nehéz, öntörvényű személyiség vagyok, aki szembe mer menni a társadalmi elvárásokkal és igen, ez kivetül a családi és baráti közegemre is, ugyanakkor mélységes empátiával tekintek az emberiségre és igyekszem a legtöbb segítséget megadni másoknak. Viszont a kötetnek köszönhetően visszaigazolást kaptam arra, hogy hol kell még dolgozzak önmagamon és milyen irányban kell segítséget kérnem.

Azt gondolom, hogy a funkcionális családi modell nem létezik, vagy ha mégis, igen gyér százalékban. A diszfunkcionalitás fogalmába nagyon sok családtípus beletartozik – gondolok itt pl. az egyedül nevelő szülőkre, családon belüli erőszak különböző formáira stb. is. A társadalmi nyomás már nagyon korán meghatározza egy ember lelki alakulását, hiszen egész kicsiként beleszólnak abba, hogyan nevelkedjünk és anyagi forrás tekintetében is megoszlik ez a „terelés”. De mégis az elsődleges alakító pont a szüleink által kapott vagy vélt tanítások, tilalmak, ezekről a könyv részletesen mesél.

„Mivel a szülői személyiségek és elvárások sokfélék, családonként eltérő, hogy mit kell tenni. Az egyik anyuka ilyennek akarja a gyerekét, a másik olyannak, és akkor még nem is szóltunk arról, hogy esetleg az apukának, a nagyszülőknek és a gyerekkor későbbi szakaszaiban megjelenő fontos felnőtteknek – például óvónőnek, a tanárnak, az edzőnek – egészen másféle (de esetleg nagyon határozott) elképzelései vannak. Ez esetben már korán meg kell tanulnunk lavírozni is, hogy valamelyest mindenkinek meg tudjunk felelni. „

A megfelelés kényszere ezért már igen korán létrejön a gyermekben, ami a későbbiek folyamán teljesen önazonos lesz, és felnőttként bizony észrevétlenül csusszan be a különböző életválsági problémák sorozata is, mely az alapvető problémákat tovább súlyosbítja. Ezeknek elsődlegesen a szülői tilalmak adják a táptalaját, melyek komoly következményekkel járnak, de nézzük is, hogy mik ezek.

   1.       Ne létezz!

                2.       Ne légy önmagad!

            3.       Ne gondolkozz!

           4.       Ne légy fontos!

             5.       Ne légy gyerek!

    6.       Ne nőj fel!

             7.       Ne légy sikeres!

                   8.       Ne légy egészséges!

           9.       Ne légy közel!

   10.   Ne érezz!

      11.   Ne mozdulj

                  12.   Ne tartozz sehova!


Most sokan azt fogjátok gondolni, hogy ezek nem léteznek, hiszen melyik szülő akarhat rosszat gyermekének, de bizony ezek a típusok valamelyike csak kis országunkban a családok 80% -ban megtalálható. Van ahol tudatos és előfordul ahol tudatalatti.

A másik ilyen kategória az úgynevezett nevelő parancsok, amelyek szintén rendkívül nagy károkat okoznak a gyermekeknek. 

             

                   1. Légy tökéletes!

                      2. Tégy erőfeszítést!

                                     3. Szerezz örömet másoknak!

                         4. Légy erős / Bírd ki!

  5. Siess!


Természetesen vannak szülői engedélyek, amelyek a fent felsorolt tilalmak ellentétjei, de erről a könyv részletesen beszél.

Szó esik a felnőtt lét különböző területeiről is. Találkozunk a pornófilmek romboló hatásaival, a társadalom mérhetetlen elvárásaival, az egyén különböző megnyilvánulási eseteivel is. Természetesen nem minden rossz, mégis érdemes külön figyelmet fordítani azon sémákra, melyeket ebben a kötetben a doktornő elemez.

„Valójában sok olyan énrészünk, életben betöltött szerepünk van, amelyek egymásnak ellentmondónak tűnhetnek, ám ha belülről fakadnak, akkor tökéletesen megférnek egymás mellett. Lehetünk a gyermekünkkel gyengédek, az üzleti tárgyaláson kemények, és mindezektől függetlenül szenvedélyes szeretők. Minél sokrétűbb, színesebb egyéniség valaki, annál többféle módon tud megnyilvánulni eltérő helyzetekben. Ez nem következetlenség vagy ellentmondás, hanem rugalmasság és összetettség. Ellenben, ha bármelyik helyzetben ráerőltetnek valakire egy szerepvárást, például azt, hogy vadmacska/szexisten legyen, miközben ennél valójában jóval alacsonyabb hőfokon ég, az bizonyára nehézségekbe ütközik majd, mert a megfelelés kényszere fogja hajtani, nem pedig önmagát adja. Utóbbi esetben nem a partner saját repertoárjából hívunk meg egy-egy szerepet, hanem olyanra akarjuk szabni a másikat, amilyenre nem lehet.”

Számomra olyan hatást keltett, amely egy nagyobb kiboruláshoz vezetett, de rendkívül hálás vagyok érte, hiszen megkönnyebbültem és végre megértettem, hogy milyen irányba kell még változtassak ahhoz mérten, hogy milyen jövőbeli életet szeretnék élni. Valamint rendkívül szépen felvázolta, hogy miért akarok a láthatatlan láncaimtól megszabadulni.

„ Az érzelmileg érett felnőttet onnan ismerhetjük fel, hogy alapvetően tiszteli önmagát, másokat és a tényeken alapuló valóságot. Mit jelent konkrétabban? Tiszteli önmagát, tehát határokat húz, nem megy bele akármibe, és nem engedi, hogy következmények nélkül rosszul bánjanak vele. Ugyanakkor, mivel önmagát eléggé reálisan látja, nem túlérzékeny, nem sértődik meg minden apróságon és nem omlik össze az önmagáról alkotott képe egy – egy negatív véleménytől, mert tudja, mennyit ér. Tisztel másokat, tehát az ő határaikat sem lépi át, nem próbálja meg elnyomni őket, nem akarja előírni, mit gondoljanak, érezzenek és tegyenek. El tud fogadni az övétől különböző álláspontokat is, és ilyenkor nem kérdőjelezi meg a másik ember józan eszét vagy jóakaratát. Alapvetően egyenrangú viszonyokban gondolkodik. Vigyáz a többi ember érzékenységére, feleslegesen nem okoz nekik fájdalmat. Következetesen és megbízhatóan viselkedik. Még zaklatott állapotban is törekszik arra, hogy nyitott maradjon a másik érveire, és lehetőleg ne mondjon vagy tegyen jóvátehetetlen dolgokat. És tiszteli a tényeken alapuló valóságot, tehát nem akarja letagadni vagy elhazudni azt, ami van, hanem a realitásból indul ki.”

Nem azt írom, hogy mindenkinek segíteni fog, hiszen, aki nem kognitív a leírtakkal, annak csak egy újabb könyv lesz a polcon, de azon személyek, akik veszik a bátorságot és szembenéznek, vagy akár csak elgondolkodnak a témákon, hiszem, hogy nagyon sokat adhat.

Ajánlom minden olyan fejlődésre és változásra kész léleknek, aki szembe mer nézni a saját életével, cselekedeteivel, vagy csak szeret a pszichológia útján járni. És egy saját gondolat: ne versenyezz a múltaddal, hanem inkább várj nagy dolgokat a jövőtől és szeresd a jelenkori énedet.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Kulcslyuk Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése